2017. március 28., kedd

Teaser kedd #156


Az e heti választottamról sok szépet és jót hallottam. Egy értékelést sem mertem végigolvasni, de amit elcsíptem belőlük, az igen biztatónak tűnt. Mivel a múlthónapban egy igen jó akció keretében 2.184,- forintért sikerült megcsípnem, nem is vártam tovább. Akkor ennél jobb ár nem létezett, de most 50%-os akcióban beszerezhető, ha valakit érdekel.

Már az első mondatok eldöntötték, hogy kedvelni fogom. Még épp csak elkezdtem, de már mosolyogtam, kuncogtam és nevettem a villamoson, ahol napszaktól függően néztek lököttnek, idiótának, és totálisan őrültnek is. Ha más nem, akkor ez meggyőzhet mindenkit arról, hogy itt egy tényleg vicces könyvről van szó, méghozzá borzasztó dolgokról.





Surely the people naming antipsychotics could have come up with something less hurtful. After all, we don't call Viagra the "floppy-dick pill" and hardly any of us refer to anger-management therapy as "maybe-just-stop-being-such-an-asshole class." 


Jenny Lawson: Furiously Happy - A Funny Book About Horrible Things

2017. március 27., hétfő

The Blacklist/Feketelista 1-2 évad

Kerestem valami jó kis sorozatot, mert a régiek vagy véget értek, vagy ebben a pillanatban egyáltalán nem kötnek le, és a Feketelista már jó néhányszor szembejött velem. Az az igazság, és ez nem oly régen számotokra is kiderült, odáig vagyok James Spaderért. Teljesen. Imádtam, mikor lazán hátracsapott szőke haja volt, szerettem szemüvegben és nélkül, romantikus drámákban és thrillerekben, akkor is, amikor a haja elkezdett hullani, mert olyan kisugárzása van a palinak, hogy muszáj nézni!

Raymond "Red" Reddington a keresett bűnözök között is igen előkelő helyen áll. Hazaárulással kezdte húszon éve, de itt nem állt meg. Évek óta hiába keresik, a közelébe sem érnek soha, és aztán egy szép napon egyszerűen besétál az F.B.I. székházába és megadja magát. Kizárólag Elizabeth Keennel hajlandó beszélni, azzal az ügynökkel, aki profilozóként az első napját tölti. Senki, a lány sem tudja, mit akar tőle Reddington, de a férfi olyan titkokat és bűnözőket ígér, aminek érdekében hajlandóak egyességet kötni a saját lelkiismeretükkel, no meg a minden jel szerint is többszörös gyilkos bűnözővel, és hamarosan már nem lehet biztosan tudni, ki profitál többet a kapcsolatból, de az biztos, Raymond állja a szavát. 

2017. március 26., vasárnap

Azért fontos a feminizmus... - (Variálós vasárnap #42)


Itt a március, a nők történelmének hónapja, és mi bőszen ünnepeljük is őket, meg a tavaszt, és úgy bármit, ami szembejön, de közben akarva akaratlanul elmerengünk néhány mostanában történt eseményen, mert hát a világ szórakoztat, és mint ilyen, folyton add valami gondolkodni valót.
Persze ezek a történések többnyire vihar a palackban érzetet keltenek, mégis van bennük valami, amitől elindul egy gondolat, egy hullám, és hirtelen azon kapja magát az ember lánya, hogy már megint nem érti!

Volt ugye a nőnap, ami a közhiedelemmel ellentétben nem egy komcsi ünnep, és gyökerei jóval a szavazati jogunk megszerzése előtti időkre nyúlnak vissza, de ahogy olvastam a magyar nyelvű wikipedia oldalt, nos, a dolgok változtak ugyan, de mégsem annyit, mint gondolnánk. A problémáink nagy része most is ugyanaz mint 1857-ben, 1917-ben és '45-ben volt. Folyamatosan azt bizonygatjuk, hogy nem vagyunk menstruáló démonok, ha sikeresek vagyunk, sem karrierista szukák, ha  a gyerekeinket bölcsődébe adjuk, hogy dolgozhatunk informatikai területen, lehetünk matek- és fizikatanárok, jóllehet ezek nem "női szakmák". Képesek vagyunk gondolkodni, gondoskodni, kemény munkánkért egyenlő bért is kérünk, és igen, mellünk is van - rendszerit kettő, és mégsem ez tesz valakit nővé.

2017. március 19., vasárnap

Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak #1-5

Tartozom egy vallomással, korábban még sosem olvastam ezt a mára kultikussá vált sorozatot. Láttam a filmet - mondjuk mély nyomot nem hagyott bennem -, a legtöbb barátom olvasta, tudtam róla rengetege dolgot, ismerem a törülközőnapot, tökéletesen tudom, kicsoda volt Douglas Adams, egyszerűre csak nem került rá sor. Aztán amikor azt kerestem, mi legyen 2017 első olvasmánya, úgy döntöttem a polc hátsó feléről választok valamit, mert ott vannak a több éve olvasatlanok, és ez volt az első, ami a kezembe került.

Arthur sosem szerette a csütörtököket, valahogy nem az ő napja, így volt ez akkor is, amikor a város emberei megjelennek a küszöbe előtt azzal a szilárd elhatározással, hogy leromboljál a házát, mivel ott fog elhaladni az új sztráda. Nem szereti jobban akkor sem, mikor Ford Prefectről, a  barátjáról kiderül, hogy földönkívüli. Az már szinte szóra sem érdemes, hogy néhány gigantikus úrhajó éppen a Földet akarja elbontani, minden lakosával együtt, mert útban van egy űrsztráda építéséhez. 

2017. március 15., szerda

Charlaine Harris: Day Shift (Midnight Texas #2)

Az első rész tetszett, de inkább volt egy lassú, kisvárosi regény, mint pararomantikus irodalom. Hála érte az égnek, mert bár a természetfeletti minden lapról süt, mégsem hasonlítható össze a többi hasonló könyvvel.

Manfred Dallasba utazik egy hosszú, munkás hétvégére, nagyon meglepődik, mikor meglátja Oliviát, aki a jelek szerint egyáltalán nem szeretné, hogy felismerje. A következő meglepetés akkor éri, amikor egy házaspár meghall néhány szobányira tőle, de ezt is felülmúlja az a sokk, ami akkor éri, mikor az egyik vendégének szelleme elhagyja porhüvelyét, méghozzá épp akkor, mikor a kezét fogja. Véletlen lenne? A rendőrség nem igen hisz benne, és nem segít rajta az sem, mikor az elhunyt enyhén terhelt fia, azzal vádolja meg, hogy ellopta a nő ékszereit.

A körülmények ellenére, és az ismertető dacára megint csak nem jelenthető ki egyértelműen, hogy Manfred lenne a főszereplő. Az az igazság, hogy bár egy kicsivel nagyobb szerepet kap, de Charlaine továbbra is váltott szemszögből írta meg ezt a részt is, így többek fejében és szemén át követjük az eseményeket.

2017. március 7., kedd

Teaser kedd #155

























Az eheti darab rendkívül szórakoztató, izgalmas, teljesen egészében kielégíti vérre éhező kicsi lelkem, és mindezek mellett még olyan édes-bús érzéseket is kavar. Egy sorozat utolsó kötetére, egy kedvenc sorozat utolsó kötetére ugyanis ez is jellemző, mikor olvasnád is meg nem is. Mikor képtelen vagy letenni, mégis megteszed, és arra gondolsz, önmagad elől is el kéne dugni.

Csak egy kicsit. Aprócskát, hogy húzd az időt, hogy ne kelljen elköszönni. És egyenlőre jól csinálod. Egy, maximum két fejezetet engedsz meg naponta magadnak. Oké, esetleg hármat, de eggyel sem többet. Mert meg tudod csinálni, mert érdemes megcsinálni. Utána ugyanis nem vár más, csak a nosztalgia...





- Vince - mondtam -, ha ezek megszerzik a szekrényedben lévő iratokat, semmi nem akadályozza meg őket abban, hogy megöljenek, és ez a te hibád lesz. És az öngyilkosság bűn


Jeff Lindsay: Dexter halott‎

2017. március 4., szombat

Jeaniene Frost: Into the Fire (Night Prince #4)

Teljesen függetlenül attól, hogy a harmadik résszel nem kevés problémám akadt, azért vártam a befejező kötetet. Vlad nagyon hamar az egyik kedvenc szereplőmé vált, boldog voltam, hogy külön sorozatot kapott, bár az más kérdés, hogy a női karaktertől koránt sem ájultam el. A befejező kötet viszont nem adta meg magát könnyen, a kiadását újra és újra eltolták, és aztán bevallom, volt egy pillanat, mikor meg is feledkezem róla. Márpedig, ha megfeledkezem egy befejező részről, talán nem is kell nekem... Annyira.

Leila össze van kötve Mirceával, ha akarja, ha nem! Vlad mindent megtesz azért, hogy megtalálják a nekromantát, de próbálkozásaik sorra kudarcba fulladnak. Nem marad más hátra, segítséget kell kérniük, majd a cél érdekében tiltott praktikákhoz folyamodnak, kockáztatva ezzel a kivégzésüket is. Jóllehet nincs az az ár, ami túl magas lenne, ha azt mentjük, akit szeretünk, mégsem biztos, hogy mindent érdemes megfizetni. 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...