Szintén egy karácsonyi ajándék volt, és alighanem az egyik leginkább várt darab, nálam és meglehetősen sokaknál. Tisztában voltam azzal is, nem Rowling írta - mintha nem lenne az is elég, hogy a nevét és ötleteit adta hozzá -, a munkát ezúttal más végezte, és azt is tudtam, hogy színdarab, viszont ezt sem éreztem problémának. Legyünk őszinték, Shakespeare után egy mai nyelven íródott darabban egyszerűen nincs semmi kihívás! Arra azonban nagyon kíváncsi voltam, mégis mitől van ennyire elájulva mindenki?! Remélhetem, merjem remélni, hogy tényleg jó?
Albus élete a Roxfortban nem egészen olyan lett, ahogyan elképzelte, legjobb barátja többek szemében szálka, ráadásul csak azt képes bizonyítani, mennyire nem méltó családi nevéhez. És ha már itt tartunk, viszonya a híres szülőjével egy cseppet sem könnyű. Amikor megtudja, hogy apja sem tökéletes, lehetőséget lát arra, hogy kiköszörülje a csorbát. Az ötlet teljesen esztelen, veszélyes, tehát muszáj megpróbálni, közben Harry sebhelye újra sajogni kezd.
