2018. január 19., péntek

Anna Kendrick: Scrappy Little Nobody

Anna Kendricket, mint a legtöbben, én is a Twillightban láttam először, és bár azt nem állítanám, hogy elájultam a színészi játékától, a mosolyára azóta is emlékszem. Azóta aztán sok egyéb filmben is szembejött, és úgy a harmadik-negyedik találkozásunk idején fogalmazódott meg bennem, hogy milyen jól, mennyire tudatosan építgeti magát, a karrierjét. És alighanem igazam is volt.

Ő az egyik legcukibb, legszeretettebb színésznők egyike, aki még ugyan nem mutatott semmi komolyan eget rengetőt, azonban fixen hozza azt a szintet, amit elvárnak tőle. Aztán ott van a twitter, és amiket írogat rá. Mesterien használja a szociális hálót, elbűvölő humorával meghódítja a legzordabb szíveket is, no de mégiscsak 32 éves, amikor írta, kevesebb volt. Mégis mi a  csudáról írhat valaki ennyi idősen? Mint kiderült, sok mindenről.

Arról, miként élte meg kezdeti sikereit, alig 13 évesen, amikor Tony-díjra jelöltek, de nem járt iskolába, és hét napból hatot színpadon szerepelt. A szakmai elismerésről, amit a barátai nem igazán értékeltek, nem is tudták, miről lehet szó. És hogy mennyire elfáradt közben. De persze nem itt kezdte. Kitért arra, milyen furcsa gyerekvolt, hogy az igazságérzete miatt is került kellemetlen helyzetbe. Aztán, mikor döntötte el, hogy színésznek áll, hogyan nőtte ki a környezetét, és hogyan lépet tovább. Persze ő nem így fogalmaz. Lélekben egy kisvárosi csaj marad.

Választott hivatása némileg elszigetelte a vele egykorúaktól, és bár voltak barátai, akiket szeretet, mégis mennyire magányos volt, mikor az apjával elöltöztek, hogy ő nyugodtan dolgozhasson, és közben édesanyja  a bátyjával otthon maradt. Hogy mennyire elfáradt, kimerült a meghallgatások micsoda terhet jelentettek, nem csak neki, a a családjának szintúgy, s miközben nem ez az az az élet, amit boldogan engednék a gyerekemnek, neki nem volt B terve. Nem akart főiskolára, egyetemre menni, 18 évesen Portlendből Los Angelesbe költözött, és itt kezdődött a neheze.

Mesél a nélkülözésekről, amikor épp csak annyi pénze volt, hogy egyen valamit, de alig elegendő a számláira, hogy a Twillight mentette meg a csődtől, és persze még valamiről, a gyakran tabuként megjelenő szexről. Megtudjuk, miként veszítette el a szüzességét, hogyan vágott bele a fiúzós bizniszbe. Üdítően őszintén ecseteli a buktatókat egy kapcsolatban, de az egy éjszakás kalandokról sem feledkezik meg. Szóba kerül a füvezés, egyéb kábítószerek, az átbulizott napok és éjszakák, no meg az is, amikor elkezd kicsit jobban, majd jól menni. 

Őszintesége mellett van még egy bája, a humora. Azt nem állítanám, hogy ez egy vicces könyv, de amilyen iróniával ecseteli az életét, nem csak intelligenciára, hanem kiadós mennyiségű eltökéltségre, erőre is utal. Anna minden porcikájában tudatos, pontosan emlékszik rá, honnan indult el, és miközben ezt nem felejtette el, azzal is tisztában van, hova tart, milyen céljai vannak.

Nehéz értékelni valakinek az életét, főleg, ha az nem fikció, így inkább a szórakoztató rátára, a feltárulkozó, személyes történeteire és megkapó humorára támaszkodva pontozok.

8/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése