Dehát könyvoholista ártalom, hogy ha bele lehet olvasni egy könyvbe, még a megjelenése előtt, hát bele is olvasok; minden jól fejlett betübanger kötelessége a pontos tájékozódás. Nagyjából ennél a pontnál vesztem el végleg és jöttem rá, a Riyria krónikák első kötete KELL nekem, úgyhogy mégiscsak megkértem a kedves kiadós srácokat, szánjanak már meg egy példánnyal.
A Riyira egy olyan szervezet, mely összesen két tagot számlál: Royce Melbornt a mester tolvajt, és Hadrian Blackwatert, a katonát. Egyéb bűnszövetkezetektől távol tartják magukat, önállóan dolgoznak és nem csekély hírnevüket annak köszönhetik, hogy nincs olyan lehetetlen feladat, amit meg ne oldanának.
Amikor egy ártatlan pillantásért párviadal elé, és ezzel szinte a biztos halálba tartó nemes viszonylag egyszerű munkával bízza meg őket, a határidő azonnalisága miatt Hadrian vacillál. Mint férfi a másikat, megérti a helyzetet és józan esze ellenére, no meg a hatalmas jutalom fejében, igent mond.
Hamarosan egy tömlöc falához láncolva találják magukat, kipeckelt szájjal, és a közelgő reggel nem kecsegtet rózsás reményekkel. Néplelkesítő és nyilvános kínzás során kivégzik őket. A vád: a király meggyilkolása. Nem sokat teketóriáznak. Megragadják az első kínálkozó lehetőséget, akkor is, ha eszetlenségnek hangzik, és hozzá látnak a nevük tisztázáshoz.
Hát ez nagyon klassz volt, és csak jövő tavaszig kell várni a hatrészes sorozat második kötetéig. Ez határozottan jó hír!
A középkorra hajazó világábrázolásban minden megvan, ami egy jó történelmi könyvhöz kellene, király, gyilkosság összeesküvés, felségárulás, intrikák a köbön. Csakhogy ez nem történelmi könyv, és nem is királydráma. Egy kitalál világban játszódik és fantasy. Vannak itt elfek, törpök, varázslók és boszorkányok, mindegyiket többször emlegetik, azonban a varázslatot lukas szitával mérték. Csurran-cseppen valami, de nem annyira, hogy a történet átminősüljön valami újkori kerekasztal lovagjaivá, és nem is annyira kevés, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni. Az arány épp jó. És mivel elkerülhetetlen, ki mondom: nem Trónok harca (A tűz és jég dala).
Az első fejezet eldöntötte, hogy Royce fan leszek. A pasas nem hagy leütetlenül egy magas labdát sem, és bár a téma helyenként elég komoly, a beszólásai mesterien oldják a hangulatot. A villamoson és a buszmegállóban egyaránt bolondnak néztek, mert hangosan nevettem némely poénon. Mivel váratlanul érkeztek nagyot is csattantak.
Hadrian mesterien forgatja a kardot. Míg társa előtt nem létezik akadály, amit ne győzhetne le, addig ő nem ismer ellenfelet, akinek meghajolna. Nagydarab ember, aki ha csak teheti, kerüli a nyílt összetűzést. Az útonállók élete is élet. Nem szívesen venné el másét, persze nincsenek kétségei, ha kardot kell ragadnia, de addig a pontig szereti elodázni a döntést. Az a jó szíve, az az oka minden bajnak, és erről morgós társa sem feledkezik meg.
Egyformán önteltek, csak Hadrian jobb nevelést kapott. Royce barátkozó stílusa pedig üdítően egyedi.
A többi szereplő jellemzésébe azért nem mennék bele, mert nem szeretném lelőni a poént, ami ugyan nem népes és számos, mégis megfelelő helyen csattan el, és mert a felsorolással bizony erősen spoilereznék.
Mindenesetre a könyv nyelvezete szép, gördülékeny. Nyilván ez a kor ábrázolás miatt adódott így, és nekem tetszett. No nem kiemelkedő szépirodalomra kell gondolni, de pár szó vagy kifejezés bizony létezik már modernebb formában is, viszont ez tönkretenné a hangulatot. Jó pont a fordításnak.
Szintén pozitívum, hogy a könyv elején térkép, és néhány ismertető a legszükségesebbekről, a végén pedig egy bővebb névjegyzék található. Olyan regényeknél, ahol egy külön kis univerzumot alkottak, ez már-már kötelező elem, bár egyre gyakrabban feledkeznek meg róla.
A történet felépítése is következetes, néhány előre látható fordulattal, viszont nem tudom, hogy miért, így is tartogatott izgalmakat. Tudtam, hogy úgy lesz, tudtam, csak azt nem, hogyan történik úgy. Néhány karakternek szükséges fejlődnie, és ezt végig is követjük a könyv folyamán, nincsenek a kalapból előrántott nagy csodák.
A kezdett nagyon tetszett, vicces volt és érdekes. Az első fejezet második felét, mivel még minden idegen, nem tudtam hova tenni. Egyáltalán nem világos kinek mi a szerepe a történetben, ami egy kicsit lejjebb vitte a hangulatot. Aztán szárnyalt ismét, és az alkunál egy pöttyet megint megbicsaklott. A kétely mindkét fél oldalán ott van, de ez számomra nem kapott elég hangsúlyt.
A történet haladt valamerre, egyes szálak pedig totál más irányba, és mivel ezeknek jelenleg nincs szerepük, nem is foglalkozunk velük. Ez bizony egy első könyv, no meg én úgy sejtem, a következő részekhez átívelő szálak ezek, amiket ezért nem érintettünk.
Mindkét szereplőről kiderül menet közben egy s más, de ettől nem lesznek kevésbé titokzatosak. Hogy ez a két ennyire különböző múlttal, tehetséggel megáldott ember hogyan került össze, és kiegészítve egymást miként lettek egy csapat, az még a jövő zenéje. Viszont ez egy újabb ok, hogy maradjak a sorozat végéig.
Egy klasszikus, alapvetően fiúknak készült fantasy, a sárkányon kívül minden kötelező elemmel, úgymint kardokkal, alakom szülte hősökkel, és jó poénokkal. Engem bizony megvett, és még csak nem is azért, mert ajándék volt, amit egyébiránt nem győzök köszönni. Szórakoztató, laza könyv, és egyáltalán nem bánom, hogy nem kell egy évet várni a folytatásra.
Ez a kaland az utolsó oldalon ugyan véget ért, de a sztori egyáltalán nem zárul le. Néhány dolog előre sejthető, másokat pedig hatalmas kérdőjelek fednek. Royce és Hadrian története érdekes, izgalmas, és hogy merre visz tovább az útjuk? Akárhova is, gyanítom, nem lesz egy sétagalopp.
9/10
Magyar kiadó: Fumax Kft.
Fordította: Makai Péter Kristóf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése