2018. január 27., szombat

Dan Wells: Már nincs vesztenivalód

A sorozat befejező kötete kicsit késve érkezett meg hozzám, ez azonban nem változtatott azon, amilyen lelkesedéssel kézbe kaptam. Jóllehet először még alkudoztam magammal, hogy az aktuálisan olvasott könyvemet félreteszem, de mivel épp a Szellemvárost forgattam, és Dan Wellst félretenni Dan Wellsért nem tűnt elfogadható indoknak, kivárta a sorát.

John betöltötte a tizennyolcadik évét, és magányosabb, mint valaha. A következő megálló is csak egy újabb kisváros, ahol lehet, de az is lehet, hogy nem, tanyázik egy sorvadt. Talán mert magányos, és mert hiányzik az otthon, amit már évekkel korábban elhagyott, betéved egy temetésre. A tapasztalata és a rutinja, no meg némileg az elárvultsága biztosít számára egy helyet a személyzetben, fedelet a feje fölé. Nincs idő a pihenésre, már az első napján egy ismeretlen férfi vízbe akarja folyatni, és ez meggyőzi arról, jó nyomon jár.

2018. január 21., vasárnap

Úgy kezdődik az őrület...


...hogy azok az apróságok, amikre korábban odafigyeltél, többé már nem érdekelnek. És most nem arra gondolok, hogy nem fürdesz két hétig, és a fogkrémet tubusból majszolod, mert az inkább a folyamat vége, hanem olyasmire, hogy korábban kínosan ügyeltél rá, ne énekelj hangosan az utcán. Jóllehet dalra még most sem fakadsz, de már nyugodt lélekkel eltátogod a kedvenc számod szövegét. Mindig, amikor hallod, de néha olyankor is, amikor nem. No meg azelőtt nem táncoltál a járdán, viszont mostanában előfordult, hogy néhány lépést ellejtettél, ahogyan ősszel is átszellemülten rugdostad a faleveket. Térdig, esetenként csak bokáig merültél a száraz kupacban, és élvezed, ahogy ropog. Rendben, ezeket néha korábban is csináltad, de mostanra eljutottál addig, nem nézel előtte körbe, és nem érdekel az sem, ha látja valaki.

2018. január 19., péntek

Anna Kendrick: Scrappy Little Nobody

Anna Kendricket, mint a legtöbben, én is a Twillightban láttam először, és bár azt nem állítanám, hogy elájultam a színészi játékától, a mosolyára azóta is emlékszem. Azóta aztán sok egyéb filmben is szembejött, és úgy a harmadik-negyedik találkozásunk idején fogalmazódott meg bennem, hogy milyen jól, mennyire tudatosan építgeti magát, a karrierjét. És alighanem igazam is volt.

Ő az egyik legcukibb, legszeretettebb színésznők egyike, aki még ugyan nem mutatott semmi komolyan eget rengetőt, azonban fixen hozza azt a szintet, amit elvárnak tőle. Aztán ott van a twitter, és amiket írogat rá. Mesterien használja a szociális hálót, elbűvölő humorával meghódítja a legzordabb szíveket is, no de mégiscsak 32 éves, amikor írta, kevesebb volt. Mégis mi a  csudáról írhat valaki ennyi idősen? Mint kiderült, sok mindenről.

2018. január 16., kedd

Charlie N. Holmberg: The Glass Magician (The Paper Magician Trilogy, #2)

Az első rész egy kellemes kis fanatsy volt, nem kevés szerkesztési hibával, ennek ellenére élveztem. Mivel angolul már mindhárom kijött, sőt egy spin-off kötet is megjelent - magyarul is kint van a második rész-, tudtam, hogy nem fog sokáig tartani, míg begyűjtöm. Jelenleg azon kevés kis romantikus csacskasághoz tartozik, amit ebben a formában még én is szívesen olvasok.

Már három hónapja, hogy Ceony keresztül-kasul bejárta Emery Thane szívét, de a férfi még mindig semmi jelét nem adja annak, hogy kapcsolatuk számára is többet jelentene. Amikor tanulmányi kirándulásra indulnak egy papírgyárba, ami alól mestere természetesen kibújik, már érlelődik benne a döntés, hogy olyan hamar levizsgázik, amilyen hamar csak lehet, azonban mikor  a gyár felrobban, és kis híján maga alá temeti a tanuló csapatot, hirtelen fontosabb dolgai lesznek. 

2018. január 14., vasárnap

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Idei törekvéseim egyik alappillére, hogy ledolgozok néhányat a több éve porosodó könyvek okozta elmaradásból, és eme szándékomnak első áldozata lett Márquez könyve. Negatív kép élt bennem róla, talán azért, mert egy kedves ismerősöm azt mesélte, ez a kedvenc filmje. Ez még önmagában nem ok, de mivel szinte csak a romantikus műfajt részesíti előnyben, pont azt, amit önmagában csak igen ritkán fogyasztok, látatlanban eldöntöttem, nem nekem való. Innen látszik, bárki tévedhet. Sőt, még én is!

Juvenal Urbino doktor a vasárnapi mise előtt azonosítja barátja holttestét. A barát öngyilkos lett, ami minden bűn legnagyobbika. Felesége, Femina Daza némileg álszentnek tartja férje álláspontját, s mikor ugyanazon a napon a férfi életét veszti, a hetvenéves nő életébe visszatér gyerekkorának minden emléke, és vele Florentino Ariza, aki levelek áradatán keresztül bombázta szerelmével, és hűségesen várt rá, míg ki nem adta az útját, és vár most is, miközben az urát temetik. 

2018. január 7., vasárnap

Stephanie Garber: Caraval (Caraval #1)

Jó néhány éve már, hogy az Éjszakai Cirkusz teljesen elbűvölt. Oly észrevétlenül vett le a lábamról, hogy nem voltam tudatában a súlytalanságomnak. De akkor kezdődött, hogy tudat alatt csakis olyan könyveket kerestem, amik visszaadhatják ezt az élményt. A Caraval ha nem is ilyennek, de hasonlónak ígérkezett, ezért nem tartott sokáig, míg beszereztem, és az idei év első olvasási élményeként meg, sőt el is ejtettem.

Scarlett ​Dragna évente ír egy levelet Legendnek, a Caraval mesékkel övezett, varázsló tudományáról híres mesterének. Mindennél jobban vágyik arra, hogy megnézhessen egy showt, mégis, amikor végre megérkezik a levél, és benne a maghívó, már nem annyira biztos a dolgában. Eljegyzése, ami apja nagyra törő terveit erősítik, talán elrendezett és nincs mögötte semmi érzelem, mégis kimentheti húgával együtt a kis szigetről, ahol apja tejhatalmú uralmát gyakorolja. Csakhogy úgy alakul, hogy nincs más lehetősége, mint útra kelni, azonban mire ő, és matróz útitársa odaérnek a Caraval színhelyére, a húga, Tella nyomtalanul eltűnik, és kiderül, hogy csak az kaphatja meg az annyira vágyott kívánságot, aki megtalálja a lányt. 

2018. január 4., csütörtök

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Húsz évesen olvastam először, és akkoriban nem volt könnyű megszerezni, ugyan időről időre újra kiadták, mégis folyton hiánycikk volt. A hire, hogy betiltott könyvként mégis világismertségre tett szert, és számos nyelvre lefordították, természetesen megelőzte. A sztori, ami követe, az álnév alatti publikálás, hogy Szepes Máriából a rendszer ellensége lett, mind olyan adalék volt, ami olajat jelentett a tüzemre. Akartam a könyvet, a szeretnék mint olyan, nem létező fogalommá vált.

Amikor Nima néhány napja megkérdezte, nem szeretnék-e írni erről a kultikusnak tekinthető regényéről, rájöttem, borzasztóan nehezemre esik. Persze tudom, miről szól, el is tudnám mesélni, de akkor is csak úgy menne, hogy néha-néha elkalandoznék, belekeverném a saját hitem, véleményem, azaz Ádámtól és Évától kezdeném, és aligha jutnék valaha is a végére. Összefoglalni egy rövidke posban lehetetlen, de attól tartok 50 oldalban sem menne. Küszködöm önmagammal, keresem a szavakat, de hogyan írható le a történet által adott hatalmas élmény néhány bekezdésben? Segítek, sehogy.

2018. január 1., hétfő

Vigyázat, jövök!

2015-ben késztettem egy listát, ami olyan könyvekből állt, amiket arra az évre beterveztem, és ha esetleg összevetitek a kettőt, azt fogjátok látni, az első listából kettőt, míg az alternatívból négyet pipáltam ki. S hogy ne legyen annyira egyszerű, azok egy részét is tavaly, szóval még csak nem is 2015-ben. Ugye ezek után felmerül a kérdés, mégis mi a csudáért görcsölök?! Hát azért, mert ezeknek a könyveknek nagy része évek, azaz évek óta a polcomon porosodik, és bár tavaly előszeretettel választottam olvasnivalót hátulról, ez is kevésnek bizonyult.

Ráadásul, azt a néhány ajándékot leszámítva, azért vettem meg mindet, mert az író előző könyve tetszett, esetleg régóta vágytam rá, és/vagy - bár ebből van a legkevesebb - valaki olyan jó szívvel ajánlotta, hogy beleszerettem ismeretlenül is. Úgy érzem, ezek után rendkívül csúnya dolog részemről méltatlan mellőzésük.