2015. május 17., vasárnap

Szeret vagy nem szeret, karomba zárom

A témázó csapat ismételten dobott valami mára, és bár késve, azért mégis pötyögni kezdek, mert minden könyvoholista tisztában van azzal a speciális kapcsolattal, ami a könyvekhez fűzi. Kivétel nélkül rajongunk értük, a borítójukért, a tapintásukért, az illatukért, no és persze a belbecsükért is. Számomra igazán intim és perverz dolog egyszerre egy új könyv első megnyitása. Még nem tudom pontosan, mit találok a lapokon, a fülszöveg gyakran csal, de már érzem, hogy valami gyönyörű barátság veszi/veheti kezdetét. 

Szerencsés esetben valóban egy életre szóló kapcsolat bontakozik ki az első oldalak után, mégis akármennyire jó egy könyv, akármennyire egyenlő helyet foglalnak a polcomon, mindig akadnak egyenlőbbek, jobbak a szívemben. Olyan darabok ezek, melyeket újra és újra előveszek a hangulatukért, a mondanivalójukért, a szórakoztató faktorukért, függetlenül az írójuktól, témájuktól. Mert van bennük valami delejes...

Varázslat, a szó átvitt és tényleges értelmében is, mintha erővel bírnának felettem, én pedig remegő szájszéllel, enyhén nyáladzva földig hajlok nagyságuk előtt, mert ebben a  kapcsolatban maximum Igor lehetek, soha sem a doktor. Csuda tudja miért, ahogy az is rejtély, miért pont ezekről a bizonyos könyvről van szó. Híres újraolvasó vagyok, azonban egyes darabokat már számtalanszor olvastam, és miközben képtelen vagyok megindokolni a vonzódásom okát, biztosra veszem, lesz ez még több is.

Most következne egy felsorolás, de valamiért nem akaródzik megtennem. Kicsit olyan, mintha a leírásukkal megszegnék valami szent esküt, és utána már nem nyújthatnak ugyanolyan élményt. Az azonban mégsem járja, hogy ne írjak semmit sem. Szóval megpróbálom körbelőni, hátha kitaláljátok. 

Nos, az ifjúsági regények örök védelmet ajánlottak a zord felnőtté válás ellen, ezért két szériám is van, amit nagy becsben tartva gyakran átlapozok. Az egyikben varázsló- és boszorkánytanoncok szegik meg notóriusan a házszabályokat, ironikus módon ezzel mentve meg mindenkit. A másikban félistenek járkálnak egyre kacifántosabb küldetésre egy mindent jóízűen elfogyasztó szatírral. Árnyékként követik őket az istenek, bajkeverő lények garmadája, szárnyas lovak, és előbb-utóbb valaki vízbe merül.

Romantikus kategóriából adva vagyon egy rátarti, dölyfös ember, no meg egy felvágott nyelvű leányka, akinek több leánytestvére is eladó vagy éppen elszökő korba került, és nincs senki más, csak a büszke úr, aki megváltást és szerelmet hozhat számára. 
Határeset a földönkívüli csillámló lény, aki gazdateste kényszerének engedve üldözni kezdi elmúlt szerelmét, hogy megtalálja helyét az univerzumban, és egy ember szívében. Ezen a darabon minden alkalommal szét tudom bőgni az agyam, míg nem marad helyette más, csak a vízhangzó hüppögés, ami, teljesen hihetetlen, de totálisan megújító.
 
A Nagy testvér és az árgus szemei is időről időre felbukkannak, ahogyan  a kalandok is, amik birkát kergetnek. Holmi gyűrűket is hordozgatok, és megesik, hogy egy minden lében kanál vénasszonnyal kergetek gyilkosokat. Sőt, gyakran a bajszomat is féltőbben ápolom, mint az emberi kapcsolataimat. Sortatgyilkosokat gyilkolok,  és elmerülök a maffiavilágában, bár eleinte nem akarom. A hajóm zátonyra fut, így idegen földön válok megbecsült katonává, a nyelvüket is megtanulom, és a császárt is hűen szolgálom.

Igazi tiltott élvezetet jelent a karóba húzó vérszívó modern kalandozása feleségével, és soha el nem múló szenvedély fűz az eredeti, sokkal komorabb hangvételű darabhoz, amelyben három feleségét hátrahagyva, egy új országba költözik. 

Nagyjából a végtelenségig tudnám folytatni, mert mostanában több örömöt nyújt a hangulatomnak megfelelő újraolvasás, mint két-három hétig küzdeni egy, tulajdonképpen rendkívüli könyvvel. Sosem élveztem ennyire a retró rovatom, és szó, ami szó, érkeznek is szaporán az örök kedvencek.

Bár az azért kérdés, ki és milyen könyvben merül el sokadjára szívesen, nagyjából egyéniségünkön múlik, de minden igazi könyvmolynak van legalább egy, ami az egyetlen, és ami mind fölött áll. Nos, ezt az egyet nem árulom el, túl személyes, túl feltárulkozó, de vigasztaljon mindenkit a tudat: a többiek ennél sokkal konkrétabbak voltak.  

A témázásban részvevő bloggerek:
Ilweran
Bill
Andi
Katacita

Csatlakozók:
Bubu



10 megjegyzés:

  1. Hú, hát elég titokzatos voltál, de egy csomó mindenre lehet tudni a választ a körülírás alapján, jó ötlet volt, és tetszik ez a nem-mondom-ki varázsa. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :) Nyilván volt némi átfedés, és amiket olvastatok, azt könnyedén megfejthető. Kicsit tényleg hiszek a szavak erejében, és nem hiszek abban, hogy mindig mindent meg kell beszélni. :)

      Törlés
  2. ez így tök jó volt, hogy nem nevesítetted. :))
    ezen az egyen, a mindenek felettin nekem gondolkodnom kell, nem tudom, van-e ilyenem, de jó ötlet, hogy legyen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :)
      Szerintem mindenkinek van, aki szeret újraolvasni. Az az a könyv, amitől a legtöbbet kaptál, és adott korban folyton változik a mondanivalója. Azok a könyvek ezek, szerintem, amikre sokszor nem is gondolunk, annyira egyértelmű, hogy vannak. :) Még egy jó ponyvában is vannak gyöngyszeremék, amik a megfelelő pillanatban szíven ütnek. Arra felé is érdemes keresgélni ;)

      Törlés
  3. Egyre nagyobb kedvem támad újraolvasni... :P :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó az! Hidd csak el! ;)

      Törlés
    2. Hiszem, ha látom, akarom mondani olvasom! :)))

      Törlés