André Aciman: Találj rám! (Szólíts ​a neveden #2)

Amikor az Athenaeumtól megkérdezték, érdekel-e az október 29-én érkező Találj rám!, ami a Szólíts a neveden folytatása, gondolkodás nélkül mondtam igent. Jóllehet ismert, Elio és Oliver hogyan folytatja az életét, akkor is szerettem volna velük lenni egy kicsit. Az első rész olyan nagy hatással volt rám, annyira elkapott és megérintett, hogy vágytam a normális hétköznapjaikra, a hetekre, hónapokra és évekre, amit külön töltenek. A gondolatikra, érzéseikre, ahogyan emlékeznek. Ha emlékeznek egyáltalán arra a nyárra.

Samuel Rómába utazik, ahova meghívták előadni, és persze szeretné látni a fiát is. Meglepetésére találkozik Mirandával, a fele annyi idős fotográfussal, és ez megváltoztatja az életét. Nem sokra rá Elio Párizsba költözik, egy koncerten pedig  megismerkedik egy nálánál sokkal idősebb férfivel. A kapcsolatuk új lehetőségeket ad, és elvezet egy sereg felismeréshez. 
Oliver Amerikában él a feleségével, és úgy érzi, élete egy része lezárult. Visszatérhetne a régi, megszokott kényelembe, de 44 évesen rájön, évek óta nem érezte magát annyira élőnek, mint akkor, azon a bizonyos nyáron. Mostanra egy halott, aki nap nap után kénytelen ugyanazt csinálni, amíg tényleg el nem tűnik. 

André Aciman: Szólíts ​a neveden - Szólíts ​a neveden #1

Nem rejtem soha véka alá, hogy ritkán, igen ritkán olvasok romantikus regényeket. Legfeljebb kevert stílusban, de folyton morgolódom, mikor a romantikus szál elviszi a történetet, mikor célja és nem eleme a sztorinak, mert nem ritkán zseniális ötletek jutnak ebek harmincadjára miatta. És persze azért sem olvasok romantikus regényeket, mert amikor az alapokat olyan jól megírták (Jane Eyre, Büszkeség és balítélet), minek olvasnék ócska fércmásolatokat?! Most mégis kézbe vettem egyet. Okom nem sok volt rá, Oscar-díjra jelölt filmet készítettek belőle, amit magam is megnéztem, de mivel mindenki azt állította, a könyv még jobb... Maradt más választásom?

A kissé magának való 17 éves Elio, az Észak-Olasz nyárban várja apa ez évi védencét, aki hat hétig némi segítségért cserébe náluk lakhat. Oliver érkezik, a harsány, talán kissé nyers, mégis megnyerő 24 éves egyetemi tanár, aki a könyvén dolgozik. A fiú felajánlja neki, hogy körbe vezeti, ahogy az elődeivel is tette, egyébiránt élvezi az életet, zenél, átiratokat készít klasszikus zenei darabokról, a barátai és nyári szerelme társaságában szórakozik, és ezt borítja fel az amerikai igazi hurikán módjára. Eleinte nem érti, mi történik vele, de hamarosan nyilvánvalóvá válik, nincs egyedül az érzéseivel.