2019. január 20., vasárnap

Esélyes - (Variálós vasárnap #50)


Nyilván mert öregszem, s mert szerencsére több gyerek van körülöttem, mostanában sokszor elgondolkodom azon, milyen lesz az életük. Vajon mit hoz számukra a jövő? Ahogy látom, érdekes irányba haladunk, mert míg az önmegvalósítás soha nem volt ilyen könnyű. Igaz, ehhez nem árt tudnunk mit valósítanánk meg, de tény, többé semmi sem lehetetlen. Az esély persze nem kopogtat be minden ajtón és ablakon, és néhányaknak jobban meg kell dolgozniuk a sikerért.

2019. január 12., szombat

You 1. évad

A kolléganőm talált rá a sorozatra, és nem tartott túl sokáig, hogy felkeltesse az érdeklődésem, majd meggyőzzön arról, nekem való. Az első fél óra végkép megvett, mert a You egy kellemes hangulatú, lassan csordogáló, érdekes, és épp csak egy kicsinyként beteg sorozatnak ígérkezett. Ami persze nézőpont kérdése, hisz nem minden az, aminek látszik. És valóban. Azt hiszem, ezentúl egy ártatlan mosoly mögött is hátsó szándékot sejtek majd. 

Joe Goldberg (Penn Badgley) egy kis könyvesboltot vezet New York-ban, ahova egy szép napon besétál Guinevere Beck (Elizabeth Lail), az első és sokadik pillantásra is elbűvölő írópalánta. Bár az érdeklődés kölcsönösnek tűnik, a történet itt véget is érne, csakhogy Beck bankkártyával fizet, elárulva ezzel a teljes nevét. Mintha tudatni akarta volna, legalábbis Joe szerint. Nem is képes másra gondolni, az internet pedig minden lehetőséget megad, az ismeretlen szépség becserkészésére.

2019. január 5., szombat

Rizibizi - könyvekről röviden #7

Az újévet egy könyvekről röviden bejegyzéssel kezdem. Ezen a ponton még nem tudom, mennyire lesz rendszeres, de határozottan tervezek írni - nem kizárólag könyvekről, rengeteg ötletem van a Felolvasó és Variálós vasárnap rovathoz is. Igyekszem nem rágörcsölni, visszanyerni a kedvem, és a többi idővel majd kiderül.

Ebben az összeállításban három könyv kapott helyett, két női és egy férfi írótól, két krimi/thriller és egy fantasy stílusban. Kettő egy sorozat bevezető kötete, a harmadik pedig egy trilógia befejező része, és bár mindegyiket angolul olvastam, kettő megjelent idehaza is. Igaz, mostanság leginkább használt könyvként vagy könyvtárakban találhatóak meg. Úgyhogy éljen a kölcsönzés!

2018. december 31., hétfő

Viszlát 2018! Nem állítom, hogy hiányozni fogsz.

Még január első hetében megfogalmazódott bennem, hogy bár ez egy új év, mégis ugyanaz a szar, és benne ugyanazok a kretének. Kétségkívül nem voltam túl költői hangulatban, de határozottan így éreztem. Na, ennyit az éj év új esélyeiről, részemről zárható 2018, és ugorhatunk is 2019-re. Sajnos erre további 360 napot kellett várnom.

Ahogy ebből sejthető, nem a legfényesebb időszakomon vagyok túl, és hogy rátérjek a bloggal kapcsolatos dolgokra, korán jött az olvasói válság is. Bár a januári könyvek alapján nem mondanátok meg, valójában már a hónap közepétől erősen küzdöttem, hogy az olvasás vonalán maradjak, és áprilisra tetőzött ez az állapot. Az Iron Druid Chronicles befejező része majd egy hónapig tartott, a Talented Mr. Ripley kis híján három hétig. Április és május nem hozott itthoni olvasást, kizárólag utazás közben lapozgattam, és ha olyan sokan voltak a villamoson, hogy a könyvemet sem tudtam kinyitni, akkor ott sem. Volt, hogy napokig nem nyitottam ki a könyvet, aztán pedig maximum 10 oldalt haladtam a következőkben.

2018. december 23., vasárnap

A karácsony szelleme - (Variálós vasárnap #49)


Rohamtempóval közeleg a karácsony, ami valljuk be, rémisztő. Jóllehet tudtuk, hogy idén is eljön, de csak úgy, mint a havazásra és csúszós utakra, erre sem lehet időben felkészülni.  

A későn vásárlók ilyentájt kezdenek pánikolni, az előre gondoskodók pedig most nézik végig századjára, akad-e valami, ami a precíz tervezés ellenére is kimaradt. Feltöltjük a hűtőket, kamrákat, dugdossuk az ajándékokat, csomagolópapírokat. Már megsütöttük, amit meglehetett, de dacára az illatnak és fényeknek,  a legtöbbünk nem érzi a karácsonyi csodát. Legyünk őszinték magunkkal: szorongunk. 

2018. október 31., szerda

Rovar a gombostűn




A pad a  hátsó udvar legszebb részén, egy gigantikus Magnólia fa alatt állt. Tavaly a felesége unszolására felújította, kicserélte az elkorhadt léceket, lecsiszolta, festette, azonban eddig az estéig nem ült rajta. Soha. Hiba volt. Halk sóhajjal hátradőlt, kinyújtott jobb lábát bokájánál összekulcsolta a ballon, és a fél bögre teát a hasához szorította. Érezte az ital langyosságát, az arcán pedig az októberi este meglepő enyheségét.  Elégedettnek kéne lennie, mégsem érzett mást, mint hihetetlen fáradságot. Izmai ellazultak, a keze lehanyatlott, és bögréje lazán tartó ujjai közül kifordulva tompa puffanással ért földet. Egy pillanatra megcsikordultak a kavicsok, aztán néma csend lett.

2018. június 17., vasárnap

Kedvességre kedvességgel - (Variálós vasárnap #48)



Ami most következik, az egy valós történet, miszerint a kedvességre kedvességgel felelünk. Jóllehet régóta ismert, hogy az előzékenység ragadós, rengeteg jópofa rajzfilmet találtok róla a neten, de hétköznap megtapasztalni, méghozzá a saját bőrödön, mégiscsak teljesen más. 

2018. június 16., szombat

Kevin Hearne: Scourged (The Iron Druid Chronicles #9)

Elérkeztünk a Vasdruida befejező részéig, és bár a közbenső kötetet igazán kedveltem, a rövid kis novellák szórakoztatóak voltak, mégiscsak eljött az ideje a lezárásnak. Amitől persze tartottam is. Hearne gyakran az elvárttól ellentétes irányba csavarja a sztori és mivel nem régiben egy új sorozatba kezdett, érezhetően tovább is lépett.

A történet nagyjából ott folytatódik, ahol a Staked véget ért. Atticus kiderítette mikor kezdődik a Ragnarok és mindenkit meglátogat, akitől segítséget remélhet. Granuaile Lengyelországot tisztogatja az ellenálló vámpíroktól, amikor váratlan segítsége érkezik, Owen mindeközben kis tanítványaival a tasman ördög gyógyításával foglalkozik. Csakhogy mindannyian változtatni kényszerülnek a terven, amikor a világvége már a küszöbön kopogtat. 

2018. június 10., vasárnap

A csodálatos elsők - (Variálós vasárnap #47)


Mikor volt utoljára, hogy valamit először csináltál? A kérdést az idehaza szinte teljesen ismeretlen John Calvin Maxwellnek tulajdonítják, és egészen biztosan belefutott már mindenki, hála érte az internetnek. Nagyjából úgy ezerszer. Csakhogy valószínűleg nem tudnánk rá kapásból válaszolni.
A helyzet az, hogy annyira bele tudunk szürkülni az életünkbe, a reggeli rohanásba, napi munkába, kapkodós vacsorákba, hogy nem is nagyon vágyunk semmire. Néha felmerül bennünk egy-két olyan ötlet, amit szívesen kipróbálnánk, és ezzel a kérdés el is tűnik. Elintézzük a soha szinonimájával, és némileg megnyugtat az egyszer majd. Ez az, amit mind ismerünk. Annyira nehéz megmozdulni, a kevés szabadidőnket és pénzünket beáldozni, ugyanakkor némi irigységgel nézzük azokat, akik megvalósítanak valamit korábbi terveikből.

2018. május 21., hétfő

A viszkis noir - filmekről röviden


Enyhén szólva  hatalmas lemaradásom van filmek terén. És amikor ezt írom, akkor nem kizárólag a külföldi darabokra értem, hanem a magyarokra egyaránt. Mi tagadás az elmúlt hónapok feltettek a listámra nem kevés tételt, és most ezek közül sikerült kihúznom kettőt is. Ezzel, ha szignifikánsan nem is, valamennyivel mégis csak csökkent a végeláthatatlan sor.