2018. október 31., szerda

Rovar a gombostűn




A pad a  hátsó udvar legszebb részén, egy gigantikus Magnólia fa alatt állt. Tavaly a felesége unszolására felújította, kicserélte az elkorhadt léceket, lecsiszolta, festette, azonban eddig az estéig nem ült rajta. Soha. Hiba volt. Halk sóhajjal hátradőlt, kinyújtott jobb lábát bokájánál összekulcsolta a ballon, és a fél bögre teát a hasához szorította. Érezte az ital langyosságát, az arcán pedig az októberi este meglepő enyheségét.  Elégedettnek kéne lennie, mégsem érzett mást, mint hihetetlen fáradságot. Izmai ellazultak, a keze lehanyatlott, és bögréje lazán tartó ujjai közül kifordulva tompa puffanással ért földet. Egy pillanatra megcsikordultak a kavicsok, aztán néma csend lett.