2020. július 23., csütörtök

Elizabeth Mundy: In Strangers' Houses (Lena Szarka Mysteries #1);

Nagy lelkesedéssel vágtam bele Lena Szarka történeteibe, hiszen laza krimi, ráadásul egy magyar takarítónő a főszereplője. Jó, Londonban, de minden nem lehet tökéletes. Elizabeth Mundy magyar gyökerekkel rendelkezik, a nagymamája ugyanis tőlünk vándorolt ki. Sajnos ő már nem beszéli a nyelvet, no de ez egy angol könyv, ugyan mi baj lehetne?!

Lena és Tímea gyerekkoruk óta barátok, szinte már testvérek, és együtt vállaltak munkát egy londoni bejárótakarítólat közvetítő cégnél. Amikor Tímea eltűnik, Lena biztos abban, hogy történ vele valami, de senki sem hisz neki. A rendőrségen megismerkedik Cartwirght közrendőrrel, aki a lány holtestének megtalálása után hajlandó hinni Lenának, és hajlik arra, hogy a magyar takarítónő nem lett öngyilkos. Lena meggyőzősése szerint az egyik ügyfél tehető felelőssé barátnője haláláért, márpedig senkiről nem lehet megtudni annyit, mint amikor az otthonában, utána takarítasz. 

2020. május 29., péntek

Az élet rendje

Sok vegánnak, állatbarátnak van olyan története, amiben megment egy kiszolgáltatott állatot, aki ezután boldogan folytatja életét a természetes környezetében. Nos, ez a sztori nem egészen ilyen lesz. A dolog úgy kezdődött, hogy csütörtök este, amikor ki akartam pakolni a csöpögtetőből, észrevettem, hogy apró, fekete rizsszemek vannak az üres mosogatóban. Több, mint negyven évi tapasztalatom készségesen megsúgta, hogy itt egér vagy patkány van, ami alighanem a nyitott ablakon pottyanhatott be. Kis szerencsével még a környéken bóklászik, nem a lakás mélyén bujkál, így talán van esély arra, hogy meg tudom fogni, és aztán szabadon engedhetem.

2020. április 23., csütörtök

Christelle Dabos: A tél jegyesei (A tükörjáró #1)

Már fogalmam sincs, hogy mióta és hány posztot, örömujjongást, akármit olvastam 2019 őszén, miszerint jön A tükörjáró 3. része, erről viszont az is eszembe jutott, hogy hányan imádták az első és második könyvet. Mint mindig, amikor valamit nagyon éljeneznek, ösztönös ellenéreztem alakul ki, azaz: hátralépek kettővel. Így aztán csak némi lemaradással, idén kezdtem bele az első kötetbe.

Ophélie szereti az életét Animán, a múzeumvezetésnek és különleges olvasási képességének él. Mint a lakosok szinte mindegyike, különleges képességükkel a tárgyak lelkét fürkészik,  mind rokonai egymásnak, és nem tévedés azt állítani, hogy az összes távoli és közeli családtagja úgy érzi, a lány egy pindurit különc. Így amikor a Matrónák vőlegényt találnak számára a távoli Sarkról, nem sok beleszólást engednek az ügybe. Thorn épp olyan fagyos, mint a világ, ahonnan érkezett, de az egyességből kihátrálni nem lehet. A messzi Légvárba csak keresztanyja kíséri el, az egyetlen ember abból a múltból, amit visszasír, de érzelgősségre sem idő sem alkalma nem nyílik, ugyanis hamarosan kiderül, nem bízhat senkiben, ha meg szeretné élni az esküvőjét.  

2020. április 19., vasárnap

Paplan alatt (Variálós vasárnap #55)

Téma szerint arról kéne írnom, hogy milyen könyvek segítenek visszatérni önmagamba, megnyugtatni ebben a káoszban. Hogy mik azok az alapművek, melyeket valahányszor kézbe veszek, magukhoz emelnek. Otthonosan, melegen, meghitten. Mint kiderült, létezik erre egy mindenki által használt és ismert kifejezés, Amedeának köszönhetően, mégpedig a kabátkönyvek. Nos, már az elején elakadtam, ugyanis nem értettem a kifejezést. Nekem ugyanis a kabát, mint olyan, utcai, felsőruházatra kerülő valami, amit akkor viselsz, amikor távozni készül valahonnan, viszont, és nyilván ez nézőpont kérdése, a maradás a lényeg. Lehorgonyozni valahol, egy világban, lubickolni a varázsában, alá merülni finoman, puhán, mint egy kényelmes ágyban, így a saját értelmezésem szerint, ahogy igen régen gondolok rájuk, ezek a paplan-, vagy dunnakönyvek, megtestesítve azokat a napokat, amikor nincs kedvem felkelni, csak feküdnék a takarom alatt, és lustálkodnék. És hogy ezt tisztáztam magamnak, már jöhetne is a felsorolás...

2020. április 11., szombat

Áprily Lajos: Nem mondhatom már

forrás




















1964 óta ünnepeljük április 11-én, József Attila születésének napján a magyar költészetet. Az idei év sok szempontból különleges, de legalábbis más, ezért azt hiszem, minden olyan apróságot érdemes megragadni, ami visszahozza az állandóságot, az érzetét annak, hogy mégis csak minden normális. Azt pedig, hogy a normális fogalma alatt mást értünk mint néhány hónapja, nem érdemes feszegetni. Ezért aztán, bár volt már rá korábban is példa, hogy felolvastam egy verset, elérkezett az ideje a hamvába hullt hagyomány felelevenítésének.

2020. április 10., péntek

Jane Eyre - National Theatre

forrás

Többször írtam már olyan színházi közvetítésről, amit az Uránia moziban ülhettem végig a National Theatre jóvoltából. Most, hogy a mozik bezártak, és mint minden ipar, a színház is bajba került, az NT minden csütörtökön kihelyez egy korábban élőben felvett színházi közvetítést a saját You Tube oldalára.  Múlt hét csütörtöktől egy hétig a One Man, Two Guvnors-szal jelentek meg, méghozzá az ezért a szerepéért Tony-díjat nyert James Cordennel, tegnap este pedig a Bristol Old Vic társulat Jane Eyre drámáját nézhettük meg. A tartalom leírását nagy részét plagizáltam, méghozzá saját magamtól.

Jane nevelésének gondja szülei halála után nagybátyára, a férfi távozásával pedig annak özvegyére száll. A kevély Mrs. Reed nem szívleli a szókimondó lányt. Saját gyerekeit többre becsüli hiába elkényeztetettek és ostobák. Idő kérdése csupán, hogy az árvát intézetbe adják, így Jane egy elég kegyetlen, zord nézeteket valló lelkész álltak felügyelt intézetbe kerül. A kezdeti nehézség után az idő gyorsan telik, a dolgok pedig, természetükből adódóan változnak.  Jane okos, szorgalmas diák, és utolsó két intézetben töltött évében már maga is tanár. Vágyik a változásra az ismeretlenre, ezért elhagyja Lowoodot, és elszegődik Thornfield Hallba, Edward Fairfax Rochester gyámleányának nevelőnőjeként. A férfit körüllengi valami hatalmas, sötét titok, ami lassan felemészti, miközben egyszerre van benne valami rendkívül vonzó és felkavaró is.

2020. április 5., vasárnap

Leslie L. Lawrence: A gonosz és a fekete hercegnő

Őszintén megválva akadt némi problémám az olvasással, persze mostanság nem vagyok ezzel egyedül. Sokan panaszkodnak arról, hogy nem köti le őket az, amit korábban annyira szerettek. Két könyvet, két igen érdekes könyvet hagytam félbe, és hiába próbáltam másba kezdeni, nem rántott magába semmi. Véletlen akadt meg a szemem a polcon, ami teli van Leslie L. Lawrence könyvekkel, leginkább régebbi darabokkal, és mivel egyiket sem olvastam már évek óta, megrántottam a vállam, fogam közé haraptam a... Nos, nem pipázom, de a könyvet azért felütöttem.

Leslie L. Lawrence meghívást kap San Juan szigetére, Francis T. Drake, egy ritka könyvet kínál eladásra, a probléma csak az, hogy szakad az eső, senki sem várta, és egyedül kell feljutni a kastélyba. A taxis vonakodva, csak némi kényszerítés hatására hajlandó felvinni, és a helyi legenda a vérszívó várúrról és a fiatalon elhunyt feleségéről kellemesen meglapozza a hangulatát. Aztán a sofőrjét ismeretlenek karóba húzzák, és összeakad egy kísértettel, aki kis híján megöli, majd egy csapat filmessel is, akik pedig a Drake díjátadóra érkeznek. Ezen a ponton már meglehetősen biztos abban, hogy valami itt nagyon nem stimmel.

2020. március 27., péntek

M.C. Beaton: Death of a Gossip - Hamish ​Macbeth és a nagy lazacfogás

Agatha Raisin után csak idő kérdése volt, mikor ismerkedem meg Hamis Macbeth kalandjaival is, és M.C. Beaton 2019 decemberében bekövetkezett halála újra feltette a listámra. A széria hatalmas rajongói bázisa szerint könnyed szórakoztatásban legalább annyira jó, mint a kotnyeles Agatha kalandjai, viszont mégsem ugyanolyan. Egy próbát megért.

Lochdubh  nyugodt városkájában rendszeresen megjelennek a turisták, hogy megtanuljanak legyezőhorgászni. Így az új csapat megérkezése önmagában még nem lenne különös, de ezen a tanfolyamon igen vegyes társaság gyűlt össze, és Lady Jane Winters jelleme erősen felkavarja az állóvizet. A hölgy egy volt munkáspárti főrend özvegye, és szemmel láthatóan nem vágyik egyetemes népszerűségre. Olyannyira elviselhetetlen, hogy amikor a holttestét kifogják, Hamish Macbethe-nek, aki már jó előre látta közeledni a bajt, fel kell vennie a munkát, mert a központból küldött nyomozók nincsenek éppen a helyzet magaslatán. 

2020. március 21., szombat

És az óra csak pereg, pereg... - (Variálós vasárnap #54)

Sokan reagáltak az elmúlt hetek eseményeire, hiszem mindenhonnan ez ömlik ránk, méghozzá patakokban. Néhányan írtak róla, mások videót vagy podcast adást készíttek, és mivel sok a tartalom, nem gondoltam, hogy nekem is kéne. Mégis ki kíváncsi a gondolataimra? Megvan most mindenkinek a saját baja, ez tény, de aztán, részben a sok kiírásra reagálva, részben terápia gyanánt úgy érzetem, egyszerűen csak muszáj kiadnom magamból, mert nagyon olybá tűnik, hogy kicsit szétszakadt az ország, és nem arra koncentrálunk, amire kellene. Olvasni viszont nem kötelező.

Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben

Néhány hete, mikor elkezdet ömleni mindenhonnan, de tényleg mindenhonnan a COVID-19, majd a vad pánikolás okozta felvásárlási láz elkezdődött, egyből beugrott a Veztegtzár a Grand Hotelben. Természetesen olvastam, a legtöbb Rejtő Jenő regényt rongyosra lapoztam, de akkoriban alig voltam több mint 14-15, így az újrázás már több mint időszerű volt. Ezúttal inkább hallgattam, de ez semmit sem vont le az értékéből.

Maud Borckman a hálószobájában egy szemtelen, de szimpatikus idegent talál pizsamában, és egy feltűnő lámpaburával a fején. A férfiről hamarosan kiderül, hogy nem más, mint a hírhedt Jáva Réme, körözött gyilkos és gonosztevő. A nyomába járó Elder felügyelő prioritásai hamarosan megváltoznak, mikor a szállodát bubópestis ürügyén lezárják, és az orvosukat meggyilkolják. És mindeközben titokzatos csalók és gyilkosok kergetik egymást a nemzetközi vendégekkel és ártatlan bámészkodókkal zsúfolt Grand Hotelben, a monszun is közeledik.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...