2017. március 19., vasárnap

Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak #1-5

Tartozom egy vallomással, korábban még sosem olvastam ezt a mára kultikussá vált sorozatot. Láttam a filmet - mondjuk mély nyomot nem hagyott bennem -, a legtöbb barátom olvasta, tudtam róla rengetege dolgot, ismerem a törülközőnapot, tökéletesen tudom, kicsoda volt Douglas Adams, egyszerűre csak nem került rá sor. Aztán amikor azt kerestem, mi legyen 2017 első olvasmánya, úgy döntöttem a polc hátsó feléről választok valamit, mert ott vannak a több éve olvasatlanok, és ez volt az első, ami a kezembe került.

Arthur sosem szerette a csütörtököket, valahogy nem az ő napja, így volt ez akkor is, amikor a város emberei megjelennek a küszöbe előtt azzal a szilárd elhatározással, hogy leromboljál a házát, mivel ott fog elhaladni az új sztráda. Nem szereti jobban akkor sem, mikor Ford Prefectről, a  barátjáról kiderül, hogy földönkívüli. Az már szinte szóra sem érdemes, hogy néhány gigantikus úrhajó éppen a Földet akarja elbontani, minden lakosával együtt, mert útban van egy űrsztráda építéséhez. 

Számomra az is új volt, hogy ez az egy kötet, öt részt rejt magában - Galaxis útikalauz stopposoknak; Vendéglő a világ végén; Az élet, a világmindenség, meg minden; Viszlát, és kösz a halakat!;Jobbára ártalmatlan -, és bár mindegyik kötet kapcsolódik valamilyen szinten, mégis inkább az első három rész az, ami szorosabban összefügg. Ahogy az esemény zajlanak, újabb és újabb képtelenségek bukkannak felszínre, új szintre emelve a lét értelmét, meg mindent.

Főhősünk, Arthur, helyenként csak egy kolonc, valaki, aki  a majmoktól származik, és mint olyan, fogalma sincs semmiről. Útitársai mind jobban értesültek az univerzum ügyeiből, legyen az a rájuk ható fizikai erő avagy politikai akarat. Egy embernem, aki a szülőbolygójának gravitációjában élte le az egész életét, rengeteg terülten kell felzárkóznia, miközben nem képes elszakadni poros, sőt, egyenesen dohos szokásaitól. Másoknak talán nevetséges, de egy hamisítatlan angol férfiember esetében mégiscsak teljesen normális a vágy egy csésze jó teára. Akkor is, ha azt nem a megfelelő időpontban kéri.

Sorsa összefonódik legjobb barátjával, Ford Prefecttel, aki nem más, mint a Galaxis útikalauz stopposoknak kiadvány szerkesztőségének álruhás tagja, és az a feladata, hogy a kalandozni vágyó több százmilliárd lény számára felderítse az egzotikus vagy nem annyira egzotikus bolygókat.
Közösen felstoppolják magukat Zaphod Beeblebrox frissen lopott valószínűtlenségi hajtóművel működő úrhajójára. Itt Artúrt számtalan meglepetés éri, Zaphod történetesen Ford másod-unkatestvére, és ő az, aki korábban lecsapta kezéről Trilliant. Aztán felbukkan Martin is, a depresszív hajlamú intelligens robot, és elindul kalandozása abban az univerzumban, amiről, mivel tudatlanul azt hitte, nincs máshol élet, nem is tud semmit.

Az öt rész számomra nem volt egy szinten, a negyediket picit gyengébbek éreztem, de összességében nagyon szórakoztató. Komolytalansága ellenére néhány igen komoly gondolat is megfogalmazódott olvasás közben, és igazán üdítő az, ahogyan Artur, minden átélt dolog ellenére, a felgyűlt ismeretei dacára is ember marad. Kicsit különlegesebb, majdhogynem egyedi, azért mégis csak ember.

A könyv abszurditása és ebből adódó szituációs poénjai, szarkazmusa vagy éppen iróniája tagadhatatlanul elbájoló. Egyaránt szórakoztató és elgondolkodtató is, mivel egy sor kitekert jelenet, valószínűtlen időpontban megesett kaland nem más, mint görbe tükör a mai valóság előtt. És hogy ez a mai igazából a 70-es évek végétől  a '90-es elejéig tart, tulajdonképpen mindegy is. Most sem kevésbé aktuális, mint akkor lehetett. Ugyanis az örök közhely, miszerint az emberi természet alapvetően nem változik, igaznak tűnik.

Talán az élet értelme nem lett ismert számomra, egy sereg olyan dolgot azonban igen, amiért érdemes élni. Néhány kérdés nyitva maradt, ami miatt határozottan úgy érzem, megérdemelnének egy újabb történetet, de sajnálatosan Adams korai halála miatt ezek a kérdések egyértelműen lezáratlanok maradnak. És így is imádtam. Elképesztő, szórakoztató, elgondolkodtató. Ha azt gondoltad korábban a sci-fi nem a te műfajod, ellenben az abszurd humort kedveled, vedd kézbe bátran. Talán utána kedvet kapsz egyéb történetekhez is.

10/10

Magyar kiadó: GABO
Fordítók: Kollárik Péter, Molnár István, Nagy Sándor, Németh Attila


2 megjegyzés:

  1. Na, ez nálam is ezer éve várólistás, meg most újabban a Dirk Gently is a szerzőtől.
    A film bennem sem hagyott mély nyomot, ellenben van egy sorozat, ami állítólag elég könyvhű, azt láttam, és eléggé bejött. (elképesztően béna trükkök vannak benne, ugyanakkor mégis szórakoztató.)
    Már a gyerekeim is tudják, hogy 42. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem mindenki tudja... vagy nem? A 42 már mint az egyetemes tudás része :D Igen, a Dirk Gently nálam is felkerült. Majd kiderül, mikor jutok el addig. :)
      A sorozatról én is hallottam, egy régebbi BBC-s talál. Majd egyszer ;)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...