2018. december 31., hétfő

Viszlát 2018! Nem állítom, hogy hiányozni fogsz.

Még január első hetében megfogalmazódott bennem, hogy bár ez egy új év, mégis ugyanaz a szar, és benne ugyanazok a kretének. Kétségkívül nem voltam túl költői hangulatban, de határozottan így éreztem. Na, ennyit az éj év új esélyeiről, részemről zárható 2018, és ugorhatunk is 2019-re. Sajnos erre további 360 napot kellett várnom.

Ahogy ebből sejthető, nem a legfényesebb időszakomon vagyok túl, és hogy rátérjek a bloggal kapcsolatos dolgokra, korán jött az olvasói válság is. Bár a januári könyvek alapján nem mondanátok meg, valójában már a hónap közepétől erősen küzdöttem, hogy az olvasás vonalán maradjak, és áprilisra tetőzött ez az állapot. Az Iron Druid Chronicles befejező része majd egy hónapig tartott, a Talented Mr. Ripley kis híján három hétig. Április és május nem hozott itthoni olvasást, kizárólag utazás közben lapozgattam, és ha olyan sokan voltak a villamoson, hogy a könyvemet sem tudtam kinyitni, akkor ott sem. Volt, hogy napokig nem nyitottam ki a könyvet, aztán pedig maximum 10 oldalt haladtam a következőkben.

2018. december 23., vasárnap

A karácsony szelleme - (Variálós vasárnap #49)


Rohamtempóval közeleg a karácsony, ami valljuk be, rémisztő. Jóllehet tudtuk, hogy idén is eljön, de csak úgy, mint a havazásra és csúszós utakra, erre sem lehet időben felkészülni.  

A későn vásárlók ilyentájt kezdenek pánikolni, az előre gondoskodók pedig most nézik végig századjára, akad-e valami, ami a precíz tervezés ellenére is kimaradt. Feltöltjük a hűtőket, kamrákat, dugdossuk az ajándékokat, csomagolópapírokat. Már megsütöttük, amit meglehetett, de dacára az illatnak és fényeknek,  a legtöbbünk nem érzi a karácsonyi csodát. Legyünk őszinték magunkkal: szorongunk. 

2018. október 31., szerda

Rovar a gombostűn




A pad a  hátsó udvar legszebb részén, egy gigantikus magnólia fa alatt állt. Tavaly a felesége unszolására felújította, kicserélte az elkorhadt léceket, lecsiszolta, festette, azonban eddig az estéig nem ült rajta. Soha. Hiba volt. Halk sóhajjal hátradőlt, kinyújtott jobb lábát bokájánál összekulcsolta a ballal, és a fél bögre teát a hasához szorította. Érezte az ital langyosságát, az arcán pedig az októberi este meglepő enyheségét.  Elégedettnek kéne lennie, mégsem érzett mást, mint hihetetlen fáradságot. Izmai ellazultak, a keze lehanyatlott, és bögréje lazán tartó ujjai közül kifordulva tompa puffanással ért földet. Egy pillanatra megcsikordultak a kavicsok, aztán néma csend lett.

2018. június 17., vasárnap

Kedvességre kedvességgel - (Variálós vasárnap #48)



Ami most következik, az egy valós történet, miszerint a kedvességre kedvességgel felelünk. Jóllehet régóta ismert, hogy az előzékenység ragadós, rengeteg jópofa rajzfilmet találtok róla a neten, de hétköznap megtapasztalni, méghozzá a saját bőrödön, mégiscsak teljesen más. 

2018. június 16., szombat

Kevin Hearne: Scourged (The Iron Druid Chronicles #9)

Elérkeztünk a Vasdruida befejező részéig, és bár a közbenső kötetet igazán kedveltem, a rövid kis novellák szórakoztatóak voltak, mégiscsak eljött az ideje a lezárásnak. Amitől persze tartottam is. Hearne gyakran az elvárttól ellentétes irányba csavarja a sztori és mivel nem régiben egy új sorozatba kezdett, érezhetően tovább is lépett.

A történet nagyjából ott folytatódik, ahol a Staked véget ért. Atticus kiderítette mikor kezdődik a Ragnarok és mindenkit meglátogat, akitől segítséget remélhet. Granuaile Lengyelországot tisztogatja az ellenálló vámpíroktól, amikor váratlan segítsége érkezik, Owen mindeközben kis tanítványaival a tasman ördög gyógyításával foglalkozik. Csakhogy mindannyian változtatni kényszerülnek a terven, amikor a világvége már a küszöbön kopogtat. 

2018. június 10., vasárnap

A csodálatos elsők - (Variálós vasárnap #47)


Mikor volt utoljára, hogy valamit először csináltál? A kérdést az idehaza szinte teljesen ismeretlen John Calvin Maxwellnek tulajdonítják, és egészen biztosan belefutott már mindenki, hála érte az internetnek. Nagyjából úgy ezerszer. Csakhogy valószínűleg nem tudnánk rá kapásból válaszolni.
A helyzet az, hogy annyira bele tudunk szürkülni az életünkbe, a reggeli rohanásba, napi munkába, kapkodós vacsorákba, hogy nem is nagyon vágyunk semmire. Néha felmerül bennünk egy-két olyan ötlet, amit szívesen kipróbálnánk, és ezzel a kérdés el is tűnik. Elintézzük a soha szinonimájával, és némileg megnyugtat az egyszer majd. Ez az, amit mind ismerünk. Annyira nehéz megmozdulni, a kevés szabadidőnket és pénzünket beáldozni, ugyanakkor némi irigységgel nézzük azokat, akik megvalósítanak valamit korábbi terveikből.

2018. május 21., hétfő

A viszkis noir - filmekről röviden


Enyhén szólva  hatalmas lemaradásom van filmek terén. És amikor ezt írom, akkor nem kizárólag a külföldi darabokra értem, hanem a magyarokra egyaránt. Mi tagadás az elmúlt hónapok feltettek a listámra nem kevés tételt, és most ezek közül sikerült kihúznom kettőt is. Ezzel, ha szignifikánsan nem is, valamennyivel mégis csak csökkent a végeláthatatlan sor.

2018. május 13., vasárnap

Gyógyító történetek? - (Variálós vasárnap #46)


Kezdek rászokni a SoundCloud-ra. Lehetne ezt cifrázni, viszont csak annyiról van szó, hogy elképesztően sokféle tartalmat töltöttek fel nélkülem is. A tejesség igénye nélkül a kedvenc rádióm napi adásától kezdve, könyves és filmajánlókon át, kerekasztal beszélgetésekig gyakorlatilag bármi és minden megtalálható. Ráadásul akármilyen nyelven.

Esténként vagy hétvégenként szívesen hallgatok vissza olyan műsorokat, amikről korábban lemaradtam. Az egyik kedvencem Oláh Andrea könyves rovata, a Könyvben utazom. Rendszerint egy adott könyv bemutatásáról szól, minek során beszélgetéseket hallgathatok az íróval, fordítóval vagy a könyv szerkesztőjével, esetleg a terület szakértőjével, és pont ezektől lesz érdekes. Talán azért, mert a változatosság kedvéért egyből azzal kezdeni, hogy mire gondolt a költő, kifejezetten izgalmas.     

2018. április 30., hétfő

Az elengedés művészete


Egész életedben próbáltál elengedni bizonyos dolgokat, csak hát sajnálatos módon fogalmad sem volt arról, miként kéne hozzáfognod. Egyszerűen képtelen voltál máshogy gondolkodni, mivel mindent versenynek éltél meg, versenynek önmagaddal. Ha már egyszer belekezdtél valamibe, muszáj volt jónak lenned benne. Fizikai fájdalmat éreztél a rosszul elvégzett félmunkától. Azt hajtogattad: Csináljuk egyszer, és csináljuk jól! Persze semmire sem mentél az elhatározásoddal, hiszen folyton szembetaláltad magad olyasmivel, amire nem volt ráhatásod. S miközben ez azóta sem változott, azon vetted észre magad, érdekes módon már nem dühítenek. Valamikor és valahogyan megtanultál elengedni.

2018. április 15., vasárnap

Beszélgessünk a jogainkról? - (Variálós vasárnap #45)

Előrebocsátom, bár nem szeretnék politizálni, de minimum vaknak, süketnek és teljesen idiótának kell lenni ahhoz, hogy az ember ne vegye észre az elmúlt napok eseményeit. Az ismerőseim sorra osztogatják meg a kamu oldalak kamu híreit, és nem kell ahhoz sem különösen nagy tehetség, hogy felismerjük, a legtöbben csalódottak a választás eredményétől. Néhány józan ember is, aki azelőtt sosem ült fel az álhíreknek, most boldogan tovább osztja az összeset. Nem mélyülnék el a választási törvényben, ahogyan nem elemezgetném ki azt sem, miként történhetett, hogy a lakosság 2/3-a nem is hallott, de aki igen, az sem feltétlenül értette a taktikai szavazás lényegét. Hagyjuk a hatásvadász újságcikkeket és a lincshangulatot, mert most valami, látszólag legalábbis, valami egészen másról lesz szó, az emberi jogainkról.

2018. április 11., szerda

Hegyi Zoltán Imre: Shizoo - és egy felolvasó

Létezhet jobb alkalom egy verseskötet ismeretesére, mint a magyar költészet napja?! Persze, hogy nem! Ahogyan akármilyen másik napon, lehet bátran szeretni, esetleg nem szeretni, de mindenképpen érdemes megismerni. És ha már valaki kitart amellett, hogy nem szeretni, akkor megosztanám vele azt a szilárd hitemet, miszerint mindünknek és midünkért írtak már legalább egy verset. S ha így sem szereted, akkor azt hiszem, még nem találtad meg a megfelelőt. Azt az egyet, ami csak neked szól. Ebben is segíthet Shizoo kötete, ami a költő nicknevét kapta címként is. Talán mert ő maga minden verse, és a  Cédrus Művészeti Alapítvány kiadványában benne van - legalábbis 2012-től - az egész élete.

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy van szerencsém személyesen is ismerni Zolit, aki a tavalyi évben elnyerte a  Prágai Tamás díjat. Irodalmi szabad rablás oldalát gyakran olvasom, el tudok barangolni, néha még veszni is benne, napi versei pedig  számtalan esetben megérintettek, így aztán, ha nem is az összes, de néhány versét már a könyv megjelenése előtt is ismertem.

2018. április 2., hétfő

Death Comes To Pemberley - sorozat

P.d. James 2011-es regényéből - magyarul is megjelent A halál jár Pemberley-ben címmel - a BBC készített egy 3 részes minidrámát, és bár a könyvet nem olvastam - nem érdekelnek a fiktív folytatások -, a sorozat valahogy folyton elém kúszott, méghozzá parádés szereposztással. Csupán idő kérdése volt, mikor adom fel az ellenállást, s mivel akaratom nemrégiben végleg megtört, egymásra is leltünk.

Elizabeth és Fitzwilliam hatéves házasok, és az életük már nem is lehetne jobb. Hatalmas partit készülnek adni, így rengeteg a tennivaló, mégis van idő megtölteni a házat nevetéssel, és régi mendemondákkal. Az ünnepség előestéjén Lydia kocsija vágtat a bejárat elé, pánikolva és sikítva, a férje, George Wickham eltűnt a ház körüli hatalmas parkban egy barátjával, és ezt hamarosan két pisztolylövés követett. A gyorsan összeverődött keresőbrigád minden gond nélkül rá is bukkan, csakhogy a legjobb barátja halott, ő maga véres, és csak azt hajtogatja, ő tehet róla.

2018. március 30., péntek

Dan Wells: Szellemváros


Miután John Cleaver első kalandjait befejeztem, szörfözni kezdtem a világhálón, és ekkor akadtam rá a Szellemvárosra. Emlékszem, hogy kérdeztem is a Fumaxos csapatot, tervezik-e a magyar kiadást, de nem kaptam rá egyértelmű választ. Egy magyar kiadás számos dologtól függ ugye, de akkor már biztos voltam abban, hogy ha magyarul nem is, angolul biztosan keresztezni fogjuk egymás útjait – szerencsére tavaly idehaza is megjelent, így nem kellett az örökkévalóságig várni.

Michael Shipman paranoid skizofréniában szenved, arcnélküli emberek és számtalan egyéb hallucináció kínozza. Nem szedi a gyógyszereit, és mikor kórházba kerül, lassan kételkedni kezd önmagában. Fokozatosan elbizonytalanodik, már-már maga is kezdi azt hinni, hogy őrült. Mivel retteg minden elektromos eszköztől, nem tudja a pontos részleteket, de azt még ő is hallotta, hogy egy sorozatgyilkos szedi áldozatait. A bökkenő csak az, mire észbe kap, már ő az első számú gyanúsított...

2018. március 25., vasárnap

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant is Completely Fine/Eleanor Oliphant köszöni, jól van

A könyv lépten-nyomon szembe jött velem, képtelenség volt elkerülni. Ajánlgatta a könyves oldal, ahonnan angol nyelvű könyveket rendelek, a kedvenc többnyelvű könyvesboltomban belépve az első volt, amit megláttam, és persze néhány blog is az arcomba tolta. Éreztem, hogy olvasnom kell, és azt is, hogy magyarul nincs az a pénz, amiért megvenném! Életemben nem először, és vélhetően nem is utoljára, azért nem olvastam egy jónak ígérkező regényt, mert egyszerűen borzasztó a borítója!Értem én, legalábbis sejteni vélem, mit szeretne kifejezni, de nem érdekel..

Eleanor úgy érzi, jól van, eljár dolgozni, nem igen barátkozik senkivel, a hétvégéit pedig kiüti némi pizzával és néhány üveg alkohollal. Minden szerdán telefonon beszél az anyukájával, és nem gondolja, hogy az élete lehetne másmilyen is. Egészen addig, míg egy koncerten megpillantja élete szerelmét, majd nem sokra rá a cég informatikusa, Raymond is színre lép, akivel közösen megmentik egy idős úr életét. Ezek az események felrúgják az amúgy kiszámítható, rutinokra épült napjait, felforgatják a világát, ő pedig igyekszik lépést tartani vele. 

2018. március 18., vasárnap

Dexter élt, él és élni fog... (18+) Szigorúan felnőtt tartalom - (Variálós vasárnap #44)



Kicsit rendhagyó a mai poszt, aki érzékenyebb, és/vagy még nem töltötte be a 18. életévét, legyen kedves, és most zárja be az oldalt. 



Írtam anno Dexter barátunkról, aki az irodalom egyik legszimpatikusabb sorozatgyilkosa, mert hogy sorozatgyilkosokat és erőszaktevőket tesz el láb alól, és valami olyasmit is lekörmöltem, feltéve, hogy nem téved, a való életben sem lenne feltétlen ellenemre. Nos, most egy picit meghasonlottam önmagammal, és viaskodik békés természetem ezzel a régen leírt, de komolyan hitt mondattal, ugyanis kiderült, van ilyen...Vagyis nagyon közel hozzá. Bezony, Pedro Rodrigues Filho névvel látta meg a napvilágot, Brazíliában. 

2018. március 17., szombat

Benedict Jacka: Taken (Alex Verus #3)

A tavalyi év egyik kellemes hozománya volt Benedict Jacka Alex Verus szériája, ami időhiány miatt csak a rövidkönyvek sorozatba kerülhetett be. A Taken lehetőséget teremtett számomra arra, hogy kiköszörüljem ezt a csorbát, mivel mostanra az egyik kedvenc sorozatommá vált. Többet érdemel, még akkor is, ha idehaza nem adták ki.

Alex új megbízást kap, mágus tanoncok tűnnek el nyom nélkül, senki sem tudja hogyan és hova. Dacára mindannak, amivel a Tanács próbálkozik, semmi sincs a kezükben, még egy negyed nyom sem, amin elindulhatnának. Mivel Luna maga is tanonc, Alex pedig szereti a kihívásokat, ráadásul titokzatos üzenetet kap, amiről erősen érződik a csapda szaga, mégis úgy dönt, nem várakozik ölbe tett kézzel, beleveti magát az események sűrűjébe.  

2018. március 12., hétfő

Na meg a nagyharang...

A halál misztériuma azóta téma, mióta ösztönösségünkön átütött ez első tétova kommunikációs kísérlet. A gyász, a veszteség érzése minden élőlény számára természetes, része az életnek. Kivételt képez talán a modern ember, aki a fejlődéssel együtt elvesztette közvetlen kapcsolatát az anyatermészettel, s mint ilyen, gyakran nem kis borzalommal figyeli, milyen kevésen múlik minden, s milyen törékenyek vagyunk magunk is. Nem csoda, ha írók sokaságát ihlette meg a téma, hiszen megérteni az érthetetlent, elfogadni az elfogadhatatlant mindig a legnehezebb. Az e havi témánk, körposzt formájában is ez, a halál tematikája a könyvekben, hogyan viszonyulunk hozzá, s mit gondolunk róla. Hosszú kihagyás után magam is jelentkeztem, talán mert öregszem, vagy mert ahogy mennek az évek, egyre több veszteség ér. Olyan téma ez, amivel könnyen ment az azonosulás.

2018. március 4., vasárnap

André Aciman: Szólíts ​a neveden - Szólíts ​a neveden #1

Nem rejtem soha véka alá, hogy ritkán, igen ritkán olvasok romantikus regényeket. Legfeljebb kevert stílusban, de folyton morgolódom, mikor a romantikus szál elviszi a történetet, mikor célja és nem eleme a sztorinak, mert nem ritkán zseniális ötletek jutnak ebek harmincadjára miatta. És persze azért sem olvasok romantikus regényeket, mert amikor az alapokat olyan jól megírták (Jane Eyre, Büszkeség és balítélet), minek olvasnék ócska fércmásolatokat?! Most mégis kézbe vettem egyet. Okom nem sok volt rá, Oscar-díjra jelölt filmet készítettek belőle, amit magam is megnéztem, de mivel mindenki azt állította, a könyv még jobb... Maradt más választásom?

A kissé magának való 17 éves Elio, az Észak-Olasz nyárban várja apa ez évi védencét, aki hat hétig némi segítségért cserébe náluk lakhat. Oliver érkezik, a harsány, talán kissé nyers, mégis megnyerő 24 éves egyetemi tanár, aki a könyvén dolgozik. A fiú felajánlja neki, hogy körbe vezeti, ahogy az elődeivel is tette, egyébiránt élvezi az életet, zenél, átiratokat készít klasszikus zenei darabokról, a barátai és nyári szerelme társaságában szórakozik, és ezt borítja fel az amerikai igazi hurikán módjára. Eleinte nem érti, mi történik vele, de hamarosan nyilvánvalóvá válik, nincs egyedül az érzéseivel.

2018. március 1., csütörtök

Alan Bradley: A halott madarak nem énekelnek (Flavia de Luce #6)

Flavia de Luce hatodik kalandja ezúttal is Bea jóvoltából jutott a birtokomba. A megérkezése ugyan kalandos volt, amin akkor kicsit bosszankodtam, így utólag inkább azt mondanám, méltó volt a sorozathoz. Elveszett, megkerült, ha gyilkosság- szerencsére - nem is, de talány követte, még most sem tudjuk, miért nem kaptam értesítést az érkezéséről, de talán már nem is számít.

Flavia családjával együtt nehéz időszakon megy keresztül, eddig is sejtette mindenki, hogy édesanyja minden bizonnyal halott, hiszen jó néhány éve már annak, hogy eltűnt, de sejteni, és biztosan tudni, két különböző dolog. Külön vonattal szállítják haza koporsóját, a vasútállomáson rengetegen megjelennek, s közülük sokan ismeretlenek a lány számára. Egy férfi furcsa üzenetet ad át Flaviának, majd a zűrzavarban a vonat alá esik. Nem ér rá foglalkozni sem az üzenettel, sem a váratlan halállal, a tudomány segítségével egy valódi csoda véghezvitelét tervezi, az élet azonban máshogy dönt.

2018. február 25., vasárnap

Mitch Albom: Tuesdays with Morrie

Mitch Albom már jó ideje a látóterembe került, többször írtam róla, és megemlítettem azt a véletlent is, ahogy egymásra akadtunk, egy barát apukáján keresztül, s akkori találkozásunk lassan, észrevétlen változtatott meg jó néhány dolgot az életemben.

Ez egy valós ember valós története, Mitch Albom a harmincas éveinek közepén jár, elismert sportújságíró, jól keres, feleségével boldogan élnek, akkor is, ha gyermekeik nem születtek, mikor egy véletlen csatornaszörfözés közben meghallja kedven professzora nevét. Morrie Schwartz 78 éves szociológiaprofesszor, és amiotrófiás laterálszklerózisban szenved. Lassú haldoklása ráébreszti arra, hogyan akarja befejezni az életét, és mik az igazán fontos kérdések az életben. Albom újra felveszi vele a kapcsolatot, majd úgy alakul, hogy rendszeresen, de kizárólag keddenként eljár hozzá, csakis azért, hogy beiratkozzon Morrie-hoz, és felvegye végső filozófia óráit. 

2018. február 22., csütörtök

Árnyak

Loui Jover - Ruth

Amikor belekezdtél a könyvbe, 131 oldalt olvastál egyetlen moccanás nélkül. Éjfél előtt fél órával nyitottad ki, elég nagy dőreség, ha engem kérdezel, és éjszaka kettőre elzsibbadt a karod, és sajgott a hátad is. De nem érdekelt. Lekapcsoltad a villanyt és vártad a csendesedést, bár tisztában voltál azzal, az agyad képtelen lesz kikapcsolni. Felkavart a történet, magával rántott, s jóllehet ez lenne minden könyv értelme, megélni egészen más. Feküdtél az ágyban, nézted a sötétet, és azt vártad, hogy belépjen az ajtón, hogy hozzád szóljon, megérintsen. Az illatára vágytál, bele bújni, magadra húzni, mint egy bőrt, és nem számított, miért nem része már az életednek, csak arra tudtál gondolni, miért lett az. A közös múltatokban.

2018. február 18., vasárnap

Charlie N. Holmberg: The Master Magician (The Paper Magician Trilogy #3)

A trilógia vége sok izgalmat ígért, hála a részeken átívelő szálaknak. Ennek ellenére nem voltak magas elvárásaim, Holmberg világteremtése, fantáziája magával ragadott, de ami a kidolgozást illeti, nos nem rendelkezik erős írói kvalitásokkal.

Húsz hónap telt el, mióta Ceony találkozott az üvegmágussal, húsz hosszú hónapja hordozza magában a titkot, ami megváltoztathatna mindent. Néha még vannak rémálmai arról az éjszakáról, és olyankor Emery segíti át a nehezén. A mágus igazi úriember, sosem halad tovább az illendőség határánál, de nem tagadja azt sem, gyengéd szerelmük némi vigaszt nyújt nyughatatlan természetének. Mindketten abban bíznak, hogy a lány a második év végén sikeresen vizsgázik, és ennek érdekében Thane legkedvesebb tanítványát egy másik, rivális papírmágusra bízza. A békés felkészülést azonban keresztül húzza Saraj rendkívüli szökése, és a lánynak meggyőződése, hogy a gyilkos rá és a családjára vadászik.

2018. február 11., vasárnap

Rick Riordan: Magnus Chase and the Hammer of Thor (Magnus Chase and the Gods of Asgard #2)

Az első rész után egyértelmű volt, hogy folytatni fogom, vagyis sokkal inkább, hogy folytatni kell. Ha Riordanról beszélek, akkor a hallgatónak egy idő után átüt enyhe kis megszállottságom. Oké, inkább kikiabál, és nem  kicsi, hanem gigantikus, de a többi stimmel. Nos, a lényeg az, hogy bármelyik könyvét oda lehet adni azoknak a 8-12 éveseknek, akik a korábbit olvasták, mert nem fognak megállni a növésben a sok borzalomtól, miközben a világ mégis megmenekül. Hála a... félisteneknek. Akármelyik mitológiából léptek is elő.

Thor kalapácsa, a méltán híres óriásverő Mjölnir, ismét eltűnt. Nem meglepő, gazdája nem éppen az a felelősségteljes fickó, akire rá lehetne bízni bármilyen komolyabb dolgot, de ezzel mindenki tisztában van. Odin megbízásából Samirah már egy ideje kutat a nyomok után, de hamarosan lejár az ideje, így Magnus segítségét kéri, akihez csatlakozik Blitzen és Hearthstone, hogy megint útját állják Loki csavaros tervének.  

2018. január 27., szombat

Dan Wells: Már nincs vesztenivalód

A sorozat befejező kötete kicsit késve érkezett meg hozzám, ez azonban nem változtatott azon, amilyen lelkesedéssel kézbe kaptam. Jóllehet először még alkudoztam magammal, hogy az aktuálisan olvasott könyvemet félreteszem, de mivel épp a Szellemvárost forgattam, és Dan Wellst félretenni Dan Wellsért nem tűnt elfogadható indoknak, kivárta a sorát.

John betöltötte a tizennyolcadik évét, és magányosabb, mint valaha. A következő megálló is csak egy újabb kisváros, ahol lehet, de az is lehet, hogy nem, tanyázik egy sorvadt. Talán mert magányos, és mert hiányzik az otthon, amit már évekkel korábban elhagyott, betéved egy temetésre. A tapasztalata és a rutinja, no meg némileg az elárvultsága biztosít számára egy helyet a személyzetben, fedelet a feje fölé. Nincs idő a pihenésre, már az első napján egy ismeretlen férfi vízbe akarja folyatni, és ez meggyőzi arról, jó nyomon jár.

2018. január 21., vasárnap

Úgy kezdődik az őrület...


...hogy azok az apróságok, amikre korábban odafigyeltél, többé már nem érdekelnek. És most nem arra gondolok, hogy nem fürdesz két hétig, és a fogkrémet tubusból majszolod, mert az inkább a folyamat vége, hanem olyasmire, hogy korábban kínosan ügyeltél rá, ne énekelj hangosan az utcán. Jóllehet dalra még most sem fakadsz, de már nyugodt lélekkel eltátogod a kedvenc számod szövegét. Mindig, amikor hallod, de néha olyankor is, amikor nem. No meg azelőtt nem táncoltál a járdán, viszont mostanában előfordult, hogy néhány lépést ellejtettél, ahogyan ősszel is átszellemülten rugdostad a faleveket. Térdig, esetenként csak bokáig merültél a száraz kupacban, és élvezed, ahogy ropog. Rendben, ezeket néha korábban is csináltad, de mostanra eljutottál addig, nem nézel előtte körbe, és nem érdekel az sem, ha látja valaki.

2018. január 19., péntek

Anna Kendrick: Scrappy Little Nobody

Anna Kendricket, mint a legtöbben, én is a Twillightban láttam először, és bár azt nem állítanám, hogy elájultam a színészi játékától, a mosolyára azóta is emlékszem. Azóta aztán sok egyéb filmben is szembejött, és úgy a harmadik-negyedik találkozásunk idején fogalmazódott meg bennem, hogy milyen jól, mennyire tudatosan építgeti magát, a karrierjét. És alighanem igazam is volt.

Ő az egyik legcukibb, legszeretettebb színésznők egyike, aki még ugyan nem mutatott semmi komolyan eget rengetőt, azonban fixen hozza azt a szintet, amit elvárnak tőle. Aztán ott van a twitter, és amiket írogat rá. Mesterien használja a szociális hálót, elbűvölő humorával meghódítja a legzordabb szíveket is, no de mégiscsak 32 éves, amikor írta, kevesebb volt. Mégis mi a  csudáról írhat valaki ennyi idősen? Mint kiderült, sok mindenről.

2018. január 16., kedd

Charlie N. Holmberg: The Glass Magician (The Paper Magician Trilogy, #2)

Az első rész egy kellemes kis fanatsy volt, nem kevés szerkesztési hibával, ennek ellenére élveztem. Mivel angolul már mindhárom kijött, sőt egy spin-off kötet is megjelent - magyarul is kint van a második rész-, tudtam, hogy nem fog sokáig tartani, míg begyűjtöm. Jelenleg azon kevés kis romantikus csacskasághoz tartozik, amit ebben a formában még én is szívesen olvasok.

Már három hónapja, hogy Ceony keresztül-kasul bejárta Emery Thane szívét, de a férfi még mindig semmi jelét nem adja annak, hogy kapcsolatuk számára is többet jelentene. Amikor tanulmányi kirándulásra indulnak egy papírgyárba, ami alól mestere természetesen kibújik, már érlelődik benne a döntés, hogy olyan hamar levizsgázik, amilyen hamar csak lehet, azonban mikor  a gyár felrobban, és kis híján maga alá temeti a tanuló csapatot, hirtelen fontosabb dolgai lesznek. 

2018. január 14., vasárnap

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Idei törekvéseim egyik alappillére, hogy ledolgozok néhányat a több éve porosodó könyvek okozta elmaradásból, és eme szándékomnak első áldozata lett Márquez könyve. Negatív kép élt bennem róla, talán azért, mert egy kedves ismerősöm azt mesélte, ez a kedvenc filmje. Ez még önmagában nem ok, de mivel szinte csak a romantikus műfajt részesíti előnyben, pont azt, amit önmagában csak igen ritkán fogyasztok, látatlanban eldöntöttem, nem nekem való. Innen látszik, bárki tévedhet. Sőt, még én is!

Juvenal Urbino doktor a vasárnapi mise előtt azonosítja barátja holttestét. A barát öngyilkos lett, ami minden bűn legnagyobbika. Felesége, Femina Daza némileg álszentnek tartja férje álláspontját, s mikor ugyanazon a napon a férfi életét veszti, a hetvenéves nő életébe visszatér gyerekkorának minden emléke, és vele Florentino Ariza, aki levelek áradatán keresztül bombázta szerelmével, és hűségesen várt rá, míg ki nem adta az útját, és vár most is, miközben az urát temetik. 

2018. január 7., vasárnap

Stephanie Garber: Caraval (Caraval #1)

Jó néhány éve már, hogy az Éjszakai Cirkusz teljesen elbűvölt. Oly észrevétlenül vett le a lábamról, hogy nem voltam tudatában a súlytalanságomnak. De akkor kezdődött, hogy tudat alatt csakis olyan könyveket kerestem, amik visszaadhatják ezt az élményt. A Caraval ha nem is ilyennek, de hasonlónak ígérkezett, ezért nem tartott sokáig, míg beszereztem, és az idei év első olvasási élményeként meg, sőt el is ejtettem.

Scarlett ​Dragna évente ír egy levelet Legendnek, a Caraval mesékkel övezett, varázsló tudományáról híres mesterének. Mindennél jobban vágyik arra, hogy megnézhessen egy showt, mégis, amikor végre megérkezik a levél, és benne a maghívó, már nem annyira biztos a dolgában. Eljegyzése, ami apja nagyra törő terveit erősítik, talán elrendezett és nincs mögötte semmi érzelem, mégis kimentheti húgával együtt a kis szigetről, ahol apja tejhatalmú uralmát gyakorolja. Csakhogy úgy alakul, hogy nincs más lehetősége, mint útra kelni, azonban mire ő, és matróz útitársa odaérnek a Caraval színhelyére, a húga, Tella nyomtalanul eltűnik, és kiderül, hogy csak az kaphatja meg az annyira vágyott kívánságot, aki megtalálja a lányt. 

2018. január 4., csütörtök

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Húsz évesen olvastam először, és akkoriban nem volt könnyű megszerezni. Ugyan időről időre újra kiadták, mégis folyton hiánycikk volt. A híre, hogy betiltott könyvként mégis világismertségre tett szert, és számos nyelvre lefordították, természetesen megelőzte. A sztori, ami követe, az álnév alatti publikálás, hogy Szepes Máriából a rendszer ellensége lett, mind olyan adalék volt, ami olajat jelentett a tüzemre. Akartam a könyvet, a szeretnék mint olyan, nem létező fogalommá vált.

Amikor Nima néhány napja megkérdezte, nincs-e kedven írni erről a kultikusnak tekinthető regényéről, rájöttem, borzasztóan nehezemre esik. Persze tudom, miről szól, el is tudnám mesélni, de akkor is csak úgy menne, hogy néha-néha elkalandoznék, belekeverném a saját hitem, véleményem, azaz Ádámtól és Évától kezdeném, és aligha jutnék valaha is a végére. Összefoglalni egy rövidke postban lehetetlen, de attól tartok 50 oldalban sem menne. Küszködöm önmagammal, keresem a szavakat, de hogyan írható le a történet által adott hatalmas élmény néhány bekezdésben? Segítek, sehogy.

2018. január 1., hétfő

Vigyázat, jövök!

2015-ben késztettem egy listát, ami olyan könyvekből állt, amiket arra az évre beterveztem, és ha esetleg összevetitek a kettőt, azt fogjátok látni, az első listából kettőt, míg az alternatívból négyet pipáltam ki. S hogy ne legyen annyira egyszerű, azok egy részét is tavaly, szóval még csak nem is 2015-ben. Ugye ezek után felmerül a kérdés, mégis mi a csudáért görcsölök?! Hát azért, mert ezeknek a könyveknek nagy része évek, azaz évek óta a polcomon porosodik, és bár tavaly előszeretettel választottam olvasnivalót hátulról, ez is kevésnek bizonyult.

Ráadásul, azt a néhány ajándékot leszámítva, azért vettem meg mindet, mert az író előző könyve tetszett, esetleg régóta vágytam rá, és/vagy - bár ebből van a legkevesebb - valaki olyan jó szívvel ajánlotta, hogy beleszerettem ismeretlenül is. Úgy érzem, ezek után rendkívül csúnya dolog részemről méltatlan mellőzésük.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...