2017. június 17., szombat

Rick Riordan: Percy Jackson and the Greek Gods

Ha minden igaz, akkor a múlt héten jött ki A Percy Jackson és görög istenek című könyv a Könnymolyképző gondozásában. Mivel angolul már jó ideje a polcomon csücsült, és egy kedves barátnőm folyamatosan emlegette a várható publikálást, egészen kedvet kaptam hozzá. Nem mintha Rick Riordanhoz külön hangulat kéne. Minden időben, hangulatban, vagy akár nélküle is könnyedén olvasható. Hála annak az univerzumnak, amit ő és az istenek közösen teremtettek.

A tartalom igen egyszerűen összefoglalható, Percy egy kiadó felkérésére a gorög mitológia főbb elemeit és isteneit ismerteti velünk, mégpedig utánozhatatlan, egyedi, csakis rá jellemző stílusban. Hosszasan csűrhetném-csavarhatnám, de erről szól a könyv. És bár a témaválasztás egyenesen adódik azon történetekből, amikben Poszeidón fia ilyen vagy olyan szerepet játszik, azért mégiscsak szokatlan koncepció, hiszen könnyedén elcsúszhatnánk azon a banánhéjon, amin úgy általában a tanárok is el szoktak.

Mert hogy lehetne unalmas is, de erről szerencsére szó sincs. A helyzet az, hogy bár mint minden mitológia, ez is teli van vérfertőzéssel, tömeg és szimpla gyilkossággal, kannibalizmussal, borzalmas lényekkel és úgy egyébiránt az erőszak minden fajtájával, amit különben normál esetben nem pártolok, mégis azon kaptam magam, hogy hangosan nevetek a villamoson vagy a metrón a körülöttem lévők legnagyobb ámulatára. Hogy ez a bambulás a könyvemnek, avagy a korai időpontnak szólt, arról fogalmam sincs, és őszintén, nem is igen érdekel, viszont már nagyjából az ötödik oldalon, mint Apolló nyila, szíven szúrt egy gondolat, mennyiével többen szeretnének bizonyos tantárgyakat, ha olyan tanárok tanítanák, akik érdekessé tudnák tenni!

Anélkül, hogy megkísérelném megoldani azt a problémát, amivel évtized óta képtelen megbirkózni különböző szakértők hada, nem tudok elvonatkoztatni a ténytől, hogy a történelem és az irodalom egyaránt érdekes tantárgyak, csak sajna senkivel sem lehet megszerettetni egyiket sem, ha kizárólag a könyvet magoltatják. Persze akadnak olyan részek, amiket máshogy nem lehet, de nekem volt szerencsém olyanokhoz, akik gondolkodásra is buzdítottak, és nem várták el, hogy betűről betűre fújjam a könyvet. És ez azért fontos, mert ezen tanáraim, ha nem is Percy szarkasztikus és pimasz hangvételével, mégis szórakoztatva meséltek olyan dolgokat, amiket ma sem felejtettem el. S nem ez lenne az oktatás lényege?!

Ha többeknek nem is, Riordan ezúttal is sikerült egy olyan könyvet alkotni, ami egyaránt kikapcsol és tanít. Megnevettet és elgondolkodtat, jóllehet erkölcsi tanulsággal a szokásos értelemben nem büszkélkedhet. Persze leszámítva azt az igen egyszerű tényt, hogy jobb kerülni az isteneket - méghozzá az összeset -, viszont ezt tudtuk magunktól is. Kedvenc héroszunk nem tud elvonatkoztatni személyes kapcsolataitól és érzéseitől az említettek esetében, ennek ellenére egy viszonylag teljes képet nyújt. Mármint 400 oldalnyi terjedelembe, de minden aligha lehet tökéletes. Szívesen olvastam volna még, és biztos, hogy hamarosan kézbe veszem a Percy Jackson and the Greek Heroes-t is, természetesen szintén Percy tolmácsolásában.

Teljességgel lényegtelen, magyarul vagy angolul vágtok bele, csak olvassátok, mert zseniális, ahogy azt az írótól megszokhattuk.

10/10

3 megjegyzés:

  1. Épp tegnap vettem át ezt és a Görög hősöket is. :) Azon azért meglepődtem, milyen vastag. Fogalmam sincs, miért hittem, hogy valami kis vékonyka kötet. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riordan írta... a vékonyka nem igen szerepel a szótárában, persze ez sok dologtól függ. :) A Hősökkel még várok kicsit, most is Riordant olvasok, nem megy minden egyszerre. :)
      Olvasd, annyira jó. :D

      Törlés
    2. Fogom, fogom. :) Nem azonnal, de fogom. :)

      Törlés