2017. március 4., szombat

Jeaniene Frost: Into the Fire (Night Prince #4)

Teljesen függetlenül attól, hogy a harmadik résszel nem kevés problémám akadt, azért vártam a befejező kötetet. Vlad nagyon hamar az egyik kedvenc szereplőmé vált, boldog voltam, hogy külön sorozatot kapott, bár az más kérdés, hogy a női karaktertől koránt sem ájultam el. A befejező kötet viszont nem adata meg magát könnyen, a kiadását újra és újra eltolták, és aztán bevallom, volt egy pillanat, mikor meg is feledkezem róla. Márpedig, ha megfeledkezem egy befejező részről, talán nem is kell nekem... Annyira.

Leila össze van kötve Mirceával, ha akarja, ha nem! Vlad mindent megtesz azért, hogy megtalálják a nekromantát, de próbálkozásaik sorra kudarcba fulladnak. Nem marad más hátra, segítséget kell kérniük, majd a cél érdekében tiltott praktikákhoz folyamodnak, kockáztatva ezzel a kivégzésüket is. Jóllehet nincs az az ár, ami túl magas lenne, ha azt mentjük, akit szeretünk, mégsem biztos, hogy mindent érdemes megfizetni. 

Frostnak nagyon durva éve volt, elvesztette az édesanyját, kis híján az édesapját is, és mintha nem lenne elég baja egy földön fekvőnek, még a kutyusával is problémák voltak. Többször kicsit feladta, gyászolt, intézkedett, és persze mindezek velejárójaként megtapasztal az írói válságot is. Túl azon, hogy tökéletes megértem, min ment keresztül, részvétemet kívánom neki, és csak abban bízom, hogy ezeket az érzéseket még jó sokáig nem kell magamnak megtapasztalnom, mint író, azt gondolom, mégiscsak tolhatta volna a könyvet egy kicsit tovább is. Nem hiszem, hogy mesterműnek tarthatnánk az előzmények tükrében.

Először is, a sztori eléggé elképesztő ahhoz, hogy akár jó is legyen, az első pillanattól ezerrel pörög. Ráadásul a biztató újoncok mellett sok visszatérő vendégünk van, olyanok is, akiket még Cat és Bones korában ismertünk meg, és igen, elképesztően jó volt olvasni róluk, velük.
Itt van mindjárt valaki, akiről már tudnivaló, hogy készül a saját regénye, Ian. Fergeteges, szórakoztató, humoros, és egyértelműen valami igen nagy baj van vele. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy az Into the Fire-nek nem sok értelme van, azonkívül, hogy felvezeti Ian történetét. A felénél már olyan hetven százalékig biztos voltam benne, a végére pedig nem is értettem, miért nem tűnt fel előbb, főleg, hogy nagyon úgy tűnik, megismertük a következő regény női főszereplőjét is.

Frost elrendez a szereplői sorsát, jut is, marad is, de annyira logikátlan néhány történés, vagyis inkább előzmény nélküli, hogy komolyan olyan érzésem volt, egy esetleges újabb spin-offot készít elő.
És persze itt van a paraizékben fontos elemként megjelenő szex kérdése is. Tagadhatatlan, és hála érte az égnek, Frost nem áldozza fel érte a történetet, ami nekem tökéletesen meg is felel, de azok a kis kurta, furcsa részek, mintha kötelezőként kerültek volna bele, semmi célt nem szolgáltak. Rendben, a szexjelenetek a női olvasóknak szólnak, afféle kis izgalmat hoznak a klasszikus fantasyt nem annyira értő és szerető közönségnek. Sok író kizárólag erre épít, ezzel adja el a munkáit, de itt soha sem volt erről szól. A mostani kis jelenetecskék, azonban semmire sem voltak jók. Ki kellett volna hagyni a csudába az egészet. Ami nem megy, ne erőltessük!

Leila karaktere alig változott valamit, és én bizony nem érzem azt a nagy szerelmet. Inkább megszállottság ez, Vlad oldaláról egyértelműen, aki egyre inkább elvesztette azt a charme-os, karóba húzó önmagát, és lett belőle valami sokkal... furább. Érthető lenne, ha úgy érezném, mindent elsöprő szerelmük kiállta az idő próbáját is, de alig egy éve vannak együtt, és ha így végiggondolom a négy könyvet, nem értem, hogyan jutott idejük egyáltalán lefeküdni egymással. Leilát többször kínozták meg, mint az összes többi karaktert, beleértve a Night Huntress széria tagjait is, együtt, pedig van köztük néhány igen öreg csóka. Vlad dühkitörésein meg már semmi sem segíthet.

Alapvetően ugyanaz volt vele a problémám, mint az előző résszel, túl sok dolog történt benne, túl rövid idő alatt, és valahogy mégsem történt semmi igazán. Vlad reakciói teljesen kiszámíthatóak, sajnos, akad olyan pillanat, mikor egyenesen nevetségesek, pedig a karakter átkozottul jó. Az alapsztori is, csak egyszerűen... valahogy nem működött. Vlad ugye a világot is képes lenne felégetni a feleségért, ami egyfelől tök jó, másfelől meg csak ültem éjszaka kettőkor, kezemben a könyvvel és nem értettem, hogy most mi van. A fő szállal ugyanis nem történik semmi, a mellékesek meg mellékesek, és persze néha furcsácskák is.

És tudjátok itt van az igaz kettősség, mert voltak részek, amin nagyon jól szórakoztam, hangosan nevettem, vagy olyanok, amik feszes tempóval megírt, látványos jelenetekbe torkoltak, és igen, élveztem, mégis így egyben visszatekintve az egészre alapvetően hiányzott a sztori lelke. Valahogy semmi nem tűnik helyénvalónak! A könyv negyede tisztán 10 pontos, egy negyede meg még a négyért is harcol, így aztán azt mondom, talán egyedül leszek vele, de le kellett volna zárna az egészet a 3. résszel, mert ha már Frost, akkor én nem ehhez vagyok szokva.

6/10

6 megjegyzés:

  1. Jól emlékeztem, hogy ez a vlados sorozat. ;)
    Sajnálom, hogy nem igazán jól fejeződött be. Nem lehet, hogy az is benne van, hogy esetleg már téged sem köt le annyira ez a fantasy vonal, mint eddig?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából a leges legvége az jó volt, a végkifejlet... nos, nem annyira. Nem olvasok sok paraizét, tudod, jól, és ezek lekötnek, mert van történetük, jó is, és a karakterekre sincs egy rossz szavam sem, egyszerűen ebben a sztoriban ne volt több. Ian képes eladni a saját sztoriját, nem kell neki Vlad segítsége, és olyan túl sok let, ami meg mégis kevés. :D De voltak részek, amiket imádtam, csak nagyon kevés. Ha nem kötne le Frost, semmi sem tetszene belőle. :)

      Törlés
    2. Sajnos, az ilyen hibák veszik el a kedvemet, hogy paraizébe kezdjek. :D Amúgy is válogatós lettem, de az ilyen könyvnek nagyon jónak kell lennie, hogy lekössön.

      Törlés
    3. Egyetértek. :) Nem is kezdek egy újba sem, mert mind felszínes, ugyanaz pepitában leöntve szexszel. Ennél kicsit nekem több kell.

      Törlés
  2. Uh bakker, én nem rég kezdtem el, de nem haladok túl gyorsan, pedig én alapjáraton kedveltem Leilát. Viszont az előző részből kb semmire sem emlékszem, tiszta homály minden. :D Ian még csak most jött be, de már most viszi a pálmát, pedig VLAD...! Sajnálom, hogy ez is ide jutott, valahogy Frost egy idő után ha sokáig húzza a sorozatait mindig bukó... :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, nekem a Night Huntressben, a 4-5 rész volt a mélypont. A hat és a hét már majdnem olyan volt, mint az első kettő. Talán ha Frost tovább írná, Vlad is visszatérne... Meggondoltam, ne írja! Ne rontson rajta tovább! :D

      Különben lehet, az baj, hogy emlékszem, pedig annak is egy jó részét illet volna elfelejteni. :D Szerintem ebből a kettőből mármint a két utolsóból zseniális utolsó részt lehetett volna írni, de ki kellett volna húzni mindkettőnek a 70%-át, akkor értelmes is lesz. Ez a baj, hogy a rajongók imádták, mindenki azt hitte jó lesz, mert azért a jó karóba húzó mégis csak zseniális karakter, aztán nem az lett.

      Ian a legjobb. Már akkor gyanús volt, mikor a karácsonyi sztoriban lenyomta Bonest, hogy ebből a fiúból lesz valami, csak, mivel nem tartasz még ott, így csak konkrétumok nélkül mondom, már innen látszik, hogy a sztori sajna nem lesz túl erős. Szóval bitang jól kell megírni, és remélhetően egy részben... Csak mondom, és reménykedek:D

      Törlés