2017. december 31., vasárnap

Ez is megvolt, azaz kipipáltam a 2017-es évet is

A 2017-es év olvasás tekintetében meglepő és kellemes volt. Meglepő, mert ötven könyv felett végeztem, és kellemes, mert nem kevés nagyszerű, szórakoztató darabbal is összeakadtam.
Megpróbálkoztam új írókkal, stílusokkal, eltökéltem, hogy több női írót szeretnék megismerni, és azt hiszem, ez a törekvés jót tett az olvasási kedvemnek is. Kellemes meglepetést okozott a Galaxis útikalauz stopposoknak, a Kvantumtolvaj, Benedict Jaka Alex Verus sorozata, a Budapest Noir, az Úton, az Az és női vonalon a The Paper Magician is - lejjebb még említek néhány írónőt, de mégsem ismételhetem magam újra és újra.

2017. december 30., szombat

Napi apró - könyvekről röviden #6

A jó hír az, hogy bár az íráshoz nincs kedvem, legalábbis nagy, kifejtő, reeás posztok formájában, viszont tök jól haladok, ami az olvasást illeti. És ez nagyon fel tud villanyozni. Jó, azért valami nekem is sikerülhet! És ha ezt az évet nézem, ami egyaránt illethető hektikus, zavaros, érzelmileg felkavaró és iszonyatosan fárasztó jelzőkkel, igazán elégedett lehetek a változatosságával, a némi óvatos kísérletezgetés ellenére is.

Talán a listát nézve úgy tűnhet, hogy sok angol könyvet olvasok, de valójában, még mindig a magyar nyelvűek vezetnek. Ennek ellenére ebben a felhozatalban, a három angol nyelvű kiadásból csak egy kapható magyarul, és ha engem kérdeztek, ez szégyen.  Persze ez egy kis piac, ahol igazán zseniális darabokat is meg lehet folytatni reklám és egyéb hirdetések hiányában, de az ember lánya valahogy sosem adja fel a reményt.

2017. december 20., szerda

Jonathan Stroud: The Empty Grave (Lockwood & Co. #5)

A The Empty Grave sokkal hamarabb került hozzám, mint azt terveztem. A Bestsellers 25. évfordulóján, természetesen 25% kedvezménnyel gyűjtöttem be - csodás nap volt, több könyvvel távoztam, mint terveztem, de az előzetes számításnál kevesebbet költöttem, win win - , így nem vártam meg az olcsóbb kiadást. Természetesen egyből kézbe vettem, és most kicsit felemás érzéssel írok róla. Örülök, mert természetesen szuper volt, ennek ellenére némileg el is szomorított, mert ez azt jelenti, hogy nem várhatok többet.

Lucy szépen visszailleszkedik a csapatba, és mondhatnánk, hogy minden visszatért a normál kerékvágásba, de a külvilágban sajnos nincs minden rendben. A Fittes ügynökség az egyedüli nagy cég a piacon, ami különben is felborulni látszik, közben a koponya felismerése szokatlan irányba indítja a csapatot. Valami igazán vakmerő irányba, és az csak természetes, hogy majdnem ott hagyják a fogukat. Persze megéri, elvégre betörhetnek az egyik legismertebb család mauzóleumába, és megleshetik Marissa Fittes nyugvóhelyét. 

2017. december 16., szombat

Charlie N. Holmberg: The Paper Magician (The Paper Magician #1)

A magyarul is megjelent A papírmágus úgy söpört égig az ismerőseimen, mint egy nyári vihar. Látszólag elsöpört mindet, és a nyomában elégedett, mosolygós könyvmolyok maradtak. Szinte mindenki szerette, ami persze mindig gyanús, főleg, ha rólam van szó, mert hát sok esetben kimondott hátrányt jelent mások elégedettsége, pontosítok, tömeges elégedettsége, viszont szinte senki sem állította, hogy tökéletes lenne. Ez tetszett, no meg pont beleillik abbeli tervembe, hogy több női íróval ismerkedem, és megszabadulok azon előítéleteimtől, miszerint kevés nő tud számomra elfogadható fantasyt írni.

Ceony Twill nem akar papírmágus lenni, de úgy tűnik, nem sok választása van. Emery Thane mágus gondjaira bízzák, a probléma csak az, a férfi minden jel szerint teljesen bolond. Ha vonakodva is, de hozzákezd a tanuláshoz, azonban legnagyobb ámulatára sokkal több lehetőség rejlik a papírban, mint gondolta volna. Mire igazán elkezdené élvezni tanulmányait, Thane szívét elrabolják, szó szerint, és mivel mások nem tesznek semmit, nem tehet mást, mint visszaszerezi. Mintha ez ennyire egyszerű lenne. 

2017. december 10., vasárnap

Michael Cunningham: Mire leszáll az éj

Az órák az egyik kedvenc könyvem, 2002-óta már többször olvastam - bár az igaz, az elmúlt néhány évben betokosodott a polcomon -, így tényleg jó hírként éltem meg, hogy a Jaffa Kiadó újra kiadta Michael Cunningham Pulitzer díjas könyvét, majd aztán folytatja az életművet is. Tizenöt évet vártam egy következő regényre, nem volt nagy idő. Észrevétel szökkent el, ahogy az a másfél-két nap is, míg a végére értem.

Peter, a negyvenes éveinek elején járó műkereskedő, feleségével, Rebeccával él egy kényelmesnek nevezhető házasságban. Ha néha fel is vetődik, jó-e így, a napi, heti, havi rutin továbblöki a lendületet vesztett életet. Minden elfogadhatónak tűnik, egészen addig, míg meg nem érkezik felesége sokkal fiatalabb, útkereső, drogról leszokott öccse. Ethan, akit családja csak Balunak hív, fiatal, elbájoló, igazi életművész, szenvedélyét maga mögött hagyva keresi az életcélját,  felelősség nélkül, szabadon. 

2017. november 19., vasárnap

Finomfőzelék - könyvekről röviden #5

Az az igazság, hogy elkezdtem élvezni a gyűjtő posztokat. Határozottan kényelmesek, amikor nincs időm, esetleg lehetőségem írni, vagy amikor konkrét véleményem van valamiről, azonban nagyon nehezen írnék róla egy normál posztot. Akad ilyen regény - kettő is - az alábbi listában. Egy idő után azt vettem észre, hogy adott mű csak indok arra, hogy egy személyesebb történeten merengjek. Valamin, ami velem vagy a környezetemben történt, azonban nagyon mélyen megérintett. Mivel terápiás íráshoz most nincs kedvem, mindenki jól jár ezzel a megoldással.

Kér magyar - ráadásul az egyik magyar írótól  - és két angol nyelvű regényt hoztam, de ez utóbbiból ez első kapható idehaza is. És ha már statisztika, a nemek aránya írók tekintetében egálban van. Új kihívásként olyan írónőket keresek, akiket korábban nem ismertem, azaz eddig nem csalódtam bennük. Nem akarok stílust megkötni, minden formában jöhetnek, és bár lehetne YA - young adult: 13-18, vagy NA - new adult: 19-30, és a kedvencem MG - middle grade: 8-12 -, de egyikben sem keresek háromszögeket, dísztópiát és töménytelen szexet sem. Amivel a YA és NA csoport 90%-a úgy ahogy van ki is esett, tehát ezek a korcsoportos regények nem nekem szólnak. A helyzet nem reménytelen, viszont nem is könnyű. Majd kiderül, mi lesz, mert én nem adom fel!

2017. november 12., vasárnap

Rick Riordan: The Hidden Oracle (The Trials of Apollo #1)

Riordanban még sosem csalódtam, de az is biztos, lassan lehetetlenség vele lépést tartani. Átlagosan félévente jön egy új könyve, és persze egyből sosem tudom megvenne, mert bár gyönyörűek, kemény fedelesek, meg minden, de piszkosul drágák is. Szóval újabb hat hónapot várok az olcsóbb kiadásra, amit rendszerint akkor veszek a kezembe, mikor a következő rész is megjelent. Nos vagy az aktuális, vagy a párhuzamos szériából. Hát élet ez?!

Zeusz sértve érzi magát Apollón miatt, aki nem jövendölt, jelezte előre a veszélyt, és inkább elvonult, hogy ne hasadjon meg a tudta. Persze mikor a nagy csatára sor került, kötelességszerűen jelentkezik a harcra, de addigra már némileg késő. A sértés megesett, és ahogy korábban, úgy ezúttal is megbüntetik feladataink elhanyagolásáért. Villámló apja tinként a földre veti, ahova meg is érkezik, nem olyan előkelő módon, a szemétkonténerben landolva. Hozzá kell szokjon, hogy emberré vált, és jóllehet öt perc után talál magának valakit, akit szolgálhat, mégiscsak segítségre van szüksége, hogy eljusson a Félvér Táborba. Az egyetlen logikus megoldást választva meglátogatja Percy Jacksont, aki fura mód nincs elájulva a kegytől...

2017. október 23., hétfő

Egyesítve - könyvekről röviden #4

Próbálom behozni az elmaradásomat, de nem vagyok könnyű helyzetben. A tavalyi, kínkeservvel összehozott 35 könyvel szemben már 43 olvasottnál tartok, és korai lenne elkiabálni, mégis elkezdtem hinni abban, hogy talán összejöhet egy ötvenes is. Persze ez semmi a néhány évvel ezelőtti 100-150 könyvhöz képest, ellenben határozott fejlődés.
A heti merítésben, nem meglepő, de kizárólag fantasyk kaptak helyet - leginkább urban -,  amik fura módon különböző színeit hozzák ugyanazon stílusnak. Az az érdekes helyzet állt elő, hogy az összeset angolul olvastam, de a négy kötetből kettő kapható magyarul is. Három íróra vetül a reflektorfény, viszont csupán egy férfi van a sorban, és ez azért fura, mert talán 4-5 írónőt tudnék megnevezni, akik igazi kedvencek. S mivel férfiakból azért ennél jelentősebb magasabb a szám, éljen az írók egyenjogúsága! Ti pedig válogassatok kedvetekre.

2017. október 21., szombat

J. M. Gulvin: Hosszú számolás (John Q #1)

Nem nagy titok, de egyszerűen imádom a krimiket, és ha már krimik, akkor a hangulatos, talán kicsit lassabban csordogáló, „lábmunkát igénylő” darabokat élvezem igazán. Ahol a sztori szépen építi magát, és nem guglizza ki senki sem a perdöntő bizonyítékokat, ahogy nyuszikat sem rántanak elő a kalapból. Az agy szedegeti a földre hullott mozaikokat, és próbálja szépen a helyükre illeszteni azokat. Szerencsémre épp ilyennek ígérkezett J. M. Gulvin új szériájának bevezető darabja.

A vietnámi háború gőz erővel robog, az országban egymást érik a háborúellenes tüntetések, ezért a létező összes rendvédelmi erőt a várható vagy aktuális zavargások helyszínére vezérlik. Így esik, hogy amikor egy rendőrt félig agyonvernek a saját gumibotjával Winfieldben, ami bőven túl van az államhatáron, Texasból küldenek rangert. John Q. az odavezető úton belebotlik egy állítólagos öngyilkosságba. A nyomokat figyelembe véve azonban úgy véli, gyilkosság történt. Hamarosan azon kapja magát, hogy üldözi a rendőr támadóját, aki elvakult ámokfutásában hullákat hagy maga mögött, ugyanakkor szívén viseli az „öngyilkos” ügyét is, akinek a fia, Isaac nem rég tért haza Vietnámból arra a hírre, hogy az apja halott, a fivére pedig eltűnt. Sok feldolgozandó hír egy napra...

2017. október 15., vasárnap

Összevontan - könyvekről röviden #3

Egy újabb gyűjtő poszt, mivel ezt az elmaradást már soha, de valószínűleg soha nem tudom behozni. No meg, jelenleg a kissé szétszórt és botorka állapotomban olyan 1-2 hét alatt csak megírok egy ilyen posztot. Minden más, ha nem is esélytelen, de kisebb százalékban játszik.
A jelenlegi szórásban sci-fik és fantasyk kerültek terítékre. Ezúttal egy angol és három magyar olvasmányt hoztam. A különlegességük, hogy minden darab egy sorozat része, és elképesztően kellemes olvasmány.

2017. október 7., szombat

A hűség ára


Lehunyta szemét és megelevenedett minden, amit eddig teljes erejével próbált elnyomni. Látta katonáinak haláltusáját, s hallotta fájdalmas kiáltásaikat. A zajt többé már a feltámadó szél hangja sem volt képes elnyomni. Hogyan tehetné, mikor kizárólag a fejében szólt.
Az emberek arca bezárult, csupán szemük árulkodott hitükről, miszerint itt fognak meghalni. Mégsem menekültek. Persze nincs hová menni, jóllehet, a kapu kint nem tarthat senkit, legalábbis nem örökké, viszont bentről egyelőre lehetetlen a távozás. Ide szegezte őket valami különös keveréke a hűségnek, kitartásnak és reménytelenségnek. Lenézett és ismét megállapította, a várárok semmilyen védelmet nem nyújt. Temérdek halott hevert benne, üveges szemekkel az eget kémlelve. A láthatárt rég kitöltötték a létrások, azok az átkozott, égig nyúló létrák, amik mögött lomhán gurult két kőhajító.

2017. október 1., vasárnap

Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Amikor hazavittem magammal, arra gondoltam, talán be kéne fejeznem olyan könyvek kérését, amikről nem tudok semmit... Az a helyzet, hogy Pajtim Statovci könyve már a második a sorban azok között, amiket csak azért vállaltam be, mert megtetszett a borítójuk, és ez kiváló mentséggel szolgált arra, hogy kicsit kikukkantsak a komfortzónámat gondosan ölelő falak mögül. Nem tudtam, miért ez a könyv, igazán érthetetlen, biztos azok a sárga macskaszemek csalogattak, és hagytam magam.

A történet két egymástól térben és időben eltérő szálon fut. Az egyikben Bekim útját követjük nyomon húszas éveinek elején Helsinkiben. Élete a folyamatos útkeresésről szól: meleg, halk szavú, születésétől magányos lélek, de valahogy mégis szeret idegen macskákkal ismerkedni. Viszont nem áll meg az ismerkedésnél, haza is visz egy kis bundást. A gyönyörű és ravasz kandúr lassan eluralkodik valóságán, és folyton többet követel annál, mint amit adni képes. A második történetben 1980-ban járunk, Koszovóban, ahol Emine készül az esküvőjére. A kérő családja dolgos, szorgos, jómódú; elhalmozzák őt és családját eljegyzési ajándékokkal, ékszerekkel, drága ruhákkal. Jövendőbelije tanult, több nyelven beszél, és kimondottan jóképű. Bármennyire fél az ismeretlentől, apja meg van győződve arról, boldog élete lesz, hiszen jövendőbeli vejére jól kereső állás, valamint fényes karrier vár, így nincs, bár nem is lehet ellenvetése.

2017. szeptember 23., szombat

A könyvmoly esete a bizonyossággal






















Van valami végleges és felfoghatatlan a kijelentés bizonyosságában. Megtörtént, kimondták! Eddig is sejtetted, most csak annyi változott, hogy tudod is; és elkezdődik egy egészen másfajta tánc, amit ezúttal kizárólag magaddal lejtesz. A szíved, mint egy ötéves gyerek, pánikba esik, aztán szakadatlan önti feléd kétségeit, te meg csak állsz, és vonogatod a vállad: Fogalmam sincs! Ne kérdezz, nem tudom!

2017. szeptember 12., kedd

Teaser kedd #163


Az a helyzet, hogy eredetileg valami igazán vidám, kacagtató könyvre vágytam. Nehéz volt a választás, mert legyünk őszinték, kevés az igazán szórakoztató darab, aztán némi keresgélés után kézbe is kaptam Bödöcs új könyvét. Úgy két fejezet után rájöttem, ezen én most nem tudok nevetni. Szórakozni sem, ami azt illeti. Viszont az univerzum törvényei alapján köztudott tény, hogy 42, meg az is, az ellentétek, valami belső és perverz vágytól vezérelve vonzták egymást. S pontosan így kötöttem ki a mostani könyvemnél.




De te hoztad a gépet, rendíthetetlen voltál, nem sírtál, úgy csináltál, mintha ez teljesen természetes volna, hogy egy anya kopaszra nyírja a felnőtt lánya fejét. Azt mondtad, milyen szép, különben is sokkal jobb így, mert úgy nézek ki, mint az a híres énekesnő, aki a Nothing compares-t énekelte valamikor a kilencvenes évek elején. 



Szentesi Éva: Hamvaimból



2017. szeptember 3., vasárnap

Jonathan Stroud: The Amulet of Samarkand (Bartimaeus #1)

A Lockwood &Co széria után szinte evidens volt, hogy az író korábbi, világhíres sorozatával is meg fogok ismerkedni. Magyarul éppen nem találtam, angolul pedig az a kiadás, amit kerestem, szintén nem volt kapható. Aztán szerencsére találtam egy olyat, aminek a borítójától nem vert ki a frász, és már csak röpke fél év telt el addig, míg kézbe is vettem.

Nathaniel 12 éves, ígéretes varázslótanonc, bár a mestere szerint ostoba, gyenge képességű gyerek. Talán mert ő maga sem áll magasan a ranglétrán, a biztos jövedelem felé terelné a fiút, és bizonyára ez az oka annak is, hogy amikor a gyermeket megalázza néhány kollégája, nem áll ki érte. Nathaniel tehát nem tehet mást, kiáll önmagáért. Kegyetlen büntetésének hála, elveszíti majdnem az összes vigaszt az életéből, ezért bosszút esküszik. Megidézi Bartimaeust, a  rendkívül felvágott nyelvű és pimasz démont, aki elvileg magasan a képességei felett áll, és hozzálát tervének megvalósításába. Fogalma sincs róla, mibe keveredett, hamarosan sokkal nagyobb lesz a tét, mint azt valaha is gondolta. 

2017. augusztus 27., vasárnap

Vegyes felvágott - könyvekről röviden #2

Január elején egy gyűjtőposzttal kezdtem, és most ismét arra fanyalodom. Mostanában nagyon jól, legalábbis normális tempóban haladok az olvasással, de sajnos az írás már egy más kérdés. Keveset és ritkán, ez lett az új mottó, és bár szeretnék változtatni rajta, már semmiképpen sem tudnám behozni azt eddig felgyűlt elmaradást.

Akadt néhány jó, számos közepes, és egy-két kiemelkedő darab az elmúlt időszakban. Ez utóbbi esetekben fizikai fájdalmat érzek a rövidítés miatt, de legyünk őszinték, nem minden könyvről lehet litániákat zengeni. No meg a kevesebb sokszor több. Ráadásul erősen gyanús, hogy ez egy több körös sorozat lesz.

Ahogy legutóbb, most is változó stílusban, témában olvastam. Lesz itt fantasy, ifjúsági regény és egy kis dráma is. Jóllehet több angolul olvasott könyv került most szórásba, viszont közülük  a legtöbb megjelent magyarul, tehát válogassatok belőle kedvetekre.

2017. augusztus 20., vasárnap

Alan Bradley: Elég már, a csontok suttognak (Flavia de Luce #4 - 5)

Még blogturnés koromban kaptam rá Flavia kalandjaira, és mi sem bizonyítottja jobban a sorozat kiválóságát, hogy már rég kiszálltam, mégis megmaradt bennem a vágy a folytatására. Oké, oké! Készséggel beismerem, le vagyok (khm... voltam) maradva, no de számít az, ha valami jó?! Bea jóvoltából akadtunk újra össze, és ismételten megállapítottam, nekem való, jóféle 9+-os krimi, amit igazán kár lenne kihagyni.

A negyedik és ötödik részt, előzetes szándékom ellenére, meglehetősen közel olvastam egymáshoz, és arra jöttem rá, ha meglenne a hatodik rész, mostanra már azt is kézbe vettem volna. Erről írtam korábban, de számomra az ifjúsági regények a mentsvárat jelentik, azt a védelmi vonalat, ami áthatolhatatlan buborékkén megvéd. És nem szépítem, mostanában görcsösen kapaszkodom azért, hogy a felszínen maradjak. Hogy felkeljek reggelente és bemenjek egyáltalán dolgozni. Ilyenkor pedig olyasmire van szükségem, amit tényleg és teljes szívvel élvezhetek.

2017. július 16., vasárnap

Kondor Vilmos: Budapest noir (Bűnös Budapest #1)

Úgy érzetem, idén túl sok könyvet olvastam angolul - nem tudom miért a 31-ból csak tizenegyet -, ráadásul semmit sem magyar írótól, ami azért szégyen. Így aztán megfogalmazódott a terv, valami magyar, magyarul, és mivel az agyam újabban megint nem, helyesebben még továbbra sem alkalmas szépirodalomhoz, krimiben gondolkodtam. Rég készültem kézbe venni Kondor Vilmos sorozatát. Évek óta porosodott egy könyve a polcomon, ez ellen is tenni kellett valamit, no meg épp jó időpontnak ígérkezett az olvasására is.

1936-ot írunk, Gömbös, a miniszterelnök meghalt. A politikai élet forrong, bár már tudvalevő, ki lesz az utód, minden újságírót ráállítanak a temetésére. Szerencsétlen időpont a halálra, a minden jel szerint zsidó prosti agyonverése semmiféle vízhangot nem kavar, épp ellenkezőleg, mintha soha meg sem történt volna. Gordon bűnügyi zsurnaliszta, a lehető legjobb, és úgy érzi, van itt valami a háttérben, valami, ami miatt megérte gyilkolni, és ami miatt még ő maga is megütheti a bokáját. S ha már senki mást nem érdekel, neki muszáj felgöngyölíteni az ügyet.

2017. június 25., vasárnap

Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Megint elvállaltam úgy egy könyvet, hogy fogalmam sem volt arról, miről fog szólni. Nincs ebben semmi meglepő, Gabriel García Márquez neve számomra önmagában elegendő – no és mivel 2014-ben elhunyt, nem várhattam új könyvet sem, de abban biztos voltam, olvasni még nem olvastam, így semmi akadályát nem láttam találkozásunknak.

1957-et írunk, amikor a Szovjetunióban megrendezték a Világifjúsági és diáktalálkozót. A rendezvény tagadhatatlanul azt volt hivatott igazolni, hogy a kommunista barakkban minden a lehető legnagyobb rendben van. Természetesen rengeteg újságírót hívtak meg a gigantikus eseményre, és közülük néhányan – a francia Jacquelin, az olasz Franco és a kolumbiai Márquez (aki az 1955-ben megjelent botránykönyve után külföldi tudósítóként dolgozott) – elhatározzák, hogy bekukkantanak a vasfüggöny mögé.

2017. június 20., kedd

Teaser kedd #162


Semmi meglepő sincs a mostani olvasmányomban, már jó ideje Riordan napok/hetek/hónapok követik egymás szoros egymásutánban. Talán mert számomra egyszerűen megunhatatlan, s folyamatosan lobogó lelkesedéssel, határozott gyermeki derűvel merülök a lapok közé, ahol újabb és újabb kalandok várnak. És azt hiszem, jól is van ez így!





I tried to change into a cloud or teleport across the world or do a hundred other things that should have been easy for me, but I just kept falling. 
Is anything sadder than the sound of a god hitting a pile of garbage bags?


Rick Riordan: The Hidden Oracle (The Trials of Apollo #1) 

2017. június 17., szombat

Rick Riordan: Percy Jackson and the Greek Gods

Ha minden igaz, akkor a múlt héten jött ki A Percy Jackson és görög istenek című könyv a Könnymolyképző gondozásában. Mivel angolul már jó ideje a polcomon csücsült, és egy kedves barátnőm folyamatosan emlegette a várható publikálást, egészen kedvet kaptam hozzá. Nem mintha Rick Riordanhoz külön hangulat kéne. Minden időben, hangulatban, vagy akár nélküle is könnyedén olvasható. Hála annak az univerzumnak, amit ő és az istenek közösen teremtettek.

A tartalom igen egyszerűen összefoglalható, Percy egy kiadó felkérésére a gorög mitológia főbb elemeit és isteneit ismerteti velünk, mégpedig utánozhatatlan, egyedi, csakis rá jellemző stílusban. Hosszasan csűrhetném-csavarhatnám, de erről szól a könyv. És bár a témaválasztás egyenesen adódik azon történetekből, amikben Poszeidón fia ilyen vagy olyan szerepet játszik, azért mégiscsak szokatlan koncepció, hiszen könnyedén elcsúszhatnánk azon a banánhéjon, amin úgy általában a tanárok is el szoktak.

2017. június 13., kedd

Teaser kedd #161


A heti könyvemből, mint annyi másikból előtte - és nem kevésbé utána is -, filmet készítettek. Hogy melyik a jobb, arról lehet vitatkozni, de az igazán különös az, hogy erről a múlthétig nem is tudtam semmit. Viszont mindezek dacára A szoknyás zsaru egy rendkívül bájos kis krimi, néhány édes és érdekes karakterrel, egy gyilkossal és pár hullával fűszerezve. Tökéletes lazító filmélmény. Már csak az a kérdés, milyen lesz a könyv... 




Biztosan az az ökör Bettini fogja átvenni tőle a nyomozást. Persze neki is beletörik majd a bicskája, semmit sem fog kideríteni, viszont csinálja majd a műbalhét, és be nem áll a pofája, hogy jól halad a nyomozás, szorul a hurok, és az ilyen szöveg megnyugtatja a közvéleményt. 


Claude Olivier - Jean-Paul Rouland: Bájos ​hekus

2017. június 11., vasárnap

Kiss Judit – Szebeni Péter (szerk.): CSKA

A több különböző, macskát a középpontba állító képregényt magába foglaló kötet a március 19-i képregénybörzén tarolt. Egyből a figyelem középpontjába került, és ahogy másokét, úgy az én érdeklődésemet is felkeltette. Megosztani a lakásunkat ugyanis nem minden esetben egyszerű, elvégre a cicák megjelölik a területüket, és nem árt, ha mindenki az eszébe vési, mi tartózkodunk náluk, nem fordítva – üsse kavics, azért maradhatunk! Komolyan érdekelt, hogy látják ezt a kérdést mások.

Tudtam, hogy antológia, de valamiért úgy gondoltam, egy nagy összefüggő történetet kapok majd – fogalmam sincs, honnan származott ezen hitem –, szorosabb vagy lazább kapcsolódási pontokkal, amire a kiadvány természetesen rácáfolt, de talán jobb is így. Négy fő témára oszlik, az alkotók ezekből, a témákból igyekeztek szemezgetni, és körbejárni azt a misztériumot, ami már az egyiptomiakat is rabul ejtette. A különböző hosszabb-rövidebb képregények más-más stílusban, és különböző megközelítéssel vizsgálják a fejezetcímül is szolgáló olyan négy fő tulajdonságot, amit leginkább a macskáknak tulajdonítunk. A Szeszélyes, a Rejtélyes, a Csacska és a Harcias részek persze nem igazán nyitják fel a szemünket, mutatnak rá új dolgokra, sokszor még valóságosakra sem, de azért szórakoztató módon boncolgatják a kérdést.

2017. június 6., kedd

Teaser kedd #160


A heti soros már jó ideje csücsül a polcomon, és bár angol, de a magyar megjelenésre sem kell már sokáig várni.  Az a helyzet, a magyar kiadó egészen belejött az író könyveinek megjelentetésébe, talán mert jók, és így természetesen eladhatóak, de akik odafigyeltek, azok pontosan tudják, hogy ebben a szerencse is közrejátszott. Az első film kijövetele ugyanis hatalmas ingyenreklámot csinált, mert hogy a kiadó nem költött rá, és ez fix.

No, de ez nem von le a széria értékéből, a zsenialitásából, mindabból az erős szórakoztató faktorból, ami a sajátja. Egyedi és utánozhatatlan.







Demeter passed out. Hera looked scandalized, since her husband had just given birth to a child from his own forehead, and Hera was fairly certain Athena wasn’t her daughter.


Rick Riordan: Percy Jackson’s Greek Gods 

2017. június 5., hétfő

Jonathan Stroud: The Creeping Shadow (Lockwood & Co. #4)

Jonathan Stroud már bebizonyította számomra, hogy zseniális. Jóllehet az előző résznél arra számítottam, egy trilógiát olvasok, és némileg csalódott voltam, hogy nem értünk a sztori végére, de most, hogy már azt is tudom, jön az ötödik rész ősszel, eljutottam addig, nem bánom. Ha a kis csapat kalandjai a végtelenségig folytatódnának, akkor is túl rövid lenne, mert bármennyire érdekel a történet csattanója, nem szeretném elveszteni ezt a jó kis sorozatot.

Lucy szabadúszóként dolgozik és egy pici szobát bérel. A képességei sokat fejlődtek, de a munkatársai... Sok ügynökség felbéreli különleges tehetsége miatt, de akiket csapat gyanánt kap, nem túl hasznosak. Sok esetben megkötik őket az előírások és a beléjük táplált félelem. Az életét egyikre sem bízná rá, de ott van neki a Koponya is. Nos, az életét rá sem bízhatja, de legalább segítséget jelent a munkájában. Amikor egy reggel Lockwood felkeresi, hogy felkérje egy közös munkára, némi gondolkodás után igent mond, akárhogy tiltakozik is üvegbe zárt barátja. És amikor ismeretlenek feltörik a lakását, csak egy helyre fordulhat segítségért.

2017. május 31., szerda

Dirty Dancing 2017

Amikor megláttam, hogy tv film feldolgozást kap, csak azt tudtam mondani: Édes Istenem, miért?! De most tényleg, miért?! Aztán azt olvastam, hogy megtudhatunk valamit a szereplők utóéletéről, és végül is ez volt az a csali, amire ráharaptam.

A történet ismert, Az 1963-ban járunk, amikor Baby családjával együtt nyaralni indul, és az üdülőhelyen a véletlenek összjátékaként együtt táncol, majd beleszeret szép nézésű, vagány táncoktató Johnnyba.

Rólam az a tévképzet él, hogy nem szeretem a romantikus dolgokat, ami persze ebben a formában nem igaz. Szeretem én, csak igen keveset, hiszen minden egyes darab ugyanarról szól, de komolyan, és igazán kevés könyvet írtak, vagy filmet készítettek el úgy, hogy kiemelkedjen az átlagból. A Dirty Dancing azon kevés film egyike, ami a kliséssége ellenére is örök szerelemmé vált, és bevallanom, évente egyszer biztosan megnézem.  No nem a történt taglózott le ennyire, viszont Patrick Swayze csípőmozgása, billegő járása, rossz fiús attitűdje 15 éves korom óta elkísér. Jóllehet ezt az elvárást bitang nehéz átugrani, szinte lehetetlen, mégis adtam egy esélyt.

2017. május 30., kedd

Teaser kedd #159



Mióta Killercat elköltözött az örök cicamezőkre, állandóan belefutok olyan könyvekbe, aminek a borítóján macska van. Vagy esetleg benne, sőt, olyan is akad, hogy mindkettő. Ez a könyv is ilyen. És miután Gerhes Gábor borítója megvett kilóra, valamint a tartalom érdekesnek tűnt, nem maradt más hátra, mint olvasni.

Arra készültem, hogy tömény dráma, ráadásul szociodráma, persze akkor is olvastam volna, de meglepően kellemes olvasmánynak bizonyul. Annyira, hogy vasárnap éjszaka vettem le a polcról, és alig ötven oldal van belőle. Oké, nem egy vaskos kötet, de akkor is! Az utóbbi években szinte csak képregényekkel haladok ennyire gyorsan. Nyugodtan mondhatom, szeretem.






A sivatagi ugróegerek ketrecénél álltam, és csodálkozva - nem, csodálattal - néztem testük bonyolult sziluettjét; hogyan boldogulhatnak az életben ilyen rövid lábakkal és ilyen hosszú farokkal.
- Ugróegeret akarsz venni? - kérdezte. 


Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

2017. május 28., vasárnap

Beszélgessünk a gyerekvállalásról? - (Variálós vasárnap #43)














Talán nem a legjobb az időzítés, elvégre gyereknap van, de minek várni?! A mostnál soha semmi nem lesz alkalmasabb, no és időről időre fellobbanó vita tárgya, mire való a női test és a nő maga. Olvashatunk női princípiumokról, meg hogy be kell azt teljesíteni, és egyébiránt éljenek a szülő lányok, asszonyok. Éljenek, éljenek! Ebben mind egyetértünk, csakhogy nem vagyunk egyformák! Ahogyan az anyaságnak is rengeteg arca van, úgy a gyermektelenség sem skatulyázható be egyetlen mondattal. Az okok és indokok ezerfélék mindkét oldalon, de ennyi erővel akár azon is elmélkedhetnénk, mitől nő a nő. Mert nem attól, hogy kötelességszerűen teljesíti az elvárásokat, azaz világra hozza a következő nyugdíjfizető nemzedéket.

2017. május 21., vasárnap

Rick Riordan: Magnus Chase and the Sword of Summer (Magnus Chase and the Gods of Asgard #1)

Amikor Rick Riordan új sorozatba kezd, akkor egyértelmű a feladat, olvasni kell és kész! Nincs alkudozás, ignorálás, időhúzás és önámítás! Mondhatom én, hogy nem érdekel, de ennek csak annyi értelme van, mint újra meggyőzni az egész emberiséget arról, hogy a föld lapos. Nem állítom, hogy lehetetlen feladat, mindenesetre meglehetősen erőpróbáló. A lényeg, mindegy, mit szeretnék, borg fordulattal szólva: "... minden ellenállás hasztalan".

Magnus két éve, mióta néhány farkas megölte édesanyját, hajléktalan. Megtanult vigyázni magára, tudja, hol juthat kajához, ruhához  és jó barátokat is talált, mégis csak magányos élet az övé. Aztán a 16. születésnapján hírt kap arról, hogy keresik. Nos, ha el akarsz tűnni, akkor ez bizony sosem jó hír, ezért megpróbál a dolgok elejébe menni. Mire észbe kap, már halott, és a Valhalla ölelő karjaiba zárja. Szó se róla, nem kevés a változás, harcosként napjában többször is meghalhat, elvégre fel kell készülni a világvégére, és bár szimpatikus csapatra talál a holtak közt, ráadásul einherjarnak lenni is szórakoztató lehet, de valkűrjét száműzik, úgy tűnik, méltatlanul került a Valhallába, és a tetejében még a Ragnarök is közeleg. 

2017. május 14., vasárnap

Artúr és a galaxis - filmekről röviden


























Két filmtől hangos most minden, az egyik az Arthur király - A kard legendája, és a második A galaxis őrzői vol. 2. Mindkettőt megnéztem, és természetesen nem is én lennék, ha nem lenne róluk véleményem. Mint korábban is annyiszor, talán most sem egyezik meg a tömegekkel, de azt hiszem, hogy épp ezért szerettek. Vagy nem?!

2017. május 9., kedd

Teaser kedd #158


A múlt heti teaser kedd heveny nátha miatt elmaradt, pedig a méltán zseniális Rick Riordan egyik új sorozatával ismerkedtem. Oké, írni fogok róla, mert hogy valami elképesztő! Akadt, aki ebben kételkedett?! És ahogy bezártam a könyvet, feltámadt bennem valami, egy érzés, amivel hangulatba hozott a jó, de komolyan kiváló ifjúsági regényekhez.

Nem sok választásom maradt, áttértem az általam ismert második legjobbra. A fenti kép nem kevés nyomot tartalmaz, de ha valaki most jár itt először, annak elárulom, a Lockwood & Co már olyan magasságokba ért, amit nehéz körbeírni. Ebben a világban, amikor újra és újra megírják ugyanazt, igazán üdítő az eredetisége.



Not that  I'll be much use', he added, 'since, psychically speaking, I'am practically deaf and blind. The most warning I get of something coming nowadays is a sort of squeezing sensation in my stomach, and as often as not that's gas.'

Jonathan Stroud: The Creeping Shadow


2017. április 30., vasárnap

Szülinapi villám poszt, meg egy kis dicsekvés


2011. április 26-án született meg ez első bejegyzésem, és ha jól számolom, akkor most lett a blog hat éves. Ez több dolgot jelent egyszerre, az egyik, hogy mostanra szerénységem betöltötte a negyvenet, a másik, hogy iskolás korba léptünk. Nos, nem mind a ketten, mert míg a Napi falat suliba baktat ősztől, én nem sokat változtam. Még most is vannak az életnek olyan területei, ahol csak keresem a helyem, de egyenlőre nemigen találom.

Veletek az elmúlt évek, hogy mást ne mondjak, csodás volt, és továbbra is azt tervezem, hogy nem fosztok meg senkit sem önmagamtól. Na most, ha ez jó hír, tessék örvendezni, ha nem annyira, akkor így jártatok - sajnálom, de tényleg. És ha már hatéves, remélem, végre megtanítanak írni, olvasni, mert akadnak problémáim. Viszont ha nem ütnék el dolgokat, és néhányan nem írhatnátok rám emiatt - "Nem azt akartad írni...?" -, sokkal kevésbé lenne szórakoztató.

(Közben, afféle margóra firkált jegyzetként hadd dicsekedjem el, a teljesség igénye nélkül néhány ajándékommal is. Lásd a mellékelt képeket!)
Azért egy kicsit bánom, hogy hat éve nem vártam még néhány napot, de végül most is együtt üljük meg ezt az eseményt. A blog belőlem van, az én virtuális gyermekem, és bár sokáig tartott, mire megszületett, életem egyik legjobb döntése volt. Ismét csak nektek köszönöm, hogy még mindig, ennyi idő után is olvastok. Hogy szinte családommá váltatok, és jó érzés köztetek lenni. Köszönöm!

Nem maradt más hátra, minthogy kifejezzem azon reményemet, miszerint az elkövetkezendő években - azaz a hetedikig és tovább -, veletek, ráadásul ugyanitt!

2017. április 25., kedd

Teaser kedd #157

 

Az eheti választottam egy kicsit mostoha gyerek, no nem a  törékeny, romantikus regényekből vett szívszorító értelemben. Az történt, hogy úgy egy hónapja hónom alá csaptam és elindultam vele a bátyámékhoz. Találomra vettem le a polcról, nem tudtam, mit találok majd benne, de csupán húsz oldalig jutottam, amikor szegény párát, nem szépítem, ottfelejtettem. Sírtam én utána, mert érzetem, hogy ez akár jó is lehet, de a könyv csak nem akart hazakeveredni. Egészen a múlt hét szombatig. Akkor aztán végre újra egymásra találtunk.

A Fated egy hamisítattan urban fantasy, mágusokkal, lehetetlen küldetésekkel, érdekes világalkotással és szórakoztató történettel. Kár lett volna kihagyni, végleg elveszteni, sosem kézbe venni. Már most tudom, hogy be kell szerezem a sorozat következő részét. És ha miden jól megy, akkor a következőt, a következőt és a következőt is. Egészen addig, míg a végére nem érek.





I didn't say fire-resistant, I said fire proof. Besides, that thing with inferno elemental was not my fault. 

Benedict Jacka: Fated (Alex Verus #1)

2017. április 17., hétfő

Jeff Lindsay: Dexter halott (Dexter #8)

Hát ez is elérkezett. Jeff Lindsay már egy ideje hátat fordított Dexter barátunknak, de hozzám csak nemrégiben jutott el. Mert mint egy dacos gyerek, egyszerűen csak nem akartam elköszönni. Ebben persze volt egy erős ellentmondás is, mert naná, hogy érdekelt! Ahogy írtam egy korábbi Teaser keddben, igen jó munkát végeztem vele, mármint a nem akarással, mégiscsak a végére értem. Nem csodálkozom, elképesztően rövid volt.

Az élet különös véletlenjei következtében Dexter előzetesben csücsül egy olyan gyilkosságért, amit nem követett el. Egyesek a bizonyíték hamisításától sem riadnak vissza, csak a testvérében bízhat. Nos, ő meg is érkezik, de nem Deb, hanem a kedves bratyó, Brian, aki egy sztárügyvéddel küld lovasságként. A derék vérnyomelemző hálásan fogadja a segítséget, még akkor is, ha jól tudja, mindennek meg van az ára. De fontossági sorrend is van a világon, és a legfontosabb jelenleg megúszni egy rendkívül hosszú börtönbüntetést, az esetleges kivégzésről már nem is beszélve. 

2017. április 14., péntek

Szabó Magda: Ókút

Ki ne ismerné Szabó Magdát? Még ha nem is olvasott tőle semmit – az én időmben nemigen került bele a tantervbe –, akkor is tudja, kiről van szó. Az Abigél azon kevés feldolgozások közé tartozik, amit gyerekkoromban minden nyáron leadtak, és én minden alkalommal meg is néztem, épp úgy, mint a Monte Cristo grófját – nincs senki a korosztályomból, aki ne találkozott volna vele, nem izgult volna rajta, akit ne varázsolt volna el a története.

Az Ókút Szabó Magda gyermekkoráról szóló visszaemlékezése, és mint ilyen, nem igényel különösebb összefoglalót. Az írónő egy hivatalnok és egy tanárnő késői gyermekeként látta meg a napvilágot, az ő felcseperedését, az ezt övező kort tárja elénk. Inspiráló, szabad légkörben nevelkedett, rengeteg íróval és költővel a családfában. Szülei maguk is írtak, így egyértelműen ösztönözték szárnypróbálgatásait. A beteges, vékonyka lány, ahogy szüleitől látta, ha nem tetszett egy könyv vége, hát magában átköltötte, majd akként mesélte. Kalandozó lelke maga fedezte fel környezetét, alig-alig fogták ki a szelet szárnya alól. Néha kegyes hazugságokkal vigasztalták a világra csodálkozó gyereket, és Dolna boldog volt.

2017. április 11., kedd

Minden magyar poéta tiszteletére - napi morzsa























Ma van József Attila születésének napja, és mint 1964 óta mindig, ekkor ünnepeljük a magyar költészet napját. Ebből az alkalomból megosztanám veletek az egyik kedvenc versemet, amit nem József Attila írt, mert hogy számomra ő a legjobb. 112 éves lenne idén, és úgy érzem, ha valami csoda folytán köztünk élne, belefulladna a témák tucatjába. Az ihlet azonban már más kérdés...

2017. április 8., szombat

Jenny Lawson: Furiously Happy

Akik rendszeres olvasnak, tudják, hogy sok dolog érdekel, persze vannak visszatérő témák, de vadászom az újdonságokra. Gyakran írok és beszélek olyan dolgokról, amik esetleg más érzékenységét zavarják. És higgyétek el, mindenkit zavar valami. Sok esetben olyasmi, amit mi, kívülállók vagy nem értünk meg, vagy az érezzük ki belőle, hogy az illető homokba dugja a fejét. Attól, hogy nem beszéltük valamiről, még létezik, és ha a szőnyeg alá söpörjük, a gyerekeinknek sem tanítjuk meg, mit kellene tenniük hasonló helyzetben. Képtelenek lesznek segítséget kérni, önmagukat okolják majd olyasmiért, ami nem az ő hibájuk, és ugyanolyan szorongó felnőttek lesznek, mint mi.

Rengeteg tabu létezik, amiket a modern társadalomban szorgos munkával építettünk fel, és amikor egy ilyen képzeletbeli kerítésen átlépünk, borzongással pislogunk arra a másfajta valóságra. Sokszor megrémiszt, túl sötét, túl... Szóval nem akarunk gondolni rá, pedig lehet, nem ártana tudni, adott szituációban hogyan kéne viselkednünk. Úgy dönteni, hogy valami nem létezik, csak elodázza a felelősségünket a minket körülvevő dolgokról, de fel nem ment a vakságért.

2017. április 2., vasárnap

Anne Rice: Prince Lestat (The Vampire Chronicles, #11)

A harmadik rész után meglehetősen nagyon ugrottam, de mivel azt írták, hogy a The Queen of the Damned utáni időket követi majd, én meg egyszerűen imádom Lestátot, úgy éreztem, semmi baj nem származhat abból, ha kihagyom a közbenső 7 kötetet. Vagyis igen erősen reménykedtem benne.

Lestatot régóta kíséri az ismeretlen hang, aki lakótársa magányos, vándorlással gazdag éltében. Igazi béke köszönthetett volna be a vámpírok világára, de valaki menedékeket éget fel, és az ifjú vámpírok tucatjával hullanak. Senki sem tudja, mi történik, ki követi el a merényleteket, a hullák száma gyarapszik, az öregeket összetartásra szólítják fel. Minden jel szerinte teljesen reménytelenül. Egy vezérre várnak, valakire, aki összefogja a reménykedőket.

Nos, a történet valóban a kárhozottak királynője után játszódik, de nem közvetlenül. A történet fonalvezetése azt követi ugyan, csak közben elmúlt hipp-hopp néhány évecske, szóval senki sem olyan már mint volt. Csak Lestat merengős, tépelődő természete ugyanolyan. No meg néhány régi szereplő is megvan, de akadnak újak. Nos, nem feltétlen újak, csak nekem kimarad az 1988 utáni rész. És mégis az a furcsa, tökéletesen tudtam követni a történetet.

2017. március 28., kedd

Teaser kedd #156


Az e heti választottamról sok szépet és jót hallottam. Egy értékelést sem mertem végigolvasni, de amit elcsíptem belőlük, az igen biztatónak tűnt. Mivel a múlthónapban egy igen jó akció keretében 2.184,- forintért sikerült megcsípnem, nem is vártam tovább. Akkor ennél jobb ár nem létezett, de most 50%-os akcióban beszerezhető, ha valakit érdekel.

Már az első mondatok eldöntötték, hogy kedvelni fogom. Még épp csak elkezdtem, de már mosolyogtam, kuncogtam és nevettem a villamoson, ahol napszaktól függően néztek lököttnek, idiótának, és totálisan őrültnek is. Ha más nem, akkor ez meggyőzhet mindenkit arról, hogy itt egy tényleg vicces könyvről van szó, méghozzá borzasztó dolgokról.





Surely the people naming antipsychotics could have come up with something less hurtful. After all, we don't call Viagra the "floppy-dick pill" and hardly any of us refer to anger-management therapy as "maybe-just-stop-being-such-an-asshole class." 


Jenny Lawson: Furiously Happy - A Funny Book About Horrible Things

2017. március 27., hétfő

The Blacklist/Feketelista 1-2 évad

Kerestem valami jó kis sorozatot, mert a régiek vagy véget értek, vagy ebben a pillanatban egyáltalán nem kötnek le, és a Feketelista már jó néhányszor szembejött velem. Az az igazság, és ez nem oly régen számotokra is kiderült, odáig vagyok James Spaderért. Teljesen. Imádtam, mikor lazán hátracsapott szőke haja volt, szerettem szemüvegben és nélkül, romantikus drámákban és thrillerekben, akkor is, amikor a haja elkezdett hullani, mert olyan kisugárzása van a palinak, hogy muszáj nézni!

Raymond "Red" Reddington a keresett bűnözök között is igen előkelő helyen áll. Hazaárulással kezdte húszon éve, de itt nem állt meg. Évek óta hiába keresik, a közelébe sem érnek soha, és aztán egy szép napon egyszerűen besétál az F.B.I. székházába és megadja magát. Kizárólag Elizabeth Keennel hajlandó beszélni, azzal az ügynökkel, aki profilozóként az első napját tölti. Senki, a lány sem tudja, mit akar tőle Reddington, de a férfi olyan titkokat és bűnözőket ígér, aminek érdekében hajlandóak egyességet kötni a saját lelkiismeretükkel, no meg a minden jel szerint is többszörös gyilkos bűnözővel, és hamarosan már nem lehet biztosan tudni, ki profitál többet a kapcsolatból, de az biztos, Raymond állja a szavát. 

2017. március 26., vasárnap

Azért fontos a feminizmus... - (Variálós vasárnap #42)


Itt a március, a nők történelmének hónapja, és mi bőszen ünnepeljük is őket, meg a tavaszt, és úgy bármit, ami szembejön, de közben akarva akaratlanul elmerengünk néhány mostanában történt eseményen, mert hát a világ szórakoztat, és mint ilyen, folyton add valami gondolkodni valót.
Persze ezek a történések többnyire vihar a palackban érzetet keltenek, mégis van bennük valami, amitől elindul egy gondolat, egy hullám, és hirtelen azon kapja magát az ember lánya, hogy már megint nem érti!

Volt ugye a nőnap, ami a közhiedelemmel ellentétben nem egy komcsi ünnep, és gyökerei jóval a szavazati jogunk megszerzése előtti időkre nyúlnak vissza, de ahogy olvastam a magyar nyelvű wikipedia oldalt, nos, a dolgok változtak ugyan, de mégsem annyit, mint gondolnánk. A problémáink nagy része most is ugyanaz mint 1857-ben, 1917-ben és '45-ben volt. Folyamatosan azt bizonygatjuk, hogy nem vagyunk menstruáló démonok, ha sikeresek vagyunk, sem karrierista szukák, ha  a gyerekeinket bölcsődébe adjuk, hogy dolgozhatunk informatikai területen, lehetünk matek- és fizikatanárok, jóllehet ezek nem "női szakmák". Képesek vagyunk gondolkodni, gondoskodni, kemény munkánkért egyenlő bért is kérünk, és igen, mellünk is van - rendszerit kettő, és mégsem ez tesz valakit nővé.

2017. március 19., vasárnap

Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak #1-5

Tartozom egy vallomással, korábban még sosem olvastam ezt a mára kultikussá vált sorozatot. Láttam a filmet - mondjuk mély nyomot nem hagyott bennem -, a legtöbb barátom olvasta, tudtam róla rengetege dolgot, ismerem a törülközőnapot, tökéletesen tudom, kicsoda volt Douglas Adams, egyszerűre csak nem került rá sor. Aztán amikor azt kerestem, mi legyen 2017 első olvasmánya, úgy döntöttem a polc hátsó feléről választok valamit, mert ott vannak a több éve olvasatlanok, és ez volt az első, ami a kezembe került.

Arthur sosem szerette a csütörtököket, valahogy nem az ő napja, így volt ez akkor is, amikor a város emberei megjelennek a küszöbe előtt azzal a szilárd elhatározással, hogy leromboljál a házát, mivel ott fog elhaladni az új sztráda. Nem szereti jobban akkor sem, mikor Ford Prefectről, a  barátjáról kiderül, hogy földönkívüli. Az már szinte szóra sem érdemes, hogy néhány gigantikus úrhajó éppen a Földet akarja elbontani, minden lakosával együtt, mert útban van egy űrsztráda építéséhez. 

2017. március 15., szerda

Charlaine Harris: Day Shift (Midnight Texas #2)

Az első rész tetszett, de inkább volt egy lassú, kisvárosi regény, mint pararomantikus irodalom. Hála érte az égnek, mert bár a természetfeletti minden lapról süt, mégsem hasonlítható össze a többi hasonló könyvvel.

Manfred Dallasba utazik egy hosszú, munkás hétvégére, nagyon meglepődik, mikor meglátja Oliviát, aki a jelek szerint egyáltalán nem szeretné, hogy felismerje. A következő meglepetés akkor éri, amikor egy házaspár meghall néhány szobányira tőle, de ezt is felülmúlja az a sokk, ami akkor éri, mikor az egyik vendégének szelleme elhagyja porhüvelyét, méghozzá épp akkor, mikor a kezét fogja. Véletlen lenne? A rendőrség nem igen hisz benne, és nem segít rajta az sem, mikor az elhunyt enyhén terhelt fia, azzal vádolja meg, hogy ellopta a nő ékszereit.

A körülmények ellenére, és az ismertető dacára megint csak nem jelenthető ki egyértelműen, hogy Manfred lenne a főszereplő. Az az igazság, hogy bár egy kicsivel nagyobb szerepet kap, de Charlaine továbbra is váltott szemszögből írta meg ezt a részt is, így többek fejében és szemén át követjük az eseményeket.

2017. március 7., kedd

Teaser kedd #155

























Az eheti darab rendkívül szórakoztató, izgalmas, teljesen egészében kielégíti vérre éhező kicsi lelkem, és mindezek mellett még olyan édes-bús érzéseket is kavar. Egy sorozat utolsó kötetére, egy kedvenc sorozat utolsó kötetére ugyanis ez is jellemző, mikor olvasnád is meg nem is. Mikor képtelen vagy letenni, mégis megteszed, és arra gondolsz, önmagad elől is el kéne dugni.

Csak egy kicsit. Aprócskát, hogy húzd az időt, hogy ne kelljen elköszönni. És egyenlőre jól csinálod. Egy, maximum két fejezetet engedsz meg naponta magadnak. Oké, esetleg hármat, de eggyel sem többet. Mert meg tudod csinálni, mert érdemes megcsinálni. Utána ugyanis nem vár más, csak a nosztalgia...





- Vince - mondtam -, ha ezek megszerzik a szekrényedben lévő iratokat, semmi nem akadályozza meg őket abban, hogy megöljenek, és ez a te hibád lesz. És az öngyilkosság bűn


Jeff Lindsay: Dexter halott‎

2017. március 4., szombat

Jeaniene Frost: Into the Fire (Night Prince #4)

Teljesen függetlenül attól, hogy a harmadik résszel nem kevés problémám akadt, azért vártam a befejező kötetet. Vlad nagyon hamar az egyik kedvenc szereplőmé vált, boldog voltam, hogy külön sorozatot kapott, bár az más kérdés, hogy a női karaktertől koránt sem ájultam el. A befejező kötet viszont nem adta meg magát könnyen, a kiadását újra és újra eltolták, és aztán bevallom, volt egy pillanat, mikor meg is feledkezem róla. Márpedig, ha megfeledkezem egy befejező részről, talán nem is kell nekem... Annyira.

Leila össze van kötve Mirceával, ha akarja, ha nem! Vlad mindent megtesz azért, hogy megtalálják a nekromantát, de próbálkozásaik sorra kudarcba fulladnak. Nem marad más hátra, segítséget kell kérniük, majd a cél érdekében tiltott praktikákhoz folyamodnak, kockáztatva ezzel a kivégzésüket is. Jóllehet nincs az az ár, ami túl magas lenne, ha azt mentjük, akit szeretünk, mégsem biztos, hogy mindent érdemes megfizetni. 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...