Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar (Riyria-krónikák #4)

Van egy jó és egy rossz hírem. A jó, hogy már megjelent ötödik rész, a rossz, hogy a hatodik csak 2015-ben jön...
Nem mondom, hogy az oly messze lenne, de ha nincs itt, ha csak egyet is aludni kell érte, az sok. Legalábbis szerintem. Így még távol tartom magam a következő résztől, mert van egy olyan gyanúm, úgy járnék vele, mint nemrégiben Rick Riordan egyik könyvével, imádnám, de az író igen erősen csuklana...

Hadrian, mint az elveszett örökös testőre, kötelességének érzi, hogy felkutassa uralkodóját, Royce csak ki akar szállni, de még utoljára barátjával tart, hogy megnyugtassa saját magát, és elvárjon néhány szálat. Amikor egy titokzatos levél a tengerre sodorja őket, egyikük sem sejti, mi vár rájuk. Nem tudják, mi az úti cél, mi a küldetés, és hogy milyen szerep jut nekik benne, mégis mennek, mert ilyenek a Riyriák.

Már az olvasás után futottam bele néhány értékelésbe, aminek a fele legalább azt taglalta, menyire nem érdekelte az olvasót a hajóút. Na most nem tudom, hogy ők mit olvastak, de a kolléganőmmel, aki szintén rajongója a szériának, ezt élveztük eddig a legjobban. Bár sejtem, mi lehet a többiek baja. Az előzményekhez képest jóval kevesebb benne a poén, ellenben szép ívben halad a történet. Tekintettel arra, hogy már csak két kötet van hátra, ez nem is meglepő.

Rengeteg olyan információt kapunk, ami eddig nem állt a rendelkezésünkre. Az elfekről, a császárnőről, a háttérben folyó politikáról, hogy ki és mit tervez, mi mozgat. Szóval csupa olyasmit, amitől jobban összeáll a kép. De hogy mit látunk, na mondjuk erről fogalmam sincs. Mert a végét tutinak veszem, de nem tudom miért, mert nincs erre utalás sem, és angolul sem olvastam, sőt, direkt rá sem keresek a könyvekre. Ennek ellenére van egy szilárd elképzelésem, amitől a 2. kötet óta nem lehet eltántorítani sem, de egyre jobban izgulok, hogy igazam lesz-e.

Különben van ebben a duóban valami, ami miatt szívesen venném őket a hátam mögött, és amiért lelkesen csatlakoznék hozzájuk egy-két kaland erejéig. Az a lazaság, amivel mégis komolyan küzdik magukat előre, és bizony megesik, hogy Royce-t is lóvá lehet tenni, akit, ha lehet ilyet, egyre jobban kedvelek. Hadrian nyíltsága részről részre elképeszt és komolyan kezdek aggódni az általam kitalált jövőjük miatt.

Na de vissza a hajóútra. Hát én imádtam! Zárt térbe kerültek, nem állt rendelkezésükre nagy mozgástér, mégis kavargott körülöttük a szokásos trutymák, amit cselszövések, intrikák, titkok és gyilkosok alkottak. Csupán a megszokott dolgok, ahol természetesen senki sem az, mint akinek látszik, vagy mégis, de most ez mindegy is, mert ki kell állniuk önmagukért, és míg az egyikük az árbocokat pátyolgatja, a másikuk pedig szakácskodik, a szálak tovább keverednek és bogozódnak. Totális a káosz a rend felett.

És persze van még egy sereg szereplő, akiknek az élete halad tovább, Arista hercegnő útja különösen érdekes, de inkább nem mondanék semmit, mert félek, hogy elszólom magam.

Tehát nem kizárt, hogy nem azonos könyvet olvastunk a fent emlegetett fintorgókat, de én ezt bizony imádtam. Kicsit haragszom magamra, hogy nincs még itthon az ötödik rész, de igazából nem is nagyon bánom, mert akkor nem haladnék a terveimmel, márpedig be vagyok táblázva rendesen.  
Így kissé meghasonlott állapotomban ujjongok lelkesen, amiért Hadrian múltjáról ismét fellebbent néhány fátyol, hogy a cselszövések egészen magas szintre szárnyaltak, és hogy már azt sem tudom, merre tartunk, csak azt, mit szeretnék vége főcímnek. Alkalomadtán majd elmesélem, bejött-e...

9/10

Magyar kiadó: Fumax Kft.
Fordította: Matolcsy Kálmán

Teaser kedd #107

Végre új könyvbe kezdtem! Valakinek, aki szeret olvasni kínszenvedés a tudat, hogy ott van elérhető közelségben a könyv, amire vágyott, mégsem ragadhatja kézbe. Bűntudattal feküdni esténként, hogy ma is csak három oldalt olvasott a villamosmegállóban, szintén borzalmas. Olyankor úgy érzi, valahol vár még rá sok-sok másik könyv, mégsem érheti el a saját reményeit. Don Quijote ként küzd az idő és energia szélmalmaival, csak hogy rájöjjön, sosem győzhet, nem nyerheti el Dulcinea kegyeit.
Ilyen és ehhez hasonló, mélyen nyomasztó gondolatok határozzák meg az életemet az utóbbi időben, így aztán különösen boldoggá tesz csupán az az egyszerű tény is, hogy új könyvbe kezdtem. Ez ugyanis azt jelenti, még ha lassan is, de haladok, az idő is csordogál, van még remény.
A drága Riyriákra pedig érdemes várni akármikor, akárhol és akármennyit. 

Heti teaser:

- Látom, egyre jobban boldogulsz a kezed nélkül - biccentett Arista.
- Igyekszik az ember - felelte Ezrahaddon, és helyet foglalt a hercegnővel szemben. 

Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar

Michael J. Sullivan: Birodalom születik (Riyira-krónikák #3)

Ugye elcsúsztam tavaly az utolsó negyedévben, és most csak kapkodok, hogy behozzam a lemaradásomat. Kapkodok, de nagy élvezettel teszem, hiszen mostanában kijutott a minőségi fantasykből. A drága Riyira duó már bebizonyította, hogy lehet rájuk számítani mindig, amikor kaland és szórakozás a cél, tehát az elvárásaim már eleve magason voltak, csakhogy mint kiderült, lehettek volna akár magasabbak is.

Royce tud valamit, valamit Hadrianról, ami megváltoztatna mindent. Azonban arról fogalma sincs, hogy mihez kezdjen az információval. Miközben ő ezen töpreng, kardforgató társa a kiugráson. Nem tudja, mivel akadályozhatná meg, vagy tarthatná maga mellett a férfit, ezért kapóra jön a háborúban álló melengári nagykövet megbízása.
Hadrian beleegyezik, hogy ezen az utolsó, rendkívül veszélyesnek ígérkező kalandon még vele tart, és ez elég időt adhat arra, hogy Royce információt gyűjthessen a titokra vonatkozóan.
Csakhogy az egyetemes törvények szerint semmi sem olyan egyszerű, mint elsőre látszik. Hőseinknek jó pár dologgal szembe kell nézniük, amikre valahogy nem készültek fel. 

Megmondom őszintén, bár vannak sejtéseim a fordulatokat illetően, halvány fogalmam sincs arról, pontosan merre tartunk. Ami jó. Érzékelem én, hogy haladunk, elég egyértelmű, ami azt illeti, de jelenleg azzal sem lenne semmi bajom, ha megállnánk ott, ahol vagyunk. és csak jönnének az újabb sztorik. Mondjuk még olyan 10-15 részen át. De ez a férfi fantasy írókra nem igazán jellemző, mind betegesen haladni akar a történettel, és én nem tehetek róla, de már most az jutott az eszembe:  csak három rész maradt. 

Na jó, elég a sírásból! Foglalkozzunk végre a könyvvel is! Zseniális volt. Megint megnevettetett, elgondolkodtatott, és hagyott lehetőséget arra is, hogy izguljak.  Nem mentes bizonyos szintű kiszámíthatóságtól, de ezért kárpótol a részről részre nyomon követhető jellemfejlődés.
Különösen szerettem, hogy a hercegnőből most ilyen sokat kaptunk. Az első kötet óta meghatározó karakter, de folyamatosan változik, épül, amit ilyen közelségből figyelni, izgalmas. Végre egy olyan női karakter, akitől nem kapok dühkitörést.

Royce sokkal érthetőbb és szerethetőbb karakter, mint az elején volt. Bár nekem már akkor a szívembe lopta magát - bájos jelleme miatt nem is lehetett máshogy-, de miközben haladunk előre,sorra lebben fel egyre több fátyol az életéről, és sokkal érthetőbb alakká válik. Persze nem sok minden, épp csak annyi, ami segít megérteni néhány furcsaságot.
Hadrian valójában nem sok dolgot mesél magáról, a gondolatai sem sokat változtak, legfeljebb egy kicsit motiválatlan lett. Ő jelenleg, a könyv elején legalábbis kissé maga alatt tanyázik, olyan két méterrel. És ettől igazi ember. Nincs minden rendben körülötte, de szerencsére van egy jó barátja, akit ez érdekel. Még ha némileg önös érdekektől vezérelve is.

Több szempontból sokkal emberibb ez a könyv, a Császárnő jelenléte, a politikai hatalmi harcok, az elvek mindenekfelett, no meg a vak hit, sokkal maibbá teszik a történetet. Talán azért is mert nincs új a nap alatt, és mert az ember nem képes meghazudtolni önmagát, de sokkal inkább magaménak érzem ezt a részt, mint az előzőeket, pedig eddig mindegyik eszméletlen jó volt.

A fordítás ezúttal is szép,  a borító elképesztő. Sokkal, de sokkal jobb az eredeti élőszereplős és a grafikus borítóknál is. És egyértelmű, hogy akad, amire megéri várni, mert idén abban a szerencsés helyzetben leszünk, hogy két rész is érkezik magyarul. Sajnos pont a hatodik kötet átcsúszik majd 2015-re. Még nem tudom, hogyan érzek ezzel kapcsolatban. Talán az ötödik rész után megmondom. De már most gyanús, hogy nagyon fel leszek háborodva...

10/10

Magyar kiadó: Fumax Kft., akiknek úttal is köszönöm a könyvet
Fordította: Matolcsy Kálmán

Teaser kedd #74

Szegény Teaser keddre rájár a rúd. Egy hete volt karácsony, most meg ugye szilveszter caplat a nyomunkban. Mindenesetre ez nem igazi ünnep a számomra, így összekötöm a kellemeset a hasznossal, és a rovat mégsem marad el.
Az elmúlt évtizedekben sokfelé vártam már az új esztendőt, utcán, szórakozóhelyen, házibuliban, de összességében elmondható: egyik sem volt valami nagy szám. Az intézményesített jókedv és ívás számomra nem szórakoztató, és igazából sosem volt az. Szórakozom, iszom épp annyit, amennyit kell év közben, és sem a részegek, sem a petárdák nem vonzanak. Kicsit olyan érzésem van, hogy az évnek ezen napján be kell rugni. Hát nekem nem.

Elég meglepő, hogy minden idők legjobb szilveszteri bulija egy barátnőmhöz kötődik, aki a párjával közösen meghívott egy közös barátunkkal együtt magukhoz. Ott töltöttük az éjszakát, amit előtte nagy sétákkal, fonom vacsorával, szolid italozással és társasjátékokkal ütöttük agyon. A pezsgőtől enyhén becsiccsentve felkacagtam Solozás közben: Nem mondtad, hogy makaó!- mutattam rá a hiányosságra.  Hát érthető okokból valóban senki sem mondta, de jót nevettünk rajta, és gyakran szóba kerül manapság is.
Na szóval, nekem ez volt a legjobb szílveszteri bulim, az öszes többiről rossz szájízzel távoztam, így idén úgy döntöttem: nem megyek sehova.
TV-m nincs, így feltehetően olvasni fogok, ezért nagyon békés és csendes átmenet lesz.

Mindenkinek kellemes és boldog 2014-et kívánok, ünnepeljétek úgy ezt a napot, ahogyan csak jól esik, és az idei legjobb legyen jövőre a legrosszabb.

Heti ízelítő:

(...)Én leszek a jóképű párbajhős, aki megküzd a gonosztevővel, te pedig... nos, te lehetsz a másik.
- Néha aggódom miattad, Hadrian.

Michael J. Sullivan: Birodalom születik

Teaser kedd #68

Jelenleg nem olvasok semmit, azaz hogy ugyanott tartok, ahol eddig. Nem panasz, elég jól el vagyok látva programokkal, csak valahogy nem jutok el az olvasásig. Mire lefekszem majd álmon halok, nem fér bele más, és ahogy végiggondoltam a hetemet, azt ami még hátra van belőle, arra jutottam, hogy már  a jövőhét hétvégét várom, hogy aludhassak végre. Ugyanis az van, hogy ezen a héten egy nap sem érek haza időben, a hétvégét meg igen változó időbeosztással, de máshol töltöm majd, azaz nem lesz ajtó becsukás, halk zene és olvasás. Sőt, még csak kenyérsütés sem. És miközben sosem látott mennyiségű energiám kiapadhatatlannak látszik, a testemet irányítani képtelenen agyam épp bedobja a törülközőt.
Komolyan nem értem...
Vissza a lényeghez, mivel nem olvasok semmi újat, megint hoztam valami egészen mást.

Az ötletet Andie oldaláról hoztam. Az a lényege, hogy megosztok két random módon választott mondatot abból a könyvből, amit éppen olvasok.

Ha valaki kedvet kap, nyugodt szívvel csatlakozhat. A Könyvek Háborúja blogon gyarapodik tovább a lista a lelkes féliratkozókkal.
Amit tenned kell:
- kapj kézbe egy könyvet;
- üsd fel valahol;
- válassz ki két mondatot (a rábökős technika éppen megfelel), de ha lehet ne nevezd meg közben a gyilkost;
- és tüntesd fel a könyv címét, íróját.

riyria-kronikak-birodalom-szuletik-elozetes.pdf

Michael J. Sullivan: Az elfek tornya - Avempartha (Riyira-krónikák #2)

Az első rész igen hamar eldöntötte, hogy a Riyira-krónikák az egyik kedvenc sorozatom lesz, és persze ehhez adott volt minden. Erős, vicces és ravasz karakterek, ármánykodás a háttérben, politikai játszmák minden szinten, mágusok, boszorkányok, és persze kalandok, kardok, kelepcék. Egyáltalán nem csoda, hogy én nagyon lelkesen, sőt már-már elragadtatottan jelentkeztem a folytatásért.

Royce Melborn a mester tolvaj, és Hadrian Blackwater, a katona nem felejtenek. Soha. A két éve ellenük elkövetett bűnök, a tettek természetéből adódóan hosszú árnyékot vetnek, ők pedig nem lennének a Riyira, ha ezt hagynák. Így kerülnek Colnorába, Royce régi bandájának városába, ahol legnagyobb meglepetésükre már várja őket Thrace, a fiatal és igen szegény lány, aki szeretné, ha ellopnának egy kardot.
Nos, egy hasonló kaland nemrégiben már hatalmas bajba sodorta szegény tolvajainkat, de úgy fest, ezúttal is Ezrahaddon keveri a kártyákat. Ami, lássuk be, kéz nélkül nem kis teljesítmény! A mágus titka pedig most is több mint csábító. És nem mellesleg egy falun segíthetnének közben.

Legnagyobb örömömre hőseink története szorosan összefonódik az első részben megismert politikai érdekekkel, így aztán nem kevés ismerős alak bukkan fel újra és újra. Az egyedi történetek tovább folyása valóban a sorozat érzetét adja, hiszen még ha be is fejeződik az aktuális kaland, jobban érezhető, hogy nem zárult le minden. Még akkor is, ha ezúttal is a történet maga kerek és egész.
A karakterek hozzák a tőlük elvárhatót. A téma komolyabb, és az eddigi mellékszereplők egy kicsit nagyobb részhez jutnak. Ez természetesen nem baj, hiszen mégis csak egy hatrészes sorozatról beszélünk, aminek haladni kell valamerre. Nincs annál rosszabb, mint amikor az átívelő történettel nem foglalkozik az író, mi pedig csak pislogunk, mikor az utolsó előtti rész végén valaki előugrik egy sarokból. Itt ez nem fordulhat elő.

Teaser kedd #46

Az eheti könyvemet nagyon imádom és várok rá már vagy fél éve. Persze a magyar viszonyokhoz képest ez nem sok, sőt, egyenesen semmi. Kicsiny országunkban gyakran elkaszálnak egy-egy sorozatot néhány rész után, amin igazából nem lehet csodálkozni. A piac felvevőképessége sem hatalmas, a nem megfelelő ismerete pedig kimondottan káros, ráadásul a reklám totális hiánya gyakran megfolytja a legjobb könyveket is. Most viszont örvendezek vala, mert itt van Royce és Hadrian! Jeeeeee!

Az ötletet Andie oldaláról hoztam. Az a lényege, hogy megosztok két random módon választott mondatot abból a könyvből, amit éppen olvasok.
Ha valaki kedvet kap, nyugodt szívvel csatlakozhat. A Könyvek Háborúja blogon gyarapodik tovább a lista a lelkes féliratkozókkal.
Amit tenned kell:
- kapj kézbe egy könyvet;
- üsd fel valahol;
- válassz ki két mondatot (a rábökős technika éppen megfelel), de ha lehet ne nevezd meg közben a gyilkost;
- és tüntesd fel a könyv címét, íróját.

Egy kis ízelítő:

Amikor az ember ügyesebb ellenféllel vív, egy szempillantásnyi tétovaság az életébe kerülhet.
- De hát az én ellenfelem egy óriási szárnyas kígyó!

Michael J. Sullivan: Az elfek tornya – Avempartha

Michael J. Sullivan: Trónbitorlók (Riyira-krónikák #1)

Amikor a Nem vagyok sorozatgyilkos után a Fumax felajánlotta, hogy kérjek nyugodtan recenziós példányt, úgy gondoltam, a szívességet nem jó túlzottan kihasználni.  No meg a Partials - Részben emberig, nem is jön ki semmi, ami felkeltette volna az érdeklődésemet.
Dehát könyvoholista ártalom, hogy ha bele lehet olvasni egy könyvbe, még a megjelenése előtt, hát bele is olvasok; minden jól fejlett betübanger kötelessége a pontos tájékozódás. Nagyjából ennél a pontnál vesztem el végleg és jöttem rá, a Riyria krónikák első kötete KELL nekem, úgyhogy mégiscsak megkértem a kedves kiadós srácokat, szánjanak már meg egy példánnyal.

A Riyira egy olyan szervezet, mely összesen két tagot számlál: Royce Melbornt a mester tolvajt, és Hadrian Blackwatert, a katonát. Egyéb bűnszövetkezetektől távol tartják magukat, önállóan dolgoznak és nem csekély hírnevüket annak köszönhetik, hogy nincs olyan lehetetlen feladat, amit meg ne oldanának.
Amikor egy ártatlan pillantásért párviadal elé, és ezzel szinte a biztos halálba tartó nemes viszonylag egyszerű munkával bízza meg őket, a határidő azonnalisága miatt Hadrian vacillál. Mint férfi a másikat, megérti a helyzetet és józan esze ellenére, no meg a hatalmas jutalom fejében, igent mond.
Hamarosan egy tömlöc falához láncolva találják magukat, kipeckelt szájjal, és a közelgő reggel nem kecsegtet rózsás reményekkel. Néplelkesítő és nyilvános kínzás során kivégzik őket. A vád: a király meggyilkolása. Nem sokat teketóriáznak. Megragadják az első kínálkozó lehetőséget, akkor is, ha eszetlenségnek hangzik, és hozzá látnak a nevük tisztázáshoz.

Hát ez nagyon klassz  volt, és csak jövő tavaszig kell várni a hatrészes sorozat második kötetéig. Ez határozottan jó hír!
A középkorra hajazó világábrázolásban minden megvan, ami egy jó történelmi könyvhöz kellene, király, gyilkosság összeesküvés, felségárulás, intrikák a köbön. Csakhogy ez nem történelmi könyv, és nem is királydráma. Egy kitalál világban játszódik és fantasy. Vannak itt elfek, törpök, varázslók és boszorkányok, mindegyiket többször emlegetik, azonban a varázslatot lukas szitával mérték. Csurran-cseppen valami, de nem annyira, hogy a történet átminősüljön valami újkori kerekasztal lovagjaivá, és nem is annyira kevés, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni. Az arány épp jó. És mivel elkerülhetetlen, ki mondom: nem Trónok harca (A tűz és jég dala).

Az első fejezet eldöntötte, hogy Royce fan leszek. A pasas nem hagy leütetlenül egy magas labdát sem, és bár a téma helyenként elég komoly, a beszólásai mesterien oldják a hangulatot. A villamoson és a buszmegállóban egyaránt bolondnak néztek, mert hangosan nevettem némely poénon. Mivel váratlanul érkeztek nagyot is csattantak.
Hadrian mesterien forgatja a kardot. Míg társa előtt nem létezik akadály, amit ne győzhetne le, addig ő nem ismer ellenfelet, akinek meghajolna. Nagydarab ember, aki ha csak teheti, kerüli a nyílt összetűzést. Az útonállók élete is élet. Nem szívesen venné el másét, persze nincsenek kétségei, ha kardot kell ragadnia, de addig a pontig szereti elodázni a döntést. Az a jó szíve, az az oka minden bajnak, és erről morgós társa sem feledkezik meg.

Egyformán önteltek, csak Hadrian jobb nevelést kapott. Royce barátkozó stílusa pedig üdítően egyedi.
A többi szereplő jellemzésébe azért nem mennék bele, mert nem szeretném lelőni a poént, ami ugyan nem népes és számos, mégis megfelelő helyen csattan el, és mert a felsorolással bizony erősen spoilereznék.
Mindenesetre a könyv nyelvezete szép, gördülékeny. Nyilván ez a kor ábrázolás miatt adódott így, és nekem tetszett. No nem kiemelkedő szépirodalomra kell gondolni, de pár szó vagy kifejezés bizony létezik már modernebb formában is, viszont ez tönkretenné a hangulatot. Jó pont a fordításnak.
Szintén pozitívum, hogy a könyv elején térkép, és néhány ismertető a legszükségesebbekről, a végén pedig egy bővebb névjegyzék található. Olyan regényeknél, ahol egy külön kis univerzumot alkottak, ez már-már kötelező elem, bár egyre gyakrabban feledkeznek meg róla.

A történet felépítése is következetes, néhány előre látható fordulattal, viszont nem tudom, hogy miért, így is tartogatott izgalmakat. Tudtam, hogy úgy lesz, tudtam, csak azt nem, hogyan történik úgy.  Néhány karakternek szükséges fejlődnie, és ezt végig is követjük a könyv folyamán, nincsenek a kalapból előrántott nagy csodák.
A kezdett nagyon tetszett, vicces volt és érdekes. Az első fejezet második felét, mivel még minden idegen, nem tudtam hova tenni. Egyáltalán nem világos kinek mi a szerepe a történetben, ami egy kicsit lejjebb vitte a hangulatot. Aztán szárnyalt ismét, és az alkunál egy pöttyet megint megbicsaklott. A kétely mindkét fél oldalán ott van, de ez számomra nem kapott elég hangsúlyt.
A történet haladt valamerre, egyes szálak pedig totál más irányba, és mivel ezeknek jelenleg nincs szerepük, nem is foglalkozunk velük. Ez bizony egy első könyv, no meg én úgy sejtem, a következő részekhez átívelő szálak ezek, amiket ezért nem érintettünk.

Mindkét szereplőről kiderül menet közben egy s más, de ettől nem lesznek kevésbé titokzatosak. Hogy ez a két ennyire különböző múlttal, tehetséggel megáldott ember hogyan került össze, és kiegészítve egymást miként lettek egy csapat, az még a  jövő zenéje. Viszont ez egy újabb ok, hogy maradjak a sorozat végéig.
Egy klasszikus, alapvetően fiúknak készült fantasy, a sárkányon kívül minden kötelező elemmel, úgymint kardokkal, alakom szülte hősökkel, és jó poénokkal. Engem bizony megvett, és még csak nem is azért, mert ajándék volt, amit egyébiránt nem győzök köszönni.  Szórakoztató, laza könyv, és egyáltalán nem bánom, hogy nem kell egy évet várni a folytatásra.

Ez a kaland az utolsó oldalon ugyan véget ért, de a sztori egyáltalán nem zárul le. Néhány dolog előre sejthető, másokat pedig hatalmas kérdőjelek fednek.  Royce és Hadrian története érdekes, izgalmas, és hogy merre visz tovább az útjuk? Akárhova is, gyanítom, nem lesz egy sétagalopp.

9/10

Magyar kiadó: Fumax Kft.
Fordította: Makai Péter Kristóf