2017. április 25., kedd

Teaser kedd #157

 

Az eheti választottam egy kicsit mostoha gyerek, no nem a  törékeny, romantikus regényekből vett szívszorító értelemben. Az történt, hogy úgy egy hónapja hónom alá csaptam és elindultam vele a bátyámékhoz. Találomra vettem le a polcról, nem tudtam, mit találok majd benne, de csupán húsz oldalig jutottam, amikor szegény párát, nem szépítem, ottfelejtettem. Sírtam én utána, mert érzetem, hogy ez akár jó is lehet, de a könyv csak nem akart hazakeveredni. Egészen a múlt hét szombatig. Akkor aztán végre újra egymásra találtunk.

A Fated egy hamisítattan urban fantasy, mágusokkal, lehetetlen küldetésekkel, érdekes világalkotással és szórakoztató történettel. Kár lett volna kihagyni, végleg elveszteni, sosem kézbe venni. Már most tudom, hogy be kell szerezem a sorozat következő részét. És ha miden jól megy, akkor a következőt, a következőt és a következőt is. Egészen addig, míg a végére nem érek.





I didn't say fire-resistant, I said fire proof. Besides, that thing with inferno elemental was not my fault. 

Benedict Jacka: Fated (Alex Verus #1)

2017. április 17., hétfő

Jeff Lindsay: Dexter halott (Dexter #8)

Hát ez is elérkezett. Jeff Lindsay már egy ideje hátat fordított Dexter barátunknak, de hozzám csak nemrégiben jutott el. Mert mint egy dacos gyerek, egyszerűen csak nem akartam elköszönni. Ebben persze volt egy erős ellentmondás is, mert naná, hogy érdekelt! Ahogy írtam egy korábbi Teaser keddben, igen jó munkát végeztem vele, mármint a nem akarással, mégiscsak a végére értem. Nem csodálkozom, elképesztően rövid volt.

Az élet különös véletlenjei következtében Dexter előzetesben csücsül egy olyan gyilkosságért, amit nem követett el. Egyesek a bizonyíték hamisításától sem riadnak vissza, csak a testvérében bízhat. Nos, ő meg is érkezik, de nem Deb, hanem a kedves bratyó, Brian, aki egy sztárügyvéddel küld lovasságként. A derék vérnyomelemző hálásan fogadja a segítséget, még akkor is, ha jól tudja, mindennek meg van az ára. De fontossági sorrend is van a világon, és a legfontosabb jelenleg megúszni egy rendkívül hosszú börtönbüntetést, az esetleges kivégzésről már nem is beszélve. 

2017. április 14., péntek

Szabó Magda: Ókút

Ki ne ismerné Szabó Magdát? Még ha nem is olvasott tőle semmit – az én időmben nemigen került bele a tantervbe –, akkor is tudja, kiről van szó. Az Abigél azon kevés feldolgozások közé tartozik, amit gyerekkoromban minden nyáron leadtak, és én minden alkalommal meg is néztem, épp úgy, mint a Monte Cristo grófját – nincs senki a korosztályomból, aki ne találkozott volna vele, nem izgult volna rajta, akit ne varázsolt volna el a története.

Az Ókút Szabó Magda gyermekkoráról szóló visszaemlékezése, és mint ilyen, nem igényel különösebb összefoglalót. Az írónő egy hivatalnok és egy tanárnő késői gyermekeként látta meg a napvilágot, az ő felcseperedését, az ezt övező kort tárja elénk. Inspiráló, szabad légkörben nevelkedett, rengeteg íróval és költővel a családfában. Szülei maguk is írtak, így egyértelműen ösztönözték szárnypróbálgatásait. A beteges, vékonyka lány, ahogy szüleitől látta, ha nem tetszett egy könyv vége, hát magában átköltötte, majd akként mesélte. Kalandozó lelke maga fedezte fel környezetét, alig-alig fogták ki a szelet szárnya alól. Néha kegyes hazugságokkal vigasztalták a világra csodálkozó gyereket, és Dolna boldog volt.

2017. április 11., kedd

Minden magyar poéta tiszteletére - napi morzsa























Ma van József Attila születésének napja, és mint 1964 óta mindig, ekkor ünnepeljük a magyar költészet napját. Ebből az alkalomból megosztanám veletek az egyik kedvenc versemet, amit nem József Attila írt, mert hogy számomra ő a legjobb. 112 éves lenne idén, és úgy érzem, ha valami csoda folytán köztünk élne, belefulladna a témák tucatjába. Az ihlet azonban már más kérdés...

2017. április 8., szombat

Jenny Lawson: Furiously Happy

Akik rendszeres olvasnak, tudják, hogy sok dolog érdekel, persze vannak visszatérő témák, de vadászom az újdonságokra. Gyakran írok és beszélek olyan dolgokról, amik esetleg más érzékenységét zavarják. És higgyétek el, mindenkit zavar valami. Sok esetben olyasmi, amit mi, kívülállók vagy nem értünk meg, vagy az érezzük ki belőle, hogy az illető homokba dugja a fejét. Attól, hogy nem beszéltük valamiről, még létezik, és ha a szőnyeg alá söpörjük, a gyerekeinknek sem tanítjuk meg, mit kellene tenniük hasonló helyzetben. Képtelen lesznek segítséget kérni, önmagukat okolják majd olyasmiért, ami nem az ő hibájuk, és ugyanolyan szorongó felnőttek lesznek, mint mi.

Rengeteg tabu létezik, amiket a modern társadalomban szorgos munkával építettünk fel, és amikor egy ilyen képzeletbeli kerítésen átlépünk, borzongással vegyes csodálkozással pislogunk arra a másfajta valóságra. Sokszor megrémiszt, túl sötét, túl... Szóval nem akarunk gondolni rá, pedig lehet, nem ártana tudni, adott szituációban hogyan kéne viselkednünk. Úgy dönteni, hogy valami nem létezik, csak elodázza a felelősségünket a minket körülvevő dolgokról, de fel nem ment a vakságért.

2017. április 2., vasárnap

Anne Rice: Prince Lestat (The Vampire Chronicles, #11)

A harmadik rész után meglehetősen nagyon ugrottam, de mivel azt írták, hogy a The Queen of the Damned utáni időket követi majd, én meg egyszerűen imádom Lestátot, úgy éreztem, semmi baj nem származhat abból, ha kihagyom a közbenső 7 kötetet. Vagyis igen erősen reménykedtem benne.

Lestatot régóta kíséri az ismeretlen hang, aki lakótársa magányos, vándorlással gazdag éltében. Igazi béke köszönthetett volna be a vámpírok világára, de valaki menedékeket éget fel, és az ifjú vámpírok tucatjával hullanak. Senki sem tudja, mi történik, ki követi el a merényleteket, a hullák száma gyarapszik, az öregeket összetartásra szólítják fel. Minden jel szerinte teljesen reménytelenül. Egy vezérre várnak, valakire, aki összefogja a reménykedőket.

Nos, a történet valóban a kárhozottak királynője után játszódik, de nem közvetlenül. A történet fonalvezetése valóban azt követi, csak közben elmúlt hipp-hopp néhány évecske, szóval senki sem olyan már, mint volt. Csak Lestat merengős, tépelődő természete ugyanolyan. No meg néhány régi szereplő is megvan, de akadnak újak. Nos, nem feltétlen újak, csak nekem kimarad az 1988 utáni rész. És mégis az a furcsa, tökéletesen tudtam követni a történetet.

2017. március 28., kedd

Teaser kedd #156


Az e heti választottamról sok szépet és jót hallottam. Egy értékelést sem mertem végigolvasni, de amit elcsíptem belőlük, az igen biztatónak tűnt. Mivel a múlthónapban egy igen jó akció keretében 2.184,- forintért sikerült megcsípnem, nem is vártam tovább. Akkor ennél jobb ár nem létezett, de most 50%-os akcióban beszerezhető, ha valakit érdekel.

Már az első mondatok eldöntötték, hogy kedvelni fogom. Még épp csak elkezdtem, de már mosolyogtam, kuncogtam és nevettem a villamoson, ahol napszaktól függően néztek lököttnek, idiótának, és totálisan őrültnek is. Ha más nem, akkor ez meggyőzhet mindenkit arról, hogy itt egy tényleg vicces könyvről van szó, méghozzá borzasztó dolgokról.





Surely the people naming antipsychotics could have come up with something less hurtful. After all, we don't call Viagra the "floppy-dick pill" and hardly any of us refer to anger-management therapy as "maybe-just-stop-being-such-an-asshole class." 


Jenny Lawson: Furiously Happy - A Funny Book About Horrible Things

2017. március 27., hétfő

The Blacklist/Feketelista 1-2 évad

Kerestem valami jó kis sorozatot, mert a régiek vagy véget értek, vagy ebben a pillanatban egyáltalán nem kötnek le, és a Feketelista már jó néhányszor szembejött velem. Az az igazság, és ez nem oly régen számotokra is kiderült, odáig vagyok James Spaderért. Teljesen. Imádtam, mikor lazán hátracsapott szőke haja volt, szerettem szemüvegben és nélkül, romantikus drámákban és thrillerekben, akkor is, amikor a haja elkezdett hullani, mert olyan kisugárzása van a palinak, hogy muszáj nézni!

Raymond "Red" Reddington a keresett bűnözök között is igen előkelő helyen áll. Hazaárulással kezdte húszon éve, de itt nem állt meg. Évek óta hiába keresik, a közelébe sem érnek soha, és akkor, egy szép napon egyszerűen besétál az F.B.I. székházába és megadja magát. Kizárólag Elizabeth Keennel hajlandó beszélni, azzal az ügynökkel, aki profilozóként az első napját tölti. Senki, a lány sem tudja, mit akar tőle Reddington, de a férfi olyan titkokat és bűnözőket ígér, aminek érdekében hajlandóak egyességet kötni a saját lelkiismeretükkel, no meg a minden jel szerint is többszörös gyilkos bűnözővel, és hamarosan már nem lehet biztosan tudni, ki profitál többet a kapcsolatból, de az biztos, Raymond állja a szavát. 

2017. március 26., vasárnap

Azért fontos a feminizmus... - (Variálós vasárnap #42)


Itt a március, a nők történelmének hónapja, és mi bőszen ünnepeljük is őket, meg a tavaszt, és úgy bármit, ami szembejön, de közben akarva akaratlanul elmerengünk néhány mostanában történt eseményen, mert hát a világ szórakoztat, és mint ilyen, folyton add valami gondolkodni valót.
Persze ezek a történések többnyire vihar a palackban érzetet keltenek, mégis van bennük valami, amitől elindul egy gondolat, egy hullám, és hirtelen azon kapja magát az ember lánya, hogy már megint nem érti!

Volt ugye a nőnap, ami a közhiedelemmel ellentétben nem egy komcsi ünnep, és gyökerei jóval a szavazati jogunk megszerzése előtti időkre nyúlnak vissza, de ahogy olvastam a magyar nyelvű wikipedia oldalt, nos, a dolgok változtak ugyan, de mégsem annyit, mint gondolnánk. A problémáink nagy része most is ugyanaz mint 1857-ben, 1917-ben és '45-ben volt. Folyamatosan azt bizonygatjuk, hogy nem vagyunk menstruáló démonok, ha sikeresek vagyunk, sem karrierista szukák, ha  a gyerekeinket bölcsődébe adjuk, hogy dolgozhatunk informatikai területen, lehetünk matek- és fizikatanárok, jóllehet ezek nem "női szakmák". Képesek vagyunk gondolkodni, gondoskodni, kemény munkánkért egyenlő bért is kérünk, és igen, mellünk is van - rendszerit kettő, és mégsem ez tesz valakit nővé.

2017. március 19., vasárnap

Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak #1-5

Tartozom egy vallomással, korábban még sosem olvastam a ezt a mára kultikussá vált sorozatot. Láttam a filmet - mondjuk mély nyomot nem hagyott bennem -, a legtöbb barátom olvasta, tudtam róla rengetege dolgot, ismerem a törülközőnapot, tökéletesen tudom, kicsoda volt Douglas Adams, egyszerűre csak nem került rá sor. Aztán amikor azt kerestem, mi legyen 2017 első olvasmányba, úgy döntöttem a polc hátsófeléről választok valamit, mert ott vannak a több éve olvasatlanok, és ez volt az első, ami a kezembe került.

Arthur sosem szerette a csütörtököket, valahogy nem az ő napja, így volt ez akkor is, amikor a város emberei megjelennek a küszöbe előtt azzal a szilárd elhatározással, hogy leromboljál a házát, mivel ott fog elhaladni az új sztráda. Nem szereti jobban akkor sem, mikor Ford Prefectről, a  barátjáról kiderül, hogy földönkívüli. Az már szinte szóra sem érdemes, hogy néhány gigantikus úrhajó éppen a Földet akarja elbontani, minden lakosával együtt, mert útban van egy űrsztráda építéséhez.