2018. december 31., hétfő

Viszlát 2018! Nem állítom, hogy hiányozni fogsz.

Még január első hetében megfogalmazódott bennem, hogy bár ez egy új év, mégis ugyanaz a szar, és benne ugyanazok a kretének. Kétségkívül nem voltam túl költői hangulatban, de határozottan így éreztem. Na, ennyit az éj év új esélyeiről, részemről zárható 2018, és ugorhatunk is 2019-re. Sajnos erre további 360 napot kellett várnom.

Ahogy ebből sejthető, nem a legfényesebb időszakomon vagyok túl, és hogy rátérjek a bloggal kapcsolatos dolgokra, korán jött az olvasói válság is. Bár a januári könyvek alapján nem mondanátok meg, valójában már a hónap közepétől erősen küzdöttem, hogy az olvasás vonalán maradjak, és áprilisra tetőzött ez az állapot. Az Iron Druid Chronicles befejező része majd egy hónapig tartott, a Talented Mr. Ripley kis híján három hétig. Április és május nem hozott itthoni olvasást, kizárólag utazás közben lapozgattam, és ha olyan sokan voltak a villamoson, hogy a könyvemet sem tudtam kinyitni, akkor ott sem. Volt, hogy napokig nem nyitottam ki a könyvet, aztán pedig maximum 10 oldalt haladtam a következőkben.

2018. december 23., vasárnap

A karácsony szelleme - (Variálós vasárnap #49)


Rohamtempóval közeleg a karácsony, ami valljuk be, rémisztő. Jóllehet tudtuk, hogy idén is eljön, de csak úgy, mint a havazásra és csúszós utakra, erre sem lehet időben felkészülni.  

A későn vásárlók ilyentájt kezdenek pánikolni, az előre gondoskodók pedig most nézik végig századjára, akad-e valami, ami a precíz tervezés ellenére is kimaradt. Feltöltjük a hűtőket, kamrákat, dugdossuk az ajándékokat, csomagolópapírokat. Már megsütöttük, amit meglehetett, de dacára az illatnak és fényeknek,  a legtöbbünk nem érzi a karácsonyi csodát. Legyünk őszinték magunkkal: szorongunk. 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...