Darren Shan: A pokol pereme

A város trilógia második kötetének sokat kellett várakoznia, végül mégis egymásra találtunk.  Nem mondom, hogy simán indult a kapcsolatunk, néhány oldal után ugyanis némi csalódottságot éreztem. De ahogyan később kiderült, ez nem a könyv hibája volt. Csakis az elvárások és a nem megfelelő utánajárás találkozását okolhatom érte.

Al Jeery a Katedrális egyik osztagának régi tagja. Meg van elégedve a munkájával, nem is igen vágyik többre. Tartja a kapcsolatot volt feleségével, belátja a saját hibáit, igyekszik józan maradni és új kapcsolatokba bonyolódik.

Amikor a horgászattal töltött pihentető hétvége után munkába áll még nem sejti, hogy az aktuális barátnője halott. Amikor a Katedrális magához hívatja, azt sem tudja melyik lábára álljon, de félelme alaptalan. A mindenható úr megbízza Nic halálának felderítésével. Ugyanis az elkövető hatalmas hibát vétett, a Skylightban gyilkolt. A Katedrális tulajdonában lévő szálódában, méghozzá engedély nélkül.

Al mindenféle tapasztalat nélkül lát munkához, de hamarosan megdöbbentő dolgok derülnek ki a saját múltjáról.

Nos, a csalódottságom oka az volt, hogy azt hittem, már Capac Raimi  lesz a Katedrális. Kvázi egy folytatásra számítottam, de kiderült, időben ugyanott járunk, ahol az első kötet. Capac még sehol nincs, alig kerül szóba, Al történet pedig párhuzamosan halad az elsővel.

Aztán elkezdtem élvezni ezt az azonos idősíkot. Van átjárás a sztorik között, és nagyon érdekesnek találtam ezeket a találkozási pontokat, mert hol Al, hol Capac életének szempontjából történnek fontos dolgok, de most csak és kizárólag Al számít.

A férfi nem gyakorlott nyomozó, ezért szüksége van némi lökésre, hiszen nem tudja merre induljon. Bill barátja, aki nem mellesleg rendőr, szolgál néhány tippel, a férfi ennek ellenére sokáig egy átláthatatlan viharban kóborol. És persze a végén kiderül, hogy minden összefügg mindennel, ahogyan az is, van egy csomó dolog, amit jobb lett volna nem tudni.

Folytatódik az első könyvből megismert kissé borús hangulat, a világábrázolás továbbra is komor, az erőszak adja az alapját, és már csak ettől is hidegrázós, de Paucar Wami felbukkanása új és véresebb szintre emeli az eseményeket.

Egyértelműen nem hiányozhatnak az inkák sem, ahogyan a világtalan csuhások és a misztikum is képviselteti magát. Mindig is zavarba hozott a könyv besorolása, mert nekem ez erősen fantasy.

Továbbra is könnyen olvasható, a történet szépen és folyamatosan építkezik. A szöveg maradt kissé érzelemmentes, ami tökéletesen idomult a hangulathoz. Ezúttal nem találkoztam kilógó szálakkal, legfeljebb csak apró furcsaságokkal. Örülök, hogy maradt a fordító, és még mindig nagyon tetszik a borító.

Élveztem, az egészet, ráadásul nagyon. Persze már a felénél tudtam, hogy ki volt az elkövető, a háromnegyedétől pedig abban is biztos voltam, ki az értelmi szerző, és igen, el is találtam. Ezt viszont nem rovom fel hibának. Barátságos, az én kitekert lelkemnek való 525 oldal. Mindenképpen érdemes volt beszerezni és rendkívül lelkesen fogom folytatni.

9/10

Magyar kiadó: Magyar Könyvműhely Kiadó KFT

Fordította: Sziklai István

Darren Shan: A holtak vonulása

Vámpír könyvek, megvan? Na, nekem nincs, csak az annyira vágyott kategóriába tartoznak, olyan százezer másikkal egyetemben. Amikor először olvastam a Város-trilógiáról egy mély, zsigeri érzés kerítette hatalmába. Az akarom erre már nem is kifejezés, de 3500 forint kicsit fájt érte. Nos, most 990 az első két rész a Bookline-on. A hülyének is megérné. Leszámítva azt az apróságot, hogy csak az első részt vettem ennyiért, a 2. és 3. kötetet viszont 40%-os akcióban. Ne legyek telhetetlen! Így is kellemes árleszállításban volt részem, és végre a kezembe vehettem.

Capac Raimi leszáll a vonatról és alaposan körbenéz a városban. Azért érkezik, hogy gengszterré váljon nagybátyja védőszárnyai alatt, és ehhez meg is van minden adóssága. Csakhogy sokkal többet remél egy ostoba kis bandánál. A Katedrálissal akar üzletelni. Azzal a férfivel, aki kimondva-kimondatlanul vezeti a város. A leghatalmasabb ember és a személye teli van mítoszokkal, regékkel. Senki sem tudja mi az igaz, és mi a népi költészet. Mindenki rettegi, és mégis, a hatalma mámorító.

Capac nagybátyja hamarosan balul végzi, ezzel hirtelen valóságossá válhatnak titkos vágyai is. A Katedrális akar tőle valamit. A kérdés csak az, hogy mit. Kik azok a vak csuhások, honnan jön az a különös köd és miért tűnnek el az emberek nyom nélkül? Ez majdnem elhanyagolható kérdés annak tükrében, hogy nincsen emléke a város előtti időkből. Ki ő és honnan jött?

Rengeteg kérdés merül fel, nem csak a főszereplőnkben, hanem az olvasóban is. Kicsit furcsa ez az utópisztikus világ. Egyfelől ott a Katedrális, aki élet és halál ura, másfelől vannak a városnak vezetői is, mint a polgármester, tanácstagok, politikusok és még rengeteg más ember. Mindenki tudja, hogy ki a vezető. Hozzá járnak az emberek meghallgatásra. És ezért fura. Mert valakinek vagy tejhatalma van, de akkor nem tűr meg maga mellett mást, vagy megbújik a háttérben és onnan irányít. Ez a rejtélyes, könyörtelen ember azonban egyik sem. Ő  maga a város. Mindent tud, mindet és mindenkit ismer. Törődik a lakosokkal, miközben lenyomja őket. Legális üzleteket üzemeltet, de védelmi pénzeket is szed. Senki, de senki nem mer ujjat húzni vele, és ha mégis, felkészülhet a halálára.

Capac csodálja, de nem az embert, sokkal inkább a hatalmat.  Nem bánkódik sokáig családtagja elvesztésén, elfogadja, amit ajánlanak neki és tanul. Gyorsan és kegyetlenül. Újabb és újabb próba alá vetik, de nem bánja. türelmetlen, még többet akar. Hiába, először csak biztosításokat árul.

Egy kicsit elveszett, de igazából nem ér rá ezzel foglalkozni. Csak amikor már lesz néhány barátja, érti meg, hogy valami mégsem úgy működik, mint kellene. Valami nem tökéletes. Néha egy-egy homályos kép dereng elő a múltjából, de nem tud mit kezdeni vele.

A neve nagyon különös, inka eredetű. A városban találkozik még néhány emberrel, akiknek szintén különös nevük van. Néha ők maguk is különösek és léteznek mások is. Nem tudja, hogy mi bennük a közös, de érzi, hogy muszáj lennie valaminek.

Miközben a történet szépen építkezik, érezhetünk néhány meglepő bukkanót. Csupán azért nem róható fel hibaként, mert a szereplőink is érzik ezeket a furcsaságokat. És így nem gyengeség lesz, hanem koncepció. Ezek olyan szituációk, amik különben teljesen normális, mindennapos dolgok lennének. Mint például találkozni egy nővel a lépcsőházban. Az már, az én olvasatomban legalábbis, kissé különös, hogy egy pillanattal a találkozás után a hölgy ledobja a bugyiját, és a semmiből támadt gerjedelemmel egymásnak esnek. Természetesen ezután mindenki megy a saját dolgára.

Ha ez illett volna a könyv előzményeibe, egy szavam sem lenne, de nem passzolt. Mégis csak aprót vontam fel a szemöldököm, mert Capacé egyenesen átugrotta a koponyáját. Aha, nyugodtam meg erre, akkor ez mindenkinek kilóg.

A szöveg viszonylagosan száraz, majdnem végig érzelemmentes, bár nem is ez a jó szó.  A pozitív érzelmek nagyon jól kontrolláltak, ott vannak, de szinte fű alatt léteznek, a negatívok viszont, mint a hideg racionalizmus vagy düh, gyilkos indulatok időről időre felbukkannak. Nem azért, mert hősünk elvesztené az uralmát maga felett, de ez az, ami sok szereplőt jellemez. Amit a szemükből olvas ki, amit érez, amitől fél. Amit különösnek vagy nevetségesnek talál.

Mondjuk pont ettől, az érzelmi féktől, nem igazán érzetem Capac hullámzását. Kicsit olyan volt, mintha angolul olvasnám, és nem állnának rendelkezésünkre a hajszálnyi árnyalatokat kifejező jelzők. Viszont meg kell mondjam, szerettem. Nem volt túlmagyarázva, misztifikálva.

A történet egy bizonyos szempontól teljesen lezárult, így érdekelne, hogy miről szólnak majd a következők. Igaz, hogy jócskán maradt olyan kérdés, amit lehetne feszegetni. Nyilván ez is meg fog történni.

Szerettem a világnézetet, a karaktereket, aki sokszor egész szélsőségesek voltak, az inka vonalat, szabadszájúságot, a lezárt és nyitott kérdéseket. Külön-külön voltak apróságok, amik kilógtak, de egyben nagyon jól működött.

9/10

Magyar kiadó: Magyar Könyvműhely Kiadó KFT

Fordította: Sziklai István