tag:blogger.com,1999:blog-74500881050896308092024-02-19T09:23:09.731+01:00Napi falatreeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.comBlogger919125tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-36301806746895339172021-01-03T14:18:00.009+01:002023-03-11T00:08:21.177+01:00Mo Xiang Tong Xiu: The Untamed - A démoni kultiváció nagymestere 2-4.<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0pCxB5SxH5pr_1w8iedvWQ7PcT405DGAicHlo3ltxGX8JdugeROSSaAILN4GKpnwiJzY-xqiti721dbyH_YjJvPh8b0EqKh2w-S4S8xfwkcMSB93sWQHIByq6wpgybGlptpI28lTRRwg/s1281/bd9703c227896b4b0e2f469859ed79cf.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1281" data-original-width="641" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0pCxB5SxH5pr_1w8iedvWQ7PcT405DGAicHlo3ltxGX8JdugeROSSaAILN4GKpnwiJzY-xqiti721dbyH_YjJvPh8b0EqKh2w-S4S8xfwkcMSB93sWQHIByq6wpgybGlptpI28lTRRwg/s320/bd9703c227896b4b0e2f469859ed79cf.jpg" /></a></div></div>Az első rész nagyon feldobott, persze, erősen hatott rám a filmsorozat is, amit már vagy háromszor láttam, de tény, hogy kevés könyvet vártam tavaly annyira, mint a The Untamed következő részeit. Vagyis, akarom mondani, semmit sem vártam ezt leszámítva, mert hogy az az év nem tett jót az olvasói szokásiamnak. Fogalmam sincs, miért, de megnyugtatott a sorozat. Újra elvarázsolt, és visszarepített abba világba, amin annyit nevettem, sírtam és izgultam. Még akkor is, ha könyvek érzelmileg fele annyira szélsőségesek sincsennek, jó volt újra és újra kézbe venni. <div><br /></div><div><i>Wei Wuxian, Yilingh pátriárka már 13 éve halott, a lelke meg ki tudja merre csatangol, amikor Mo Xuanyu, a Mo család egy kissé félnótás tagja felajánlja számára a testét, hogy beteljesítse bosszúját azokon, akik ártottak neki. A szerződés egyoldalú, az elfoglaló lény véleményét nem kérte kis senki, de el sem állhat tőle, különben a lelke elveszik örökre. A dolgok jól alakulnak, a Mo család kisebb sétáló halott problémával küzd, ami miatt a Gusu Lan klán néhány kultivátora a helyszínre érkezik. Teszik a dolgukat serényen, de amikor az események kezdenek zavarossá válni, megérkezik a klán második embere, Lan Wangji is. Őt viszont szívesen elkerülné a friss testben ébredő egykori pátriárka, mivel túl jól ismerik egymást ahhoz, hogy előbb vagy utóbb nem derüljön fény a jelenlétére. Csakhogy, dacára a szökésének, mire feleszmél, újra Felhőzugban találja magát, a szamarával, Almácskával, és egy testét vesztett kósza balkézzel együtt. A helyre, ahol a korábban is utált háromezer helyett már négyezer különböző szabály, és a szokatlanul türelmes Lan Wangji is él. </i><br /><p></p><p></p><span><a name='more'></a></span>Mivel némi idő eltelt, összesítve hozom az értékelést. Már annál is inkább, mert tulajdonképpen ez egy regény, amit alátámaszt a kínaiban szereplő folyamatos fejezetszámozás is. </div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfhsKkAWkF3lwxO4eyv7zPwyd9a6_sVxC3qUpgC3-ZDAQrd_q3MWIK2u3CC8ef4w1zJFMM1IFAcQw3QayOU7YsrmWuS91qrVjzdh1bvfGIPjZHa9sbYtT43fo5c32C-F5xUMsk0d-R9UA/s475/2_.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="297" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfhsKkAWkF3lwxO4eyv7zPwyd9a6_sVxC3qUpgC3-ZDAQrd_q3MWIK2u3CC8ef4w1zJFMM1IFAcQw3QayOU7YsrmWuS91qrVjzdh1bvfGIPjZHa9sbYtT43fo5c32C-F5xUMsk0d-R9UA/s320/2_.jpg" /></a></div>Azt gondolom, csak annyi történt, hogy túl vaskos lett egy kötetnek, nyilván több pénzt is hoz így a konyhára, szétszabdalták 4 részre és egy extrára - azért azt hozzá tenném, szerintem ehhez a magyar kiadónak semmi köze. Maguk a kötettek sem kaptak külön tartalom leírást, szóval úgy érzem, mindezek alapján én is kezelhetem egyben.<p></p><p>A történet egy folyamatos gondolatként hömpölyög tovább. Természetesen hiú ábránd volt Wei Ying részről, hogy Lan Zhan sokáig sötétben marad. Igen korán felrebben a pátriárka új személyazonosságának fátyla, ami némileg könnyebbé teszi a kommunikációt, barátokként folytatják, ott, ahol 13 évvel korábban abbahagyhatták volna, ha a politikai érdekek máshogy nem kívánják. Elvégre minden különbségük ellenére hasonló értékeket tartanak fontosnak, és ez tini korukban is összekötötte őket. </p><p>A sztori haladtával egyre több dologra derül fény, a régmúltból, lassan bontakozik a kép, de Wei Wuxian örömére Lan Wangji hisz neki, támogatja, és ha szükséges, meg is védi. Mikor mitől kell. Hiszen várható, hogy egyre többen találják magukat szemben Mo Xuanyu titokzatos személyével. Feltűnnek a különbségek a múltban bolond fiú, és az éjszaki vadászat minden titkát ismerő, a halhatatlanság felé haladó jelenlegi énje között. A klánok is egyre nyugtalanabbak, fura dolgok történnek, és persze sok mindent megmagyarázna, ha ismét valaki mást lehetne okolni értük. A gyűlöletük sosem múlt el igazán, csak a kínálkozó lehetőségre várnak, hogy kiereszthessék a fáradt gőzt, és valaki a háttérből mindent megtesz azért, hogy megkapják, amit akarnak. De amit senki sem tud, hogy a szálak kuszálása már egy harmadik személy kezében van. </p><p>A második részben nagyobb szeletet kapunk a múltból is, és ezen oldalak száma a harmadikban még tovább nő. Ezek az ugrások az időben szükségesek ahhoz, hogy megértsük a történteket, viszont a sorozattól eltérően sok dolgot nem bontanak ki olyan részletességgel. Ahogy elkezdenek összeállni a mozaikok, egyre jobban érezzük, hogy még valami hiányzik. Ez a valami csak az utolsó részben derül ki, amiben viszont már jóval kevesebb visszatekintés található. </p><p>Érzelmes és szórakoztató jelenetek váltják egymást, a karakterek a sorozatbéli színészek hangján és arcával szólnak hozzám, Wei Wuxian mosolya és könnyei a könyvben is megtaláltak. És ezen a ponton ismét rácsodálkoztam, mennyire jó lett a feldolgozás. </p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcYBpBFMxYmqbpHNenv1zAMG6iHCu85AoeyZhQGjWtbq-QaNk2IpmyXmfSPHbgknS0muJGc0NF1ucg-Q6dHR1KCp6vARW9kDs2WruAayukzyGB-_xyAQDtRtd3PDelLRzGcMX7OvwFHkw/s475/3_.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="297" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcYBpBFMxYmqbpHNenv1zAMG6iHCu85AoeyZhQGjWtbq-QaNk2IpmyXmfSPHbgknS0muJGc0NF1ucg-Q6dHR1KCp6vARW9kDs2WruAayukzyGB-_xyAQDtRtd3PDelLRzGcMX7OvwFHkw/s320/3_.jpg" /></a></div>Minden aprócska BL utalás kikerült a moderált szériából, a helyét viszont sikerült kitölteni, mert hogy kellett egy indok arra, hogy a srácok miért olyan jó pajtások, meg arra is, Wei Ying miért néz ki ugyanúgy. Szóval az a fura helyzet állt elő, hogy a hozzáírtak egy plusz szálat, és néhány helyen megcserélték az időrendet. A filmre alkalmazás miatt persze számos jelentet kissé át is írtak, és kicsit alaposabban felmentették Wei Wuxiant, csakhogy aprócska csalások ezek, amik, ha az összképet nézem, életemben előszőr nem is zavartak. Rengeteg utalás van a főszereplők szerelmére, kikacsintások, apróságok, amik miatt a rajongók megőrültek, és amit pedig hozzáadtak, a képivilágtól a zenéig, tökéletes volt. <p></p><p></p><p>Amit igazán szeretek ezekben a típusú BL-ekben, és ami az eddig olvasott másik kínai fantasyre, a Gurdianra is vonatkozik, hogy az alaptörténet nagyon erős. Nem az a célja, hogy megerősítse a főszereplők szerelmét, ezen a ponton valóban mindketten a végére akarnak járni a dolgoknak. A történetet nem áldozzák fel senki, még a szexért visító tinik/középkorú nők kedvéért sem. Nyilván található utalás a kapcsolatuk alakulására, minden könyvben akadnak olyan jelenetek, amik eléggé egyértelművé teszik, merre tarthat a sztori, de itt sem törtink semmi igazán komoly, egy-egy csók vagy némi puszi. A köztük lévő kapcsolat azonban egyre kézzelfoghatóbbá, intimebbé válik, a pátriárka mindig talál egy momentumot, helyzetet, amin nevetni lehet, folyamatosan provokálja a békés Hanguang-junt, eközben pedig még sokkal jobban szórakozik. </p><p>Hőseink nem küzdenek párkapcsolati problémákkal, félreértésekkel, mert igen kevés dolog akad, amit félre lehetne érteni, azokról viszont senki sem beszél. Az egyiküknek jó oka van hallgatni róla, a másiknak meg nem is igen tud semmiről semmit, legalábbis úgy tűnik... Wei Ying kíváncsi egy pár dologra, a negyedik részben egy mondat erejéig elmorfondírozik arról, hogy vajon a testfelajánlással terjedhet-e a ferdehajlamúság, majd az egész tépelődés 5-10 mondatban összefoglalható. Nincs könnyes búcsú, szívtépő zokogás és dráma. Lesz majd egy félreértés a negyedik részben, akkor Wei Wuxian ismét elgondolkodik, de ezt nem hosszú oldalon át teszi, így mi is meglehetősen hamar túljutunk rajta. </p><p>És ha már negyedik rész, megígértem, hogy szólók, ha már yaoi, azaz danmei besorolás jár valamelyiknek, és igen, a befejező részben nem tagadható, lesz szex, több is. Nem tart hosszan, a bevezető nagyon aranyos és szórakoztató, nem túlírt vagy dagályos, és a többi azoknak, akik még nem találkoztak ilyesmivel fura lehet, semmi baj, át lehet lapozni, a történet anélkül is érthető, és néhány oldalról beszélük, összesen. De Wei Ying csipkelődései, folytonos piszkálódása miatt ajánlom olvasásra, mert ezek a részek is alapvetően sokat elárulnak a kapcsolatuk dinamikájáról, és tisztábban beszélnek a szerelmükről, mint bármi más. </p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaiZpR1Q_dCOoTXD6UGneB2cm2vNTnTEjxLLZBBqcnyMe8yF4q_zJuS_zQKzkrmz23fHGgwhZoM-a-3Z5FuBkEYmS9sfR4BB-_8wwWh5jgouzLCI7slafqffD8suqHqWLZ9ZLOYr0Y__4/s475/4_.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="297" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaiZpR1Q_dCOoTXD6UGneB2cm2vNTnTEjxLLZBBqcnyMe8yF4q_zJuS_zQKzkrmz23fHGgwhZoM-a-3Z5FuBkEYmS9sfR4BB-_8wwWh5jgouzLCI7slafqffD8suqHqWLZ9ZLOYr0Y__4/s320/4_.jpg" /></a></div><div>Minden részben van egy kedvenc jelenetem, amik jellemzően Wei Yinghez köthetők. Ezekben alapigazságokat fektet le, mint hogy ha megvéded magad, miközben támadnak, a te bűnöddé válik minden, mert amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. A 3. rész végét kimondottan kedvelem, ahogy az összeesküvés jelentős részéről lerántják a leplet, amit harc és látszólagos béke követ. Ez folytatódik a negyedik kötetben, amiben Wei Wuxian nem kevés párhuzamot talál az új ellenség helyzet és a sajátja között, de amiben több kellemes pillanaton is osztozik Lan Wangjival. Ez a kötet vékonyabb és valamennyivel érzelmesebb is. </div><div><br /></div>Ami mindenképpen jó hír, hogy menetközben kapott korrektort, szaklektort és szöveg gondozót is, és ez határozottan jót tett az olvashatóságnak, valamint a szövegnek is. Igaz, így is maradt benne néhány aprócska hiba, betű hiány, vessző hiba vagy szóismétlés, adott esetben mondaton belül, vagy egymás követő mondatokban. Ugyan a magyar nyelv bővelkedik szinonimákban, de ezt, úgy hiszem, el lehet engedni. Ennél súlyosabb hibákat találtok akár az én oldalamon is, a helyzet pedig azért sokkal jobb. <p></p><p>Bea legnagyobb fájdalmára a nevek ezúttal sem kaptak magyar átiratot, ami nem is nagyon nagy baj, mert ahogy olvasgattam a neten, nem feltételűn úgy írjuk át a neveket, ahogy azokat kiejtik. Wei Wuxian például nagy eséllyel Wei Wuhszian lenne, de kiejteni Wej Wuhssiennek hallom - a h ellebeg, szinte nem is hallgató, az s-t pedig megnyomják, ezért írtam kettővel - ahogyan Lan Zhan is Lán Dzsán és nem Lan Csan. Tudom, hogy a cs és dzs hangok képzése majdnem azonos helyen történik, közel van egymáshoz a kettő, de a sorozatban, és a neten fellelhető temérdek videóban is ebben a alakban hallom. Na, ezért engedjük is el, mert gyanítom nem nekem van igazam, ami az átíratnál zavarna, és ezen formában legalább megmarad az illúzióm. </p><p>A hangulata nálam most is betalált. Nevettem, izgultam és sírtam is - komolyan kezdek vállalhatatlan lenni, és a korral ez bizony csak rosszabb lesz. Ébren tartott és kikapcsolt. A démoni kultiváló nagymestere szabadszellemű, vidám, huncutságra kapható lélek, tökéletes kontrasztot alkot a szabálykövető, becsületes, tiszta jellemű jádeszoborral - erre különben az előbbinek van is egy elmélete -, jin és jang, ha úgy tetszik, ez pedig tökéletesen működött. És nem azért, mert nem lehetne egy-két ponton beleköti, hanem mert összességében mindent megadott, ami elvárató egy szórakoztató, laza fanatasytől. Talán még egy picikét többet is.</p><p>10/10 </p>
<iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/IWWQIh3ySkM" width="560"></iframe>
<p>A net teli van rajongói átiratokkal, animációkkal, még az eredeti rádiójáték részletei is megtalálhatóak angol felirattal, és valaki egy népszerű kínai dalra a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Xj4IKguZpLM" target="_blank"><i>DaLaBengBa</i></a> -ra készítette egy kis animációt, amiben Hanguang-jun a hercegnő és Yiling pátriárkája a lovag. Ezt csak úgy itt hagyom, mert a fene sem tudja miért, de én háromszor megnéztem egymásután. Szörnyen addiktív, arról nem is beszélve, csak a kínaiak képesek arra, hogy néhány névvel kitöltsék egy dal szövegének nagy részét. </p></div>
<iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/kVawk-KMK-w" width="560"></iframe><div><br /></div><div>Magyar kiadó: Művelt Nép Könyvkiadó Kft.</div><div>Fordította: Kiss Marcell</div>reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-70994662589092901312020-12-31T10:21:00.016+01:002022-02-16T20:01:12.341+01:002020, rendhagyó voltál, azt elismerem, de azért menj a... <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik35wZFcatTGYyAb-eLWCwe6Gipywl5gLVKWWCTFFP_2GYBGDGUltLxxMnQqd0WMAtKHNN-U7oCpIOV6n9w1PoBWiyaTLM1gnF3aOlDGoAtnNDqn3wGtELmsyaRPtI3OMWTCmW3jGE8OQ/s498/tenor+%25288%2529.gif" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="230" data-original-width="498" height="193" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik35wZFcatTGYyAb-eLWCwe6Gipywl5gLVKWWCTFFP_2GYBGDGUltLxxMnQqd0WMAtKHNN-U7oCpIOV6n9w1PoBWiyaTLM1gnF3aOlDGoAtnNDqn3wGtELmsyaRPtI3OMWTCmW3jGE8OQ/w400-h193/tenor+%25288%2529.gif" width="400" /></a></div>Nehéz bármit is írni erről az évről, legalábbis olyasmit, amit már nem említettem meg az <i><a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/03/es-az-ora-csak-pereg-pereg-varialos.html" target="_blank">idei, baromi kevés bejegyzésem egyikében</a></i>. 2020 több volt mint bizarr, például minden eddigi rekordot megdöntött az emeletről kieső orosz orvosok száma. Úgy tűnik, veszélyes lehet az emeleten élni, igaz, akadt köztük, akinek a testén késszúrást is találtak, de ez is csak azt bizonyítja, milyen zordak a magas épületek arrafelé. Aztán míg a világban egyre több helyen a mutáns vírussal küzdenek, a kínaiaknak külföldre kell látogatniuk, ha tesztelni szeretnék a 3. fázisban lévő vakcináikat, mert náluk nincs egy darab beteg sem. Elképesztő bravúr! Jó, jó, ez a nagyvilág, viszont nálunk legalább minden tökéletes! Nos, nemigazán! És az is sejthető, hogy a 2021 első fele sem lesz sokkal másabb, de legalább az anya nő, az apa meg férfi... Kinek mi a fontos, ugye!<div><br /><div><span><a name='more'></a></span>Tavaly azt írtam: <i>"Ahogy mondani szoktam, egy újabb év, ugyanazok a helyzetek és ugyanazok a</i></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAkg2w88AkK0_5vL3Sw4gfrxxeY2MfMzP5TEm5ogrnNXvCTEBqq0h0sQ7UuU04BvWHF21_uo6yD3yGx822LIXB6DonkVN4cGDTACAsk-KQrbsU3Pa32wGWkkqExN1so69M6dqXj9qfCLE/s720/EluxKwDXYAEvMWY.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="606" data-original-width="720" height="297" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAkg2w88AkK0_5vL3Sw4gfrxxeY2MfMzP5TEm5ogrnNXvCTEBqq0h0sQ7UuU04BvWHF21_uo6yD3yGx822LIXB6DonkVN4cGDTACAsk-KQrbsU3Pa32wGWkkqExN1so69M6dqXj9qfCLE/w353-h297/EluxKwDXYAEvMWY.jpg" width="353" /></a></div><i>kretének, de legalább az illúziónk még megvan."</i> És az a helyzet, hogy ennél jobban nem tudom összefoglalni 2020-at sem. Legfeljebb annyit fűznék hozzá, mostanra már illúzióim sincsennek, és elvesztettem a meglepődés képességét is. Annyi fura hírrel találkoztam idén, annyi minden történt globálisan, de velem, a családommal, barátaimmal is, és olyan gyorsan eltelt ez a 365 nap - pedig az év egy jelentős részét itthon töltöttem -, hogy már a szemöldököm sem szalad fel. Semmitől. Mindent elfogadok úgy, ahogy jön, és én még a szerencsésebbek közül vagyok. Sok családnak nagyon nehéz, elvesztették a munkájukat, vagy kevesebb lett a fizetésük, a születési kivonatba beégették a nemeket, gyerekek százait fosztották meg az örökbefogadás esélyétől, de hála az égnek, amiért Kaleta Gábort még időbe hazahoztuk, szép és döngő léptekkel Indexeltünk a SZFE előtt, masszív ereszcsatornákat építenek Brüsszelben, és apa is férfi... </div><div><br /></div><div>Igazán sajnálom, amiért igazságtalan voltam a hosszú bevezetőmben, hiszen azért történek jó dolgok is. Ugyan a családomat nemigazán láttam, de több emberrel szorosabb lett a kapcsolatom, és minden apróság felértékelődött. Van már saját kovászom, Bogyó névre hallgat, rákaptam a fermentált zöldségekre, hegynyi fehér kimcsit termeltem be, és az ecet készítésben is sikereket könyvelhetek el.</div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglq9Da2TtQqGc_VmERegq83xGA9p0nCSsp3GA2KUI5vep4ly5ub1URgXCmcHE8V8iAegMYYEqFj43cCflmkIygzsovJBwHMMuUy9AzN05QH0ubye1QMYdrzubYIrIY64gvMCbtVBqtzCQ/s480/szerz%25C5%2591k+nemek.JPG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="455" height="228" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglq9Da2TtQqGc_VmERegq83xGA9p0nCSsp3GA2KUI5vep4ly5ub1URgXCmcHE8V8iAegMYYEqFj43cCflmkIygzsovJBwHMMuUy9AzN05QH0ubye1QMYdrzubYIrIY64gvMCbtVBqtzCQ/w216-h228/szerz%25C5%2591k+nemek.JPG" width="216" /></a></div>Persze ez mind a <i><a href="https://napiharapnivalo.blogspot.com/2020/" target="_blank">másik blogomra</a></i> tartozna, amire még a Napi falatnál is kevesebb bejegyzés született. És ezért azt hiszem, szükségtelen megvallanom, de sosem látott mélyponton voltam írás és olvasás tekintetében is. Mondjuk egy hajszállal jobb a helyzet, mint 2018-ban volt, de ha figyelembe vesszük az év eleji lendületet, lehetett volna sokkal jobb is. <div><br /><div>Több sorozatot olvastam idén - 35 könyvem tartozott sorozathoz, akad köztük, ami véget ért, egy párba csak most kezdtem bele -, sok női íróval, aminek örülök. Sokkal több fizikai könyvet forgattam a tavalyi évhez képest, és a hangoskönyvek mellett megjelent az éltemben 3 olyan podcast is, amik képregény feldolgozások voltak - de csak kettőt jelölt a <i><a href="https://www.goodreads.com/user/year_in_books/2020/14097437" target="_blank">Goodreads</a></i>. A nyelvek aránya kiegyensúlyozottá vált, 24 angolra 24 magyar jutott. </div><div>2020-ban olvastam életem első kalózfordítását is, egy kínai regényből, aminek nincs angol kiadása, és a hírek szerint nem is igen várható - ahogy nálunk sem. Ez a regény lett az idei leghosszabb darabom, és tagadhatatlanul a kedvencek közé került. Bár kevés híja volt, hogy nem folyt ki a szemem, utálok gépen olvasni. De aztán csak belekezdtem egy másik rajongói darabba is, ami lazán 3000 oldal felett van - nagyjából 10%-nál tartok -, jóllehet baromira érdekel, mégis előfordulhat, hogy majd elolvasom az utolsó 300 oldalt, aztán kész, mert nem bírok ennyi ideig a képernyőre meredni. </div><div><br /></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMI-9cZCQauOvkyVd-7LKkbYTWz_El5HRGRwhM6ew-zhp_MmUhioiTNYsa4b6dPBT1_qi1lSS4c4_o_rTlLiax9TOwFuCYOWpjeJv9gDKZ5nXOiT0371SIv5v24oIZ1XBiL05nDe7lp20/s490/k%25C3%25B6nyvek+m%25C5%25B1faj....JPG" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="488" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMI-9cZCQauOvkyVd-7LKkbYTWz_El5HRGRwhM6ew-zhp_MmUhioiTNYsa4b6dPBT1_qi1lSS4c4_o_rTlLiax9TOwFuCYOWpjeJv9gDKZ5nXOiT0371SIv5v24oIZ1XBiL05nDe7lp20/w224-h225/k%25C3%25B6nyvek+m%25C5%25B1faj....JPG" width="224" /></a></div>Különben a női-férfi írók arányában nem vagyok biztos, de mindenkit nőnek jelöltem, aki BL-t, vagy MM-et írt, mert az általam ismert egyetlen kivételtől eltekintve, úgy hiszem, férfiszerelemről leginkább nők írnak, és mivel a legtöbb név vagy alkotói állnév, vagy kínai, és fogalmam sincs a neméről, saccoltam, aztán legfeljebb nincs igazam. A műfaji besorolásba nyilván vannak átfedések, amit betettem a romantikus irodalomba, az lehetett fantasy és/vagy krimi is. </div><div><br /></div><div>Az elmúlt években felkerült néhány MM darab a listámra, most megérkeztek a BL-ek is. Az ázsiai regényekre általánosságban jellemző, még ha yaoi besorolást kaptak is, mások, mint a nyugati MM-ek, és igen, az idei kedvenceim is ebből a szériából elmélkedett ki. Az egyik a <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/09/mo-xiang-tong-xiu-untamed-demoni.html" target="_blank">The Untamed </a>, a másik pedig Priesttől a már emlegetett, hobbi fordítók munkáját dicsérő <i>Guardian</i>.</div><div><br /></div><div><div>Holly Jackson <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/03/holly-jackson-good-girls-guide-to.html" target="_blank">A Good Girl's Guide to Murder</a> sorozatának mind két kötete elbájolt, abszolút kedvenc lett, de szorosan mögötte liheg <a href="https://napifalat.blogspot.com/2019/09/theodora-goss-strange-case-of.html">Theodora Goss</a> sorozatának második kötete is. Kicsit hosszú lett ugyan, de minden percét élveztem. A férfiak közül <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/02/edgar-cantero-meddling-kids-" target="_blank">Edgar Cantero</a> regénye tetszett a leginkább, de azt sem tagadhatom, hogy <i>Mitch Albom</i> idén is megríkatott. Kellemes meglepetéssel két írót, <i>Anthony Horowitzot</i> és <i>Szerb Antalt </i>üdvözöltem, lesz még folytatás, itt is, ott is. <br /></div><div><br /></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFtINV0WHafH3m11dDHJ7jcDG3F3iYSl391Jo2gmA7N8qM-ZE_Qv1WI511Opf9Vl32jEb341lkxSMW8iGEFhUcgZocQzPD75q0xMfbt0-jxwR94s0_fkW3_5dicgnD5sOt91ZNK7T3YxM/s490/fizikia+megjelen%25C3%25A9s.JPG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="481" height="231" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFtINV0WHafH3m11dDHJ7jcDG3F3iYSl391Jo2gmA7N8qM-ZE_Qv1WI511Opf9Vl32jEb341lkxSMW8iGEFhUcgZocQzPD75q0xMfbt0-jxwR94s0_fkW3_5dicgnD5sOt91ZNK7T3YxM/w226-h231/fizikia+megjelen%25C3%25A9s.JPG" width="226" /></a></div>Igazán rossz olvasási élményem szerencsére nem volt, akadt pár erősen közepes, és bár összességében nem volt rossz, de a szájhúzás 2020-as díját <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/04/christelle-dabos-tel-jegyesei-tukorjaro.html" target="_blank">Christelle Dabos: A tél jegyesei </a> és <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/07/elizabeth-mundy-in-strangers-houses.html" target="_blank">Elizabeth Mundy: In Strangers' Houses</a> regényei holtversenyben kapták. </div></div><div><br /></div><div>Arányaiban több ismétlésem volt - 9 a 48-ból -, mint elvárható lett volna, de mindennel így volt ez. Nem csak könyvek, filmek és sorozatok tekintetében is erősen visszaesetem. Magamhoz képest több romantikus darabot olvastam, azonban ide került pl. a már emlegetett The Untamed 4 kötete is, amiben ugyan van szerelmi szál, de messze nem romantikus irodalom, így a besorolás nem is jelent sokat. </div><div><br /></div><div>A kitűzött 50 könyvet nem sikerült teljesítenem, ezt is elengedtem, mint annyi minden mást ebben az évben. Darabszámra nem lenne olyan kevés ez a 48, és ha őszinte akarok lenni, másfél hét két könyvre, úgy, hogy nem dolgozom, több mint elégendő idő, csak hát nem volt kedvem semmihez. Év elején még bíztam benne, hogy ez az év jobb lesz, mint a tavalyi volt, és lám, nem így lett. Nem nagy meglepetés, 2020 már csak ilyen. </div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgb8NUBUuKfYHUnwbFV4R2btKg0f6yaVplUZwYwjWO9xsT2oYn9FHWAJMUjCWdG3YdUxYxk6quYTiI8edDXPoYIIYcDzWZjigbJCfaPZzLxrPyBVV2_7i8F2GtxfbYumN6YezAtBIcGrc/s625/ov3.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="625" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgb8NUBUuKfYHUnwbFV4R2btKg0f6yaVplUZwYwjWO9xsT2oYn9FHWAJMUjCWdG3YdUxYxk6quYTiI8edDXPoYIIYcDzWZjigbJCfaPZzLxrPyBVV2_7i8F2GtxfbYumN6YezAtBIcGrc/s320/ov3.jpg" width="320" /></a></div>Akárhogy is alakult ez az év, adjunk érte hálát, mert legalább elmúlt - vagy néhány óra múlva elmúlik. Az idei legjobb legyen jövőre a legrosszabb, kívánom, hogy mindenki jusson túl minden nehézségen, és jövő ilyenkor, a következő értékelőnél csupa móka és kacagás legyen minden - mondjuk, ha igaza volt <i><a href="https://24.hu/szorakozas/2020/12/27/nostradamus-profecia-joslat-2021-vilagvege/?fbclid=IwAR2rzSNvzKrFdSos4-ZuJGISFAt3CznVxt3UOVvbY03P6c1moNzJy8z-KD4" target="_blank">Nostradamusnak, akkor májusig háromszor is kihalunk</a></i>, no de innen szép nyerni! És mindent félretéve, az elvitathatatlan tény, hogy az anya nő, az apa pedig férfi... </div><div><br /></div><div>Tudom, ez a poszt most nagyon hosszú lett, meg kicsit talán ironikusabb is, de valójában sokat nevettem az év során. Mondjuk leginkább az élet szürrealitásán, de ezen a ponton meg kell köszönnünk a mémgyáraknak, a rengeteg online programot szolgáltatóknak - lásd mondjuk <i><a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/04/paplan-alatt-varialos-vasarnap-55.html" target="_blank">itt</a></i> és <i><a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/03/es-az-ora-csak-pereg-pereg-varialos.html" target="_blank">itt</a></i> -, a YouTube-nak, <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=W29zEuZVaxs" target="_blank">Dimash hangjának</a></i> - amihez sajnos, bármennyire is szeretnék, nem mehetek hozzá - a Dumaszínházasoknak, annak a <i><a href="https://www.youtube.com/channel/UCcLNZABK3Glt6S5cl7fPnHQ" target="_blank">mocsok Gizinek</a></i> külön is, mert nélkülük fele ennyire sem lett volna jó. </div><div><br /></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCWzjIbpM95olDElfseako8avU6ps3rnn4WhLF3aXpO9boqKXmqluVWXluTgzCLc3MptJhbSfpbjfrP6pkQ1cEfYCzlsSxfsH5zAYV2tTXKl1PJmxinC0MXwff3hN0Ji4-rcRdjQIvaOA/s447/ClumsySaltyEchidna-size_restricted.gif" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="251" data-original-width="447" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCWzjIbpM95olDElfseako8avU6ps3rnn4WhLF3aXpO9boqKXmqluVWXluTgzCLc3MptJhbSfpbjfrP6pkQ1cEfYCzlsSxfsH5zAYV2tTXKl1PJmxinC0MXwff3hN0Ji4-rcRdjQIvaOA/s320/ClumsySaltyEchidna-size_restricted.gif" width="320" /></a></div>A végén azért beismerem, értékeltem, 2020 az egyediségedet, szerettem itthon lenni, itthonról dolgozni. Tanultam új dolgokat, élményeket gyűjtöttem, híztam egy csomót, és baromi sokszor kerültem hullámvölgybe, amiről tökéletes képet adnak a twitterre írt vasárnapi <a href="https://twitter.com/hashtag/ah%C3%A9ttanuls%C3%A1ga?src=hashtag_click&f=live" target="_blank">#ahéttanulsága(i)</a> bejegyzéseim. Az élet azonban már csak ilyen, normális, ha egyszer lent, máskor meg fönt vagyunk. Amig lélegzünk egyaránt kijut örömből és bánatból is, és sok múlik azon, mennyire tudjuk megragadni boldogságunk forrásait. Erősen törekszem ez utóbbira magam is, mégis szilárdan hiszem, hogy 2020, már csak az abszurditása miatt is, a Mothy Python ajánlásával jött létre.</div><div><br /></div><div>Még így utójára megfogadom, hogy megpróbálok az elmaradt értékelésekből megírni annyit, amennyit csak tudok - helyesebben, amennyihez kedvem, időm, nyunyókám lesz-, és megköszönném a <i><a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/12/cherry-magic-thirty-years-of-virginity.html" target="_blank">Cherry Magic!</a></i> mangakájának, továbbá a sorozat készítőinek a munkájukat, mert ez az ártatlan és elbájoló BL hozta meg újra a kedvemet az íráshoz, amitől pedig jobban érzem magam. Nektek pedig hálás vagyok az egész éves kitartásotokat, és remélem, velem tartotok 2021-ben is, akárhogyan is alakul. Boldog új évet kívánok mindenkinek!</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6cJyw6E9aDthmSdEStM6rfummev8xfkdAqoH5Ap_DnXXMMdXGvqaK1sDbGToqSAvkn17jeDCgYWdZR8PLYRmQ-I8PPMi0ZzEYph7F4D2MAru5vCHqmKrU0pANIBo95lnBgYztFlaD2vE/s960/1898707_10151899968161793_554870943_o.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="281" data-original-width="960" height="169" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6cJyw6E9aDthmSdEStM6rfummev8xfkdAqoH5Ap_DnXXMMdXGvqaK1sDbGToqSAvkn17jeDCgYWdZR8PLYRmQ-I8PPMi0ZzEYph7F4D2MAru5vCHqmKrU0pANIBo95lnBgYztFlaD2vE/w576-h169/1898707_10151899968161793_554870943_o.jpg" width="576" /></a></div><br /><div><br /></div><div>Ha több számra vagytok kíváncsiak, akkor <i><a href="https://www.goodreads.com/user/year_in_books/2020/14097437" target="_blank">itt megnézhetitek</a></i> az összes oldalszámomat, legrövidebb és leghosszabb könyvemet és így tovább. </div><div><br /></div><div>És akkor íme a 2020 olvasmányainak listája: </div><div>
<br />
01. <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/01/mc-beaton-agatha-raisin-and-day-floods.html" target="_blank">M.C. Beaton: Agatha Raisin and the Day the Floods Came (Agatha Raisin, #12)</a>;<br />
02. <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/01/lyssa-kay-adams-bromance-book-club.html" target="_blank">Lyssa Kay Adams: The Bromance Book Club (Bromance Book Club #1)</a>;<br />
03. <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/02/darren-shan-living-nightmare-remsegek.html" target="_blank">Darren Shan A Living Nightmare (Cirque du Freak #1) - Rémségek Cirkusza (Darren Shan regényes története 1.)</a><br />
04. <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/03/anne-rice-prince-lestat-and-realms-of.html" target="_blank">Anne Rice: Prince Lestat and the Realms of Atlantis: The Vampire Chronicles 12</a>;<br />
05. <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/02/edgar-cantero-meddling-kids-" target="_blank">Edgar Cantero: Meddling Kids - Kotnyeles kölykök</a>;<br />
06. <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/02/virginia-woolf-orlando.html" target="_blank">Virginia Woolf: Orlando</a>;<br />
07. <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/03/vamos-miklos-toredelmes-vallomas.html" target="_blank">Vámos Miklós: Töredelmes vallomás</a>;<br />
08. <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/02/vince-flynn-american-assassin-amerikai.html" target="_blank">Vince Flynn: American Assassin - Amerikai bérgyilkos (Mitch Rapp #1);</a><br />
09. <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/03/mc-beaton-death-of-gossip-hamish.html" target="_blank">M.C. Beaton: Death of a Gossip - Hamish Macbeth és a nagy lazacfogás (Hamish Macbeth #1)</a>;<br />
10. <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/02/jeaniene-frost-wicked-bite-night-rebel-2.html" target="_blank">Jeaniene Frost: Wicked Bite (Night Rebel #2)</a>;<br />
11. <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/04/christelle-dabos-tel-jegyesei-tukorjaro.html" target="_blank">Christelle Dabos: A tél jegyesei (A tükörjáró #1)</a>;<br />
12. <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/07/deborah-harkness-book-of-life-az-elet.html" target="_blank">Deborah Harkness: The Book of Life - Az élet könyve (All Souls Trilogy, #3)</a>;<br />
13. <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/03/rejto-jeno-vesztegzar-grand-hotelben.html" target="_blank">Jenő Rejtő: Vesztegzár a Grand Hotelben</a>;<br />
14. <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/03/holly-jackson-good-girls-guide-to.html" target="_blank">Holly Jackson: A Good Girl's Guide to Murder (A Good Girl's Guide to Murder #1)</a>;<br />
15. <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/04/leslie-l-lawrence-gonosz-es-fekete.html" target="_blank">Leslie L. Lawrence: A gonosz és a fekete hercegnő</a>;<br />
16. Leslie L. Lawrence: Álmaim asszonya (Báthory Orsi történetei #1);<br />
17. Leslie L. Lawrence: Mogyoróallergia (Báthory Orsi történetei #2.);<br />
18. Leslie L. Lawrence: Huan-ti átka;<br />
19. Leslie L. Lawrence: Miranda Koporsója;<br />
20. <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/07/elizabeth-mundy-in-strangers-houses.html" target="_blank">Elizabeth Mundy: In Strangers' Houses (Lena Szarka Mysteries #1)</a>;<br />
21. Gerald Durrell: Férjhez adjuk a mamát;<br />
22. Agatha Christie: Éjféltájt;<br />
23. Benjamin Percy: Wolverine: The Long Night és a The Lost Trail;<br />
24. Charlotte Brontë: Jane Eyre;<br />25. Böszörményi Gyula: Nász és téboly (Ambrózy báró esetei #4);<br />
26. Theodora Goss: European Travel for the Monstrous Gentlewoman (The Extraordinary Adventures of the Athena Club #2);<br />
27. Darren Shan: The Vampire's Assistant (Cirque du Freak #2);<div>28. Chris Carter: The Crucifix Killer (Robert Hunter #1);</div><div>29. Anthony Horowitz: Magpie Murders (Susan Ryeland #1);</div><div>30. Eden Finley: Deke (Fake Boyfriend #3);</div><div>31. <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/12/sherry-thomas-study-in-scarlet-women.html" target="_blank">Sherry Thomas: A Study in Scarlet Women (Lady Sherlock #1)</a>;</div><div>32. Leslie L. Lawrence: Sindzse szeme;</div><div>33. Szerb Antal: Utas és holdvilág;</div><div>34. J.D. Robb: Glory in Death (In Death #2);</div><div>35. <a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/09/mo-xiang-tong-xiu-untamed-demoni.html" target="_blank">Mo Xiang Tong Xiu: The Untamed - A démoni kultiváció nagymestere 1.</a>;</div><div>36. Mo Xiang Tong Xiu: The Untamed - A démoni kultiváció nagymestere 2.;</div><div>37. Holly Jackson: Good Girl, Bad Blood (A Good Girl's Guide to Murder #2);</div><div>38. Vince Flynn: Kill Shot (Mitch Rapp #2);</div><div>39. Kurt Busiek: Marvels;</div><div>40. Priest: Guardian;</div><div>
41. Anthony Horowitz: Stormbreaker (Alex Rider #1);</div><div>42. Mo Xiang Tong Xiu: The Untamed - A démoni kultiváció nagymestere 3.;</div><div>43. K.J. Charles: A Case of Possession (A Charm of Magpies #2);</div><div>44. K.J. Charles: A Case of Spirits (A Charm of Magpies #2.5);</div><div>45. Bittersweet: Sotus - Igaz szerelmünk története (Sotus #1);</div><div>
46. Mo Xiang Tong Xiu: The Untamed - A démoni kultiváció nagymestere 4;</div><div>47. K.J. Charles: Slippery Creatures (The Will Darling Adventures #1);</div><div>48. Mitch Albom: The Next Person You Meet in Heaven: The Sequel to The Five People You Meet in Heaven (The Five People You Meet in Heaven #2)<br />
<br />Évzárót írtak még: </div></div></div></div></div><div><a href="http://kemenyfedel.blogspot.com/2020/12/evzaras-2020.html" target="_blank">Nima</a>;</div><div><a href="http://djzsuzska.blogspot.com/2020/12/evosszegzo-2020.html" target="_blank">djzsuzska</a>;</div><div><a href="https://ittvalahol.blogspot.com/2020/12/evosszegzes-2020.html" target="_blank">theodora</a>;</div><div><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2020/12/zarjuk-mar-le-ezt-az-evet.html" target="_blank">Ilweran</a>;</div><div><a href="http://irgulyasescsalamade.blogspot.com/2021/01/2020-viszlat.html" target="_blank">Bea</a>;</div><div><a href="http://pupillaolvas.blogspot.com/2020/09/osszegzes-2020.html" target="_blank">PuPilla</a>;</div><div><a href="http://konyvszibilla.blogspot.com/2021/01/evzaras-2020.html" target="_blank">Amadea</a>;</div><div><a href="http://ffgbook.blogspot.com/2021/01/2020-avagy-mi-tortent-tavaly.html" target="_blank">Mandi</a>;</div><div><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2021/01/lezartuk-vegre-ezt-az-evet.html" target="_blank">shizoo</a>;</div><div>.</div><div>Feltöltés alatt</div><div><br /></div>reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com20tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-26644332935196452672020-12-30T14:40:00.003+01:002020-12-30T14:43:39.749+01:00Sherry Thomas: A Study in Scarlet Women (Lady Sherlock #1)<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfcSffUNVjEr06iIPBM-GP6l3Pegw_-OjYbvrHpfWX3bjBlq8d2-HF9udzaduE0cSxON_r3XBLiwx1bJpu5kNE81faP2aapXCPQriVSc-ZjLDgk8bEmJRd7FfSiAEidMssF0O2dieI3uw/s300/32709887.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="300" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfcSffUNVjEr06iIPBM-GP6l3Pegw_-OjYbvrHpfWX3bjBlq8d2-HF9udzaduE0cSxON_r3XBLiwx1bJpu5kNE81faP2aapXCPQriVSc-ZjLDgk8bEmJRd7FfSiAEidMssF0O2dieI3uw/w320-h320/32709887.jpg" width="320" /></a></div>Sokat vártam ettől a könnytől, jó kritikákat olvastam róla, és később <a href="https://popkultcsajoksatobbi.wordpress.com/2020/08/17/a-study-in-scarlet-women-readalong-a-171-epizod/" target="_blank"><i>Brigi és Tünde</i></a> is szentelt neki egy adást. Igaz, mire kijöttek vele, már rég belekezdtem - és meg is álltam vele -, de végülis ők győztek meg arról, hogy érdemes a végére járnom. Jól tették! Köszönöm, csajok, mert nélkülitek sosem sikerült volna! <p></p><p><i>Charlotte Holmes másik három lánytestvérével él a szüleivel, és bár nagyon is nyilvánvaló, hogy más, mint a többiek, az élete egyértelmű, amikor </i><i>eljön az ideje</i><i> férjez megy, én elhagyja a szülői házat. Csakhogy ő nem ilyen életet tervez magának. Nem lát más kiutat, minthogy botrányos viszonyba kezdjen, ami hatására kikerül az eladó lányok sorából. Kicsit elszámítja magát, és kénytelen képesítés nélkül megszökni otthonról. S míg ő a konzervatív korlátokkal küzd, három váratlan haláleset borzolja fel London nyugalmát, amibe az egyik húga és az apja is belekeveredik. Szeretné tisztázni a nevüket, de nőként esélye sincs, ezért megalkotja Sherlock Holmes karakterét, és Robert Treadles felügyelő segítségével nyomozni kezd. Hogy a férfi személyét fenntartsa, szüksége van Lord Ingram Ashburton asszisztálásra, és a jó sors összehozza Mrs. Joanna Watsonnal, akinek nem csak pénze, de kitűnő színészi képességei is vannak. </i></p><p><span></span></p><a name='more'></a>Baromi sokáig hallgattam, tovább, mint indokolt lett volna, amiben egyértelműen nagy szerepet játszott a hosszas kor ábrázolás, a nők társadalmi helyzetének ismertetésére. Igen, tudjuk, felháborító, ahogyan a történelem bánt a nőkkel - na nem mintha most nem lenne még min dolgozni -, de számomra ebben nem volt semmi új, elemben elképesztően hosszú bevezető lett. <p></p><p>Persze igazolható, hiszen Charlotte minden problémája itt kezdődik, pedig ő csak tanulni szeretne, a férfi uralta világ azonban nem szereti sem az okos nőket, sem a kívülállókat, és a lány mindkettő csoportot lefedi. Nem találja a helyét, okosabb, mint a legtöbben körülötte, és mégsem lehet más választása, mint hogy férjhez menjen. Szóval előálla nagy tervvel, keres magának egy nős férfit, heveny viszony után megzsarolja az édesapját, mivel férjhez már nem mehet, fizesse a tanulmányait, ahogyan megígérté, aztán mindenki éli a maga életét. </p><p>A terv ott bukik el, hogy a választottja egy tipikus idióta, a felesége mellett szeretőt is tart - koránt sem egyedi vagy botrányos viselkedés -, és részegen összekeverve a két nőt, így a feleségének dicsekszik el az újabb hódításával. A botrány végigsöpör a városon, a lányt el akarják dugni a kíváncsi szemek elől, és szó sem lehet arról, hogy tanuljon. Egyértelmű, hogy Charlotte ebbe nem megy bele. De itt jön a következő buktató, képesítés nélkül nehéz munkát találni. Kevéske pénzét hamar felemészti a szállás, ráadásul a múltja utoléri, és ki is rakják. A való világ nem egészen olyan, mint amilyennek elképzelte. </p><p>A lehető legjobb pillanatban találkozik Mrs. Joanna Watsonnal, aki társalkodónőt keres, de színésznői múltja miatt nehezen talál megbízható jelentkezőt. A társadalom amúgy is elitéli, a bukott lány, aki ráadásul rendkívül tehetséges megfigyelő, még ha csodabogár is, nem rengeti meg sem az életét, sem az elveit. Közösen nekilátnak kibogozni a szálakat. </p><p>Robert Treadles felügyelő szerelemből házasodott, gazdag és nemes család lányát vette el, de a jövedelme köszönő viszonyba sincs azzal, amihez a felesége hozzá volt szokva, és mégsem panaszkodik. Apósa halála után a fele olyan nagylelkű és tehetséges veje veszi át az üzletet, aki jelentősen lecsökkenti a felesége járandóságát, ami miatt még nehezebb lesz a háztartásuk helyzete, nagy rajta a nyomás, hogy bizonyítson. </p><p>Lord Ingram Ashburton, ha már gyerekkori szerelmét nem vehette el, hát teljesítette a kötelességét, megházasodott és családot alapított. Kellemesen eléldegélnek a feleségével egymás mellett, de a jelek szerint sosem szabadul a különös Charlotte vonzásából. Igazán érdekes és intenzív kapcsolatuk van, ami nyilván nem fog beteljesülni. Talán ő érti meg leginkább a lányt, sosem kívánta beszűkíteni a lehetőségeit, de az is igaz, hogy azért mégiscsak szívesen megőrzött volna valamit a hagyományos férj és feleség kapcsolatból. </p><p>Ha őszinte akarok lenne, a kitekert karakterek, az átívelő szám, Charlote maga nagyon érdekes. A lány hatására több szereplőnk élete is megváltozik, olyasmiket gondolnak át, amit korábban megkérdőjelezhetetlennek tartottak, és erről szívesen olvastam volna még. Ugyanakkor a krimi szál, és maga a cselekmény is kicsit gyenge volt, főleg azért, mert a hosszas alapozás elvette a helyet és az időt. Biztos vagyok abban, hogy több részlet fog még kiderülni a Holmes lányok múltjából, sokkal szerencsésebb lett volna, ha ezeket a visszaemlékezéseket elosztották volna. Jóllehet ide-oda ugrálunk a jelenben és a múltban, de ez utóbbi fejezetek hossza erősen próbára tette a türelmemet. </p><p>A szövege könnyen érthető, letisztult, a felolvasó Kate Reading, akit különben a The Extraordinary Adventures of the Athena Club sorozatot is tolmácsolja, ezúttal is nagyszerű munkát végzett. A karakterek megteltek élettel és színekkel, így rögtön el tudtam képzelni, miért ütött Sherry Thomas könyve - aki korábban főként a romantikus műfajban tevékenykedett - olyan nagyot. Nagyon remélem, hogy a jövőben több krimivel találkozunk, a kedvelt karakterek visszatérnek majd, és Charlotte kinyomoz minden útjába akadó rejtélyt. És ez utóbbiból lesz majd a több. </p><p>7/10</p><p><iframe allow="autoplay" frameborder="no" height="166" scrolling="no" src="https://w.soundcloud.com/player/?url=https%3A//api.soundcloud.com/tracks/593996013&color=%23ff5500&auto_play=false&hide_related=false&show_comments=true&show_user=true&show_reposts=false&show_teaser=true" width="100%"></iframe></p><div style="color: #cccccc; font-family: Interstate, "Lucida Grande", "Lucida Sans Unicode", "Lucida Sans", Garuda, Verdana, Tahoma, sans-serif; font-size: 10px; font-weight: 100; line-break: anywhere; overflow: hidden; text-overflow: ellipsis; white-space: nowrap; word-break: normal;"><a href="https://soundcloud.com/audiobooksalive" style="color: #cccccc; text-decoration: none;" target="_blank" title="audiobooksalive">audiobooksalive</a> · <a href="https://soundcloud.com/audiobooksalive/a-study-in-scarlet-women-by-sherry-thomas-audiobook-excerpt" style="color: #cccccc; text-decoration: none;" target="_blank" title="A Study in Scarlet Women By Sherry Thomas Audiobook Excerpt">A Study in Scarlet Women By Sherry Thomas Audiobook Excerpt</a></div>reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-62581047494890752392020-12-28T20:06:00.004+01:002020-12-28T20:06:36.537+01:00Deborah Harkness: The Book of Life - Az élet könyve (All Souls Trilogy, #3) <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2Fk-PmtuGKP_h50GECKuQqShlaWFdh7tcPQrpDFtqbw6WEzdV36WQlaJuX7mFLyPKxsmjxeBXz_rNp4Ed0HuWAvN7UwYGbMkesTorAI785qaQz6GMf5QdNK_x976Vwo5bA877NJoCkxM/s1600/25310718._SX318_.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="356" data-original-width="318" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2Fk-PmtuGKP_h50GECKuQqShlaWFdh7tcPQrpDFtqbw6WEzdV36WQlaJuX7mFLyPKxsmjxeBXz_rNp4Ed0HuWAvN7UwYGbMkesTorAI785qaQz6GMf5QdNK_x976Vwo5bA877NJoCkxM/s320/25310718._SX318_.jpg" width="285" /></a></div>
A trilógia befejező része kicsit csúszott az első kettőhöz képest, de ami késik az ugye sosem múlik. És míg az első résznél sodort magával a filmsorozat hangulata, lendülete, ami akkor elég is volt, a második kötet idejére azonban már ez nem mondható el, így nagyon örültem az új színt és mélységet adó kötetnek. A kérdés már csak az, a harmadik rész képes-e ugyanerre.<br />
<br />
<i>Diana és Matthew visszatérése nem feltétlen úgy sikerült, ahogy tervezték. A veszteséget feldolgozni sosem könnyű, főleg akkor, amikor magaddal hozol egy hatalmas tűzokádót, és titokban ikreket vársz. A család feje nem feltétlen megértő, ami tulajdonképpen nem sokkol senkit, felbukkan néhány rég nem látott ismerős és barát, újabb szövetségesek kerülnek elő, de ennek következtében Matthew kénytelen magára hagyni a feleségét. Ha rövid időre is, mindkettőjüket megviseli az egyedüllét. Az elveszett Clairmon titok lassan napfényre kerül, a magával hozva egyéb, eltemetett dolgokat, és így kell meggyőzniük a tanácsot arról, hogy az élet közben meghaladta őket. Amit tanúsít végre az élet könyve is, ha tetszik, ha nem.</i><br />
<a name='more'></a>Ez a rész sem vékony, szerintem Harkness nem tud 300 oldalban írni, viszont próbál mindent lezárni, és épp ezért marad egy csomó nyitott kérdés. Mert a kevesebb több, marad valami a képzeletnek, és szerintem manapság már ez is valami. Ugyanakkor a nagy igyekezetben elveszett egy csomó fontos részlet, és eltolódtak az arányok is, de ne szaladjunk ennyire előre.<br />
<br />
A történet kezdetén egyből belecsöppennek egy feldolgozhatatlannak tűnő gyászba. Diana titkolja az állapotát, és a familiárisa nem más a többiek szemében, mint egy emlék a múltból. A tanács újabb feltételeket állít, és hamarosan kiderül, nem az ifjú anya titka a legnagyobb. A prioritások megváltoznak, a Bishop-Clairmon család megalakulása sokaknak nem tetszik, de ez elvezet a felismeréshez, miszerint mindenkinek megvan a megfelelő szerepe, és hogy egymásra vannak utalva, mert csak így erősek az évszázados berögződésék, begyepesedett hitek, vélemények és erők ellen.<br />
<br />
Régi ismerősök, barátok és ellenségek bukkannak fel, és hogy elérjék a céljaikat Diana és Matthew útjai, ha átmeneti időre is, elválnak. Míg Matthew múltja, helyzete napfényre kerül, veszélyeztetve mindent, amiért eddig élt, addig Diana is eljut addig a felismerésig, hogy nem titkolózhat tovább. Tagadhatatlanunk egy új világ kezdetén toporgunk.<br />
<br />
Szerettem, hogy Harknes képes volt új karaktereket beemelni, de folyamatosan észben tartotta a régieket is. Hőseink sok esetben kénytelenek átlépni a korábban maguk álltak felállított határokat. Mindenki küzd valamivel, és hiába állnak egy oldalon, az egyéni csatákat magukban, a fejükben, vagy éppen harc közben kell kiélniük, viszont a terjedelme ellenére hiányt éreztem.<br />
<br />
Végre beleláttunk kicsit jobban a színfalak mögé, szembesülünk a tanáccsal, a hitükkel és a felsülésükkel is. Nagyon élveztem ezt a részt, teli intrikával és vélt vagy valós igazságokkal, ahogy a szemben álló felek egymásnak feszülnek, olyan szépen haladtak a dolgok, aztán egy tollvonással meg is oldódnak. Ezen kissé csodálkoztam. Annyi minden történt, és annyi dolgot szeretett volna megoldani a trilógia vége, hogy tagadhatatlanul kicsit összecsapoznak, íztelennek érződik, és ez mi tagadás, csalódás.<div><br /></div><div>
Mindezek ellenére is szerettem. Konzekvensem építkeztek a szálak, jöttek és mentek a tények, barátok, ellenségek. Az aprólékos, mindenre kitérő stílusa sosem zavart, sőt, nem is találtam mindent elég részletesnek, persze akadtak olyasmik, amiket ki lehetett volna hagyni, akkor maradt volna elég hely néhány fontosabb dolognak is.</div><div><br /></div><div>Jennifer Ikeda hangját és tolmácsolását egészen megszerettem, ezért nagyon csalódtam, amikor kiderült, hogy a Time's Convert-et már nem ő olvassa fel. Értem én, hogy Marcus és Phoebe története lesz, és az új karakternek új hangot adtak, és biztosan jó lesz, mégis furcsa. </div><div><br /></div><div>Nem hiszem, hogy életem sorozata, még úgy sem, hogy magas pontokat adtam rá, viszont elvitathatatlanúl megkaptam tőle azt a hangulatot, amibe beleszerettem még a filmsorozatban - a második évad elvileg még idén érkezett volna, de hogy a jelenlegi helyzetben ténylegesen mikor... -, amiért hálás vagyok, és kicsit hiányozni is fog. <br />
<br />
8/10<br /> <iframe allow="autoplay" frameborder="no" height="166" scrolling="no" src="https://w.soundcloud.com/player/?url=https%3A//api.soundcloud.com/tracks/195374186&color=%23ff5500&auto_play=false&hide_related=false&show_comments=true&show_user=true&show_reposts=false&show_teaser=true" width="100%"></iframe><div style="color: #cccccc; font-family: Interstate, "Lucida Grande", "Lucida Sans Unicode", "Lucida Sans", Garuda, Verdana, Tahoma, sans-serif; font-size: 10px; font-weight: 100; line-break: anywhere; overflow: hidden; text-overflow: ellipsis; white-space: nowrap; word-break: normal;"><a href="https://soundcloud.com/penguin-audio" style="color: #cccccc; text-decoration: none;" target="_blank" title="PRH Audio">PRH Audio</a> · <a href="https://soundcloud.com/penguin-audio/the-book-of-life-byl-deborah-harkness-read-by-jennifer-ikeda" style="color: #cccccc; text-decoration: none;" target="_blank" title="The Book of Life byl Deborah Harkness, read by Jennifer Ikeda">The Book of Life byl Deborah Harkness, read by Jennifer Ikeda</a></div></div>reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-23217612132646461202020-12-27T14:30:00.005+01:002020-12-30T02:37:43.802+01:00Cherry Magic! Thirty Years of Virginity Can Make You a Wizard?! sorozat<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0lILY072jKJ9VuOwjyzKyzhB0uSBz_By0BKhPIz5MMHRUluG_4xTWPQEwUol_DeRw4FauNZIH7qUoHhMgIQs1uv3h0liVkuk6BaQga90vRmlTAboIOp_8gyMJngia_kS90HbfQSOiBI4/s1024/MV5BMzU4OGI3ZWYtNjA1OC00OGMyLWJmZjQtMjk0ZDgyOWY2MGRhXkEyXkFqcGdeQXVyMjY2OTU0MTg%2540._V1_.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="722" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0lILY072jKJ9VuOwjyzKyzhB0uSBz_By0BKhPIz5MMHRUluG_4xTWPQEwUol_DeRw4FauNZIH7qUoHhMgIQs1uv3h0liVkuk6BaQga90vRmlTAboIOp_8gyMJngia_kS90HbfQSOiBI4/s320/MV5BMzU4OGI3ZWYtNjA1OC00OGMyLWJmZjQtMjk0ZDgyOWY2MGRhXkEyXkFqcGdeQXVyMjY2OTU0MTg%2540._V1_.jpg" /></a></div><div><span></span>Mostanában kicsit belecsúszta a bl, azaz boys love sorozatokba, regényekbe. Egyértelműen öregszem, és ennek tudható be, hogy idén több romantikus darab is bekerült a repertoárba, de ezek nagyrészt M/M témák voltak, így egy csomó, megszokott, unt és sosem kedvelt klisét leváltottam újabbakra, ismeretlenekre vagy még nem ezerszer látottakra. <br /><br /><i>Adachi Kiyoshi (</i><b>Akaso Eiji</b><i>) döbbenve tapasztalja, hogy a városi legenda, miszerint aki még szűz 30 éves korára, mágia használóvá válik, igaz. Állóra lassult életét megzavarják mások sosem sejtett gondolatai, és zavarodottsága még inkább fokozódik, mikor megtudja, hogy Kurosawa Yuichi (</i><b>Machida Keita</b><i>), az osztály sztár dolgozója, és minden kolleganő álma, szerelmes belé. Vajon képes figyelemén kívül hagyni a férfi jelenlétét? Meg tudja fogadni a legjobb barátja tanácsát, és úgy tenni, mintha semmit sem tudna? </i></div><div><br /><span><a name='more'></a></span>Már fogalmam sincs, pontosan hogyan akadtam rá <a href="https://draft.blogger.com/#"><i><b>Cherry Magic!</b></i></a>-re, de az biztos, hogy miután befejeztem a <a href="https://draft.blogger.com/#"><i><b>Love Lasts Forever</b></i></a>-t - amit különben rendkívül élveztem, talán majd írok róla -, keresgélni kezdtem a japán megjelenések között, és valahogy ott volt ez is. Azt sem tudnám megmondani, mi keltette fel a figyelmemet, de semmi kifogásom nincs a téma ellen, a leírás viccesen hangzott, mi bajom lehet, gondoltam, és megnéztem az első részt. Aztán már nem volt megállás...</div><div><br /></div><div>Adachi tapasztalatlansága, félénksége és kedvessége olyan horog, amire minden valamire való, kicsinyke védelmező ösztönnel rendelkező emberi lény ráharapna. Egész életében alábecsülte önmagát, semmi önbizalma sincs, sosem ismeri fel a megfelelő helyzeteket, csak egy szürke dolgozó a sok közül. Így aztán igazán meglepi, hogy valaki, méghozzá a csapat üdvöskéje felfigyel rá. A tetejében még olyan értékeket is tulajdonít neki, amik nem a sajátjai. Ha nem is liheg a nyakába, de észrevesz mindent - mondjuk egy anyajegyet, amiről a tulajdonosuk nem is tud -, és bár a gondolatait megtartja magának, azt nem tudhatja, hogy ennyi erővel az égre is írhatná, rajongása tárgya ugyanis mindent tud és hall. </div><div><br /></div><div>Bár hősünk eleinte csak nem szeretné, hogy Kurusawa szenvedjen miatta, maga is elhiszi, hogy jobban meg akarja ismerni, de mire ész bekap, rájön, hogy tulajdonképpen beleszeret a férfibe. Képzeld el, hogy a kutyád megtanul beszélni, és minden olyan jelzőt, amivel ki tudja fejezni rajongását, rádönti. Újra meg újra elismétli, te vagy számára a tökéletes, jó vagy, precíz és alapos. Figyelmes és kedves, egyenesen a legjobb ember a világon, és imádja a lábad nyomát is. Közben úgy néz rád, hogy az egész szíved beleremeg. Ellen tudnál állni neki? Ne is válaszolj rá, mert a képlet mégsem ennyire egyszerű. </div><div><br /></div><div>A sorozat második párját Adachi barátja, a sikeres románc író Tsuge Masato, és a futár Wataya Minato alkotják. Ők nem voltak annyira szórakoztatóak, de azért okoztak pár kellemes pillanatot. A románcíróról mindenki azt hiszi, ért a szerelemhez, de valójában sosem volt kapcsolata, és a srác, aki minden alkalommal házhoz szállítja a rendelt árukat, csak addig tervezi a futárkodást, míg nem debütál táncosként. Furcsa pár, és ott van még a korkülönbség is, szóval elsőre semmi közös sincs bennük, és talán sokadjára sem, de a szerelemnek nem lehet parancsolni. </div><div><br /></div><div>Támogató karakterként megjelenik még Rokkaku Yuta, Kurosawa tanítványa, s jóllehet nem a legélesebb kés a fiókban, de ezért a szerethető lelkesedésével kárpótol, s még egy kolléganőjuk, Fujisaki Nozomi is, akit pedig szokatlan éleslátással áldott meg a teremtő. Olyan színfoltot hoznak, amik bizony hiányoznának. </div><div><br /></div><div>Azért itt is van néhány tipikus BL sablon, heveny lefolyású betegség, aminek során Adachi ápolásra szorul, vagy hogy az egyik karakter rendszerint hetero, a másik meleg, vagy nem tudja, hogy meleg, és azt hiszi magáról, hogy hetero, esetleg nem hisz semmit sem. A mangakák még nyilván nem hallottak példának okáért későn felismert érdeklődésről, bi-, és pánszexualitásról sem - jóllehet ezeket az alapokat még valamikor a 20 század vége felé fektették le, biztos nehéz rajtuk túllépni. No meg itt a lassan épülő szerelem is, amiben Adachi képtelen elvonatkoztatni Kurosawa támogatásától, figyelmességétől. Ahol az odaadó kutyus azzal nyeri meg a csatát a másik érzelmei felett, hogy olyan gyengéden szereti, ahogyan csak lehet, és ezzel a melegséggel vonzza magához a félős, dorombolni egyelőre még képtelen kiscicát is. </div><div> </div><div>Adachi lassan kinyílik, több embert ismer meg és számára ismeretlen helyzetekbe keveredik. Ártatlan szerelme Kurisawával lassan-lassan tovább fejlődik, csak hogy megismerhessen számára merőben új érzelmeket, helyzeteket. Bár állítólag a mangában Kurosawa már -már yaoinak nevezhető fantáziával is meg van áldva, a sorozatból mindez kimarad, annyira ártatlan bl, amennyire csak lehet, és mégis benne volt minden. Nagyon élveztem ezt a 12 rész, és a hozzá tartozó 2 extrát is. Nézném még kicsit... </div><div><p></p><p> 10/10</p></div>
<iframe allow="autoplay; clipboard-write; encrypted-media; picture-in-picture; web-share" allowfullscreen="true" frameborder="0" height="314" scrolling="no" src="https://www.facebook.com/plugins/video.php?height=314&href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2FAdamUniBL%2Fvideos%2F686440552248000%2F&show_text=false&width=560" style="border: none; overflow: hidden;" width="560"></iframe>reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-75397123682766176442020-09-21T16:11:00.015+02:002022-09-21T22:30:44.509+02:00Mo Xiang Tong Xiu: The Untamed - A démoni kultiváció nagymestere 1.<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwiWlXwHdLTy3_9bj_CS6zkhs0cygc7CDYPqrJp5x4c72oX_1nc5phK-PRqdX1Z0dnSu9T3jrlBAcz7KfEDRpdt1njHiDw-Yr4X0XUcmUlS0KAHBZefVA1XOZarae67cBI2uMVLPP9UaU/s475/53349291._SY475_.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="297" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwiWlXwHdLTy3_9bj_CS6zkhs0cygc7CDYPqrJp5x4c72oX_1nc5phK-PRqdX1Z0dnSu9T3jrlBAcz7KfEDRpdt1njHiDw-Yr4X0XUcmUlS0KAHBZefVA1XOZarae67cBI2uMVLPP9UaU/s320/53349291._SY475_.jpg" /></a></div>A Netflixen látható, ugyanezene a néven futó sorozat negyedik részének magasságában jöttem rá, hogy ez egy könyvsorozat alapján készült, és arra is hogy nekem ezt olvasnom kell. Hamar kiderült, hogy magyarul is kapható az első rész, és az is, angolul még nem adták ki. Ezt erősen fájlaltam, mert a sorozatot angol felirattal néztem, és hozzászoktam már a nyelvezetéhez, viszont néhány nap töprengés után csak megrendeltem. <p></p><p><i>Wei Wuxian, Yilingh pátriárka már 13 éve halott, a lelke meg ki tudja merre csatangol, amikor Mo Xuanyu, a Mo család egy kissé félnótás tagja felajánlja számára a testét, hogy beteljesítse bosszúját azokon, akik ártottak neki. A szerződés egyoldalú, az elfoglaló lény véleményét nem kérte kis senki, de el sem állhat tőle, különben a lelke elveszik örökre. A dolgok jól alakulnak, a Mo család kisebb sétáló halott problémával küzd, ami miatt a Gusu Lan klán néhány kultivátora a helyszínre érkezik. Teszik a dolgukat serényen, de amikor az események kezdenek zavarossá válni, megérkezik a klán második embere, Lan Wangji is. Őt viszont szívesen elkerülné a friss testben ébredő egykori pátriárka, mivel túl jól ismerik egymást ahhoz, hogy előbb vagy utóbb nem derüljön fény a jelenlétére. Csakhogy, dacára a szökésének, mire feleszmél, újra Felhőzugban találja magát, a szamarával, Almácskával, és egy testét vesztett kósza balkézzel együtt. A helyre, ahol a korábban is utált háromezer helyett már négyezer különböző szabály, és a szokatlanul türelmes Lan Wangji is él. </i><span></span></p><a name='more'></a><p></p><p>A filmsorozat teljesen levett a lábamról. Az új test birtoklásával kezdődik, majd két rész után visszatérünk a múltba, és bár tudtam, hogy lesz benne dráma, elvégre Wei Wuxian (születési néven Wei Ying) meghal majd egy bizonyos ponton, csakhogy a zene, a tájak, a folyton vidám, mosolygó, újabb kalandot és zsiványságot kereső Wuxian (<b><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Xiao_Zhan" target="_blank">Zhan Xiao</a></b>), meg a mozdulatlan arcú, a szabályokat betűre követő, merev Lan Wangji (<b><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Wang_Yibo" target="_blank">Yibo Wang</a></b>) párosa tökéletesen működött. A repülő kardtechnikák, a harcok, a tájak szépsége, a mágia, és úgy egyben a történet lebilincselő, még akkor is, ha CGI tekintetében nem áll magas fokon. Erősen szórakoztató minden drámájával együtt, és a sírások ellenére is rengeteget nevettem rajta, ezért és a hangulata miatt minden hullámvölgyet meg tudtam bocsájtani. </p><p>A történelmi Kínára hasonlító világban a <i><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/The_Untamed" target="_blank">kultivátor klánok</a></i> tartják fent az egyensúlyt. Ők azok, akik levadásszák azokat a lényeket, szellemeket, démonokat, amik terrorizálják a lakosságot. A számtalan kisebb klán mellett az öt legnagyobb kiemelkedő szerephez jut. Mindegyiknek megvan a saját területe, jelképe és mottója, ami szerint élnek, viszont pozíciójuk megőrzésének érdekében hajlandók kisebb - nagyobb részben politikai csatákba bocsátkozni. Szinte természetes, hogy ilyen háttér mellett szövetségek köttetnek, és persze ellentétek is születnek. </p><p>Minden kultivátor legbecsesebb eszköze a kardja. Az igazán erős és híres kardok képét és nevét mindenki ismeri, ezért beazonosítható a használója akkor is, ha a kard markolatán nem lóg a gazdája. Lan Wangji kardja a Bichen (jelentése: Porkerülő) meglehetősen híres, ahogyan a másik varázseszköze is a Wangji, ami egy pengetős hangszer. Wei Wuxian kardja a Suibian (Ahogy akarod), szintén különleges és erős darab. Jóllehet elismert kardforgató, de hírhedté a fuvolája, a Chenqing (mintha olyasmit olvastam volna, hogy Érzelmek közvetítője...) tette. </p><p>Az eszköz akkor került köztudatba, amikor a Wen klán olyan hatalom megszerzésén dolgozott, ami felborította volna az egyensúlyt. A harcban Wei Ying is részt vett, és hozzájárult a győzelemhez is. A hatalom azonban képes korrumpálni a legnagyobbakat is, így a briliáns, de erősen lázadó, és tiltott gyakorlatokat folytató Wei Wuxian hamarosan közös ellenségé válik. Ezen a ponton még nem derül ki a regényből, mit követett el, az sem, miért. A saját bevallása szerint nem igazán nevezhető gonosz léleknek, bosszúszomj sem fűti, de az is tény, mondott badarságokat gyilkosságokról, és minden beszélgetésben előbb vagy utóbb előjön a neve, mivel úgy tűnik, ő a forrása minden rossznak. </p><p>Szerencsére vastag bőr van a képén, alapvetően pedig vidámságra hajlamos, az újdonságokra nyitott szabadszellem, ami miatt hozzászokott már igen korán, hogy az élet nem feltétlen úgy működik, ahogy szeretnénk, de ahhoz is, hogy nem kell ezt annyira a szívünkre venni. Fogadott családjában a Yunmeng Jiank klánban is gyakran kapták bajkeverésen, igaz, akkor fogadott testvérei mellette álltak, ami nem könnyű olyankor, amikor rendre megtagadja a szabályokat. </p><p>Nincs ez máshogy tizenhárom évvel a halála után, a második életében sem. Régi barátai szinte mind ellenségei lettek, a családja kitagadta, de valami rejtélyes okból kifolyólag Lan Wangji - akinek hivatalos neve vagy titulusa helyett néha bizalmasan a születési nevét, a Lan Zhant használja - mellette áll. Amikor újra találkoznak, hogy elkerülje a lelepleződést, no meg mert nem kedveli Felhőzug szabályait, kihasználva új testének rossz hírét, mindent megtesz azért, hogy kidobják. Eredménytelenük. A dolgok akkor változnak meg, amikor közösen útra kelnek Lang Zhangal, és az ő erősen próbára tett, végtelennek tetsző türelmével, hogy kiderítsék, kihez tartozik az a nyughatatlan kéz, ami csonkán, a teste nélkül is teli van ártó szándékkal. </p><p>Az csak később derült ki számomra is, mivel a sorozatban nem volt szignifikáns - a 10. résznél jártam...-, bár ezen a ponton még a regényben sem, hogy a könyvsorozat tulajdonképpen sónen-ai, azaz a fiuk vagy férfiak közti szerelemmel foglalkozik - jó, jó, a borítón a danmei, a kínai yaoi megfelelője is szerepel, de azt nem szúrtam ki, persze utólag egy pár dolog más értelmet is nyert. Na most, ez ne tántorítson el senkit! A stílusban néhány csók, ölelés, és legfeljebb ráutalást a szexre található, de ha lesz is, az is majd csak jó sokára várható. Ez az irányzat inkább arra koncentrál, hogyan alakul ki maga a szerelem, miként bimbózik ki a kapcsolatuk. A testiség nem központi kérdés, és mivel sok minden történhet és történik is hőseinkkel, ritkán édes. Nem kivétel ezen szabály alól a The Untamed sem. De szólok, ha majd esetleg yaoiba fordul. </p><p>Nyíltan nem jelenik meg a szereplők szerelme, Wei Wuxian egyáltalán nem is érti a helyzetet, ő csak szeretne a rejtély végére járni, titkolni a kilétét addig, amíg lehet, az unokaöcsét életben tartani, de azt világosan lája, hogy Lan Wangji furcsán viselkedik. Arról viszont fogalma sincs, miért. Ha az olvasó tudja, hogy mit olvas, akkor ő ugyan sejti, de ha kissé gyanútlanul belelovagol, ahogy én tettem, kell egy kis idő, míg a kép összeáll. És azt gondolom, jól is van így. </p><p>A kiadást a Művelt Nép Könyvkiadónak köszönhetjük, amiért tényleg hálás vagyok, de van némi fenntartásom velük kapcsolatban. És miközben annyira szerettem volna, hogy erre a berögződött előítéletre rácáfoljanak, meg sem döbbentem, amikor hibákra leltem. A kisebb dolgok nem zavarnak, gyakran észre sem veszem azokat - hála a diszlexiámnak -, de amikor éjszaka fél egykor azt olvastam:" <i>Honnan lett volna pénze egy semmirekellő, nincstelen embernek pénze egy ekkora nagy esküvőre</i>?", akkor bevallom egy pillanatra meglepődtem. Előszőr csak arra gondoltam, bennem van a hiba, mert már késő van, fáradt vagyok, és biztos jó ez! Az is eszembe jutott, csak képzelődőm. Reggel persze megértettem, hogy ez ugyanazon mondtat két változatban, és egybe gyúrva. Ha az első pénze szót hagyjuk ki, a mondat ugyanúgy értelmes, mintha a másodikkal tennénk, csak az a baj, hogy itt mindkettő benne maradt. </p><p>Aztán újra megtörtént... "Kettőt mutatott, de Lang Wangji nem válaszolt, csak kinyújtotta a kezét, és megmarkolta Wei Wuxian ujjait. Kettőt mutatott, de Lang Wangji nem válaszolt, csak kinyújtotta a kezét, és Wei Wuxian ujjaira markolt." Igen, ez a két mondat ebben a formában, és egymás alatt szerepel. Ugyanazon mondat két változatban. Egyiket sem vették ki, én meg ültem egy kicsit a második éjszakán, úgy kettő felé, és próbáltam ezen felülemelkedni.</p><p>A fordítást nem tudom megítélni, a regény különben könnyen olvasható, stílusában inkább egyszerűbb, ifjúsági irodalomra hajaz. Kiss Marcell munkája, és ezt köszönöm, de közben elgondolkodtam azon, hogy vajon az arcvesztés, mint kifejezés, mikor lett ennyire elfogadottan része a magyar nyelvnek... Hagyjuk is a témát, mert lehet, csak túl öreg vagyok már ehhez is. Egyébiránt külön köszönet illeti a <i><a href="https://theuntamed-hun.blogspot.com/" target="_blank">filmsorozat magyar fordítói</a>t</i> is, nekik köszönhetően tűnt fel a kiadónak, hogy ebben a könyvben van lehetőség, és még néhány, álltaluk kitalált megnevezést is átvettek a fordításkor. </p><p>Amíg a sorozatban több mint 30 rész a múlttal foglalkozik, és csak 20 a jelennel, addig a könyvben inkább ez utóbbi áll a központban. Minösszesen egy fejezetet töltöttük visszaemlékezéssel, és ha valamilyen múltbéli esemény ismerete fontos a történtekhez, valaki elmeséli. Remélem, a későbbiekben is így marad, a sorozat második felét kicsit hiányosnak érzetem, amihez alighanem köze van annak is, hogy kínai feldolgozás, így a férfi szerelemből vágyódó pillantások, összeakadt tekintetek és néhány mosoly lett. </p><p>Alapvetőn ez egy történet az ellentétek vonzásáról, árulásról, hűségről és szerelemről, egy megszelídíthetetlen, szabadszellemű, és egy magát, valamint érzelmeit a világ elől elzáró férfi kapcsolatáról. Szórakoztató mese érdekes karakterekkel, kellemes világteremtéssel mágiával és kardokkal. Laza fantasy, ami meg tudott nevettetni, és képes volt kiszakítani egy szép szeletet az alvásra szánt időmből, csakhogy nem érdemes tagadni azt sem, hogy az értékelésben erősen közrejátszik a filmsorozat elbájoló hangulata is. Várom a folytatást. </p><p>9/10</p><p><iframe allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/lcVNSPXM2Nc" width="560"></iframe></p><p>Magyar kiadó: Művelt Nép Könyvkiadó</p><p>Fordította: Kiss Marcell</p>reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-83570109699715673472020-07-23T11:52:00.000+02:002020-07-23T11:58:59.990+02:00Elizabeth Mundy: In Strangers' Houses (Lena Szarka Mysteries #1);<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixB-6QG_HLQn2XodASuVFBuC5_OhvQkcEjfgPjNfPLsiflAdjeFykDpl7oPB1VvR3-8C8u4XEtsg_W4nYO9xhyphenhyphenNxWQBwPgylJOl_sBBmTnm5I-9GepgImzC4LHlur7tlfgqCAjF3qCHDI/s1600/35495706._SY475_.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="302" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixB-6QG_HLQn2XodASuVFBuC5_OhvQkcEjfgPjNfPLsiflAdjeFykDpl7oPB1VvR3-8C8u4XEtsg_W4nYO9xhyphenhyphenNxWQBwPgylJOl_sBBmTnm5I-9GepgImzC4LHlur7tlfgqCAjF3qCHDI/s320/35495706._SY475_.jpg" width="203" /></a></div>
Nagy lelkesedéssel vágtam bele Lena Szarka történeteibe, hiszen laza krimi, ráadásul egy magyar takarítónő a főszereplője. Jó, Londonban, de minden nem lehet tökéletes. <b>Elizabeth Mundy</b> magyar gyökerekkel rendelkezik, a nagymamája ugyanis tőlünk vándorolt ki. Sajnos ő már nem beszéli a nyelvet, no de ez egy angol könyv, ugyan mi baj lehetne?!<br />
<br />
<i>Lena és Tímea gyerekkoruk óta barátok, szinte már testvérek, és együtt vállaltak munkát egy londoni bejárótakarítólat közvetítő cégnél. Amikor Tímea eltűnik, Lena biztos abban, hogy történ vele valami, de senki sem hisz neki. A rendőrségen megismerkedik Cartwirght közrendőrrel, aki a lány holtestének megtalálása után hajlandó hinni Lenának, és hajlik arra, hogy a magyar takarítónő nem lett öngyilkos. Lena meggyőzősése szerint az egyik ügyfél tehető felelőssé barátnője haláláért, márpedig senkiről nem lehet megtudni annyit, mint amikor az otthonában, utána takarítasz. </i><br />
<a name='more'></a><br />
Pont két hónapig olvastam a regényt, pedig ezt a 272 oldal koránt sem indokolta. Persze a koronahelyzet közepén félbe is hagytam a felénél, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy már korábban is feszélyezett néhány dolog, ami azért volt különösen érdekes, mert közben ott motoszkált bennem az is, hogy ez akár lehetne érdekes is. Sőt, lehetne jó, csak ez vagy az ne így lenne, és bizony idő kellett hozzá, hogy túltegyem magam rajtuk.<br />
<br />
Mundy már nem beszél magyarul, a nagymamája nem él, ezért néhány külföldön élő magyartól kapott segítséget. Állítólag. Mert hogy nyilván mind még a 1900-as évek elejei polgári vagy előkelő családokból vándoroltak ki, és már elfelejtettek magyarul, az tuti. Először is a szar szavunkat az amerikai shit mintájára használni borzalmas hiba, mert magyarként így nem használjuk. Minőségjelzőként igen, azt mondjuk, hogy szar napom volt, de ha elalszom nem pattanok ki az ágyamból hangos szar felkiáltással. A csudától kezdve, a petúnián át 500 különböző kifejezésünk van rá, az egészen enyhétől a fülpirítóig, kinek-kinek vérmérséklete szerint. És még csak nem is ezen akadtam fel leginkább. <br />
<br />
Bár a Lena magyar név ugyan, de azért nem tipikus, ugyanakkor ebben a könyveben mindenki a hivatalosan anyakönyvezett keresztnevét használja, persze ékezet nélkül, mert az angolokat nem zavarjuk össze: Timea, Laszlo, Istvan és többi. Akkor is, ha László egyébként egy 8 éves kisgyerek. Ha valakivel együtt nősz fel nem szólítod Tímeának és Istvánnak, hétköznapi esetben Timi és Pisti, de variáció bizony itt is a csillagos ég. A gyereked sem László, hanem Lacika vagy Laci. Régen előkelő családokban ez valóban máshogy volt, amikor a férj magázta a feleségét, de munkáscsaládokban soha, és azóta eltelt jó pár évtized. Nem állítom, hogy egyáltalán nem lehet ilyen, de nem életszerű. Az igazi mélypont viszont a dobostorte volt, ezen a ponton kis híján agyvérzést kaptam.<br />
<br />
Időre volt szükségem, időre, hogy elengedjem ezeket a dolgokat, és amikor megtörtént, akkor meglepődtem, mert alapvetően egy kellemes krimiről beszélhetünk. Persze Léna nem túl szimpatikus, hajlamos lehangolni a környezetét. Sosem hitt Istvánban, a realitás iránti érzete nem engedte, hogy támogassa a fiú színészi karrierjét, imádta Tímeát, aggódott érte, gondoskodott róla, de csak a lány halála után derül ki, hogy a kapcsolatukban meglehetősen sok a kérdőjel. Mind közül a legfájóbb, hogy a lány nem bízott benne. Talán attól félt, hogy megbántja Lenát az igazsággal, de sokkal inkább a szemrehányástól.<br />
<br />
Ugyanakkor mégis Lena az, akire mindig mindenki számíthat. Szép lassan rájön, hogy nem lehet biztos semmiben, Tomek, az élettársa épp úgy értelmetlennek tartja a nyomozását, mint ahogy a nehezen elviselhető anyja vagy a rendőrség. Nem számíthat senkire, csak Cartwirghtra, aki rendőr létére hajlamos hinni egy takarító elméleteiben.<br />
<br />
A történet nem túl összetett, Lena akaratán kívül belebotlik több dologba is, bár sokáig nem lehet tudni mi és mennyire hathat Tímea ügyére. Néha mellé fog, máskor már az első pillanattól fogva tudható, mi lesz a száll vége, de alapvetően kellemes, könnyen olvasható. Semmi különleges, lazán fogyasztható krimi. És így is kell olvasni, mert a magyar vonulat nem szignifikáns, és még pontatlan is. <br />
<br />
A könyv tanulsága számomra az a felismerés, miszerint magyar ősök ellenére sem feltétlenül kéne senkinek magyarokról könyvet írnia, ha nincs tisztába az alapvető dolgokkal. És ha mégis, nyugodtan adhat a hősei szájába angol szavakat, hiszen angolul ír. Viszont, aki ennek ellenére is ragaszkodik bizonyos szavakhoz, keressen valakit, aki mondjuk a húszas, harmincas éveiben jár, néhány hónapja hagyta el az országot, és még emlékszik az anyanyelvére.<br />
<br />
Mivel az első felében kidühöngtem magam, a másodikban már egyre kevésbé, majd egyáltalán nem is érdekelt a magyartalanságok tárháza, így könnyen előfordulhat, hogy folytatni fogom. Mert ahogy írtam, egy kellemes, nem túl összetett, laza krimi. Ezért nem húztam le nagyon pontokban sem, mert ez csak nekünk zavaró, nekünk fáj. Legalábbis nekem fáj, nagyon. Bár az kérdés, egy esetleges magyar kiadásnál, hogyan oldanák meg ezeket a részeket...<br />
<br />
6/10<br />
<br />reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-91628849841324329762020-05-29T13:17:00.003+02:002020-05-30T10:20:16.003+02:00Az élet rendje<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVBIfGBVzbVy2TtSEmrhWB7Kf-QTyIEPtodOczOkkRCAoUgjOPjOeE7kRmA-2zbAZFP1BsfhujeAdMS6SFf2PZvYY-TpfPVDCE6hpxtkR38dmPzqRNfmunm44F4SdfeN7ToDyhWgSfkUk/s1600/mezei-eger-2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="324" data-original-width="523" height="198" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVBIfGBVzbVy2TtSEmrhWB7Kf-QTyIEPtodOczOkkRCAoUgjOPjOeE7kRmA-2zbAZFP1BsfhujeAdMS6SFf2PZvYY-TpfPVDCE6hpxtkR38dmPzqRNfmunm44F4SdfeN7ToDyhWgSfkUk/s320/mezei-eger-2.jpg" width="320" /></a>Sok vegánnak, állatbarátnak van olyan története, amiben megment egy kiszolgáltatott állatot, aki ezután boldogan folytatja életét a természetes környezetében. Nos, ez a sztori nem egészen ilyen lesz. A dolog úgy kezdődött, hogy csütörtök este, amikor ki akartam pakolni a csöpögtetőből, észrevettem, hogy apró, fekete rizsszemek vannak az üres mosogatóban. Több, mint negyven évi tapasztalatom készségesen megsúgta, hogy itt egér vagy patkány van, ami alighanem a nyitott ablakon pottyanhatott be. Kis szerencsével még a környéken bóklászik, nem a lakás mélyén bujkál, így talán van esély arra, hogy meg tudom fogni, és aztán szabadon engedhetem.<br />
<a name='more'></a><br />
Nem félek a rágcsálóktól, de azért dobogott a szívem, amikor megemeltem a tésztafőző fazekat, és egy orrot meg egy pár fekete gombszemet láttam kikandikálni, aztán eltűnni a leveses tányér mögött. Azt is kiemeltem, és itt kezdődött az izgalom, mert a jószág elkezdet szaladgálni. Próbáltam az ajtó felé terelni, de ő az elellenkező irányba, a mosogató és a fal közötti keskeny nyílásba vetette le magát. A hely valóban igen pici, a szekrény tetején kicsit több, mint egy ujjnyi, ami lefelé folyamatosan szűkül, az alja már összeér a csempével, így onnan kijutni nem tudott, viszont békésen megpihent beékelve és mozdulatlanul. Tanácstalanul vakartam a fejem, és felhívtam édesanyámat. Ő ugyan fél a rágcsálóktól, ha engem küldött a sufniban, tudtam, hogy a fűmagon egerek lakmároznak, de hátha van valami ötlete.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhL_mJS8S1sQ0gYXs8J4Kl5gJOcokSU-qVFPpoqEgCh13mmgrTmwJZD2oN8mrO493YqNGjc5Me6FlafPn-araW7s1DNeLJIzhQapDr97o-Lk-oPwGH_Rv2QcKfE4gioGmJHgRMrgJcAl7A/s1600/images.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="168" data-original-width="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhL_mJS8S1sQ0gYXs8J4Kl5gJOcokSU-qVFPpoqEgCh13mmgrTmwJZD2oN8mrO493YqNGjc5Me6FlafPn-araW7s1DNeLJIzhQapDr97o-Lk-oPwGH_Rv2QcKfE4gioGmJHgRMrgJcAl7A/s1600/images.jpg" /></a>Volt, mérget neki, vagy vödör, félig vízzel, ha van dióval, abból nem tud kijönni. Azt hiszen, a lelke mélyén ő is tudta, hogy magamtól nem fogom megölni a pöttömnyi behatolót, de más megoldást nem látott, felajánlotta, hogy hoz nekem mérget, amit köszönettel elutasítottam, és gátlástalanul belehazudtam a telefonba, hogy majd holnap veszek. Nyilván érzete, hogy ezek az ötletek erősek, és rám nem igazán bízhatóak, hát azt tanácsolta, hívjam fel a közös képviselőt. Magam sem tudom miért, de megfogadtam. A kk nem vette fel, írt egy sms-t, hogy mindjárt visszahív, szegény ember, négyszer csörgettem még meg utána. Le a kalappal előtte, a higgadtsága előtt, hogy akaratán kívül többször is megnevettettetett, de akkor még nem tudtam, csak hívtam nonstop, mert ott voltam én, a beszorult rágcsáló, és nem mertem otthagyni, mert ha kimászik és elbújik, sosem találom meg. Ideg állapotban voltam, na!<br />
<br />
Aztán visszahívott, de nem értette, mit szeretnék tőle. Nyilván nem tudja megfogni nekem. Kellemes harmincas hangja van, így készségesen meggyóntam, fogalmam sincs, mit reméltem, ötletet, tanácsot, csodát. Monda, hogy megrendelték már az irtást, de ez most az én problémámat nem oldja meg, majd érdeklődött, milyen farka van a jószágnak! Na, erről fogalmam sem volt, mivel szemüveget épp nem viseltem, de az fix, hogy cuki gombszemei vannak, ami nem vitt közelebb senkit sem a megoldáshoz. Aztán azt mondta, hogy felhív valakit, aki a házban szokott szerelgetni, hátha ő tud segíteni. Néhány perc múlva kiderült, hogy a szerelő szintén fél a patkányoktól - mivel ezen a ponton azt gondoltam, egy növendékről lehet szó, a saját tapasztalataim szerint egérhez képes nagy volt az állat, patkányhoz pedig igen kicsi -, így magamra maradtam.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixiIfT2oiTo8B1S0xPcsa4XFKnIX7q98Obtd847PyXb_dx1AQ99K5ZQChM2OQ5xP68-BLaFThPgAlt8_tyXgpqW7LC777IyYZd6HIgXII-3VnsgOPZ11i_sHWUEGSPcgVP7r-UVV4PDzE/s1600/erdeieger_01.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="960" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixiIfT2oiTo8B1S0xPcsa4XFKnIX7q98Obtd847PyXb_dx1AQ99K5ZQChM2OQ5xP68-BLaFThPgAlt8_tyXgpqW7LC777IyYZd6HIgXII-3VnsgOPZ11i_sHWUEGSPcgVP7r-UVV4PDzE/s320/erdeieger_01.jpg" width="320" /></a>Nem akartam belemenni, hogy spec nem félek, míg vártam a visszahívását, befejeztem a csöpögtető kipakolását, újra elmostam mindent, eltörölgettem, kitöröltem a gáztűzhelyet, elpakoltam az edényeket. Amikor azt mondtam, nem fogok tudni aludni egész éjszaka, azt úgy értettem, az izgalom miatt, hiszen éberen lesni fogom a hangokat, hátha meg tudok szabadulni tőle szépen, békésen. Minden porcikám tiltakozott az erőszakos módszerek ellen, igazán nem kívántam a halálát, pusztán csak nem gondoltam, hogy meg kéne osztoznunk az életteremen. A kk erre azt tanácsolta, hogy csukjam be az ajtót, nehogy a lakás felé szökjön, és öntsek rá egy pohár vizet, ettől esetleg megindul. Ekkora azon már túl voltam, hogy valamivel benyúljak a résbe, a fakanál ugyan tökéletes volt méretben, csakhogy rövid, a partvisnyél igen hosszú, viszont túl vastag.<br />
<br />
Mondtam, nincs ajtóm, akkor, folytatta, barikádozzam el az utat. Nos, a nemrég vásárolt magtejeimből ösvényt építettem az ajtóig - nem kell hosszúra gondolni, a senki által sem használt, apokaliptikus világokat idéző belső udvarra vezető ajtó egy lépésnyire van -, és meglocsoltam szegény, ijedt állatot, aki különben tojt rá, tehát adtam neki még egy pohár vizet, ami a szekrény mellett szépen ki is folyt, de patkányt/egeret nem termet. Visszahívtam a kk-t, mert megkért, hogy tájékoztassam, ugyan nem tudom miért, de rendkívüli módon megnyugtatónak éreztem, hogy ő sem gyilkos módszerekben gondolkodott. Mindketten szomorkodtunk, hogy ez nem oldotta meg a gondomat, és miközben beszélt, párszor el is nevettem magam, segíteni ugyan nem tudott, de tényleg szeretett volna.<br />
<br />
Ki is találta, hogy piszkáljam meg partvissal, felvilágosítottam, hogy azt már próbáltam, de nem fért be, viszont amikor kinyitottam az ajtót, mert hátha mégis, egy nagy macska sétálgatott az udvaron. A négylábúval megbeszéltem, hogy menjen innen elfele, aki legnagyobb meglepetésemre, miután összenéztünk, szépen el is ballagott, én pedig elkezdtem turnézni a szomszédoknál, hátha valakinek van valamilyen használható eszköze. Igazából nem volt, de az egyikük felajánlott egy szép botot, túl vastag volt, a másik pedig egy fakanalat, ami meg túl rövid. Csalódottan hazatértem, és meglátta felakasztva az Omsorg cipőkanalamat, ami ugyan már elrepedt a tetején, de biztatónak tűnt, és neki álltam az egér noszogatásának. <br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEcuzBss5CGhrGNTecgKMgSaq3NoSjGtxzWH0M94lRChVtWJZd_dB2uj0W4J6_bILGJ0dwHc0D86UPlyVEkTQthnCstS7SXEro635-kw9SeZIoecOMxENcc_aYOuhzhMpo0KiVgDZpV3U/s1600/erdeieger_03.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="960" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEcuzBss5CGhrGNTecgKMgSaq3NoSjGtxzWH0M94lRChVtWJZd_dB2uj0W4J6_bILGJ0dwHc0D86UPlyVEkTQthnCstS7SXEro635-kw9SeZIoecOMxENcc_aYOuhzhMpo0KiVgDZpV3U/s320/erdeieger_03.jpg" width="320" /></a>Idegesítően lassan ment, nyilván azért is, mert fájdalmat okozni nem akartam, de aztán a kis jószág csak előmászott, végigszaladt a mosogatón, le a másik oldalon, én pedig örömködtem, mert nyitva volt az ajtó, amin természetesen esze ágában sem volt kimenni, hanem átbújt alatta, megkerülte a tűzhelyet, és ki akart szökni a lábam mellett, hiszen ott nem volt barikád - mert naivan azt hittem, a nyitott ajtón magától is kimegy! A cipőkanállal sikerült útját állnom, visszafordult, ismét körbe szaladt, be a mosogató mellé, és ott is maradt.<br />
<br />
Álló háború alakult ki, ő a sarokban pihegett, én újragondoltam a barikádot, és két magtejet, meg egy műanyag dobozt építettem az ajtó el, amik tökéletesen eltakarták a réseket, tehát már nem lehetett átbújni alatta, és a lakás belseje felé szökni. Kifújtam a levegőt, összeszedtem a maradék lendületemet, és beléptem a megszállt konyhába - micsoda nagyzoló szó ez, mert tulajdonképpen csak egy főzőfülke, másfél lépés az egész -, benyúltam a résbe, és hátulról óvatosan megnoszogattam. Nem akart menni, sivított, bár biztos vagyok benne, hogy nem okoztam neki fájdalmat, hiszen nem ütöttem meg, erőt sem fejtettem ki, csupán megakadályoztam, hogy hátrafelé meneküljön, azért a szívembe szúrt a hang, és kis híján fel is adtam, amikor hirtelen megindult előre. Még egyikünk sem tudta, az események végétől alig néhány másodpercre voltunk.<br />
<br />
Villámgyorsan elszaladt előttem, az ajtó alatt akart megszökni, s mivel nem sikerült, a doboz tetején megperdülve visítva indult vissza. Az Omsorggal, a saját lendületét kihasználva kilöktem az ajtón, zuhant három lépcsőfokot, majd megfordult és elszalad. Elégedetten fogtam az ajtót, szemüveg hiányában is viszonylag sérülés nélkül úsztuk meg mindketten. Még láttam, ahogy iszkol, a feszültség kezdett elpárologni, amikor a korábbi macska a semmiből előugrott és elkapta. Talán 10-15 másodpercig tartott az egész, én meg csak álltam ott döbbenten, csodálkozva és mélységesen megzavarodva, miközben a szegény lény visított, a macska pedig kényelmesen elsétál. Felvettem a kardigánom, megfogtam a telefonom, és elmentem otthonról sétálni kicsit.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDi8p3qI6b-cw3igVtoUmXOA9M_PJTEYvwX84e-b2QzUzVO7gSRkw_scTGPFXFX9SUsoJfyQWf0oI6-Hkg6WbmRhyphenhyphenOeJEJhb4VOe9c9UEQMmpeBoLZCWBwP6r246gbANJcCNjPmjSbbQw/s1600/unnamed.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="343" data-original-width="512" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDi8p3qI6b-cw3igVtoUmXOA9M_PJTEYvwX84e-b2QzUzVO7gSRkw_scTGPFXFX9SUsoJfyQWf0oI6-Hkg6WbmRhyphenhyphenOeJEJhb4VOe9c9UEQMmpeBoLZCWBwP6r246gbANJcCNjPmjSbbQw/s320/unnamed.jpg" width="320" /></a>Felhívtam édesanyát, aki érzékelte, mennyire zaklatott vagyok, így azt mondta, ez volt nekem mára előírva. Mi? Kérdeztem, hogy megöljek egy egeret?! Még vagy 20 percet csacsorásztunk, leginkább hallgattam, míg kicsit jobban lettem, de addigra, hazajöttem, és nem tagadom, egy pohár sört is megittam. A barátnőm azt mondta, nem öltem meg, megetettem egy macskát, és sokkal humánusabb, mint a méreg. A kk örült, aztán hangosan és kicsit szomorúan ó-zott, amikor ahhoz a részhez értem, hogyan lett az illegális lakásfoglalóm vacsora. Nincs rá magyarázat, a pszichózisom ragadós, mert egy pillanatra elfelejtette, hogy ő a rágcsálók irtásáért felelős, nem a megmentésükért. Megköszöntem neki az ötleteket, meg a lelki támogatást, sokat segített, bár azt egyikünk sem tudhatta, hogy a dolgok így érnek véget.<br />
<br />
Elszomorodtam, hogy bár itthon ülök egyedül, nem megyek sehova, nem csinálok semmi különlegeset, nem akarok ártani senkinek, mégis ilyesmi történik, természetesen pont velem. Hajnali háromkor még nem aludtam. Gondolkodtam, utána olvastam, és most úgy vélem, vélhetően egy erdei egér keresztezhette az életem, ami magyarázat arra, miért volt nagyobb az általam ismert házi egérnél. Győzködtem magam, miszerint ez az élet rendje és körforgása, felismertem, hogy a pokolba vezető út tényleg jó szándékkal van kikövezve, és talán abban is lehet valami, hogy ember tervez, Isten meg végez és a többi, de az az igazság, Jerry pontosan tudta, miért ragaszkodik a lakásomhoz, én pedig kelletlen elfogadtam, ezt a kört Tom nyerte. Egy kis segítséggel. És igen, sok vegánnak, állatbarátnak van olyan története, amiben megment egy kiszolgáltatott állatot, aki ezután boldogan folytatja életét természetes környezetében, ehelyett én megetettem egy macskát.reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-92111039237605946552020-04-23T10:03:00.002+02:002022-02-16T20:15:06.269+01:00Christelle Dabos: A tél jegyesei (A tükörjáró #1)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbsFF_x-D540qlqmXagzhu-UUkWXW4FGzPgzQoAO6Sy_Up_uR8Lf2piVIKqqiBLDPKWo7KI63DjTYiYKLBJn50RAFYbgYko9fBKBd-K9Dk9PbBStVv216s9xoutnr7yrgaDAd5W4M96f4/s1600/4213333_5.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="607" data-original-width="400" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbsFF_x-D540qlqmXagzhu-UUkWXW4FGzPgzQoAO6Sy_Up_uR8Lf2piVIKqqiBLDPKWo7KI63DjTYiYKLBJn50RAFYbgYko9fBKBd-K9Dk9PbBStVv216s9xoutnr7yrgaDAd5W4M96f4/s320/4213333_5.jpg" width="210" /></a></div>
Már fogalmam sincs, hogy mióta és hány posztot, örömujjongást, akármit olvastam 2019 őszén, miszerint jön A tükörjáró 3. része, erről viszont az is eszembe jutott, hogy hányan imádták az első és második könyvet. Mint mindig, amikor valamit nagyon éljeneznek, ösztönös ellenéreztem alakul ki, azaz: hátralépek kettővel. Így aztán csak némi lemaradással, idén kezdtem bele az első kötetbe.<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<i>Ophélie szereti az életét Animán, a múzeumvezetésnek és
különleges olvasási képességének él. Mint a lakosok szinte mindegyike, különleges képességükkel a tárgyak lelkét fürkészik, mind rokonai egymásnak, és nem
tévedés azt állítani, hogy az összes távoli és közeli családtagja úgy érzi, a lány egy
pindurit különc. Így amikor a Matrónák vőlegényt találnak számára a távoli
Sarkról, nem sok beleszólást engednek az ügybe. Thorn épp olyan fagyos, mint a
világ, ahonnan érkezett, de az egyességből kihátrálni nem lehet. A messzi
Légvárba csak keresztanyja kíséri el, az egyetlen ember abból a múltból, amit visszasír, de érzelgősségre sem idő sem alkalma nem nyílik, ugyanis hamarosan kiderül, nem bízhat
senkiben, ha meg szeretné élni az esküvőjét. </i></div>
<a name='more'></a><br />
Őszintén, nem tudom megfogalmazni, hogy mi a bajom, hogy miért nem kapott el úgy, ahogy másokat. A téma érdekes, a világ kellően különös és furcsa, a karakterek jók, a maguk sajátos módján tulajdonképpen hétköznapiak, Thorn a hosszú lábaival, az elfojtott indulataival, Ophélie visszahúzódó szürkeségével, no meg az animisták és a sarkiak különleges képességével minden adott. És mégis, vagy mégse... A valaha egységes földből darabok, úgynevezett szilánkok szakadnak ki, ott élnek az emberek, akiket különleges képességeik és szilánkjuknak az elhelyezkedése határoz meg. S persze alapvetően ez is egy disztopikus világban játszódik, talán ezért nem kapott el, de nem tudom biztosan.<br />
<br />
Thorn nem tanult meg diplomatikusan kommunikálni, az életben maradás már születésétől kezdve lekötötte, de ez nem viszi előre a menyasszonyához fűződő kapcsolatában. Több árulkodó jelből is kiderül, hogy vannak érzései, de olyan szinten kontrollálja magát, ami egész biztosan nem normális. Azt már ezen a ponton lehet sejteni, hogy lesz majd itt szerelem, de hogy miként, azt elképzelni sem tudom, a menyasszonyát ugyanis nem olyan fából faragták, mint ahogy egy ártatlan animaitól várná az új családja. Szerencsére, mert a Sark hierarchiája és az őslakosok mind akarnak valamit, és ez a valami befolyás, hatalom, ami azzal jár, hogy Thort nem csak a saját klánja, de a szilánk szinte minden lakosa szívből gyűlöli.<br />
<br />
Ophélie alapvetően az olvasásnak szentelte az életét, amit nem a szeme, hanem 10 kecses kis ujjacskája tesz lehetővé. Amikor megfog egy tárgyat, látja annak előzményeit, a tulajdonosait, érzi, amit ők éreznek, látja, amit ők látnak. A sajátjai közül is kiemelkedik, olyan mélységekig nézz vissza időben, ami más számára elképzelhetetlen, és ráadásként képes a tükrök között közlekedni is. Elkápráztató lehetőségei ellenére semmi mást nem akar, csak vezetni a múzeumát. Az egyéni szabadsága arra még kiterjed, hogy visszautasítsa azokat a szerencsétlenek, akik a családjából merik megkérni a kezét, de arra már nem, hogy kibújjon az érdekházasság terhei alól. Amiből természetesen többen profitálnak, épp csak az ő sorsa nem érdekel senkit. Feláldozható gyalog lett egy ismeretlen sakktáblán - ahol még a szabályos sem ugyanazok-, ez pedig egyáltalán nincs ínyére.<br />
<br />
A Sarkon minden nemes gyűlöletes, Anima viszont teli van bolondokkal és habókosokkal, s mivel mindketten más-más dolgokat tartanak fontosan, ezért hőseink ennél távolabb már nem is állhatnának egymástól. Nem túlzás azt mondani, hogy még a kölcsönös bizalmat sem látom kialakulni, nemhogy a szerelmet. Thornból alig kapunk valamit, fogalmunk sincs arról, mit és miért akar. Biztosan ki fog derülni majd egy ponton, hogy bár mások voltak a szándékai, beleszeretett a kis olvasóba, és meg akarta védeni mindenáron, de ez persze nem mondja el neki, így szépen nő majd az ellenérzés és a félreértések sora is. És ha ez nem lenne elég, néha úgy érzetem, ha még egyszer el kell azt olvasnom, Thorn hogyan hajtogatta maga alá a hosszú lábait, hát én megfojtok valakit.<br />
<br />
Magas, sőt, elkepesztően magas, a menyasszonya nyakába beleáll a fájdalom és a zsibbadás, ha fel kell rá néznie. Miért? 3 méter 25, Ophélie meg 125 centi? Innen súgnám, lépj egyet hátrébb, ha nem elég, még egyet, és ha ez sem, akkor állj fel a rohadt székre! Hiába jó a sztori, ha annyi elcsépelt és visszatérő pont van benne. Nem volt egy normális szerkesztő, aki legalább átíratta volna ezeket a részeket egy kicsit?! De ha egyszer kétszer lemaradtok róla, akkor sincs semmi gond, mert Thorn szinte összes jelenetében elolvashatjátok majd, ahogy azt is, mennyire mások fölé tornyosul. Szerintem a pali gólyalábakon jár.<br />
<br />
Az összegzéssel és a pontozással bajban vagyok, mert ez a könyv is azon kevés közé tartozik, amik egyszerre idegesítenek és érdekelnek - <i><a href="https://napifalat.blogspot.com/search/label/Vampire%20Academy" target="_blank">Vampire Academy</a></i>... Szeretném tudni, mi lesz a vége, komolyan, mert minden hibája ellenére kedvelhető, sőt, elképesztő, de ha most találnék egy oldalt, ahol tömören, afféle olvasónaplószerűen összefoglalnák melyik részben mi történik, beérném ennyivel is. Míg olvasnám, bőszen sóhajtoznék, hogy áh, úh és vége. Mert akármennyire szórakoztat, ha közben csak úgy falhoz vágnád. Egyszer-százszor...<br />
<br />
6/10reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-13750737781845548802020-04-19T08:00:00.002+02:002023-03-11T00:00:44.824+01:00Paplan alatt (Variálós vasárnap #55)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimxTQgNVO5Xho1h1I2tU5oOhwsxlDINzj06UXXSIFf3882rGGL7n9NQZr92Z_1SGxBoEISt_V9TZCNoU20jmpL7buSSWWGsrg7zM6DipGV0wlN-wfGHEEMYBcQmL62xLQ8FPIQ5hxb0dY/s1600/viber_k%25C3%25A9p_2020-03-25_21-11-04.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1012" data-original-width="1012" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimxTQgNVO5Xho1h1I2tU5oOhwsxlDINzj06UXXSIFf3882rGGL7n9NQZr92Z_1SGxBoEISt_V9TZCNoU20jmpL7buSSWWGsrg7zM6DipGV0wlN-wfGHEEMYBcQmL62xLQ8FPIQ5hxb0dY/s320/viber_k%25C3%25A9p_2020-03-25_21-11-04.jpg" width="320" /></a></div>
Téma szerint arról kéne írnom, hogy milyen könyvek segítenek visszatérni önmagamhoz, megnyugodni ebben a káoszban. Hogy mik azok az alapművek, melyeket valahányszor kézbe veszek, magukhoz emelnek. Otthonosan, melegen, meghitten. Mint kiderült, létezik erre egy mindenki által használt és ismert kifejezés, <b><i><a href="http://konyvszibilla.blogspot.com/search?q=kab%C3%A1tk%C3%B6nyvek" target="_blank">Amedeának</a></i></b> köszönhetően, mégpedig a kabátkönyvek. Nos, már az elején elakadtam, ugyanis nem értettem a kifejezést. Nekem ugyanis a kabát, mint olyan, utcai felsőruházatra kerülő valami, amit akkor viselsz, amikor távozni készül valahonnan, viszont, és nyilván ez nézőpont kérdése, a maradás lenne most a lényeg. Lehorgonyozni valahol, egy világban, lubickolni a varázsában, alámerülni finoman, puhán, így a saját értelmezésem szerint, ahogy igen régen gondolok rájuk, ezek a paplan-, vagy dunnakönyvek, megtestesítve azokat a napokat, amikor nincs kedvem felkelni, csak feküdnék a takarom alatt, és lustálkodnék. És hogy ezt tisztáztam magamnak, már jöhetne is a felsorolás...<br />
<a name='more'></a><br />
Itt meg kell állnunk egy pillanatra, mert szinte biztos vagyok abban, hogy a legtöbb bloggerina kolleginánál, sok egyéb mellett, elő fog kerülni J.K. Rowling teljes vagy részleges munkássága, de nálam erre ne számítsatok. Sőt, felsorolásra sem. Mert hogy kit mi lazít el, az egyedi. Nem vagyunk egyformák, és nem is elvárás ez sehol sem. Legalábbis az én világomban nem az. Így aztán sok bölcsességgel nem szolgálhatok azoknak, akik azt gondolták, valami használható tanáccsal, de legalább egy ötlettel távozhatnak tőlem.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgFDEPjaxJUBgait1SJNChEsf_qdGC23vFAJfXTAwCZleVwKieOHdmxJ92PvELE2Kp3wykay-g3LO9IcS4yGYC0minN3pTlRVa5fBKSmsZ-RUajT2S2KzIHxh0S3i83uG0FG_DNq-IOm8/s1600/579033_504292796293891_211147428_n.png" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="322" data-original-width="500" height="206" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgFDEPjaxJUBgait1SJNChEsf_qdGC23vFAJfXTAwCZleVwKieOHdmxJ92PvELE2Kp3wykay-g3LO9IcS4yGYC0minN3pTlRVa5fBKSmsZ-RUajT2S2KzIHxh0S3i83uG0FG_DNq-IOm8/s320/579033_504292796293891_211147428_n.png" width="320" /></a>Mivel egy <i><b><a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/03/es-az-ora-csak-pereg-pereg-varialos.html" target="_blank">meglehetősen hosszú posztban</a></b></i> már elemeztem a jelenlegi helyzetet, az új kihívásokat és feladatokat, erre nem kívánok újra kitérni, viszont a csillagok együttállása miatt viszonylag nehezen olvasok. Nem nagyon köt le semmi, több könyvbe kezdtem bele, vagy választottam ki következőnek, mint az elmúlt években összesen, de amikor olvasásra került volna a sor, néhány oldal, esetleg bekezdés után száj húzva félreraktam. Mivel hangoskönyveket utazás közben hallgattam, most azok is kiestek - próbálkozom azért, viszont egyenlőre még nem nagy sikerrel -, és tényleg szerettem volna elmerülni a régen annyira imádott, soha meg nem unt világokba, csakhogy ez sem ment.<br />
<br />
A szokásos melengető könyvel nem érdekelnek, kiesett J.K. Rowling, Rick Riordan, Murakami Haruki, és a másik ezer író, akikről sokat és sokszor írtam. És akkor ki maradt? Mondhatnám nagy lelkesen, hogy belső sugallatra hallgatva, de leginkább csak a véletlennek köszönhetően belevágtam egy régen olvasott <i><b><a href="https://napifalat.blogspot.com/search/label/Leslie%20L.%20Lawrence" target="_blank">Lesli L. Lawrence</a></b></i> könyvbe, amit azóta még két ismétlés, és egy elsőre forgatott könyve követett, ezekkel pedig kimaxoltam a lefekvés előtti időszakokat - szigorúan ágyban, paplan alatt. Újra olvastam Charlotte Brontë klasszikusát, és <i><b><a href="https://napifalat.blogspot.com/2012/10/charlotte-bronte-jane-eyre.html" target="_blank">Jane Eyre</a> </b></i>tagadhatatlanul kellemesen betakart és álomba ringatott. És nagyjából ennyi. Jóllehet egy két korábbi olvasmány postja kikerült, vagy éppen vár még a csőben, de ez ne zavarjon meg senkit, kizárólag ezeket olvastam az elmúlt hetekben, és nem is igen tervezek semmi mást, mert pontosan tudom, hogy a tervek kicsit vonakodva ugyan, mégis szép ívben ugranak majd fejest egy víztelen betonmedencébe.<br />
<br />
Az időt viszont csak el kell ütni valamivel, így az elmúlt hónapban kétszer vettem részt a <b><i><a href="https://www.facebook.com/BeSmartKlub/" target="_blank">Be Smart Klub</a></i></b> előadásain, elmerülök a <i><b><a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/04/jane-eyre-national-theatre.html" target="_blank">National Theatre</a></b></i> közvetítésekben - szerencsére egyre több <b><i><a href="https://forbes.hu/uzlet/5-eloadas-amit-most-online-potolhatsz-ha-a-szinhazban-lemaradtal-rola/?fbclid=IwAR1eRND9nRz2kFI9jz6dOjqkII8SjxVxNVR8rGglabc9zFqwFH2ppDxEXRE" target="_blank">magyar színház</a></i></b> oldalán is akad néznivaló. Feliratkoztam a <b><i><a href="https://www.facebook.com/maradjotthonfesztival/?__tn__=%2CdkC-R&eid=ARDzO7Ozyvf5n8_LgCL70qHdYC7U-JkSZk2naFDFRoYOhMRZlpXv6rV9HuTFMqr9pvAhhDYbLiHzK2aY&hc_ref=ARTP92wSRlKhlKFmFKiKJ6Yumb6byMuB9y5D3uVSc4CfGrV0Bv44mQcpLnERDOznBzU&ref=nf_target" target="_blank">Maradj Otthon Fesztiválra</a></i></b>, és bár hazudnék, ha azt mondanám, minden bejelentkező érdekel, azért találtam köztük lebilincselő tartalmat. Rájöttem, sokkal több előadásra, konferenciára, koncertre járnék, ha nem kéne ténylegesen elmenni, szóval tetszik ez az irány.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQKN96EV1YsH7r_GNJ8mWBHWY7aZWoi4vDkK0Y4mMlZe8EoGGY05UVwJJHfUEEX5hsr2rb971_W0vdkIfvrUr2QG_mPRW-TBixl2Hx6xZiK2gF25cJADKHuEAKIoVgfOHtg-WKi3DUcXM/s1600/90313694_10158199914793827_6845594660509843456_o.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="870" data-original-width="960" height="290" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQKN96EV1YsH7r_GNJ8mWBHWY7aZWoi4vDkK0Y4mMlZe8EoGGY05UVwJJHfUEEX5hsr2rb971_W0vdkIfvrUr2QG_mPRW-TBixl2Hx6xZiK2gF25cJADKHuEAKIoVgfOHtg-WKi3DUcXM/s320/90313694_10158199914793827_6845594660509843456_o.jpg" width="320" /></a>Borzasztó sok You Tube videót nézek, mindenfélét, és persze <i><b><a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/01/hallgatni-arany.html" target="_blank">Podcastok</a></b></i> tömkelegét hallgatom. Filmeket, néha-néha sorozatokat is bevállalok, egyre szorosabb kapcsolatot ápolok a krimikkel, de sok esetben azokat is ismétlem. Például a <i><a href="https://www.filmkatalogus.hu/A-szoknyas-zsaru--f10957" target="_blank">Szoknyás zsaru</a></i>t most is épp annyira élveztem, mint néhány éve, és a <i><a href="https://www.imdb.com/title/tt5057054/" target="_blank">Jack Ryan</a></i> első évadja után, amit ezzel együtt már háromszor láttam, belekezdtem a 2 évadba, amit viszont még csak egyszer, és ez olyan igazságtalanság, ami nem maradhat szó nélkül!<br />
<br />
Kicsit ingerszegény lett az élet, még úgy is, hogy heti 2-3 alkalommal bejárok dolgozni, ezért próbálom pótolni azt, amit csak tudok. S miközben ez teljesen érthető, felmerül a kérdés, ha már nem ajánlottam semmit, mégis miért írtam? Mert nincs semmi baj akkor sem, ha az olvasás nem a legfontosabb. Nem egyformán dolgozzuk fel a különböző szituációkat, nem egyformán éljük meg, de mindenki a saját szintjén küzd, így aztán az is teljesen oké, ha az én helyzetemhez hasonlóan lenne kedvetek olvasni, de nem köt le igazán semmi. Majd kialakul, próbálkozni kell, kinyúlni a komfortzónánkon túlra, hátha... Vagy nem, és ez is rendben van.<br />
<br />
A magam részéről új dolgok után kutatok, dolgok és nem könyvek után. Otthon is begyűjthető élményeket keresek, amik építenek, mert az a helyzet, hogy elég sok dolog miatt aggódom, és ezek között a COVID-19 már nem is feltétlen áll az első helyen - ez lehet majd egy újabb téma a <i><b><a href="https://napifalat.blogspot.com/search/label/vari%C3%A1l%C3%B3s%20vas%C3%A1rnap" target="_blank">következő VV bejegyzéshez</a></b></i>. Sokan tanulnak, és igen, ha tudsz koncentrálni, elvonatkoztatni dolgoktól, soha jobb időt nem találsz az új ismeretek begyűjtésére, de nekem hosszú távon ez sem megy, és alighanem ezért nem köt le az olvasás sem. Talán most arra van szükségem, hogy megéljem a saját életemet, szorongásomat, ahelyett, hogy belemerülök valaki máséba.<br />
<br />
Olyan időben élünk, amikor nem érdemes hosszasan hordozni a vélt és valós sérelmeinket, hiszen idővel minden csak mélyebb és fájóbb lesz, a szüntelen változás pedig épp elég munkát ad. Meg kell próbálnunk kibeszélni, kiírni, kiugrálni, futni, táncolni magunkból, kinek-kinek vérmérséklete szerint, és ami engem illet, a mindennapi apró örömöknek még inkább elismeréssel adózom. Tegyétek ti is ezt, és ne felejtsétek, ha nem könyv, akkor más, a lényeg, hogy teljenek a napok, és ha lehet, értelmesen.<br />
<br />
<iframe allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/gQspTn247yQ" width="560"></iframe><br />
<br />
<i>Nem kell félni a változástól, de nem kell feltétlenül üdvözölni sem, ha nincs mit veszítenünk. A változás tulajdonképpen maga az élet. Az egyetlen állandóság, amit ismerek: a változás. </i><br />
<i><br /></i>
<i><b>Matt Haig</b></i><br />
<i><b><br /></b></i>
A témázásban résztvevők (és nyilván annak megfelelő posztokat készítők) listája:<br />
<i><b><a href="https://pupillaolvas.blogspot.com/2020/04/kabatkonyvek.html?fbclid=IwAR3yGNJit1a6qHW8dPNxKxsOg3zBvUnupaDE2rhXdjRQxwwmzNC3JvDCTOQ" target="_blank">PuPilla</a></b></i>;<br />
<b><i><a href="http://kemenyfedel.blogspot.com/2020/04/temazunk-kabatkonyvek.html" target="_blank">Nima</a></i></b>;<br />
<b><i><a href="https://jesuisesztelle.blogspot.com/2020/04/kabatkonyvek-avagy-az-irasba-ontott.html?fbclid=IwAR2Llf7ZD8BodmzIRHJZBChPKsVucN-fgOIKP9VpIorkzApEsHbR24FLSa8" target="_blank">Sister</a></i></b>;<br />
<b><i><a href="https://ittvalahol.blogspot.com/2020/04/kabatkonyvek.html?fbclid=IwAR1dK8Ay0mpmSi-e94F7oMoZrA6z81-_XU0Bf2VU-qQx1CvPhG32KBAdjBc" target="_blank">Theodora</a></i></b>;<br />
<b><i><a href="http://konyvgalaxis.blogspot.com/2020/04/kabatkonyvek-amelyekbe-jo-beleburkolozni.html" target="_blank">Nita</a></i></b>;<br />
<b><i><a href="http://www.zakkantolvas.hu/2020/04/ime-azok-konyvek-amik-tart-karokkal.html" target="_blank">Zakant</a></i></b>;<br />
<b><i><a href="https://zenkaolvas.blogspot.com/2020/04/konyvek-amik-melegen-tartanak.html?fbclid=IwAR3mPTvFH4aH21OSETd0J3GfAZUPWGA_MGHBDtNC0wkvSBGtK0wJALulYoc" target="_blank">Zenka</a></i></b>.<br />
<br />
A linkek folyamatosan frissülnek.<br />
<br />
Útóvéd(ek):<br />
<i><a href="https://konyvekkelsuttogo.blogspot.com/2020/04/lelekmelegito-konyvek-nehez-helyzetekre.html?fbclid=IwAR3OHUiyqbU71AIGJ3ED_0wi7Oj81pVMa3NQqBNulFbWsundmukY8wenAH8" target="_blank">Heloise</a></i><br />
<br />
<br />reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-40577710000009639642020-04-11T09:34:00.000+02:002020-04-11T09:34:05.015+02:00Áprily Lajos: Nem mondhatom már<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZzlYWtl-eHlNYfnMO_HzejNnspxek80QTSOPq_M0HZioFdE7zz8GKqRhIJGiV6FSA8ZzVW3IUSezcm1M4h7sn4IfyRFQ5yD9Hw02KVX4mwegCepRaDPpt_QZ-7H0FJJZkVau4FnomH_M/s1600/unnamed+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="288" data-original-width="512" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZzlYWtl-eHlNYfnMO_HzejNnspxek80QTSOPq_M0HZioFdE7zz8GKqRhIJGiV6FSA8ZzVW3IUSezcm1M4h7sn4IfyRFQ5yD9Hw02KVX4mwegCepRaDPpt_QZ-7H0FJJZkVau4FnomH_M/s640/unnamed+%25281%2529.jpg" width="550" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://lexi.hu/szellem/20130131_jozsef_attila_lillafureden_irta_az_odat.aspx" target="_blank">forrás</a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
1964 óta ünnepeljük április 11-én, József Attila születésének napján a magyar költészetet. Az idei év sok szempontból különleges, de legalábbis más, ezért azt hiszem, minden olyan apróságot érdemes megragadni, ami visszahozza az állandóságot, az érzetét annak, hogy mégis csak minden normális. Azt pedig, hogy a normális fogalma alatt mást értünk mint néhány hónapja, nem érdemes feszegetni. Ezért aztán, bár volt már rá korábban is példa, hogy felolvastam egy verset, elérkezett az ideje a hamvába hullt hagyomány felelevenítésének.</div>
<div class="MsoNormal">
<a name='more'></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br />
És ha kedvet kapnátok ti is, hát tegyetek ki egy verset bármilyen szociális médiára, írásban, videón, hanganyagban, de akár becsatlakozhattok már létező eseményekhez. A pécsváradi sulikönyvtár létrehozott egy eseményt, <b><i><a href="https://www.facebook.com/events/238033257288206/" target="_blank">Posztolj verset otthonról!</a></i></b> néven, illetve a Gittegylet a szokásos utcára posztolás helyett meghirdette a <b><i><a href="https://www.facebook.com/events/220464169065418/" target="_blank">karanténverziót</a></i></b>.<br />
<br />
Ha pedig egyikhez sincs kedvetek, olvasgassátok azokat, amiket mások osztanak meg. Ki tudja, talán ráleltek A versre, arra, ami nélkül nem érdemes élni. Hiszen mindenkinek írtak legalább egyet, csak legfeljebb még nem futottak össze az érdekelt felek. <br />
<br />
<iframe allow="autoplay" frameborder="no" height="166" scrolling="no" src="https://w.soundcloud.com/player/?url=https%3A//api.soundcloud.com/tracks/795602122&color=%23ff5500&auto_play=false&hide_related=false&show_comments=true&show_user=true&show_reposts=false&show_teaser=true" width="100%"></iframe>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<br />
<br />
<i><b>Áprily Lajos: Nem mondhatom már</b></i><br />
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>
Nem mondhatom már, hogy „ne még, ne még”!<br />
Nem eszmetűz már roskadó tüzem.<br />
Tudom: tirannus törvény itt a vég.<br />
S mégis kétkedve meg-megkérdezem:<br />
Hová lesznek a ritmusok, zenék?<br />
<br />
A lüktetés, mely még ma is kisér<br />
rövidülő sétáimon a csendbe,<br />
vajon tovább rezegni visszatér,<br />
rom-testem kötöttségéből kilengve,<br />
ahonnan jött, a zsongó végtelenbe?<br />
<br />
Talán egy messzi sarj, aki utánam<br />
száz esztendővel vagy több százzal él,<br />
ajzott napon vagy furcsa éjszakában<br />
egy titkos rezdülést érez magában,<br />
s csodálva kérdi: Bennem mi zenél?
reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-36892853668616038222020-04-10T16:57:00.000+02:002020-04-13T13:34:31.050+02:00Jane Eyre - National Theatre<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqDrMY_1xdvCbyK9sRuSSrajurgGoG-zNwmpTJCmfgo9FUnt04robxtzrVmDnIvFX_FovuuphrGrQ9wQuJh2_ShuLD7WhLDpVeiZPU2CXzR4t-r7N-TcA67kmBDsRzhob1tA8f3zFf8Uc/s1600/nt-at-home_jane-eyre-2578x1128.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="564" data-original-width="1289" height="280" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqDrMY_1xdvCbyK9sRuSSrajurgGoG-zNwmpTJCmfgo9FUnt04robxtzrVmDnIvFX_FovuuphrGrQ9wQuJh2_ShuLD7WhLDpVeiZPU2CXzR4t-r7N-TcA67kmBDsRzhob1tA8f3zFf8Uc/s640/nt-at-home_jane-eyre-2578x1128.jpg" width="580" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://bristololdvic.org.uk/whats-on/jane-eyre#cast-and-credits" target="_blank">forrás</a></td></tr>
</tbody></table>
<br />
Többször írtam már olyan színházi közvetítésről, amit az Uránia moziban ülhettem végig a <b><i><a href="https://www.nationaltheatre.org.uk/" target="_blank">National Theatre</a></i></b> jóvoltából. Most, hogy a mozik bezártak, és mint minden ipar, a színház is bajba került, az NT minden csütörtökön kihelyez egy korábban élőben felvett színházi közvetítést a <b><i><a href="https://www.youtube.com/channel/UCUDq1XzCY0NIOYVJvEMQjqw" target="_blank">saját You Tube</a></i></b> oldalára. Múlt hét csütörtöktől egy hétig a <i>One Man, Two Guvnors</i>-szal jelentek meg, méghozzá az ezért a szerepéért Tony-díjat nyert James Cordennel, tegnap este pedig a <b><i><a href="https://bristololdvic.org.uk/" target="_blank">Bristol Old Vic</a></i></b> társulat <i>Jane Eyre</i> drámáját nézhettük meg. A tartalom leírását nagy részét plagizáltam, méghozzá <i><a href="https://napifalat.blogspot.com/2012/10/charlotte-bronte-jane-eyre.html" target="_blank">saját magamtól</a></i>.<br />
<br />
<i>Jane nevelésének gondja szülei halála után nagybátyára, a férfi távozásával pedig annak özvegyére száll. A kevély Mrs. Reed nem szívleli a szókimondó lányt. Saját gyerekeit többre becsüli hiába elkényeztetettek és ostobák. Idő kérdése csupán, hogy az árvát intézetbe adják, így Jane egy elég kegyetlen, zord nézeteket valló lelkész álltak felügyelt intézetbe kerül. A kezdeti nehézség után a</i><i>z idő gyorsan telik, a dolgok pedig, természetükből adódóan változnak. Jane okos, szorgalmas diák, és utolsó két intézetben töltött évében már maga is tanár. Vágyik a változásra az ismeretlenre, ezért elhagyja Lowoodot, és elszegődik Thornfield Hallba, Edward Fairfax Rochester gyámleányának nevelőnőjeként. A férfit körüllengi valami hatalmas, sötét titok, ami lassan felemészti, miközben egyszerre van benne valami rendkívül vonzó és felkavaró is.</i><br />
<a name='more'></a><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVaP75dewJgMb8Zs6vKaayhAqKtO46RWGRfE8bDwghogFoi0pO-QPm301kUZxziI7aM6K2NpNZUAx4qXJEMZWyCJyDZOE9QqnJ92RDmpYYBs1UfxZdKpsfiimrD-8LbEEg-cKYjjU-zCY/s1600/K%25C3%25A9pkiv%25C3%25A1g%25C3%25A1s.PNG" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="591" data-original-width="1047" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVaP75dewJgMb8Zs6vKaayhAqKtO46RWGRfE8bDwghogFoi0pO-QPm301kUZxziI7aM6K2NpNZUAx4qXJEMZWyCJyDZOE9QqnJ92RDmpYYBs1UfxZdKpsfiimrD-8LbEEg-cKYjjU-zCY/s320/K%25C3%25A9pkiv%25C3%25A1g%25C3%25A1s.PNG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://bristololdvic.org.uk/whats-on/jane-eyre#cast-and-credits" target="_blank">forrás</a></td></tr>
</tbody></table>
Szokatlan feldolgozás, bár hozzáteszem, az első Jane Eyre, amit színpadon látok, szóval talán mégsem én vagyok ennek megítélésében a legautentikusabb személy. Maradjunk annyiban, nekem furcsa, ugyanakkor elképesztően varázslatos és magával ragadó is. Egy fagaléria, amire számtalan vaslétrán, hosszan elnyújtott feljárón és lépcsőn lehet feljutni, a fő díszlet. Néhány széket vagy fotelt mozgatnak, de szinte kizárólag függönyökkel, hangokkal, zenével és a színészekkel teremtik meg a szükséges hangulatot.<br />
<br />
<b>Charlotte Brontë</b> kultikus regényét <b>Sally Cookson</b> rendezésében mutatták be, összesen 10 szereplővel, akik közül hárman zenészek, és szinte folyamatosan játszanak. Teli van szimbólumokkal, ellentétekkel, negatív és pozitív karaktereket állítanak párba a szereposztásnak köszönhetően. Ez nyilván abból fakad, hogy kevés színésszel került színpadra, így <b>Madeleine Worrall</b> (Jane Eyre) kivételével minden színésznek több karakter is jutott, és amikor ez sem elég, a zenészek is beállnak.<br />
<br />
Különösen érdekes az, hogy az elkényeztetett <i>Reed úrfi</i>t és <i>Rochester</i>t is <b>Felix Hayes</b> alakítja - elképesztő hangon -, ahogyan <i>Mrs. Reed</i>et és <i>Mrs. Fairfax</i>ot is <b>Maggie Tagney</b> jeleníti meg. Persze azon lehet vitatkozni, hogy Edward Fairfax Rochester mennyire testesíti meg a hőst - ez egy másik, igen hosszú bejegyzés témája lenne -, de ezek az akaratlan árnyékok, ha élhetek ilyen képzavarral, új színeket adnak mindenkihez. Itt van egyből <i>Helen Burns,</i> a félárva barátnő, Jane rajta keresztül találkozik először a barátsággal, kötődéssel, szeretettel, és ugyanaz a <b>Laura Elphinstone</b> kelti életre, aki később <i>Adele</i>, <i>Grace Poole</i> és <i>St John </i>bőrébe is belebújik.<br />
<br />
<b>Melanie Marshall s</b>em csak <i>Bertha Mason</i>t alakítja, hanem csodlatos hangon énekel végig, mivel több zenés betét is helyet kapott a darabban, és ezzel akaratlanul is mesélői szerepet kap.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEja0u7tLnpRCNTMygl_c2mCg7OlS-eGSxfxy_QKm8ZxhaBu9SIKrLPnXDkdVvtHFpVgRNuYTaPIHFsz2TVoVHpA9z1pxeZNBLK7_AsBv6UwRiFyzU-lnVkqG-Mg-FWAc-fLwl5AQKiaPLY/s1600/K%25C3%25A9pkiv%25C3%25A1g%25C3%25A1s3.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="592" data-original-width="1071" height="176" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEja0u7tLnpRCNTMygl_c2mCg7OlS-eGSxfxy_QKm8ZxhaBu9SIKrLPnXDkdVvtHFpVgRNuYTaPIHFsz2TVoVHpA9z1pxeZNBLK7_AsBv6UwRiFyzU-lnVkqG-Mg-FWAc-fLwl5AQKiaPLY/s320/K%25C3%25A9pkiv%25C3%25A1g%25C3%25A1s3.JPG" width="320" /></a>Bár az ő megjelenése fogja keretbe az darabot, az abszolút közösség kedvenc mégis <b>Craig Edwards</b> lett, mert a korán elhunyt <i>Mr. Reed</i>, a kevély, kiállhatatlan <i>Mr. Brocklehurst</i>, valamint a<i> Mason</i> <i>fiú </i>mellett <i>Vezért</i>(Pilot), a hűséges kutyát is életre kelti, nem kevés örömet okozva ezzel a nézőknek.<br />
<br />
A darab, néhány perc híján három órás, így bőven jutott idő Jane gyerekkorára, amit mindig is utálatosnak találtam - a sokadik olvasásánál egyszerűen átlapoztam -, jóllehet fontos szerepe van a karakter fejődésének szempontjából, viszont túl aprólékos és komolyan nyomasztó. Némileg lazít a hangulaton, hogy a gyerek szerepekben is felnőtteket láthatunk, illetve mivel hiányzik néhány lány a létszámból, férfiak is ruhácskába és sapkába bújnak. Jane a színpadon öltözik át, és ebben a színésztársai és egyben belső hangjai segítik. A csecsemő sírástól a menyasszonnyi ruháig minden kis intimitással tölti fel a jelenlétét, de néha-néha azért a humor is helyet kap.<br />
<br />
Bevallom, nem tudom, hogy a darab vagy a <a href="https://www.imdb.com/title/tt1229822/" target="_blank">2011-es film</a> volt-e előbb, de gyanítom, az előbbi, mindenesetre a cselekmény nagy része azonos mindkét esetben, ebből kifolyólag sok dolog kimarad itt is, ami a filmben sem jelenik meg. A vendégség közben megjelenő cigányasszony és a jóslatai, vagy a könyv végét uraló játékosság hiányzott ezúttal is, ahogyan az örökség megléte sem kap nagy teret, ami viszont fontos, hiszen Jane később módosan és szabad akaratából tér vissza, ennek ellenére nem lehet okom panaszra. A főszereplők vibrálnak a színpadom, a karakterek közötti kémia átütő. Jane-ben maradt valami gyermeki ártatlanság, az intézet sem tudta elnyomni a nyughatatlan szellemét. Belső hangjai több oldalt is képviselnek egyszerre, tökéletesen megjelenítve belső vívódásait.<br />
<br />
A rendezés, a színészek játéka, a finom humor, a kísérő zene és a számos egyedi apróság mind olyan plusszal szolgált, ami miatt a többször olvasott és látott feldolgozások után is képes volt újat nyújtani. Varázslatos élmény volt, ha kíváncsiak vagytok rá, április 16-ig <i><b><a href="https://www.youtube.com/watch?v=mO0CXV0zEAQ" target="_blank">megtekinthetitek</a></b></i>. Sajnos magyar felirat nincs, és nem állítom, hogy helyenként nem küzdöttem meg az angollal, de egy idő után nem számított. Azt hiszem, ma este újra nézem. Biztos, ami tuti...<br />
<br />
10/10<br />
<br />
<iframe allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/9KPE6uXhFEU" width="560"></iframe>
<br />
<br />
<iframe allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/9LNFLbhve-4" width="560"></iframe><br />
<br />
Szereposztás:<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
Madeleine Worrall: Jane Eyre<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Felix Hayes: Rochester<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Maggie Tagney: Mrs Reed / Mrs Fairfax<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Laura Elphinstone: Helen Burns / Adele / St John / Grace Poole / Abbot<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Craig Edwards: Mr Brocklehurst / Pilot / Mason<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Simone Saunders : Bessie / Blanche Ingram / Diana Rivers<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Melanie Marshall: Bertha Mason<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Benji Bower: Zenész<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Will Bower: Zenész<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Phil King: Zenész<o:p></o:p></div>
<br />reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-15301932344246028322020-04-05T16:56:00.002+02:002020-06-01T08:57:25.966+02:00Leslie L. Lawrence: A gonosz és a fekete hercegnő<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5DTQB1uN1xvK12mVlovTSp6S7hKxcAfbKNukQDEdYn6c5v6qu3mk4AwanAo5s0sGsUoi2RMfWbJMaYSp9NPc0HI35a28easz8IX7aMf_hEKClg5O6SHmTTSom4VOUeBnEe5zLALx57KY/s1600/13644186.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="280" data-original-width="168" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5DTQB1uN1xvK12mVlovTSp6S7hKxcAfbKNukQDEdYn6c5v6qu3mk4AwanAo5s0sGsUoi2RMfWbJMaYSp9NPc0HI35a28easz8IX7aMf_hEKClg5O6SHmTTSom4VOUeBnEe5zLALx57KY/s1600/13644186.jpg" /></a></div>
Őszintén megválva akadt némi <i><a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/03/es-az-ora-csak-pereg-pereg-varialos.html" target="_blank">problémám az olvasással</a>, </i>persze mostanság nem vagyok ezzel egyedül. Sokan panaszkodnak arról, hogy nem köti le őket az, amit korábban annyira szerettek. Két könyvet, két igen érdekes könyvet hagytam félbe, és hiába próbáltam másba kezdeni, nem rántott magába semmi. Véletlen akadt meg a szemem a polcon, ami teli van Leslie L. Lawrence könyvekkel, leginkább régebbi darabokkal, és mivel egyiket sem olvastam már évek óta, megrántottam a vállam, fogam közé haraptam a... Nos, nem pipázom, de a könyvet azért felütöttem.<br />
<br />
<i>Leslie L. Lawrence meghívást kap San Juan szigetére, Francis T. Drake, egy ritka könyvet kínál eladásra, a probléma csak az, hogy szakad az eső, senki sem várta, és egyedül kell feljutni a kastélyba. A taxis vonakodva, csak némi kényszerítés hatására hajlandó felvinni, és a helyi legenda a vérszívó várúrról és a fiatalon elhunyt feleségéről kellemesen meglapozza a hangulatát. Aztán a sofőrjét ismeretlenek karóba húzzák, és összeakad egy kísértettel, aki kis híján megöli, majd egy csapat filmessel is, akik pedig a Drake díjátadóra érkeznek. Ezen a ponton már meglehetősen biztos abban, hogy valami itt nagyon nem stimmel.</i><br />
<a name='more'></a><br />
Persze tudom, hogy irodalmi szempontból <b><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C5%91rincz_L._L%C3%A1szl%C3%B3" target="_blank">Lőrincz L. László</a></b> könyvein fanyalogni illik, de az itt nem lesz. Mármint fanyalgás. 13 évesen eltört az állkapcsom, és kórházba mentem néhány napra. Először voltam ilyen helyen, féltem és fájt az állam is. A bátyám elrohant a könyvesboltba, hogy legyen mit olvasnom, és több könyvvel, többek között a Sindzse szemével jött haza (újra olvasnám, de nincs a birtokomban...), és persze lehet mondani, hogy nem kéne 13 évesen ilyesmit kézbe venni, de az van, hogy akkor már rég örök szerelembe este Drakulával, túl voltam a lakásban fellelhető összes krimin és kalandregények nagy részén is. Mégis, mi bajom lehetett?!<br />
<br />
A sztori nem túl összetett, egy ismeretlen férfi összeterel egy rakat embert, hatalmas vihar közepén ülnek, távozásra nincs lehetőségük. Az utolsó pillanatban néhány nem várt vendég is tanyát ver a kastélyban. A vendéglátójuknak se híre se hamva, úgy tűnik, senki nem is ismeri a titokzatos Mr. Drake-et, de némileg megváltoztatja a kissé különös légkört, amikor szisztematikusan elkezdik gyilkolni a vendégeket.<br />
<br />
Az újonnan érkezettek között van Viorica Negrescu Dan két bátyjával, akik fekete mágia segítségével már évszázadok óta küzdenek a gonosszal, és San Juan bolond festője is, aki pedig ellenállhatatlan vágyat érez a tökéletes tehén kép megalkotására. Senki sem tud semmit, a vendéglátójuk sehol sincs, de zenészről gondoskodott, csak hogy élvezhessék a balkán kellemes siratóénekeit. Miközben a kitüntetettek hullanak, valaki kísértetre is vadászik, és akkora a katyvasz, hogy senki sem tudja, ki kivel van, és az egyetlen cél a túlélés.<br />
<br />
A poénok még mindig jól ülnek, oké, Lawrence karaktere néhány könyvben egy picit szexista, mindig folyik a viszki, a legjobb nővel fekszik le, és pipázni is szokott. Lehet kicsit sekélyes vagyok, de engem szórakoztat a ponyvasága, a laza gyilkosságszorzatokkal megtűzdelt cselekménye, miközben az is benne van, hogy szinte minden könyvből tanultam valamit. Néha Ázsiáról, máskor egyes rovarokról, ebben az esetben pedig egy erdélyi fejedelméről.<br />
<br />
A regény elején még nem emlékeztem semmire, aztán úgy az ötvenedik oldalon beugrott egy csomó dolog, hogy miként fognak gyilkolni, és az is, ki lesz a gyilkos. Aztán ahogy jöttek a szereplők, azt is tudtam, ki lesz az áldozat, és ennek ellenére nagyon jól szórakoztam rajt. Laza felüdülés, nem igényel gondolkodást, összetett tevékenységeket. Néha kicsit sablonos, de nem akar többnek látszódni, mint ami, ez pedig üde színfolt az agyonhájpolt könyvdömpingben. Azt viszont elfelejtettem, mennyire pocsékok voltak a borítók, így erre újra és nem kis vidámsággal csodálkoztam rá.<br />
<br />
9/10<br />
<br />reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-18457614616855209872020-03-27T18:53:00.001+01:002022-03-27T10:11:35.715+02:00M.C. Beaton: Death of a Gossip - Hamish Macbeth és a nagy lazacfogás<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPgiQyU1DB2PNFFPkNY9247DdmN8qXuZa7gfPdwaNZcj6uOuN73hldCJszPMmte1RdB1eqYBp-J2y6rry-jOixcbW6wcTZpq-DUos8tclhnCN-ElO0imph2FeY4UPe39g2lIb1J4SFkzE/s1600/death-of-a-gossip-6.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="353" data-original-width="353" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPgiQyU1DB2PNFFPkNY9247DdmN8qXuZa7gfPdwaNZcj6uOuN73hldCJszPMmte1RdB1eqYBp-J2y6rry-jOixcbW6wcTZpq-DUos8tclhnCN-ElO0imph2FeY4UPe39g2lIb1J4SFkzE/s320/death-of-a-gossip-6.jpg" width="320" /></a></div>
<i><a href="https://napifalat.blogspot.com/search/label/Agatha%20Raisin" target="_blank">Agatha Raisin</a></i> után csak idő kérdése volt, mikor ismerkedem meg Hamis Macbeth kalandjaival is, és M.C. Beaton 2019 decemberében bekövetkezett halála újra feltette a listámra. A széria hatalmas rajongói bázisa szerint könnyed szórakoztatásban legalább annyira jó, mint a kotnyeles Agatha kalandjai, viszont mégsem ugyanolyan. Egy próbát megért.<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<i>Lochdubh nyugodt városkájában rendszeresen megjelennek
a turisták, hogy megtanuljanak legyezőhorgászni. Így az új csapat megérkezése önmagában még nem lenne különös, de ezen a tanfolyamon igen vegyes
társaság gyűlt össze, és Lady Jane Winters jelleme erősen felkavarja az
állóvizet. A hölgy egy volt munkáspárti főrend özvegye, és szemmel láthatóan
nem vágyik egyetemes népszerűségre. Olyannyira elviselhetetlen, hogy amikor a
holttestét kifogják, Hamish Macbethe-nek, aki már jó előre látta közeledni a
bajt, fel kell vennie a munkát, mert a központból küldött nyomozók nincsenek éppen a helyzet magaslatán. </i></div>
<a name='more'></a><br /><div>Nem tudom pontosan, mit vártam ettől a sorozattól de tudat alatt valami hasonlót ahhoz, amit már ismertem. Ehhez képest valami mást kaptam. Azért ez nem feltétlen baj, de hogy szoknunk kell még egymást, az biztos. <o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hamish hét gyerek közül a legidősebb, azt várják tőle, hogy támogassa a családját. Érzelmeket táplál egy helyi földesúr lánya iránt, és Priscilla Halburton-Smythe sem tűnik elutasítónak. A kisvárosi rendőri élet nem kimondottan izgalmas, viszont biztos, szolgálati házzal jár, és mivel a kisváros lakosai szerint a helyi hekus úgy áll a munkához, hogy más is odaférjen, nem akar feltétlen rácáfolni az elvárásokra. A kellemes életét azonban feldúlja a Lady halála.<br />
<br />
Már előre balsejtelmek nyomasztották, mivel a hölgy mindent megtesz annak érdekében, hogy magára haragítsa a tanfolyamon résztvevő társait, de még Hamish-t, és a csapat egyetlen gyerekét sem kímélte. A kisvárosi rendőr alaposan lát munkához, mégsem lepődik meg, amikor a nagyvárosból érkező kollégák félreállítják. Persze a róla kialakult kép ellenére folytatja a nyomozást.<br />
<br />
A karakterek sokfélék, ebből adódóan okoznak némi kavarodást. Nem tagadom, hogy szórakoztatóak, jóllehet kicsit sablonosak. Hamish nem szerepel annyit, mint amit elvártam, viszont néhány szereplő közvetlenül jelenik meg, az ő gondolataikat és reményeiket ismerjük. Az egyik karakter számomra különösen szánalmasnak és idegesítőnek tűnt, bár bolond lennék nem észre venni, hogy a kislányos reményei és vágyai, a józan ész időszakos hiánya hasonlatossá teszik valaki máshoz...<br />
<br />
Akadt olyan szál, amit feleslegesnek és idegesítőnek tartottam, mert pontosan tudtam mi lesz a vége, és előre utáltam az egészet. Mert hogy ezekhez az oldalágakhoz nem volt elég hosszú a könyv. A főszereplőnk nem emelkedik annyira ki, sem a személyisége, sem a hozzáállása nem teszi kimagaslóvá, különlegesé, de még csak különösebben egyedivé sem.<br />
<br />
Antony Ferguson narrálása kimért, igazán kellemesen angolos, a hangszíne tökéletes, és a skót Hamish kiejtése elképesztő. Eleinte erősen koncentrálnom kellett, hogy megértsem, de aztán egészen belejöttem, ami, azt hiszem ez annak köszönhető, hogy Ferguson ügyesen egyensúlyban tartja a különböző akcentusokat. <br />
<br />
Tagadnám, ha nem vallanám be, hogy egy picit csalódás volt. Látom benne a lehetőséget, átcsillog néha a humor, és alapvetően szórakoztató is volt, csak valahogy többet, és mást vártam. Talán majd a folytatásokban, mert a hűséges olvasók pontozásai alapján stabil 7-8 pontos sorozatról beszélünk. Van benne valami, ami megfogott, de az érzéseim ezen a ponton még vegyesek, mégis biztosan folytatni fogom. De most csak:<br />
<br />
6/10<br />
<br />
<a href="https://www.audiobooks.com/book/stream/252034" target="_blank">Itt hallgathattok bele! </a></div>
</div>reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-5783063181065344972020-03-21T14:55:00.004+01:002022-03-14T18:59:02.293+01:00És az óra csak pereg, pereg... - (Variálós vasárnap #54)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjb6w-V90sje6O4cDCnyWkRPaDYzv4meejfMH08YJwzsrm5esOZUUreMQ_acQt6PfgUhRjVmJk4xYGezw6ribXqI2TJqNrHGExrZIyaZWipiufb95IjQw7IManV_e8iLOJ-nra118qQmzI/s1600/abbott-and-costello-corona-virus-meme.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="666" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjb6w-V90sje6O4cDCnyWkRPaDYzv4meejfMH08YJwzsrm5esOZUUreMQ_acQt6PfgUhRjVmJk4xYGezw6ribXqI2TJqNrHGExrZIyaZWipiufb95IjQw7IManV_e8iLOJ-nra118qQmzI/s320/abbott-and-costello-corona-virus-meme.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Sokan reagáltak az elmúlt hetek eseményeire, hiszem mindenhonnan ez ömlik ránk, méghozzá patakokban. Néhányan írtak róla, mások videót vagy podcast adást készíttek, és mivel sok a tartalom, nem gondoltam, hogy nekem is kéne. Mégis ki kíváncsi a gondolataimra? Megvan most mindenkinek a saját baja, ez tény, de aztán, részben a sok kiírásra reagálva, részben terápia gyanánt úgy érzetem, egyszerűen csak muszáj kiadnom magamból, mert nagyon olybá tűnik, hogy kicsit szétszakadt az ország, és nem arra koncentrálunk, amire kellene. Olvasni viszont nem kötelező.</div>
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Néhányan nem hiszik el az egészet, mintha a több ezer halott hit kérdése lenne, de ahol a föld lehet lapos, ott ez is előfordulhat. Az emberi jogok közül <i><b><a href="http://19.%20a%20kifejez%C3%A9s%20szabads%C3%A1ga%20mindegyik%C3%BCnknek%20megvan%20a%20joga%20hogy%20kialak%C3%ADtsa%20a%20saj%C3%A1t%20v%C3%A9lem%C3%A9ny%C3%A9t%2C%20hogy%20%C3%BAgy%20gondolkodjon%2C%20ahogy%20akar%2C%20hogy%20kimondja%2C%20amit%20gondol%2C%20%C3%A9s%20megossza%20gondolatait%20m%C3%A1sokkal./" target="_blank">A kifejezés szabadsága</a></b></i> a 19. sorszámot kapta: "<i>Mindegyikünknek megvan a joga, hogy kialakítsa a saját véleményét, hogy úgy gondolkodjon, ahogy akar, hogy kimondja, amit gondol, és megossza gondolatait másokkal.</i>"Szóval joguk van nem hinni, összeesküvés elméleteket gyárthatni, és a kormány több éves propagandája nyomán előhozni a migránsokat. Akadnak, akik nem értik a súlyosságát, felelőtlenül játszótereznek bandákba verődve, mások viszont halálosan rettegnek.<br />
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
<span style="font-weight: 400;"><i>Mivel</i></span><i><span style="font-weight: normal;"> nem lehet kiszállni az életből az elkövetkezendő fél évre, így fel kell készülnünk </span><span style="font-weight: 400;">mindet</span><span style="font-weight: normal;"> eshetőségre a józan eszünk megőrzésének érdekében. A </span><span style="font-weight: 400;">stratégia</span><span style="font-weight: normal;"> tulajdonképpen igen egyszerű, </span><span style="font-weight: 400;">először</span><span style="font-weight: normal;"> napirendet alakítunk ki, és betartjuk, betartatjuk, mert a szabályok olyan kötelek ebben a káoszban, amik biztonságot, stabilitást adnak. Tornázunk, és talán mind közül ez lesz a </span><span style="font-weight: 400;">legnehezebb</span><span style="font-weight: normal;">, </span><span style="font-weight: 400;">megtanulunk</span><span style="font-weight: normal;"> lazítani, örömünket lelni apróságokban. </span></i></h3>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Viccelődünk, mert mi mást tehet az ember lánya? Nem lehet pánikolni állandóan, nézzük a Dumaszínházas közvetítéseket, a sok mémet, hallgatjuk a rádiót, a magam részéről Balázsékat, és néha fuldoklunk a röhögéstől. Az olasz konvojokat látva inkább sírni lenne kedvünk, de még most is, amikor már sokkal közelebb van ez az egész, minden egyes küszöbön ott toporog, még most is nehéz elhinni, és lásd fentebb, többen nem is hiszik el. </div>
<br />
<iframe allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/fBVoXWOPYCc" width="560"></iframe><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Mindenki élete megváltozott. Munkán kívül nem megyünk sehova, a kollégáim jelentős része otthon van, és tanul a gyerekeivel. Harcolnak nap-nap után az angollal, némettel, számtannal és a többivel, gyorsan felértékelődtek a pedagógusok, ennyi haszna legalább van a dolognak. Akik kertes házban laknak, talán kicsit szerencsésebbek, kint lehetnek. A lakásokban összezárva pláne nem egyszerű sem lefárasztani, sem lekötni a csemetéket. És a helyzet fokozódik, napról napra változik, leginkább romlik, jó esetben stagnál, de az biztos, nem lesz könnyű. A nagymamám otthonban él, hetek óta nem látogatható. Érti is, meg nem is ezt az egészet, hallja, mit mondanak a tévében, vissza tudja mondani, értelmezni a hallottakat viszont már nem képes. Neki legalább van rá mentsége, 89 éves és demens.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA7Zp4RNFLHCyjaDqLcw66PtwUMzLUaAQ66TwRixtT5SQ8YNxJv7Y1Fp-AVo-wMy5mT53nEVSdxwmnRasWYxvzvcvlJgYrJ4gmhl6EPOo8de0eSfdUFhxw37-FWHJFIggPNKNbz__D37E/s1600/90228540_10216700889936461_5836706314398466048_o.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="705" data-original-width="960" height="235" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA7Zp4RNFLHCyjaDqLcw66PtwUMzLUaAQ66TwRixtT5SQ8YNxJv7Y1Fp-AVo-wMy5mT53nEVSdxwmnRasWYxvzvcvlJgYrJ4gmhl6EPOo8de0eSfdUFhxw37-FWHJFIggPNKNbz__D37E/s320/90228540_10216700889936461_5836706314398466048_o.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Meg kell értenünk, hogy mindenki a maga szintjén küzd! Fél csapattal dolgozni, tanulni a gyerekeiddel, használni az új eszközöket, alkalmazásokat, összezárva, mindig csak együtt, közben dolgozni, nem ingerlékenynek lenni semmiségek miatt, ezek olyan kihívások, amiket más-más formában ugyan, de mind megkapunk. Le kell mondanunk bizonyos dolgokról, megszokásokról, és azt is tudjuk, hogy idővel minden csak nehezebb lesz, nagyon erősnek, stabilnak kell maradnunk ahhoz, hogy ezeket az újféle terheléseket elbírjuk. A szorongóknak, a különböző lelki betegséggel küzdőknek ez egy különösen terhelő időszak lehet, szóval figyeljünk egymásra. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
<i><span style="font-weight: normal;">Keressük a helyünket a világban, az új helyzetekben, és ha okosak vagyunk, élvezzük az ezzel járó változásokat, illetve elfogadjuk ezt az újféle tanítást. F</span><span style="font-weight: 400;">elismerjük és vállaljuk</span><span style="font-weight: normal;"> a saját felelősségünket, mert az egyéni döntés nagyon fontos, nem várhatunk minden megoldást készen. </span></i></h3>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A magam részéről bejárok dolgozni, a héten mindennap egy kollégám vagy a főnököm vitt be és hozott haza, hogy ne kelljen tömegközlekednem. Pénteken végre kaptunk taxikártyát, hétfőtől már azzal járok, és ezzel talán emelünk egy hangyacsápnyit a veszteséges ágazaton is. Jeleztem a családom tagjainak, hogy jó darabig nem találkozunk, ők otthon vannak, csak másol van az otthonuk. Beszélünk telefonon, ha nagyon hiányoljuk egymást, majd indítunk videó cseteket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Édesanyám felajánlotta, hogy bevásárol nekem, kocsival jár, majd kidobja a kapu előtt, hetente egyszer mindenképpen vásárolnia kell, de megkértem rá, hogy ezt ne tegye. Náluk olyan nyugis az élet, elgurul a boltig, ha kell a gyógyszertárig, de különben otthon vannak, ahogy az utcájukban szinte mindenki. Nekem hozzájuk eljutni több idő lenne, mint neki az a kis kőr, viszont tisztában van a veszéllyel, ezért mindent átmos, fertőtlenít, hazaérkezés után lezuhanyzik, általánosságban elmondható, alaposabban mos kezet, és értem aggódik. Mert már magam is az a korosztály vagyok, akinél nagyon súlyos, sőt, életveszélyes szövődménynek léphetnek fel, és egy anya, mindegy hány éves a gyereke, anya. Meg kell értenem, és el kell fogadnom azt is, hogy közben a családom egy része karanténban van, mert találkoztak valakivel, aki igazoltan fertőzött.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<iframe allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/XO6FW1aJkTw" width="560"></iframe><br /></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Szóval talán nem meglepő, hogy nemigen megy most az olvasás, két hete csak cammogok. A fejem teli van ezer dologgal, napszaktól, hangulattól függően változókkal. Ha minden jól megy, talán hamarosan Home Office-ban dolgozhatunk, legalábbis reméljük. Csakhogy sokak számára ez nem járható út, nem maradhatnak otthon - a teljesség igénye nélkül -: a folyamatosan dolgozó egészségügyi személyzet, rendőrök, katonák, kereskedők, pékek és termelők, személy vagy áru szállításában résztvevők, szolgáltatók, a hivatali beosztottak, hírszerkesztők és tudósítók, a különböző ügyfélszolgálaton dolgozók, a 112 és a 1818 kollégái. Ez utóbbi csoport remélem nem csak olyan megkeresést kap, mint a <i><b><a href="https://9gag.com/gag/a85OprZ" target="_blank">newporti rendőrség</a></b></i>, mert ezesetben a szokásosnál is nagyobb terhelés és hülyeségcunami önti el őket, pedig eddig sem volt egyszerű a helyzetük.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megint hálát adhatunk azért, ha van munkánk, és imádkozhatunk azokért, akik elvesztették az övéket. Miközben rengeteg megmozdulás van, sokan szeretnének tenni valami hasznosat - például idősebb szomszédoknak vásárolnának be -, közben a kerületünkben már egy ingyenesen hívható zöld számra is lehet jelezni, ha baj van, és az önkormányzat erre delegált csapata igyekszik megoldani a problémákat, segíteni, amiben tudnak, mégis hiányzik az a szervezet, aki a bajbajutott családokat támogatná. Nem tudok eltartani pluszban senkit, de képes lennék adományozni valamennyit erre célra, és sokszor száz az bizony sok száz lesz a végére, ami talán enyhülést hozhatna a leginkább rászorulóknak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEis18YFhtz24yJ2hoLv-ae2M4VP1Y_a0Op-t2xMafYgjCyZzLcY6UJQuxvVoX6jI7cU-V8aMAs3EKHKdL58a3Ci4_GSHLNfmzKH5GLNNaLHtntZTVUV6HMu0w_GbOx2zG1mJQuuvxlvw5M/s1600/ETP7yzyXYAErWcP.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="1280" data-original-width="768" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEis18YFhtz24yJ2hoLv-ae2M4VP1Y_a0Op-t2xMafYgjCyZzLcY6UJQuxvVoX6jI7cU-V8aMAs3EKHKdL58a3Ci4_GSHLNfmzKH5GLNNaLHtntZTVUV6HMu0w_GbOx2zG1mJQuuvxlvw5M/s320/ETP7yzyXYAErWcP.jpg" width="192" /></a><br />
<h3 style="text-align: center;">
<i><span style="font-weight: normal;">Amennyire én látom, ahogy olvasom a híreket, hallgatom a szakértőket, fegyelemmel, izolációval és végtelen türelemmel vészelhetjük át az előttünk álló hónapokat. No meg </span><span style="font-weight: 400;">temérdek mennyiségű</span><span style="font-weight: normal;"> empátiával! </span></i></h3>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez utóbbi különösen fontos, ugyanis felmerült bennem, hogy azok, akik vad vehemenciával esnek neki az időseknek, vajon ismernek-e egyet is közvetlen közelről? Mert ha a saját nagymamából indulok ki, ő már 15 évvel ezelőtt sem látta volna át a jelenlegi káoszt. És nem kéne elfelejteni, hogy másként tájékozódnak. A legtöbbjüknél nincs net, nem szörföznek a hírportarokon, a híradót már időtlen idők óta nem tudják követni, de látják a növekvő pánikot, a tudósításokat az üres, ürülő polcokról, és azt is, hogy most megindult az őrült felvásárlás, ezért eltotyognak a boltba ők is.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A probléma, hogy a legtöbbjüknek egy kiló is hatalmas súly, amit a másik házban lakó nénitől tudok, mert segítettem neki vinni a csomagját. Kedvesen figyelmeztetett, hogy vigyázzak, mert nehéz, de egyáltalán nem volt az. Ismeretlen ez az új helyzet, nincs benne a fejekben, hogy kérhetnek segítséget, a lakóközösség és az önkormányzat ragaszait szemüveg hiányában észre sem nagyon veszik, és ilyenkor az ösztönök veszik át az irányzást. Amikor néhány éve megtartották a Kossuth téren azt a békés álldogálással összekötött baráti macskakődobálást, a nagyanyám korosztálya lisztet, cukrot, olajat és sót vett, mert a világháborúban felnőtt nemzedék nagy részénél ez egy ösztönös reakció.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
<i><span style="font-weight: normal;">A legtöbben, ha megértenék, miről is van szó, otthon maradnának, de nem értik!</span><span style="font-weight: normal;"> Ezek azok az emberek, akik nem tudják,</span><a href="https://www.youtube.com/watch?v=6ZgrKihMw9A" style="font-weight: normal;" target="_blank"> mire való a 112</a><span style="font-weight: normal;">-es</span> <span style="font-weight: normal;">hívó</span><span style="font-weight: normal;">, és </span><a href="https://www.youtube.com/watch?v=Z9dgwYNQmw4" style="font-weight: normal;" target="_blank">nem képesek felírni</a><span style="font-weight: normal;"> egy telefonszámot, akik azt hiszik a segélyvonal azért van, hogy </span><a href="https://www.youtube.com/watch?v=KLMxdyg0eck" style="font-weight: normal;" target="_blank">legyen kivel csacsogni, és randit kérnek a diszpécserétől</a><span style="font-weight: normal;">. Akadnak itt idős és fiatal versenyzők is, viszont </span><span style="font-weight: 400;">ezek után</span><span style="font-weight: normal;"> nehezen várhatunk tőlük </span><span style="font-weight: 400;">felelősségteljes</span><span style="font-weight: normal;"> gondolkodást. </span></i></h3>
<div>
<i><span style="font-weight: normal;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<iframe allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/NvwGI6fv1tI" width="560"></iframe>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
A valamiben meg kell halni is olyan emberek szlogenje, akiknek fogalmuk sincs a valós veszélyről. Úgy érzik, ha túlélték a II. világháborút, '56-ot és a rendszerváltást, akkor láttak és megéltek már mindent. De ez a korosztály, tisztelet a kivételnek, ahogy mondani szoktuk, második gyerekkorban van. Ilyenkor sokszor nincs félelemérzet, ahogy a gyerekek sem mérik fel, mi lesz abból, ha kilépnek egy autó elé, úgy ők sem. Csak amíg egy gyerek megérti, mert te vagy a felnőtt, addig a nyugdíjasok pontosan tisztában vannak azzal, hogy a felnőtt csapathoz tartoznak, senki sem mondhatja meg nekik, mit tegyenek. Mert ebben sokszor csak azt látják, hogy a maradék szabadságukat, önállóságukat is el akarják tőlük venni. Az időseket sokszor butának, gyereknek, áldozatnak állítják be, valakinek akik már nem képesek semmire és haszontalanok. Ilyen körülmények között a büszkeség és a bizonyítási vágy a mozgató rugó.<br />
<br />
Ugyanakkor rengetegen vannak, akik a neten fellelhető hírek ellenére sem mentek ki. Nagyjából a népesség egynegyede nyugdíjas, vagy valamilyen nyugdíj-járulékban részesülő, ennyien azért nem masíroznak az utcán fel és le. Lehet őket szidni, de aki nem hal meg fiatalon, az bizony megöregszik, és szeretném, ha visszatérnénk erre a beszélgetésre mondjuk úgy negyven év múlva. Majd meglátjuk, akkor ki és hogy érzi. És ne gyertek nekem azzal, hogy ki fog erre emlékezni, mert mind fogunk! Az előző napunkra, óránkra már nem biztos, de erre, az évtizedekkel korábban bekövetkező krízisre tuti menni fog.<br />
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
<i style="font-weight: normal;">Mindenkinek új ez a helyzet, teli ismeretlen heppékkel és hupákkal, egy csomó értetlen, csodálkozó emberrel. Ahogyan a gyerekeink, úgy mi is vizsgázunk, és kizárólag rajtunk múlik, milyen eredménnyel. Már most, ezen a ponton rengeteg tanulság levonható lenne, jelenleg viszont csak abban bízhatunk, hogy többel szálunk ki a kalandból, mint amennyivel neki indultunk. Hiszen vétek lenne, ha 6 hónap múlva ugyanott folytatnánk, ahol néhány hete befejeztük. </i></h3>
<div>
<i style="font-weight: normal;"><br /></i></div>
A közös ellenség képes elsimítani a viszályokat, mert az a helyzet, ebben mind egyformák vagyunk, nem számítanak a különbségek. Együtt kell vele szembenéznünk, mert a problémák és a terhek is közösek. <span style="text-align: justify;">Szóval mindenki nyugodjon le a csudába! Akinek nem muszáj, ne mászkáljon, mossatok kezet, legyetek megértőek, őrizzétek meg a humorérzéketeket, emberségeteket, segítsetek a rászorulóknak, ha tudtok, és túl leszünk rajta, mert minden elmúlik egyszer. Ez is elfog.</span><br />
<br />
<iframe allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/ZO-rpgTese0" width="560"></iframe>reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-80450629649470855202020-03-21T08:43:00.003+01:002020-03-21T19:42:23.939+01:00Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgae9BLXIu3MRrY2B5l__0YdaR-OB8Mes1Y0cIiP2jNQ_VBQkeEjuabyvfJt4I1m9ZdwpJXDFKmn2GcsDbzXHeNbx4Dp-SOF6QzkK78lBb_LksFjsbANXsDcNGyqACfanYYspMO2bIGRk4/s1600/61-O8xa2ekL._SX342_.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="342" data-original-width="342" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgae9BLXIu3MRrY2B5l__0YdaR-OB8Mes1Y0cIiP2jNQ_VBQkeEjuabyvfJt4I1m9ZdwpJXDFKmn2GcsDbzXHeNbx4Dp-SOF6QzkK78lBb_LksFjsbANXsDcNGyqACfanYYspMO2bIGRk4/s320/61-O8xa2ekL._SX342_.jpg" width="320" /></a></div>
Néhány hete, mikor elkezdet ömleni mindenhonnan, de tényleg mindenhonnan a COVID-19, majd a vad pánikolás okozta felvásárlási láz elkezdődött, egyből beugrott a <i>Veztegtzár a Grand Hotelben</i>. Természetesen olvastam, a legtöbb <b>Rejtő Jenő</b> regényt rongyosra lapoztam, de akkoriban alig voltam több mint 14-15, így az újrázás már több mint időszerű volt. Ezúttal inkább hallgattam, de ez semmit sem vont le az értékéből.<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<i>Maud Borckman a hálószobájában egy szemtelen, de szimpatikus
idegent talál pizsamában, és egy feltűnő lámpaburával a fején. A férfiről hamarosan kiderül,
hogy nem más, mint a hírhedt Jáva Réme, körözött gyilkos és gonosztevő. A
nyomába járó Elder felügyelő prioritásai hamarosan megváltoznak, mikor a szállodát bubópestis ürügyén lezárják, és az orvosukat meggyilkolják. És mindeközben titokzatos
csalók és gyilkosok kergetik egymást a nemzetközi vendégekkel és ártatlan
bámészkodókkal zsúfolt Grand Hotelben, a monszun is közeledik. </i><o:p></o:p></div>
<a name='more'></a><br />
Félix van Gullen, azaz Jáva Réme egy kissé szeleburdi és meggondolatlan életet élt, ezért az apja, aki megunta a fia kilengéseit, hazarendeli azért, hogy megnősítse és így megnyugodva letelepedjen. A fiúnak ehhez nem sok kedve van, ezért fittyet hányva az ellopott ruháira, pizsomában lép olajra. Véletlen miatt választja Maud szobáját, mivel azt gondolja, hogy az üres.<br />
<br />
A lány ekkor már nyakig ül a bajban, és az ismeretlen megjelenése csak tovább ront a helyzetén. Nem lát más kiutat, mint belemenni a játékba, egyel több vagy kevesebb titok már igazán nem számít. Kicsit megkönnyebbül a hírtől, miszerint Félix a gyilkos, de a fiú annyi hazugságot ejtett már ki a száján, hogy eben sem lehet biztos. <br />
<br />
Elder felügyelő ugyan más céllal érkezik, de a végére átveszi az egész nyomozást, mert a felettesei messze nem állnak a helyzet magaslatán. Az előkelő vendégeket nem lehet csak úgy letartóztatni, a botrány mindenkit tönkretenne, viszont a vesztegzár miatt legfeljebb szobafogságot lehet alkalmazni, csakhogy a szobákba nem mindig azok tartózkodnak, akikre számítani lehet.<br />
<br />
Eközben Félix bolyongásai számos véletlen helyzetbe és kellemetlenségbe sodorják, állandóan menekül vagy ruhát lop, de az életveszély és a házasodás réme sem távozik messzire. Ráadásul Lagondán kezdetét veszi a monszun szezon, amit ugyan senki sem várt, de feltartani sem lehet, és eközben a bubópestis sem egy elhanyagolható probléma. Hatalmas a keveredés, hirtelen több gyanúsított is akad, ráadásul néhányan önként magukra is vállaljak, abban a hitben, hogy egy kedves ismerősük a gyilkos.<br />
<br />
Meglepődtem, amiért sok dologra emlékszem a történetből, de persze a mélységek, viccek már nem voltak meg, így aztán igen jóízűen kuncogtam hallgatás közben a hajnali tömött 1-es villamoson - ez még pont a maradj otthon kampány előtt történt. Ezzel természetesen megint csak kilógtam az álmos, telefont nézegető nagy átlagból, de hát ez van! Néha kedvem lenne kitűzni magamra, hogy hangoskönyvet hallgatok, mert az arcomon mindig látszik, mit olvasok, ami miatt biztos vagyok benne, sokakat megleptem már korábban, és fogok ezután is.<br />
<br />
A krimi szál nem igazán összetett, nem ez a regény erőssége. Rejtő írásai igazi békebeli ponyvák, méghozzá a szórakoztató fajtából. A karakterek nem túl mélyek vagy összetetettek, talán kicsit sablonosak is, de sokfélék, ami miatt eleve garantált a szórakozás, és Rudolf Péter előadásában egészen új szintre emelkedett az amúgy sem gyenge élmény. Borzasztóan hamar végeztem vele, és mivel szerencsére a <i><a href="https://play.google.com/store/music/collection/cluster?clp=YiAKDFJlanTFkSBKZW7FkRACGg4KDFJlanTFkSBKZW7FkQ%3D%3D:S:ANO1ljLfl6g&gsr=CiJiIAoMUmVqdMWRIEplbsWREAIaDgoMUmVqdMWRIEplbsWR:S:ANO1ljL5gr8&hl=en" target="_blank">Google Play</a></i>-ről vásárolható letölthető verzió, azt hiszem, hamarosan újra belemerülök kedvenc tinikorom regényeibe, de lehet, kipróbálom Kern András felolvasásait is.<br />
<br />
9/10<br />
<br />
<iframe allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/40J-qA9pu-0" width="560"></iframe>
<br />
<br />
Menet közben mondjuk rájöttem, több magyar nyelvű hangoskönyvet vennék, ha... Ha létezne belőlük hallgatható verzió. Akad néhány magyar nyelvű audio CD-m a múltból, amikkel nincs gond, mert anno az iTunes szépen átkonvertálta mindet, így most is élvezhetem őket. De árulja már el valaki, most min játsszam le a lemezeket...?reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-75365187252654750132020-03-15T09:00:00.002+01:002020-03-21T09:00:26.614+01:00Holly Jackson: A Good Girl's Guide to Murder (A Good Girl's Guide to Murder #1)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmaDbEJNGmXs3TrZUOh3cudPCPcT3-U9rT6sPWurPtmZaCt3isyGUCP0M5Y1w5kxMSlqM8gHXszyGd-MIuEZOeCkX3N5lemmh5l4ri6AEFsZsOiYsb7QBdYXNY0rJmIr3g24LFIZxXZTY/s1600/40916679._SY475_.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="313" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmaDbEJNGmXs3TrZUOh3cudPCPcT3-U9rT6sPWurPtmZaCt3isyGUCP0M5Y1w5kxMSlqM8gHXszyGd-MIuEZOeCkX3N5lemmh5l4ri6AEFsZsOiYsb7QBdYXNY0rJmIr3g24LFIZxXZTY/s320/40916679._SY475_.jpg" width="210" /></a></div>
Ifjúsági és thriller, szóval kötelező darabnak tűnt Holly Jackson első regénye. Már a tartalom is elég volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet, de a szokatlanul magas értékelés - 4.41 az 5-ből, több mint 7000 szavazat alapján - egyértelművé tette, hogy a téma kedvelői között, nagyobb megosztások nélkül szeretett. Már csak az volt a kérdés, milyen formátumot válasszak. <br />
<br />
<i>Pippa Fitz-Amobi a vizsgamunkájára készül és témának egy, a kisvárost erősen felkavaró gyilkossági ügyet választ. Andie Bellt öt éve ölték meg, bár a teste sosem került elő, és a gyilkos nem volt más, mint a barátja, Sal Singh, a környék egyetlen színes bőrű családjának fia. Senki sem kételkedik a fiú bűnösségében, de a lány nincs meggyőzve. Túl sok a soha meg nem válaszolt kérdés, Salt már nem lehet megkérdezni, mert a öngyilkosságot követett el, de a nyomok hozzá vezetnek, így a rendőrség lezárta a nyomozást. Megkeresi </i><i>Ravi Singh-t is, aki bár mindig is hitt a bátyja ártatlanságában, eleinte kétkedve fogadja, majd felismeri, Pipnek olyan lehetőségek is megadatnak, amik neki sosem, c</i><i>sakhogy az is kiderül, hogy valakinek nagyon is érdeke az igazság elrejtése. </i><br />
<a name='more'></a><br />
Végül hagyományos, könyv formátum mellett döntöttem, mert egész egyszerűen megtetszett a borítója. Mint utólag kiderült, ez több okból is helyes döntésnek bizonyult. Az interjúkat és a nyomozás eseményeiről készülő bejegyzések más betűtípussal, és másfajta szerkesztésben jelennek meg a könyv többi részétől. Jól elkülöníthető, mi az, ami Pip életében történik, legyen az a nyomozás része vagy csak egy baráti találkozó, ugyanakkor a napló bejegyzései csak neki szólnak.<br />
<br />
Már az elején erősen kezdtünk, mert a 17 éves lány eltökélt és szilárdan hisz Sal ártatlanságában. Ezt egy régebbi élményére alapozza, amikor a fiú megvédte őt. Eltökélt, és el sem tudja képzelni, hogy valaki, akinek ennyire szilárdak az elvei, gyilkos lehet. A témája ugyan erősen felkavaró, de engedélyt kap rá, abban az esetben, ha nem háborgatja az érintett családot. Csakhogy Pip nem az archívumokból szeretne dolgozni, így sorra megkeresi Sal és Andie barátait is. Minél többet kérdez, annál több furcsasággal találja szembe magát.<br />
<br />
A kisvárosban mindenki összesúg Singh-ék mögött, előítéletek miatt nem is lehet senki más a gyilkos, csakis az indiai fiú, a nyomozás slendriánsága, az újságírói elfogultság senkinek sem tűnik fel, hiszen Andie szőke volt és csodálatosan szép. Persze volt egy másik arca is, a koránt sem szelíd és ártatlan, és meglepően sokakat haragított magára.<br />
<br />
A regény kimondottan okos, izgalmas és fordulatos. A cselekmény logikusan építkezik, minden nyom a rendelkezésünkre áll, hogy levonjunk bizonyos következtetéseket. Pip olyan főhős, akivel szórakoztató az út, kitartóan és aprólékosan szedegeti a morzsákat. Stabil elveit a családjának köszönheti, a tanítás pedig igen csak jó támpont, mert ahogy belekezd a munkába szembesülnie - és persze döntögetnie is - kell a tabukkal, az angliai látszat békével, amibe ugyan beleférnek a színes bőrűek is, de mégiscsak oldalvást.<br />
<br />
Ahogy a történet halad, egyre többször kell felülvizsgálnia a kapcsolatait is, mert szépen nő azoknak a száma is, akik kellemetlennek érzik a kérdezősködését. Az első figyelmeztetésénél még azt gondolja, valaki csak szórakozik vele, egy barátja, de később már nem annyira biztos benne, mégis hallgat. Ravival kialakult kapcsolata baráti, bár többször falakba ütközik, már nem hátrálhat ki, hiszen az egész Singh család élete tönkrement, nem gyászolhatják meg a fiúkat, és a közösség is kiközösíti őket. Ha kiderül, hogy valaki az életét fenyegeti, a fiú inkább leállítja a nyomozást.<br />
<br />
Szerettem az interjúkat, a megjelöl hivatkozásokat, a kisvárosi karaktereket, a barátokat, eleségeket, a mindennapi tragédiákat és a lapokról átütő életet is, méghozzá az első betűtől az utolsóig. Fordulatos volt és lebilincselő, a kategóriájának és a stílusának is tökéletes megfelel. Holly Jackson frissen, lendületesen ír, és mivel igen jó könyv lett, örömmel vettem, hogy négy részt terveznek belőle legalább, és a második idén április végén várható.<br />
<br />
9/10
<br />
<div style="display: block; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal; margin: 12px auto 6px auto;">
<a href="https://www.scribd.com/document/450761397/A-Good-Girl-s-Guide-to-Murder-Excpert#from_embed" style="text-decoration: underline;" title="View A Good Girl's Guide to Murder - Excpert on Scribd">A Good Girl's Guide to ...</a> by <a href="https://www.scribd.com/user/237633337/msreeat#from_embed" style="text-decoration: underline;" title="View msreeat's profile on Scribd">msreeat</a> on Scribd</div>
<iframe class="scribd_iframe_embed" data-aspect-ratio="0.7080062794348508" data-auto-height="false" frameborder="0" height="800" scrolling="no" src="https://www.scribd.com/embeds/450761397/content?start_page=1&view_mode=scroll&show_recommendations=true&access_key=key-2OYJiZJAIiG7TxZMntEU" title="A Good Girl's Guide to Murder - Excpert" width="600"></iframe>reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-70386132190075493762020-03-10T19:35:00.001+01:002020-03-12T21:54:38.817+01:00Vámos Miklós: Töredelmes vallomás<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTKfsNMrgzQodlRL1LV8353b30qanshOBLms_ylcdouFZNIDYRtVSKlUFoy2oIDt_Te-wuDglwCOc8DzqjKjnOcUy4ZFtHm6OYHRqj9sCnqap-GggDJI-r0rznTXYD0c2iPXFidwa3gkw/s1600/39800538._SY475_.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="305" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTKfsNMrgzQodlRL1LV8353b30qanshOBLms_ylcdouFZNIDYRtVSKlUFoy2oIDt_Te-wuDglwCOc8DzqjKjnOcUy4ZFtHm6OYHRqj9sCnqap-GggDJI-r0rznTXYD0c2iPXFidwa3gkw/s320/39800538._SY475_.jpg" width="205" /></a></div>
A Töredelmes vallomás ajándék volt egy kedves barátnőmtől. Úgy gondolta, fogok neki örülni, és igaza lett, mivel szeretem Vámos Miklós könyveit. Idén lett 70 éves, viszont sehol sem tartok az életművével, ezért úgy gondoltam, hogy eme szép kerek évforduló tiszteletére ideje kicsit lefaragni a lemaradásból.<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<i>Egy életen át írtam novellákat. Elméletem szerint a novella nem azonos az elbeszéléssel. Az elbeszélés olyan történet, amelyet a havilapokban adunk közre, terjedelme tizenötezer karakternél több, néha húsz- vagy akár harmincezer. Elég hosszú tehát. A novella viszont az, ami befér a hetilap egy teljes oldalára, tehát régi számolással kábé tíz flekk (ennyi nagy sorközzel telegépelt oldal). Ami ennél is rövidebb, az mi? A két háború közt tárcának hívták, ám az inkább egyfajta személyes újságcikk. Lehet-e novellát – történetet – írni még sokkal tömörebben, ha tetszik, töményebben? Kihívás. Én megpróbáltam, először szerkesztői kérésre, aztán már sportból, „odaülök, rövidülök” jeligére.</i></div>
<a name='more'></a>Rendhagyó módon a kötet eredeti ismertetőjét másoltam be, mégpedig azért, mert nem egy összefüggő történetről beszélünk, nehéz lett volna tartalmat írnom hozzá, és azért is, mert ki más mutathatná be a könyvét, ha nem az író? <o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Vámos Tibor Miklós 1950-ben született, nagyjából a második világháború és 1956 között félúton. A családja, ahogyan nagyon sok abban az időben, nem volt átlagos. A politikai helyzet rányomta a bélyegét mindenre, édesapja szívbetegsége, majd édesanyja depressziója korán megtette családfőnek. A történetei nagyjából 6 éves korában kezdődnek, és valahol a hatvanas éveinek közepén érnek véget. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A novellák érdekes rajzolatod mutatnak rólunk, azokról a láthatatlan összefüggésekről, amiket talán mi magunk sem látunk meg, csak ha elérjük azt a kort, amikor hátradőlve és végiggondolva egyszer csak képesek leszünk összerakni életünk kockáit, ahogy történik ebben az esetben is. A Töredelmes vallomások egyfajta szembenézés a múlttal, az elkövetett hibákkal, az apróságokkal, amiket adott időben még nem, vagy máshogy értettünk. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Vámos Miklós tagadhatatlan szereti a szüleit, de direkt szeretetet, annak kifejezését alig kapott, és ezzel nem volt egyedül. Amikor végignézek a környezetemen, azt látom, hogy a háborús gyerekek sokszor képtelenek voltak szeretetet adni, mert a legtöbb esetben ők sem kaptak. És nem csak az éhezés miatt, hanem mert az egy ilyen világ volt. Nem volt divat beszélni a dolgokról, a női és férfi sztereotípiák erősen éltek, az éhezés pedig felülírt minden szükségletet. Ezért az ő gyerekeik, a 50-es és hatvanas években születettek is ezt látták, ezt tanulták.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Képtelenek voltak másra, mert lekötötte őket a fennmaradás. És ez nem azt jelenti, hogy nem szeretik a gyerekeiket, vagy nem olvastak esténként mesét nekik, bár a mi köreinkben valóban nem, hanem hogy egy sérült korosztály egy újabb sérült generációt hozott a világra, csak éppen máshol, máshogy sérültek. Korán nőttek fel, és ebbe a sorba tökéletesen beleillik a szerzőnk is, olyan szerepet vett át 16 évesen, ami akkoriban talán nem volt teljesen szokatlan, de manapság, ennyi évvel és saját családdal a háta mögött már egyértelműen nagy terhet jelentett. Jóllehet tisztán látszik, mit és miért csinált, mire figyelt, mire nem, mik a hibái, a kudarcai, de azok is, mik az erősségei, és hogy az élettől milyen leckéket kapott. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az elvárások nyomása, két család eltartása, a kezdő írói karrier, a külföldi utak, okoskodás a valutával, tönkrement kapcsolatok, több gyerek több asszonytól mind olyan láncolat, ami ok-okozati kapcsolatban áll egymással. Ezek tükrében pedig a hosszabb, rövidebb vallomások sokkal intimebb felhangot kapnak, még úgy is, hogy a legtöbb történet nem belsőséges. És valahogy mégis az... </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az esszék, novellák vagy tárcák egy kicsiny részét már ismertem, de ebben a gyűjtésben sok történet új értelmet nyert. Végére valóban egy szavas írások kerültek, és üres lapok is, ahova az olvasó is írhat. Ez utóbbi kedves ötlet, de az egy szavasokkal sokáig nem tudtam mit kezdeni. Aztán hirtelen arra jöttem rá, bármit elé tehetek, bármire gondolhatok, és aztán - akár a Magic 8 golyó, csak rázás helyett felütök egy lapot - kapok egy választ.<br />
<br />
Összességében szerettem, néhány vallomással saját személyemben, másokkal pedig a szüleim helyett azonosultam. Érdekes és elgondolkodtató pillanatokat mutatott egy ember, ebben az esetben egy író életéből.<br />
<br />
9/10</div>
reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-47822227178202413532020-03-08T10:22:00.002+01:002020-03-08T10:22:55.732+01:00Anne Rice: Prince Lestat and the Realms of Atlantis (The Vampire Chronicles #12) <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKH1cwbMiNIAlrRKiPEQL2ktLq5iB5t-HsYoE-PIOx-dJgOzz1iq2jl-7SM7zt99vOPlVS3vC30CSuw2LPRjJuWPXo-wGXBP84xsAWKEWueCf_CXRZ9yfNBe9-u0l5ec4gyCKDDAHaoL8/s1600/33298106.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="278" data-original-width="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKH1cwbMiNIAlrRKiPEQL2ktLq5iB5t-HsYoE-PIOx-dJgOzz1iq2jl-7SM7zt99vOPlVS3vC30CSuw2LPRjJuWPXo-wGXBP84xsAWKEWueCf_CXRZ9yfNBe9-u0l5ec4gyCKDDAHaoL8/s1600/33298106.jpg" /></a></div>
Nem olyan rég döbbentem rá, hogy valamiért a Vámpírkrónikák 12. részének kiadása idehaza még várat magára, pedig már a 13-ik is kijött több mint egy éve. Aztán meg is fedtem magam, mert én sem állok sokkal jobban, a Realms of Atlantis ekkor már vagy másfél évet csücsült a polcon, ideje volt belevágni. Ilyenkor persze felmerül, mégis mire vártam eddig, de kérlek, ne kérdezzetek! Fogalmam sincs.<br />
<i><br /></i>
<i>Lestatot és Amelt ugyanaz az álmom kísérti, egy hatalmas
várost látnak, amint leomlik és elnyeli a víz. Egyikőjük sem ismeri a helyet,
de van valami nyugtalanító a képben. Louis visszatérése jótékonyan hat a
hercegi munkára, de akkor még senki sem tudja, hogy ez a béke hamarosan
brutális gyorsasággal ér véget. bekövetkezik az elképzelhetetlen, </i><i>megölnek egy vámpírt, az elkövető pedig nem közülük való, de még csak nem is ember. A vizsgálódás során az is kiderül, nincs egyedül, de mindezek közben Budapesten, a földalatti pincében fogvatartott fiatal fiút már 10 éve
kínozzák, és kilátástalan a helyzete, esélye sincs a szökésre.</i><br />
<br />
<div class="MsoNormal">
</div>
<a name='more'></a>Kicsit felemás érzéseim vannak, mert vártam és vágytam rá, Lestat még mindig imádni való, a világ, a karakterek magukkal ragadtak, de a könyv felét elvivő szál egy picit... nos, hát mi tagadás, meglepett. Arról viszont sokáig fogalmam sem volt, milyen értelemben. <o:p></o:p><br />
<br />
Lestatot átsegíti mindenen az imádott Louis jelenléte és barátsága. A férfi mostanra már megbocsájtott minden vélt és valós bűnt, kapcsolatuk mélyebb, mint bármikor. A hercegi teendők nagy része protokolláris, a szabályokat az arc mögé Marius teszi. A változás nehéz, de a gyerekkori otthona, Château de Lioncourt, hatalmasra nőtt, modernebb lett és nyitva áll a kapuja miden vámpír előtt.<br />
<br />
Amel azonban nyugtalan, többször tűnik el, és bármennyire is szereti Lestátot, a testébe zárva mégis csak nehéz. Az álmok mindkettőjüket egyformán elgondolkodtatja, de a titokzatos idegen, aki a mérleg nyelvén két halott és egy sérült vámpírt hagy, pont mindennek az alapját, Amelt kívánja megismerni. Úgy tűnik, hogy ő és a titokzatos testvérei ismerik korábbról, tudják, honnan jött, mi történt vele. Szóval sokkal többet, mint ő maga.<br />
<br />
Fegyverszünetet kötni velük talán nem mindenki szerint jó ötlet, a faj rájuk nézve is veszélyes, de a kíváncsiság és a történet, amit mesélhetnek elég ahhoz, hogy a herceg sértetlenséget és bocsánatot ígérjen nekik, a titokzatos Replimoidok pedig, akik kezdetben csak négyen voltak, eljönnek és elképesztő dolgokat mesélnek a származósukról, a madárszerű szülőkről, és a küldetésükről. Mert ők az <i>emberek céllal</i>, akik nem mellesleg halhatatlanok.<br />
<br />
A felbukkanásuk újra felszínre hoz néhány belső viszályt, a kitagadott Rhoshamandes szövetsége Rolanddal és a kínzás, aminek kitették az egyik replimoidot megbocsájthatatlan, és az egyensúlyt helyre kell állítani, a bizalmas barátokat pedig közel tartani. Amel előtt olyan lehetőség nyílik meg, amiben nem mert reménykedni, és megesik többször is, hogy megkísérli átvenni közös testük felett az irányítást.<br />
<br />
A történet nagyon érdekes, de a felétől a szokásosnál is lassabb. A replimoidok egy újféle teremtéstörténetet hozna magukkal, istenként imádottakkal vagy gyűlöltekkel, az emberiség fejlődését meghatározva, és ezzel persze a vámpírokét is. Volt egy pillanat, amikor felvontam a szemöldököm, főleg, amikor az ősi vallást összekötötték a jelenlegi kereszténységgel. Ráadásul egy olyan lehetőségekkel teli irányt is mutat, ami miatt a következő rész nagyon izgalmasnak tűnik. Na már olyan <b>Anne Rice</b>-os módon. Kicsit lassan és komótosan. <br />
<br />
A tempó ellenére szerettem. Nem haladtam vele gyorsan, de Lestat fejében lenni még mindig elsöprő élmény, még akkor is, ha az évek alatt valamivel szelídebb lett. A két faj találkozása új irányba tereli a történetet, lágyan sodró sebességgel, szép leírásokkal, elgondolkodtató összefüggésekkel. A valóság és a fantázia összemosásával. Szerettem, ahogyan lassan építkezik, és még a majd felét elfoglaló lassú történetvezetést is. Várom a következő részt.<br />
<br />
9/10<br />
<iframe allow="autoplay" frameborder="no" height="166" scrolling="no" src="https://w.soundcloud.com/player/?url=https%3A//api.soundcloud.com/tracks/289416095&color=%23ff5500&auto_play=false&hide_related=false&show_comments=true&show_user=true&show_reposts=false&show_teaser=true" width="100%"></iframe>reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-59308859341096642952020-02-29T10:13:00.001+01:002020-02-29T10:13:37.200+01:00Jeaniene Frost: Wicked Bite (Night Rebel #2)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbKthjAK6vLQ1n4SNVBC-Xyt9-4tQI8Tj6oKluruGpc0cODSFXBCDrVMMyn5FmFY4xpm7h8Kz6S1ddwV4eGqa5jegEG6-3W4Uz7o_80ARHwX8Lw7lZh9UeEb8J6pnHfKzwoHopU6cB8pw/s1600/50269091._SX318_.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="318" data-original-width="318" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbKthjAK6vLQ1n4SNVBC-Xyt9-4tQI8Tj6oKluruGpc0cODSFXBCDrVMMyn5FmFY4xpm7h8Kz6S1ddwV4eGqa5jegEG6-3W4Uz7o_80ARHwX8Lw7lZh9UeEb8J6pnHfKzwoHopU6cB8pw/s1600/50269091._SX318_.jpg" /></a></div>
Vártam a folytatást, a bevezető kötet ugyanis kellemesen feldobott, és bár némileg lelombozott, hogy nem lehetett tudni, hány részes lesz, erősen bizakodtam, megállunk a duológiánál. Tévedtem! Most úgy tűnik, hogy lesz majd még egy, amin már kellően kibosszankodtam magam, méghozzá a folytatás előtt, de ugye Frostnál semmi sem biztos, lehet abból még kettő is...<br />
<br />
<i>Ian nem sokra emlékszik, de abban nem kételkedik, hogy a drága kis felesége, Veritas, úgy otthagyta, mind eb a szaharát, ráadásul nem válaszol az sms-eire, nem veszi fel a telefont. egyszóval: utolérhetetlen. Mit tesz ilyenkor egy aggódó, ámbátor szemtelen és a törvényre nagy ívben tevő férj? Bepereli a vámpírok tanácsát. A felesége eközben Dragon nyomában jár, keresi a kiszabadult lelkeket, akik közül jó néhány mesze sem barátságos. És hogyha nem lenne elég baja, a tanács maga elé idézi, és ezen a ponton komolyan aggódik, hogy mire odaér, kivégzik a világ legpofátlanabb, tiltott varázslatokat űző vámpírját.</i><br />
<a name='more'></a><br />
Egyből belecsapunk a lecsóba, Ian nehezen dolgozza fel, sőt nem is igen képes feldolgozni, hogy számára becses és értékes eltűnik az életéből, ezért még arra is képes hogy Vlad feleségének segítségét kérje. Idegesít mindenkit maga körül, a titok gondosan óvott buboréka, hogy miért is adta el a lelkét félő, hogy kipukkad. Nem nagyon érti az űrt a szívében és az emlékei között sem, de akárhogy is, erősebben és démoni erőkkel gazdagodva lépett ki a kalandból.<br />
<br />
Az, hogy nem emlékszik pontosan, nem akadályozza meg semmiben. Miden figyelmeztetés ellenére igyekszik összekaparni a múltját, vállalva az ezzel járó életveszélyt is. Veritas közben azt gondolja, hogy a férje élete ér annyit, sőt többet is, mint a magány és a fájdalom, amit viselni kénytelen utána. Apja megtett mindent, amit tudott, Ian biztonságban van Dagontól, de ő nem. És dacára a háta mögött lévő több ezer évnek, a második természetének, amit oly gondosan dédelgetett, sokat kellett feladnia. De többre is hajlandó lenne, ha tudná, hogy a szerette biztonságban van.<br />
<br />
Nos, arra persze nem számított, hogy Ian emlékszik majd rá, arra sem, hogy azért, amire nem emlékszik, meghalni is képes lenne. A csapat egyetlen kiszámíthatónak tűnő tagja Dagon, aki régi hatalmát kívánja visszakapni, szóval azt teszi, amit minden démon tenne az ő helyében, lelkeket gyűjt. <br />
<br />
Ez a sorozat egy örömtúra. Frost visszatért azokhoz az alapokhoz, amikben jó. A karakterek erősek és fejlődnek, a történet az elejétől pörög, a szálak fokozatosan kapcsolódnak, nem kapunk meg minden információt egyben, viszont olyan oldalágat hoz be, ami izgalmas lehetőségét ígéri egy esetleges Cat és Bones visszatérésnek. Új szereplőket mutat be, barátokat, lehetséges barátokat, szövetségeseket vagy éppen potenciális ellenség jelölteket. Régi ismerősök bukkannak fel egy-egy rövid cameo erejéig, tökéletesítve a képet.<br />
<br />
Imádtam, tényleg, s minden félelmem, miszerint Frost ezzel az el nem döntött számú folytatással csak tönkre vágja az egész élményt, alaptalannak bizonyult. Legalábbis eddig a pontig. Csakhogy a harmadik részért nem kezeskedem, a Wicked Bite vége ugyanis, hát... érdekes. Egy fő szálat lezárunk, aztán bejön valami teljesen váratlan, olyasmi, amit nem lehetett előre látni, és egy olyan irányba fogja elvinni a 3. részt, ami, most úgy érzem, teljesen felesleges, kínos és értelmetlen, miközben létezik egy olyan irány is, ami rengetegeket érdekelne.<br />
<br />
Nagyon remélem, hogy tévedek, és a harmadik kötet nem fogja tönkretenni az ígéretes, és eddig majdnem kitűnő élményt, mert dacára Veritas hangulatingadozásainak, elképesztő módon szórakoztatónak találtam Ian iróniája, a történet a karakterek miatt. Tavia Gilbert pedig kitűnő munkát végzett, ahogy a többi Jeaniene Frost regénnyel is, és mivel a legtöbbet olvastam, ismétlésnek újra hallgatom majd az összeset. Előbb vagy utóbb...<br />
<br />
9/10<br />
<br />
<iframe allow="autoplay" frameborder="no" height="166" scrolling="no" src="https://w.soundcloud.com/player/?url=https%3A//api.soundcloud.com/tracks/740333467&color=%23ff5500&auto_play=false&hide_related=false&show_comments=true&show_user=true&show_reposts=false&show_teaser=true" width="100%"></iframe>reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-449076600664350092020-02-25T19:47:00.001+01:002020-02-25T19:47:08.080+01:00Gregory Ashe: Pretty Pretty Boys (Hazard and Somerset #1) <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhejp_j16FPHnvkIBfoaDo_jPprDFBoIu2wFPPuVNFepHgqULxGxsmgnYMek4mzAXZBb7voSqPI4s08QFp8W4LQSAv_xjo4B3EoSpkV8cYTpTd7JEg_TTuSS68jzhtR8Yslesr_4mvX0Io/s1600/40880423._SX318_.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="318" data-original-width="318" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhejp_j16FPHnvkIBfoaDo_jPprDFBoIu2wFPPuVNFepHgqULxGxsmgnYMek4mzAXZBb7voSqPI4s08QFp8W4LQSAv_xjo4B3EoSpkV8cYTpTd7JEg_TTuSS68jzhtR8Yslesr_4mvX0Io/s1600/40880423._SX318_.jpg" /></a></div>
A címe miatt igen bizalmatlan voltam, de a Goodreads ajánlott a széria 3. kötetét, ami viszont meglepően érdekesnek tűnt. Némi gondolkodás után úgy döntötten, egy sorozatot sem illik a közepén kezdeni, még akkor sem, ha krimi, ezért, ahogyan dukál, beszereztem az első részt.<br />
<br />
<i>Emery Hazard átkozottul jó nyomozó, de van valami, amitől egész életében képtelen volt szabadulni. Visszatérni pokoli gyerekkorának színhelyére egyáltalán nem könnyű, Wahredua, az álmos és rendkívül korlátolt kisváros azóta tovább nőtt, de most is felette lebeg Emery első szerelmének halála. A városi rendőrségnek kapóra jön az új fiú nyíltan vállat szexualitása, mivel néhány gyűlöletbűntény borzolja a helyi LMBTQ közösség idegeit. Arról azonban nem volt szó, hogy a társa nem lesz más, mint az egyik legaljasabb gyerekkori zaklatója, John-Henry Somerset. </i><br />
<a name='more'></a><br />
A címe ellenére egész jó értékeléseket kapott, és azt is itt kell tisztázni, hogy dacára a M/M felállásnak, nem romantikus regény, és nem nők írták nőknek, mivel Ashe valójában is férfi, és bárkit megcéloz vele, aki hajlandó kézbe venni. Csak egy krimi, amiben a főhős történetesen meleg, aminek szinte alig van jelentősége. Persze a cselekmény szempontjából nem elhanyagolható, mivel Hazardot épp a nemi identitása miatt közösítették ki és zaklatták az iskolatársai, Somerset pedig egy volt a bandából. Ezt a hatalmas csomagot kéne átlépniük valahogy ahhoz, hogy eredményesen dolgozhassanak együtt.<br />
<br />
Rengeteg sérelem szakad fel, és mindkét oldalon akadnak olyan dolgok, amikre nem büszkék. Hazard gyűlöletet és haragot érez Henry iránt, sosem bocsájtott meg neki és barátainak, feldolgozni is képtelen volt a történteket, így számára szinte elképzelhetetlen az a világ, amelyben az új partnere megértőbb és nyitottabb, ráadásul akit szintén kisértenek a történtek. A férfi alkoholista, tönkrement az élete, a felesége elhagyta, nem találkozhat a kislányával, és ez még csak nem is a sor vége.<br />
<br />
Az enyhe gyűlöletbűntény hullámot utoléri egy valóságos gyilkossági nyomozás, aminek során kénytelenek egymással tűzszünetet kötni, és belátni, hogy semmi, sőt, senki sem az, aminek elsőre látszódik. Hőseink azért néha gondolnak a szexre, emberek, azaz férfiak, van ez így, egyszer, valahol a regény kétharmadánál már majdnem történik valami, de csak majdnem. Hazard megismerkedik valakivel, akitől a frász is kiveri, bár az tagadhatatlan, hogy vonzódik Sommersethez. Szóval ha érintőleges szinten sem akarsz találkozni a témával, akkor ez nem a te sorozatod.<br />
<br />
Számomra viszont nagyon érdekes, ahogyan Ashe tálal bizonyos dolgokat, emlékeket, gondolatokat. Mesterien bánik a húzd meg ereszd meg filozófiával, és épp ilyen módon hullámzik Hazard kedélye is, de leginkább lent jár, mert nem éppen a kedves és emberbaráti szeretet hajtja. De mindig, amikor előre lépnek, amikor a nyomozás is halad és a kapcsolatukban is enyhül a feszültség, történik valami, ami miatt az egész mehet a levesbe. Emberileg teljesen elképzelhetőnek tartom, sőt ismerem is azt, amikor meg akarsz bocsájtani valakinek, tényleg csak túl akarsz lenni rajta, de az utolsó pillanatban megint csak kiderül, hogy áltatod magad. Leszámítva azt az apróságot, hogy nem, mert mindannyian csak a múltunk és szokásaink rabszolgái vagyunk.<br />
<br />
Meglepő módon tetszett, látom benne a lehetőséget, a fejlődés képességét, és a szórakoztató faktort is. <b>Tristan James</b> tökéletes választás volt narrátornak, mélységet adott a regénynek, ahogyan a fennmaradó és átívelő száll feszültséget. Legalább lesz mire várni a továbbiakban. De nem kell nagy elvárásokat támasztani azért, a helyzet valójában igen egyszerű: ha szeretnél nyakig merülni egy valamikori kisváros bűneinek emlékében, kedveled az izgalmas nyomozós sorozatokat, ahol a szereplők között vibrál a levegő, jóllehet néha csak a színtiszta gyűlölettől, nincs kifogásod a kicsit sötétebb sztorik és hősök iránt, akik fanyar humorral és kellemes iróniával élik az életüket, no meg a bromance is az elemed, akkor engedd el a címet és borítót, mert ezektől eltekintve szerethető. Én legalábbis szerettem<br />
<br />
8/10<br />
<br />
<i><a href="https://www.audible.com/pd/Pretty-Pretty-Boys-Audiobook/B07FCQWSWD" target="_blank">Itt belehallgathatsz</a></i>reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-54339657063197181772020-02-23T09:30:00.000+01:002020-02-23T09:32:41.811+01:00Vince Flynn: American Assassin - Amerikai bérgyilkos (Mitch Rapp #1) <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjS-xTAkrWPQXy3nkAIMaci1m0fqApf2OJnDYTwk484WVmokEBwBgTY7bcbbg-Cw4oYBV3uAgKe3sdYYvJ7i8_A7lGDoZh64WGaC8-A1tD2tKsQB8UGMTRt90B3sX5MvWn_DmRin0RY6KI/s1600/9830919.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="250" data-original-width="250" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjS-xTAkrWPQXy3nkAIMaci1m0fqApf2OJnDYTwk484WVmokEBwBgTY7bcbbg-Cw4oYBV3uAgKe3sdYYvJ7i8_A7lGDoZh64WGaC8-A1tD2tKsQB8UGMTRt90B3sX5MvWn_DmRin0RY6KI/s1600/9830919.jpg" /></a></div>
Az saját szegénységi bizonyítványom, de amíg ki nem jött 2017-ben az <i>Amerikai bérgyilkos</i> - <b>Dylan O'Brien</b> és <b>Michael Keaton</b> főszereplésével, amit alighanem épp ezért néztem meg -, fogalmam sem volt arról, hogy a film <b>Vince Flynn</b> azonos című regénye alapján készült. Mindenki azt mondta, a könyv jobb, de mivel kronológiailag nem az első, előzménykötet és a múltban játszódik, nyilván sok szempontból másmilyen. Nem mondhatnám, hogy ütős film volt, hogy lélegzetet sem kaptam tőle, de volt valami a karakterben, ami miatt azt gondoltam, érdemes odafigyelni rá.<br />
<i><br /></i>
<i>1989-ben, a 23 éves Mitch Rapp bekerül a CIA titkos kiképzőtáborába, hogy már korábban megszerzett képességei mellé a tökéletes gyilkost is begyűjtse. Számára több ez a munka, mint hazafias szolgálat, személyes bosszú azok ellen, akik megölték a a Pan Am 103-as járatán utazó barátnőjét, több száz ártatlan utassal együtt. Eltökélt és célorientált, de azért nyitott a kérdés, képes lesz-e megölni valakit, ha eljön az ideje? Aztán már nem az a talány, hogy gyilkossá vált-e, hanem, képes-e megmenteni a foglyul ejtett társai életét. </i><br />
<a name='more'></a><br />
Az előzménykötet megjelenésének idején már világszerte ismert volt Mitch Rapp alakja, mert akkora már 10 kötetben, rendkívül szorgosan mentette a világot. Két kérdés volt, kronológiai vagy megjelenés sorrendjében kezdjem-e (szigorúan kronológiaiban), és a nyelv, azaz magyarul vagy angolul. Ez a kérdés is igen hamar eldőlt - szóba sem jöhetett magyarul -, de azért... na!<br />
<br />
Most komolyan, hogy lehet kiadni így egy sorozatot? Az eddigi 18 részből - az eredeti megjelenés időrendjében - 12 jött ki magyarul. Megjelent az első rész, kétszer is - és nyilván ezek későbbi megjelenések -, aztán a 2, 4, majd a 7. A 9. résztől a 16-ig folyamatos, itt tartunk most. Rendben, elvileg nem szorosan összefüggő történetek, minden kötet külön sztoriból áll, viszont egy igazi könyoholistának ez borzasztó gondolat. Karakterfejlődés és ide-oda utalások a részek, karakterek között is létezik a világon! Valahol biztos, mert egy rész után még nem tudom, de mindig van valami kis apróság. A folyamatosság hiánya kicsit elkedvtelenített, és némi háborgás után az angol hangoskönyvek mellett döntötte.<br />
<br />
A történet az elejétől pörög, több szálon fut egyszerre. Nem csak Mitch gondolatait ismerjük meg, hanem nagyjából minden főszereplőét. Stan Hurley az alkoholizmus felé haladó, lassan kiöregedő, leginkább már csak oktatással foglalkozó ügynök nem látja be, hogy változnak az idők, és hogy már nem feltétlen az a fontos, ami korábban számított. Mérges, és ismerkedése az új titánnal, akit a tetejébe még a főnők hozott, kis híján balul sül el, ezért természetesen a fiú a hibás. Forrófejű, a pillanat hatására dönt, istenadta tehetség, de ezt nem könnyű belátni, amikor az ember mindenáron utálni akar valakit. <br />
<br />
Bejrútban és Moszkvában egyformán mozgolódnak, nem elég, hogy valaki kiiktatott egy fontos láncszemet a fegyverbeszerzési üzletből, ismeretlenek nem átallották lenyúlni a gondosan megkeresett millióikat. A háború azonban pénzbe kerül, és ez eltűnését nem nézik jó szemmel sem terrorista sejteknél, sem az SVR-nál. Először egymásra mutogatnak, hiszen ez a legegyszerűbb, aztán külön-külön keresgetik a kiutat.<br />
<br />
A felolvasás kiváló, a hang... itt álljunk meg egy percre, George Guidall elképesztő, ha narrálásról van szó. 1300 köröl vannak azok a könyvek, amik neki köszönhetik a karaktereik hangjait, és ne szépítsük, 1938-as születésű, szóval nem túl fiatal, és bár egyáltalán nem olyan a hangja, mint amilyennek egy 23 évest elképzelek, de... most először nem érdekel. Mert egyszerűen csak fantasztikus minden perce, és nem hiszem, hogy elcserélném bárki másra.<br />
<br />
A sztori logikus, fokozatosan építkező. A szálak itt-ott összeérnek, aztán megint szétválnak, a legtöbb szereplő, így vagy úgy, de ismeri egymást, ami egy újabb színt ad a cselekményhez. Nem atomfizika, de kellemes felüdülést és laza izgalmat ígér, amit maximálisan be is vált. A karakterben rejtőző lehetőségek biztatóak. Szerettem, szóval folytatni fogom.<br />
<br />
8/10<br />
<iframe allow="autoplay" frameborder="no" height="166" scrolling="no" src="https://w.soundcloud.com/player/?url=https%3A//api.soundcloud.com/tracks/93087605&color=%23ff5500&auto_play=false&hide_related=false&show_comments=true&show_user=true&show_reposts=false&show_teaser=true" width="100%"></iframe>reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-58491902930575586572020-02-16T08:41:00.002+01:002020-03-13T23:12:34.422+01:00Virginia Woolf: Orlando<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdp9MBrhwKjPXYZlouC1hvPXzEtFB6jGGms3g7bbP5HI0Sy_Yi5amYk2ke63Qgb3jZQnbmooVTQTAZ4XGJQ0jIegIn8T4qDmwMvcgYe38MNii0oxROY5qXnG2eAjHBbpxw2x-jtBtZmJQ/s1600/41089357._SY475_.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="306" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdp9MBrhwKjPXYZlouC1hvPXzEtFB6jGGms3g7bbP5HI0Sy_Yi5amYk2ke63Qgb3jZQnbmooVTQTAZ4XGJQ0jIegIn8T4qDmwMvcgYe38MNii0oxROY5qXnG2eAjHBbpxw2x-jtBtZmJQ/s320/41089357._SY475_.jpg" width="206" /></a></div>
<b>Virginia Woolf</b> már elég régen a kedvenc íróim közé tartozik, de az a helyzet, hogy nem haladok túl sebesen az életművével - legalább az elhatározás és a szándék megvan. Így esett aztán, hogy amikor a Keletinél lévő <i><a href="https://poketonline.hu/" target="_blank">Poket</a></i> automatát böngésztem, megláttam egy olyan regényt, amit még nem olvastam, sőt, a polcomon sem tudhattam. A csorbát kiköszörülendő, egyből haza is hoztam magammal. <br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<i>Orlando az Erzsébet-kori Anglia szépreményű ifjúja, a
királynő egyik kegyeltje közelgő házasságát felrúgva heves viszonyba kezd egy
orosz hercegnővel, aminek hatására elveszti az előjogait, és törött szívét
ápolandó visszavonul vidéki birtokára. Ott aztán elmerül a magányába, nemes
emberhez méltatlan módon verseket farag, melyeket megoszt a kor egyik ismert
költőjével, de csak becsmérlést és egy gúnyverset kap jutalmul. Egy újabb baljóslatúnak
látszó lehetséges viszony elől Törökországba szökik, és bár kitűnően látja el
nagyköveti feladatait, ott nemet vált, majd egy kitérő után, hazatér Angliába.
A XVIII. század nem vár tárt karokkal egyetlen hajadon, felügyelet nélküli nőt
sem, pereskedik a vagyonáért, de az irodalmi szalonokért, a költőket
felvonultató társaságért továbbra is odavan. Aztán a XIX. század újabb
kalandokat és egy férjet hoz, csak hogy az 1900-as évek elején legyen kit haza várnia. </i></div>
<br />
<a name='more'></a>Nehezemre esik írni a regényről, és nem azért, mert nem lenne róla mit, hanem mert rengetegen tették már előttem is, sokkal tehetségesebben, hozzáértőbben, nagyobb szenvedéllyel és odaadással. Mert csak így érdemes. És hogy akkor miért erőlködöm mégis, nos, az az igazság, Woolf megosztja az olvasókat: vagy szereti valaki vagy nem, középút nem létezik. Ebből a szempontból Orlando is pont olyan, mint a többi regénye, de a maga módján mégis teljesen más. <br />
<br />
Az egész regény egy gigantikus mondatfolyam. A központozás dacára azt éreztem, hogy az első mondattól az utolsóig sodor magával, néha lenyom, máskor enged levegőt venni, de leginkább olyan, mint egy vadvízi evezés, imádod, az adrenalin felpörget, csakhogy kár lenne tagadni, néha azért behúznád a féket, de már nem lehet. Orlando kalandjai, ismerkedése a költészettel, nemváltása, kóborlása a cigányokkal és még egy sereg dolog magától értetődőnek látszik miközben olvasod, de semmi sem jelezte előre, szóval ha szigorúan nézzük, értelmetlen az egész. Aztán valahogy mégsem az.<br />
<br />
Úgy repültem át a századokat, ahogyan Orlando, csodálkoztam rá dolgokra, ahogyan ő tette. Rajongása a költemények után, sétái az ősei között, még akkor is ha néha képtelenség vagy hiányos történetvezetést takar, legalább annyira érdekes, mint első alkalommal rácsodálkozni önmagunkra. Csoda a maga nemében, és nem is lehet kevesebb. Egy ember, aki négy évszázadot látott, hihetetlen, de valójában elég hozzá 30-40 év is, hogy elképesztő változásokat éljünk meg. Orlando elmélázik férfi nagyságán, és azon is, hogy nőként milyen praktikákat kénytelen alkalmazni.<br />
<br />
Ha össze kéne foglalnom azt is mondanám, hogy egy olyan ember története, aki állandó és ön azonos marad. Akkor is, amikor minden megváltozott körülötte, még a neme is. Valaki, akinek az egész életét a költészet határozta meg, így az élete is olyan, mint egy végtelen ballada. A maga mögött hagyott századokban rengeteg dolog változott, de sok dolog ugyanúgy maradt, a nők elfogadottsága, helyzete, a velük szemben támasztott elvárás. A modern nő felrúghatja, alakíthatja a saját ízlésére, élheti a saját tempójában, de megszabadulni tőle sosem fog teljesen.<br />
<br />
A többszörösen összetett mondatok, a számos soron keresztül tartó, sokszor következő oldalra áthúzódó részeik és zárásaik mindig is feladták a leckét. Ha nem tudok rá koncentrálni, inkább félreteszem, mert a végére elfelejtem, mi volt az elején. Nehezített pálya <i><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Virginia_Woolf" target="_blank">Virginia Woolf</a></i> minden könyve, viszont amikor végre létrejön az összhang, mintha csak verset olvasnál. A prózai költészetével, a világnézetével, minden fájdalmával és depressziójával együtt olyan ütemet teremtett, ami - függetlenül a kortól, amiben olvasod - magával ragad, ringat és dédelget.<br />
<br />
10/10<br />
<br />
Fordító: Szávai Nándorreeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-44214233893154608722020-02-13T16:10:00.002+01:002020-02-13T16:18:22.795+01:00Darren Shan: A Living Nightmare - Rémségek Cirkusza (Cirque du Freak #1)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyLniutKXRMAdgsxc7ApTU72FGS3ElfjhxU04mPofXfwIx7E4SP7wxgwZMAAK6nxmBSqilkb7RzQf8cQIHuB2gJFiplwlh3DQ73aXyE6Ikl63yL8cSZSo0UdwnfPKTYjiGEBlkHzzIE4g/s1600/51pB0p5EbPL._SL500_.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyLniutKXRMAdgsxc7ApTU72FGS3ElfjhxU04mPofXfwIx7E4SP7wxgwZMAAK6nxmBSqilkb7RzQf8cQIHuB2gJFiplwlh3DQ73aXyE6Ikl63yL8cSZSo0UdwnfPKTYjiGEBlkHzzIE4g/s320/51pB0p5EbPL._SL500_.jpg" width="320" /></a></div>
Az a helyzet, hogy a Rémségek cirkuszát már olvastam egyszer, viszont akkor nem írtam róla, és 2013-ban csak egy Teaser keddre tellett. A két ünnep között eszembe jutott, hogy ez egy teljesen félbemaradt sorozat, amit mindig is terveztem folytatni - hiszen tudjátok, rajongom a jó ifjúsági irodalomért - és mivel annyi idő eltelt már az első olvasás óta, 2020 első ismétlésének is tökéletes lesz.<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<i>Darren és barátja Steve eljut a híres neves Rémségek cirkuszába,
ami mindkettőjükre nagy hatással van, bár más-más okból. Véletlen kihallgatja
barátja és Mr. Crepsley, a pók idomár beszélgetését, így megismeri az előadó
titkos identitását, de az az apróság, hogy a férfi vámpír nem tartja vissza ama
elhatározásától, hogy megszerezze a főattrakciók, Madame Octát, a világ legkülönösebb pókját. Ez
a meggondolatlan tett egy olyan eseményhez vezet, aminek hatására Darren kénytelen
alkut kötni egy vámpírral. </i></div>
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNormal">
Másodjára is elképesztett, hogy a 248 magyar oldala nem volt elegendő megtölteni egy filmet - amikor 80 oldalból is képesek rá mások. Valószínűleg a regény vége miatt igyekeztek valami olyasmit adni az ifjú közönségnek, ami miatt berendelik a folytatást. Természetesen ez a törekvés nem jött be, a rajongók eleve nem értették az egészet, no meg az is kérdés volt, mit keresett az akkor 43 éves <i>John C. Reilly</i> a húszaséveiben járó Crepsley szerepében. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A sorozat népszerűsége nagyjából töretlen, számtalan újabb kiadást élt meg, idehaza is hetet és egy hangoskönyvet - utoljára a Sztalker Csoport <i><a href="https://poketonline.hu/" target="_blank">Poket</a></i> sorozatában - és ez nem véletlen. A sztori szerint Darren Shan, bár nem ez az igaz neve, mindent épp így élt meg, mint ahogyan elmeséli. Olyan világba csöppen, aminek a jelenlétéről soha nem is hallott, és tulajdonképpen nem is igen érdekli, de nincs más választása. Mégpedig azért nincs, mert a saját meggondolatlan tettének köszönhetően keveredik slamasztikába. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ez egyúttal az első rész nagy tanulsága is, és ezenkívül nem sok más akad. Megismerkedünk Darren hétköznapi családjával, a barátaival, végig követjük a sorsszerűen bekövetkező eseményeket, és közben jól szórakozunk. A főhősünk, mint egy átlagos fiú az ő korában, nem túl kimagasló semmiben, de azért jól elboldogul. Szereti a családját, de már nem igényli a folyamatos felügyeletüket. Bontogatja a szárnyait, új dolgokat próbál ki, kíváncsian csodálkozik rá a világra. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szóval a Rémségek cirkusza olyan lehetőségnek tűnik, ami mindezt megadhatja egyben. A tanárai és a családja sem lelkesedik az ötletért, úgy gondolják, ez egy olyan hely, ahol kizsákmányolják azokat, akik valamilyen testi deformitással születtek, de persze ezeket az intelmeket egyik fiú sem hallja meg. Muszáj elmenniük és aztán kénytelenek megbirkózni a következményekkel. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ifjúsági regényhez méltóan egyszerű a nyelvezete és könnyed a stílusa. A sztori érdekes, de néha egy picikét lassúnak tűnik. Steve és Darren barátsága nem olyan szélsőséges, mint ahogyan a filmben ábrázolják, nem tagadja meg vagy hazudik miatta szülői nyomásra, így a karakterek kevésbé megosztóak, és könnyebb velük azonosulni is.<br />
<br />
Bár a vége különbözik a filmben lévőtől, mégis előre vetít egy olyan szálat és a vele járó feszültséget, amit nehéz lesz megoldani, legalábbis nem könnyen, és ez ígéretes. Gyorsan haladtam vele, és kellően szórakoztatónak is találtam, így biztosan folytatni fogom.</div>
<br />
7/10<br />
<br />
<a href="https://www.audible.co.uk/pd/Cirque-du-Freak-A-Living-Nightmare-Audiobook/B00DW7D0ZA?source_code=M2M30DFT1Bk13108281801WI&gclid=CjwKCAiA66_xBRBhEiwAhrMuLWESN8rnSsaN2v3nULiDhkji7Qs5Ao1q7EH3wO4Tx5oBCAn8OReXFxoCWKUQAvD_BwE" target="_blank">Itt belehallgathattok</a>reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7450088105089630809.post-79353378413164960602020-02-08T11:06:00.002+01:002020-02-08T11:28:47.883+01:00Thomas Harris: Red Dragon - A Vörös Sárkány (Hannibal Lecter #1)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEq0I2hEMnZT89gfY-iLp6OpNWwqrU28t1UZKeURZ_NbvwfuacwcKL_v-nRVykrSm2S3-jebSOzeI-6307WYGzE89ORtNSOofPV9n2-D6js3CtTy5KLaALLuZABh9hyphenhyphenZiJ19b8M_2SJkU/s1600/9834565.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1530" data-original-width="1530" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEq0I2hEMnZT89gfY-iLp6OpNWwqrU28t1UZKeURZ_NbvwfuacwcKL_v-nRVykrSm2S3-jebSOzeI-6307WYGzE89ORtNSOofPV9n2-D6js3CtTy5KLaALLuZABh9hyphenhyphenZiJ19b8M_2SJkU/s320/9834565.jpg" width="320" /></a></div>
A bárányok hallgatnak idején fogalmam sem volt arról, hogy létezik egy könyvsorozat, ami Hannibalra épít. Amikor 2013-ban kijött az NBC feldolgozása már rég tudtam, de a kettő között nem is gondoltam rá, azóta azonban szinte folyamatosan. Nem mondom, hogy hamar ment, de 2019-ben végre összeakadtam a a nagy Vörös Sárkánnyal.<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<i>Will Graham éppen csak túlélte dr. Lecter elfogását,
egyáltalán nem meglepő, hogy otthagyja az FBI-t, és inkább békésen éldegél a feleségével,
nevelt fiával és változó számú kóbor kutyával az oldalán. Amikor Jack Crawford megérkezik,
és a segítségét kéri, felrúgja a család életét és egy új szörnyeteget a Fogtündért
engedi közéjük. A gyilkos már két családdal végzett, és nem kétséges, hogy
kinézte a következőt is, így az idő mindenkit szorít. Will képes meglátni olyan
dolgokat is, amit mások nem, de ezúttal kénytelen segítséget kérni Hannibal
Lectertől is, és ez nem egy olyan kapcsolat, amit szívesen elevenít fel az
ember. </i><o:p></o:p></div>
<br />
<a name='more'></a>Elképesztőnek találtam a hangulatát, mert bár ismertem a történetet, láttam a film és a sorozat általi adaptációkat, mégis csak más így. Viszont pont ezért nehéz írni róla, hiszen a fejemben már örökre <b>Mads Mikkelsen</b> képe jelenik meg, ha Hanibálról van szó, és <b>Hugh Dancyé</b>, ha Willről. Pedig Sir Anthony Hopkins is zseniális volt, csak sajnos az ő Willje nem igazán, így ezen a ponton még fogalmam sincs arról, mi lesz Clarice Starling sorsa, kit látok majd, ha rá gondolok.<br />
<br />
A könyv viszont, ebben az esetben hangoskönyv, olyan mélységeket és színeket adott a történethez, amit kár lett volna kihagyni. Hannibal zseniális anyag a téma szerelmeseinek, önmagában is annyira összetett, érdekes és különös figura, hogy szinte nem is kellene mellé senki sem. Briliáns, félelmetes és a velejéig romlott, ráadásul teszi mindezt oly tökéletességgel, hogy érezhető a jelenléte, akkor is, amikor nem ő szerepel. Will életére gyakorolt befolyása, a múlt árnyai kísértik Grahamot, tagadni sem érdemes, pedig a doktor alig-alig szerepel. Az én ízlésemnek legalábbis.<br />
<br />
A Fogtündér, akiről igazából tudjuk, hogy a Vörös Sárkány és Francis Dolarhyde a neve kicsit eltörpül mellettük. Valójában számomra mindig is a legkevésbé értékelt karakter volt, hiszen nem szép szakszóval élve, szimplán bolond. Most mindezek ellenére érdekes volt a fejében lenni az útért, ami eddig vezetett. Miként lett a a nyúlszájú csecsemőből elhagyott kisgyerek, hogyan került a nagyanyjához, hogyan nevelte fel, és tulajdonképpen mi vezetett addig, hogy a sérült gyerek még sérültebb felnőtté váljon. <br />
<br />
Ezek korábban egyik feldolgozásban sem kaptak teret, pedig így már a gyilkos karaktere is érdekessé vált. Logikát látni az őrületében, a belső hangjában és minden tettében. Kitekert, borzasztó, de mégis csak logikus, ahogyan kapcsolata Reba McClane-nel is azzá válik, ahogyan az a momentum is, amikor megeszi William Blake alkotását, A Nagy Vörös Sárkány és a Napba Öltözött Nő-t. <br />
<br />
Az ördög a részletekben lakik, amiből meglehetősen sokat kapunk, és a cselekmény szépen bontakozik, a légkör szinte az elejétől beszippant, nem ül le egy pillanatra sem. Igazi csemege a thriller szerelmeseinek. Külön pont jár érte, hogy Hannibálnak köszönhetően igen messze került az átlagos thrillerektől, hiszen végig húzódik valami a háttérben, egy csendes bábművész, aki hatással van mindenkire.<br />
<br />
Érdekes, izgalmas és hidegrázás történet tökéletes előadásban - <b>Alan Sklar</b> hangja csak erősíti a hatást. Érdemes volt belevágni és legalább ennyire érdemes lesz folytatni is.<br />
<br />
9/10<br />
<br />
<iframe allow="autoplay" frameborder="no" height="166" scrolling="no" src="https://w.soundcloud.com/player/?url=https%3A//api.soundcloud.com/tracks/133201880&color=%23ff5500&auto_play=false&hide_related=false&show_comments=true&show_user=true&show_reposts=false&show_teaser=true" width="100%"></iframe>reeahttp://www.blogger.com/profile/15166096407731896904noreply@blogger.com0