A rajtaütés

Serbuan maut / The Raid

színes, magyarul beszélő, indonéz-amerikai akcióthriller, 101 perc, 2011

rendező: Gareth Evans
forgatókönyvíró: Gareth Evans
zeneszerző: Aria Prayogi, Joseph Trapanese, Fajar Yuskemal
operatőr: Matt Flannery
producer: Gareth Evans, Ario Sagantoro
vágó: Gareth Evans

szereplő(k):
Iko Uwais (Rama)
Joe Taslim (Jaka)
Donny Alamsyah (Andi)
Yayan Ruhian (Mad Dog)
Pierre Gruno (Wahyu)
Ray Sahetapy (Tama)
Iang Darmawan (Gofar)

Kevés dologban voltam életem során annyira biztos, mint abban, hogy ezt nekem látnom kell. Amikor először néztem meg a film trailerét, független attól, hogy a sztori alapján mini Dreddnek neveztük, felkerült a listám élére. Méghozzá magasan megelőzve mindent, mert olyat láttam abban a néhány percben, amit már régóta hiányolok a jelenlegi akciófelhozatalban.

Rama kezdő rendőr, akit beválogatnak az akciócsoportba és egy olyan bevetésre küldenek, aminek során el kell fogniuk egy híres maffiafőnőkőt. A probléma csupán az, hogy a vezér egy emeletes ház egyik felső szintjéről irányít mindent. A ház a sajátja és jó néhány lakást bűnözőknek adott ki.
Természetesen a gaznak eszében sincs megadni magát, tehát lezárja a házat, és kihirdeti, szabad a gyilkolósdi. Siker esetén a résztvevő lakók életük végéig maradhatnak a házban, méghozzá ingyen. Jelentkezőből hirtelen több is akad, mint kéne.  Szegény kis rendőrök amúgy sem voltak túl sokan, de most rohamos tempóban apad a számuk.

Jó, bocsi, tudom, hogy én nem szoktam, de azt a rohadt...! Hát ez meg mi?! ÁÁÁÁÁ! Imádom! Olyan rég várok már egy ilyen filmre és most tényleg el sem hiszem, hogy láthattam. Oké, két évet késett, de ideért! Telt házzal adják. Legalábbis mi már, pedig 40 perccel korábban érkeztünk, csak a második sorban kaptunk jegyet. Budapesten kizárólag az Arénában és  Corvinban játsszák, vidéken pedig Debrecenben és Balassagyarmaton, ezt nem is értem. Szinkronos, viszont olyan csemege, amit a műfaj szerelmeseinek nem szabad kihagyni! Uff!
Iko Uwais személyében új szerelmet találtam magamnak. No nem kell rosszra gondolni, egyszerűen arról van szó, hogy amit ez a fiatalember művel az olyan szintű csoda, amire nincsenek szavaim sem.

Emlékszik még valaki Jackie Chan, Sammo Hung és Yuen Biao triumvirátusára? No, én akkor láttam utoljára ilyen csodálatosan koreográfiát, ennyire pörgő, elsöprő lendületű közelharcokat. Az A Project/A nagy balhé végén van egy jelenet, ahol a hármas küzd meg a kalózok vezérével, na, az volt aztán valami! Ebben a filmben pedig van egy kettő az egy ellen, amitől tényleg eldobtam az agyam.  Persze az elsőnek említett film, sosem volt ennyire véres, de Yuen Biao és Jet Lee óta nem láttam ilyen lábtechnikát. Iko Uwais valójában a kettő általam nagyra becsült harcművész/színész/koreográfus keresztezése, és ha ebbe bele lehet szeretni, hát én felvállalom.

Ha lett volna egy infrakamera a nézőtéren, azt látták volna  a másik végén, hogy én kimeredt szemmel, pislogás nélkül, azonban üdvözült mosollyal az arcomon néztem a filmet, és amikor mások felhördültek, hát csak annyit tudtam mondani: ÓÓÓÓÓÓÓ! De ezt is a teljes elragadtatottság hangján.
A történet lassan indul, kicsit kocogni kezd, aztán felpörög ezerrel. Majd megint leül és ugrik egy kétezres fordulatot. Helyből. Brutális. A szó teljes és összes jelentésében. Nem véres egy kicsit, nem is kegyetlen, csak pusztán brutális.
A löszerek fogyásával felerősödik a közelharcok jelentősége és innen indul az igazi móka. Kések és ököl, a kedvenceim.

Aki nem egyszerre szocializálódott Bruce Lee remekeken és a Nyolcadik utas a halál című csodán, ne is próbálkozzon vele. És könyörögve kérek minden kedves és normális hölgyet, maradjon inkább otthon. Ez nem női film. Engedjék el a srácokat együtt, vagy csak menjenek be másik terembe, ahol nekik való romantikus tingli-tanglit nézhetnek, mert rém frusztráló volt a sok nyafogás. Páran el is hagyták a termet, és azt hiszem rajtam kívül nem igen volt még egy nemem béli, aki kifelé ily csillogó tekintettel, ennyire lelkesen elemezte volna a filmet. Mintha újra négyéves lennék, és a szüleim azt mondanák, jó voltam, ezért előrehozták a karácsonyt! Kösziiiii!
Persze meg is kaptam, hogy nem vagyok normális nő, de ezt eddig is tudtam, szóval egyáltalán nem érdekelt.

Tessék nekem hozni még ilyen csodálatosan technikás, látványos és lenyűgöző filmeket. Én várok szívesen, várok akár két évet is, de tényleg, mert megérte szélesvásznon megnézni. Akkor is, ha a szinkron több helyen tűnt idegesítőnek, mint jónak, akkor is, ha a forgatókönyvben vannak hibák, és akkor is, ha lenne mibe belekötni. Mert mindezek ellenére hiánypótló film. Nekem. Régóta nélkülöznöm kellett ezt a stílust, amivel sokan próbálkoztak, de olyan kevesen sikerrel.
Kötelező darab! Vagyis széplelkek inkább kíméljenek, mert bár imádom a művészfilmeket, az nem az. Nincs sok alkotás, ami távolabb állna ama kategóriától, nálam mégis sokszor nézős darab, és természetesen maximum pontszámot érdemel.

10/10