Richard Castle: Naked Heat – Meztelen hőség (Nikki Heat #2)

Tudom, hogy azt mondtam, a második kötetet már angolul fogom olvasni, de az a helyzet, hogy csak igen ritkán, sőt végső esetben keverem meg az olvasás nyelvét. Volt már, hogy a magyar fordítás sokkal jobbnak bizonyult, mint az eredeti, és utána csalódtam, de ellenpélda is akadt szép számmal. Tehát inkább maradtam a a magyarnál. Különben is, annyi olvasnivalóm volt és van jelenleg is, hogy félévet, évet várni a következő részre igazán nem nagy kunszt.

Egy ismeretlen holtest mellől egy újabb helyszínre hívják Nikkit. Az újabb áldozat Cassidy Towne nem egy hanem A szenzációhajhász bulvárújságíró. A hírességek kezüket-lábukat odaadnák azért, hogy felejtse el azokat, amiket róluk tud, és meséljen el mindet, amiket másokról. A nő könyörtelen volt életében, rengeteg ellenfelet szerzet magának, hogy holtan találták, azon szinte senki nem lepődik meg. Azonban Heat nyomozót sokkolja, hogy a helyszínen ott találja Jameson Rookot, akit pedig nagyon szeretne kiverni a fejéből.

Az élet és a feljebbvalók azonban kegyetlenek. Nagyon úgy fest, hogy bár a háta közepére sem kívánja, mégis kénytelen újra együtt dolgozni a Pulitzer-díjas íróval. A szálak egyre szövevényesebbek, Jameson pedig egyre simulékonyabb lesz.

Ismét hozták az általam elvárt szintet. Ezúttal nem voltak stílus, szerkesztés béli egyenetlenségek sem, így kimondottan élvezetes és gyors olvasmánynak találtatott. Nem mondhatnám, hogy különösen sokkolt a végkimenetel, bár azt sem állíthatnám, hogy elsőre eltaláltam a gyilkost.

Most is egy sereg mellékszáll kúszik ki és be, kavarja az álló vizet, és a véleményeket. Egy ponton megint annyi a gyanúsítottak száma, mint a résztvevőké, és természetesen senkinek nem lehet kétsége két dolgot illetően: A gyilkost elkapják, Nikki pedig nem tud a végletekig ellenállni Jamesonnak.

Könnyedén olvasható, laza szerkezetben felépített kis könyv ez, aminek a jelek szerint jót tett a fordító váltás. Bár lehet, hogy az első rész hibái tényleg az eredeti könyv döccenői voltak (nem olvastam angolul, nem tudhatom), de azért ez így sokkal profibb munkának tűnik.

Csak ismételni tudom magam azon tekintetben, hogy még mindig nem tudjuk, ki a könyv tényleges szerzője. Marketing fogásnak sem utolsó az ilyen, ami növeli a brand értékét, hiszen Richard Castle már-már fogalomnak számít. A James Patterson, Stephen J. Cannell,  Michael Connelly trióból tipelnek a legtöbben, de mivel senki sem erősíti vagy cáfolja meg ezen találgatásokat, senki sem lehet biztos semmiben. Mindenesetre sokan úgy okoskodnak, egy ismert író minek állna be arctalan szerzőnek, egy új pedig így nem szerezhet nevet. Ezt hívják patthelyzetnek, de ami ebből mégis kiderül, hogy senki nem tud semmit.

Andrew W. Marlowe, aki különben maga is lehetne a titokzatos író, továbbra is azt állítja : Nincs itt semmi titok. Ki más lenne a szerző, mint Richard Castle,  az átkozottul jóképű bestseller gyártó, aki megalkotta a Derek Storm sorozatot is. A pasas elbájoló és igazán jó író. Teljesen érthetetlen, hogy miért akarja mindenki megfosztani őt a dicsőségtől, amikor olyan keményen dolgozott a könyvön.

Na, erre varrjon mindenki gombot! A borító hátoldalán azonban továbbra is Nathan Fillion szerepel. Már kérdeztem ugyan, de senki nem válaszolt, így felteszem még egyszer: Dedikálni is Nathan Fillion jár?

A második kötet hozta a sorozat laza, bájos, könnyed színvonalát, és a kötelező hullák számát. Nem várhatok többet egy olyan könyvtől, amit a kikapcsolódás kedvéért olvasok. Egészen biztosan folytatandó széria.

8,5/10

Magyar kiadó: Könyvmolyképző kiadó Kft.

Fordította: Kamper Gergely