2014. augusztus 18., hétfő

Amitől még egy könyv is a falnak megy

Ne szépítsük, olvasás közben gyakran elkap az indulat és ilyenkor előfordul hogy a könyv parkolópályára kerül, méghozzá hosszú időre, vagy akár végleg is. Rutinból morgolódom kicsit, szidom a saját ostobaságomat, aztán a sajt érdekemben igyekszem elfelejteni. Csakhogy kiderült, ezzel sem vagyok egyedül, így a témázós csapata gondolt egy nagyot, és nekilátunk írni erről a jelenségről. Pontosabban arról, ki és mit nem szeret egyes, esetleg az összes könyvben, konkrétan és úgy általában is. Márpedig minél tovább gondolkodtam ezen a kérdésen, annál biztosabban tudtam, van mit mondanom.

Mert miről szól az olvasás? A varázslatról. És most nem a fantasyre, mint műfajra gondolok, hanem arról, hogy amíg olvasol, valaki más lehetsz. Valaki más fejébe ugrassz, éled az életét, küzdesz vele, érte, ellene, teljesen mindegy, a lényeg, hogy a része leszel és ő a tied. És amikor ez az intim kapcsolat megszakad, vagy esetleg létre sem jön valami miatt, akkor kicsit feszült lehet a viszonyotok.

És hogy mik lehetnek az okok?
Oly sokfélék, mint az ember maga, mert hogy kit és mi idegesít fel, nos az nagyon egyedi dolog. Én személy szerint - az érzékenyebbek fogják be a szemüket - rosszul leszek a nőknek írt YA-k és NA-k többségétől. A Young Adult és New Adult műfajban születettek könyvek 95%-ban silány fércművek. És nem az írok vagy témák miatt - nem ritkán zseniális ötleteket gyűjtenek össze, és vágnak a szemétbe -, hanem azokért az olcsó húzásokért, amik úgy tűnik kötelező elemei az ilyen könyveknek, és amiktől én eret tudnék vágni magamon. 

1. Az édes hármasok például. Jaj! Nem tudom kit szeretek jobban! Őt is szeretem, bár nem annyira, csak nyugtalan leszek a közelében. Mit tegyek!? Kösd fel magad kiscsillag, és akkor mindenki boldog lesz, mert fárasztó vagy.

2. Az állandó rinyák, amik sem nem karakter, de még csak nem is korosztály hűk. Így esett, hogy bár érdekel  a Vámpír akadémia, mégis a polcomon porosodik, mert egyszerűen túl rövid az élet két ilyen idegesítő női karakterhez.
Szomorú tény, de ezen könyveket a férfi karakterért írják, azokért olvassák, és mégis az összesnek nő a főszereplője/mesélője. De ez mind semmi, mert felnőttek írják tiniknek, olyan balgaságokkal, ami sosem történik meg a való életben, a tisztel írónők ugyanis nem tinik, és már nem is igen emlékeznek rá, hogy milyen volt - azonosulj a karakterekkel, ha tudsz! És most nem a szociológiai problémákat boncolgató drámákra gondolok, Lucas örök kedvenc lesz, bár ő nem jó példa, mivel Kevin Brooks férfi, de itt van az Éles és gyors sikoly, ami kétségkívül zseniális darab.


3. A dísztópiás regények. Nem tudom miért lett ennyire nagy divat arról olvasni, az ember hogyan pusztítja el saját magát és a világát. Talán a talpra állós rész miatt, de az ötletek kétharmada szánalmas, nem hiteles, fantasynek sem alkalmas. Persze itt akadnak kivételek. A Részelges trilógia, ami ráadásul még YA is,  például briliáns. Nem csak azért mert Wells írta, hanem mert egy pasi írta, aki nem kizárólag a nőket célozta meg, így bár megjelenik benne egy pár kötelező elem, de valami egészen más tálalásban. És ezt rendkívül üdítőnek, ráadásul még izgalmasnak is találtak. Imádom a fickót.

4. Ezzel rá is tértünk a következő pontra, a nőknek írt történetek. Nem akarok senkit megbántani, bár most megfogok, de 20. alkalommal olvasni, hogy a 15 éves hősnőnk a világ/város/család megmentése közben beleszeret a 16-17-107 éves hősünkbe, és minden akadályt legyőzve egymáséi lesznek, unalmas és fárasztó. Főleg, ha felnőtt emberekről beszélünk. Ezen könyveket  nagyrészt feláldozzák a romantika oltárára, és a történet egyszerűen csak elsikkad. Nem mondom, néha örömteli olvasni egy-egy agyilag egyáltalán nem megterhelő, totál értelmetlen darabot, de aki mindig ilyesmit olvas, azzal valami nagy baj van. Nem én mondom, pszichiáterek, de hajlamos vagyok igazad adni nekik, mert az életünkből hiányzó dolgokat nem a lapokon kell keresnünk. Egyszerűen érezzünk kell, valami baj van velünk! A könyv nem a fizikai létünk kiteljesülése, hanem egy eleme. Meghatározó, de koránt sem kizárólagos.

5. A szexkönyvek, vagy a szexkönyvekké váló ígéretes történetek. Anita Blake az élő példája annak, hogyan lehet megutáltatni egy szorzatot, és Laurell K. Hamilton mindenkinél jobban képes prezentálni, miként kell a régi rajongókat elhagyni a francba az új divathóbortért, és hogy a személyes őrületünk miként hat ki a munkánkra. Annyira szerettem Anitát, és annyira szeretném befejezni a sorozatot, mikor a 17. kötetig megvan, de képtelen vagyok folytatni. Ugyanis amikor 1890.- forintos áron elkezdtem megrendelni őket, még a 3. kötetnél tartottam, és honnan kellett volna tudnom, hogy hamarosan unni, sőt utálni fogom a 150 oldalas orgiáival  együtt? Most aztán itt van 17 kötetem angolul, amiből csak az első négyet szeretem, a maradék annyit sem ér, mint a papír, amire nyomtatták.

6. És a sorozatok. Ó, de utálom, amikor valamit 3 kötetre terveznek, aztán akkora lesz a sikere, hogy meg sem állunk a végtelenig, mert amíg a tinik megveszik, addig jó, csakhogy itt vagyok én, akit csak a vége érdekelne már a felesleges körök, spin-offok nélkül, de még a közelébe sem értünk. Ilyenkor van az, amit szintén utálok, félbehagyom a sorozatot.

7. A hiteltelenül felépített, vagy a fejlődni képtelen karakterek. Engem Dani halálba idegesített magyarul a haverozásával, meg a karakter egész hozzáállása pszichológiailag szerintem hagy némi kivetnivalót maga után. Ezért még mindig nem olvastam el, pedig egy éve megvan a könyv, mert Karen Marie Moning azon kevés nőket célzó írók közé tartozik, akit szeretek. Nála ugyanis van történet, karakterfejlődés, cselekmény és dráma. Katarzis, meg minden, csak úgy tűnik ő is régen volt már tini, és jelenleg sincs a környékén egy sem.

És még sorsolhatnám vagy ezer évig, de ezen a ponton el kell döntenem, mi legyen a poszt sorsa, mert ha így folytatom öt oldalt megtöltök negatívumokkal, és akkor sem végzek
Ezért inkább igyekszem összegezni az eddigieket, és a fentiekből világosan kitűnik, hogy alapvetően a középszerű ötleteket nagyszabásúnak eladó, a történetet a profitért feláldozó, tipikusan nőket célzó darabokkal van bajom, mindegy milyen stílusban íródtak. Úgy érzem ilyenkor, hogy csak pénztárcám van és egy ostoba női szívem, aminek semmi sem elég, amíg nincs holtomig és holtáiglan, és az agy itt bizony nem rúg labdába.
Ezért aztán hallgass szívem! Ha könyvről van szó teljesen beszámíthatatlanná válasz. Elég egy csinos borító, és máris bajba sodorsz minket, aztán nem tudunk megegyezni, és végül a könyv az enyészeté lesz. Olyan darab kell nekünk, amit az agy is élvezhet, na! Érted?
Túl nagy kérés lenne figyelembe venni, hogy a női olvasók is képesek egyedül felöltözni, és nem  mindenki vágyik ostobán lebutított szerkezetekre? Márpedig ha női irodalom, akkor szinte csak ez van.

Személy szerint semmi kifogásom Agatha Raisin csetlései ellen, mivel hozza a kötelező gyilkosságszámot, könnyed és szórakoztató, de ugyanezen műfajban Joanne Fluke Hannah-ja már feszélyez, mert nem annyira eredeti mint elvárnám, és ezért már a gyilkosságok sem kárpótolhatnak. Tipikusan nőket célzó könyv, rengeteg édes, ehetetlen sütirecepttel, és bár az első tetszett, a harmadikra már tudtam, itt biza baj van. Hogy magamat idézzem: "Nem szépirodalom, tehát nem várok tökéletesen kidolgozott karaktereket, de személyiségeket azért igen."

Egyszerűen csak fáj, ha hülyének néznek. És mindegy, hogy ezt az írók, vagy a kiadók teszik, egyformán bántó. És még szóba sem került az, amikor a fülszöveg valami egészen mást ígért, mint kapok, vagy olyan a borító, hogy bottal sem piszkálnám meg, bár ezekről már rengeteget írtam sok egyébbel együtt errefelé és arrafelé is. Azt hiszem ott lehet a kutya elesve, hogy nem tudom megbocsájtani, amikor azt kezdem érezni, én vagyok az eliparosodott könyvgyártásért, és nem az értem. Többé nem az én érdekeim határozzák meg a kiadványok körét, fordított a dolog, a megjelent könyvekhez kellene nekem idomulnom. Nem csoda, ha egyre több könyvet olvasok angolul, és az sem, hogy szinte kizárólag a szép és ifjúsági irodalmak nem okoznak csalódást. Persze a második csoportból is inkább a fiús darabokat választom, mert midig nagyobb az esély arra, hogy jó történetet kapok.


Kicsit sznob vagyok. Végignézve a könyveimen, 2/3 részben férfi írókat olvasok, a női írók nagyrészt pedig a szépirodalomra szorítkoznak. J.K.Rowling és Anne Rice az örök kivételek, de nem sok fantasy könyvem van a gyengébbik nem tollforgatóitól, és azok többsége is félbehagyott sorozat. Azért ez jelent valamit. Mert engem a fentiek idegesítenek leginkább egy-egy könyvben, márpedig ezeket a hibákat leginkább, vagy majdnem kizárólag női írók követik el, ami ellen úgy védekezem, hogy egyszerűen nem olvasom őket. A probléma meg van oldva. Átmenetileg ugyan, no de a félmegoldás is megoldás.

Miután mindenkit feldühítettem, áruljátok el, titeket mi piszkál fel? Mitől vágtok egy könyvet a falhoz?

A témában részvevő blogok (a lista folyamatosan bővülni és frissülni fog):

Szeee;
Nima;
Andi
tigi;
Pupilla;
Anaria;
FFG;
Zenka;
Ilweran;
Bea;
Catriana
reea. 

25 megjegyzés:

  1. "Kösd fel magad kiscsillag, és akkor mindenki boldog lesz, mert fárasztó vagy. "
    Részemről tiéd a nap beszólása :)))
    A legtöbbel teljesen egyetértek, bár én tök másról írtam. De így szép ez ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, köszönöm. :) Szívből jött. :D
      Más irányokban indultunk el, és ez ezért jó így, mert nem beszéltük meg előre, de vannak átfedések, mégis el tudom olvasni mások bejegyzését anélkül, hogy úgy érezném, ez már volt. :)

      Törlés
    2. Ez a mondat szerintem is csúcs, akkorát röhögtem! :D
      És tényleg, ezek is milyen igazak. :)

      Törlés
    3. Az iylen megjegyzések miatt mondta a kolléganőm, hogy végre visszatértem. :D Mostanában annyit melózunk, hogy még beszólogatni sem volt időm senkinek. :D Valahol ki kell élnem magam ;)

      Törlés
  2. Tyűha! :D
    Én imádom az édes hármasokat, - már ha jól van megírva-, szeretem a romantikus könyveket, szeretem a disztópiákat, nem szeretem a gyilkosságos könyveket, szeretem a Vámpírakadémiát, nem szeretem a szexkönyveket, szeretem a hosszú sorozatokat, persze mindet úgy, hogy jól írták meg őket - , és téged is szeretlek olvasni ;). Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj, hogy a YA és NA fronton alig van jól megírt hármas, és innentől kedve dühít. :D
      Annyira jó, hogy nem vagyunk egyformák, de én sem szeretem a szexkönyveket, ez egy közös pont. Zenka, erre már építhetünk. ;) Komplett hidakat verhetünk rá. :D
      A részemről én is szeretlek olvasni téged. Mindig meg tudsz nevettetni. :)

      Törlés
  3. Nagyon jó kis poszt lett (most is), és tényleg, bár most sok az átfedés és a bólogatás-egyetértés egymás posztjainál, így is nagyon különfélék lettek. A tiéd most kifejezetten tetszik, és egyetértek én is, semmilyen formában ne nézzenek hülyének! :) A női irodalomtól néha én is menekülök, bár vannak kompromisszumok (látom azért nálad is, és Agathát például szeretjük mindketten :)), de ahhoz tényleg kell, hogy az egyszerű történetben is azért legyen személyisége a szereplőknek, ne legyenek üresek.

    Az szerelmi háromszögeket én sem bírom, egyszerűen rosszul vagyok tőle, és leginkább azért, mert el nem tudom képzelni az egészet, hogy egyszerre két valaki tetszik, és mindkettő annyira hogy nem tudsz dönteni?! Ilyen egyformák is a választottak, és ilyen keveset számít a belsőjük igazából? Huhh, ez tényleg dühítő - mikor amúgy alig lehet ugyebár normálisnak mondható férfiembereket találni manapság, a könyvekben a hősnőnek rögtön indig kettőt sodor az útjába az irodalmi szél.

    Ja és még annyit akartam a női olvasók, lebutítás stb.-vel kapcsolatban írni, hogy elfelejtik hogy az agyunk a legnagyobb erogén zónánk, bezony.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) Agatha örök kompromisszum, mert van egyénisége, amiért lehet utálni, vagy szeretni, de biztosan nem maradsz közömbös vele szemben.

      Na ez az! Az ember lánynak, fiának tetszhet valaki, de az, hogy megnézi, nem jelenti azt, többé nem szereti a másikat. És ha mégis beleszeret valakibe, akkor viszont már nem szereti, ennyi. Hagyja el vagy mit tudom én. Azt hiszem, azért reagálok erre a témára érzékenyen, mert volt alkalmam pasikhoz, akikről kiderült, hogy házasok, csak rosszul élnek. Na most nekem ehhez mi közöm? És ez, vagy csak hasonló eset a könyvekben is nagyon idegesít. :D

      A legtöbb nővel elhitették, hogy erre van szükségük, és ők jó tömegfogyasztóként el is hitték. Na, ezért kell nekünk szenvedni :D

      Törlés
    2. Gyerekek, ha én könyvet írok egyszer, abban bizony szerelmi háromszög lesz. Elszomorít, hogy nem olvassátok majd :D

      Törlés
    3. Elolvassuk hősiesen, csak írd meg! :D

      Törlés
    4. Zenka, elszomorít, hogy előre bejelented, miközben tutira tudom, hogy te ennél sokkal de sokkal jobbat is tudsz. ;)
      Ha jól van megírva, szórakoztató, de ezen könyvek 95%-ában pocsék, idegesítő és szánalmasan kiszámítható. Csak ideges leszek tőle. :D

      Törlés
    5. Zenka, írjál inkább mesét :)

      Törlés
    6. Egy kicsit más, de hasonló téma: észrevettétek már, hogy ha egy amerikai filmben előáll az a helyzet, hogy hárman vannak, a harmadik (a sztori szempontjából felesleges) fél elég gyakran meghal? (Kivéve a Twilight, de az meg 5 részen keresztül erről szól...) A múltkor láttam egy részletet egy filmből, a férfi főhős összemelegedett a munkatársával, de közben előkerült egy nő, akiről a férfi először nem is tudta, hogy a felesége, mert amnéziás volt, de amikor kiderült, hogy az akkor a munkatársnő valahogy rögtön meghalt... És ez nem az egyetlen ilyen eset. Úgy értem, ennyi a konfliktus feloldása? Az egyik meghal, és akkor könnyű a választás?

      Zenka, bízom benned, hogy te értelmesebben írod meg, és naná, hogy elolvasom :)

      Törlés
    7. Ezaz, Zenka! Írjál mesét, vagy ifjúsági irodalmat, de 9 pluszosat. :D Azt imádnám ;)

      Síontan, a Bátor Nyúl, abszolúte. Pont most néztem egy sorozatot, és az első évad konfliktusát egy tollvonással megoldották, én meg rágtam a kefét. Hogy tényleg, ennyi? :D Erre vártunk eddig? Akkor miért nem lépték meg az elején? :D

      Törlés
    8. Síontan ez érdekes felvetés... nekem sem tetszik az ilyen jellegű konfliktusmegoldás, és bár néha elintézi az élet így a dolgokat - nem kifejezetten az édeshármas feloldására gondolok, hanem a tollvonásra, azért mégis életszerűtlen, és ez az easy way a szerzőnek :/

      Zenka, látod, mesét kell írnod :D vagy na jó, lehet ifjúsági is, ahogy reea mondja :)

      Törlés
  4. részben-igen-részben-igen-igen-igen-igen!, de még ezek sem hoznak ki a sodromból. Max. kicsit szomorú leszek, hogy időt, pénzt pocsékoltam az aktuálisra!
    Jó poszt! Összeszedett! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. :)

      De jó neked, én ideges leszek. Mert rendszerint a szemem és a szívem kicselezik a józan eszemet, és együtt megvetetnek egy könyvet, amire semmi szükségem. Mondjuk csak egy pillanatig vagyok dühös, de mindig magamra, mert hagytam magam rávenni. :)

      Törlés
  5. Ha sok könyvet vennék, biztosan én is dühösebb lennék. :) De, ha sok könyvet vehetnék, akkor továbbajándékoznánk. Nem jó az üzleti érzékünk (a férjemmel), mert mi minden felesleges dolgot elajándékozunk ismerősöknek, rászorulóknak. a könyvekkel is ezt teszem a legtöbb esetben. ha kell valakinek éppen az a régebbiek közül. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem tetszik ez a hozzáállás. :)

      Törlés
    2. Nekem is tetszik. :) Én most az ekulturának fogom adni, hátha kell valakinek. :D
      Azért van egy csomó, mert kaptam ajándékutalványokat, és lehetőség szerint mindig akciókban vásárolok, de akkor is bánt. :) Mellesleg magyar könyvet nem vettem már... nos rég óta. Kapom őket, vagy a régi készleteimet fogyasztom, az angol könyveim pedig sokkal olcsóbban híznak és híznak. ;)

      Törlés
  6. Ha egyszer sokat tudnék angolul olvasni....hjaj, de jó lenne!
    (Hogy és hol lehet az ekulturának adni?Rajtatok keresztül?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akarat kérdése. ;)
      Hát akár úgy is, de pl ha az oldalon vagy a facebook oldalukon keresztül megkeresed őket, az is tökéletes. :)

      Törlés
  7. Nem tudom hol a kommentem? Oo

    Na a te posztodban van sok minden amit én kihagytam mert ha még ezeket is leírom sosincs vége. Kicsit elmentem technikai irányba és az ilyen írói dolgokra csak általánosságban tértem ki. Ennek lehetne egy külön posztot szentelni :D A háromszögek nekem néha bejönnek néha nem, kevés van jól megírva. És nem bírom én sem a hősnők nyavicskolását, vagy amit mondtál hogy tinik megmentik a világot. Egy olyan tininek mint Katniss még el is hiszem...de van egy-két diszpinty akiknél kár a gőzért...

    Az erotikus hullám meg balgaság. És totál szomorú hogy ilyen férfiképet adnak a nőknek, és ilyen női karaktereket, hogy ha ilyen leszel minden szép lesz...pedig nem egészséges karakterek ezek sokszor...waaah lehet még írni kellene csak ezekről :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A legtöbben technikai irányba mentek el, de igazából, hogy egy könyv nagy, vagy rosszul kötött az nem a könyvet, hanem a kiadód minősíti, és én ezeket nem is a könyvnek rovom fel. Arról nem beszélve, hogy a technikai résznek több cikket is szenteltem már. Itt is és az ekulturán is. De igen, érdemes írni róla. Hajrá, hajrá! :)

      Törlés