Zero Dark Thirty - A Bin Láden hajsza (Zero Dark Thirty)
színes, feliratos, amerikai thriller, 157 perc, 2012rendező: Kathryn Bigelow
forgatókönyvíró: Mark Boal
operatőr: Greig Fraser
producer: Kathryn Bigelow, Mark Boal, Megan Ellison
vágó: William Goldenberg, Dylan Tichenor
szereplő(k):
Jessica Chastain (Maya)
Jason Clarke (Dan)
Joel Edgerton (Patrick)
Mark Strong (George)
Jennifer Ehle (Jessica)
Kyle Chandler (Joseph Bradley)
Edgar Ramirez (Larry)
James Gandolfini (C.I.A. igazgató)
Na most az úgy volt, hogy egy kedves barátom nyert jegyet a premier előtti Úton-ra. Érdekelt, tényleg, de kiderült, hogy valami technikai difi van, amiért a Parlux Entertainmentet képviselő úr elnézést is kért. Játszottunk, nyertem egy pólót magam is, és olyan stand-upot nyomott, hogy néha levegőt sem kaptam a nevetéstől. Hát ki tudott ezek után haragudni?
Ráadásul elmondhattam neki, hogy mennyire imádtam A rajtaütést, amivel nem is túloztam, no meg választhattunk, hogy vagy várunk kb. 45, 40, 39 percet a film feltöltésére, vagy megnézhetjük helyette a Bin Láden hajszát(ami ugyan más forgalmazóé), és még egyszer szeretettel elvárnak minket az Úton vetítésére. Hát persze, hogy ez utóbbit választottuk, de mint utólag kiderült, a filmet tartalmazó merevlemez volt hibás, így még ha meg is vártuk volna a film feltöltését, akkor sem nézhettük volna meg.
Mayát a CIA 2001 után bedobja a mély vízbe. Feltérképezik az al-Kaida kapcsolati rendszerét, próbálnak minél több vezetőt megtalálni, és ennek az eléréséhez minden megengedett, nem válogatnak az eszközökben. A fiatal lánynak eleinte problémát okoznak ezek a radikális módszerek, de kis idő elteltével hozzáedződik, és talál egy olyan szálat, aminek a meglétéről ugyan senki sem tud, de amikor előáll vele, senki sem bízik benne. Azonban a nő megszállottan kutat a lehetőségek után, átugorhatatlan, megkerülhetetlen akadályt alkotva ezzel a főnökei számára.
Megdöbbentett a film első félórájában látható brutalitás. Valahogyan erre nem voltam felkészülve, hiszen a film a hajszáról szól. Persze magamtól is kitalálhattam volna, hogyan indult el maga az akció, de nem tettem és nem lepődtem meg, amiért néhányan elhagyták a mozit. Majdnem minden, amit annak idején olvasni lehetett a kihallgatási módszerekről megjelent itt. A nyakörv, meztelenség, dobozba zárás. A cél a totális megalázás és ezzel a megtörés, míg a fogoly feloldódik a semmiben, és megad bármit, csak hogy vége legyen. Igen, ez kegyetlen, de az élet maga is ilyen. Ennél cifrábbakat is láttam már horrorfilmekben, thrillerekben, mégis... Most valahogy nagyon érzékenyen érintett.
A film végigköveti a politikai változásokat, a felderítő munkára gyakorolt hatásukat és az emberek viszonyát is ezekhez a dolgokhoz. A középpont Maya, aki a magját adja a történetnek. Az ő megszállottsága hajtja az eseményeket előre, és ahogy haladunk előre, egyre belefásultabb, fáradtabb, de sokkal eltökéltebb lesz. Ha az én beosztottam lett volna, már néhány hónap után megfojtom, felnégyelem, feláldozom, csalinak dobom be, de hogy emberileg milyen érzelmeket váltott ki belőlem, az eltörpült a szívós, aprólékos munkája mellett, amit kénytelen minden főnöke elfogadni. Mert működik.
Jessica Chastain erre a szerepre született. Már a Fékezhetetlenben is éreztem, hogy több, mint egy csodás pofi, de most meg is győződtem róla. Igaz, hogy ez az a a film, amiért valószínűleg soha nem fizettem volna, nem is érdekelt, de tény, hogy fantasztikus alakítást láttam. Sejtelmem sincs arról, miként készült fel rá, de vibrált és élt. Átragadt rám a remegése, a fásultsága, a dühe és a bánata. Minden, ami mozgatja, minden amit akar, tud és remél.
Ez a film nem pörög. A főhősnőnk több mint tíz évet áldozott az életéből Bin Láden elfogására, és ez a fajta munka rögeszmévé válik, ami lassan, nagyon lassan teljesül be, és ez a drámai vonulata tagadhatatlanul magával rántott. A politikai részével, hogy én mit gondolok Amerikáról és más hasonlóktól most próbálok elvonatkoztatni. Elég legyen annyi, nem feltétlen állunk egy oldalon minden kérdésben, mégis lekötött a történet szövése. Az ember küzdelme, harca még akkor is, ha nem értek vele egyet, lenyűgöző.
A "Kanári egységet" nagyon szerettem. Hoztak egy kis humort, könnyedséget az egész gyomorbajos témában, ami azért fel-fel bukkant korábban is, de ha valaki nem volt elég éber, lemaradt. Ők viszont szállítják a lazaságot, amivel próbálnak bevetések között lazítani és ez oldja a kicsit komor hangulatot. Azért az rejtély, hogy az egész CIA-nak miért csak egy darab arab tolmács jutott? Szegény Hakim (Fares Fares) mindenhol ott volt.
Felbukkan több ismertebb színész. Jason Clarke-ot szintén a Fékezhetetlenből ismerem, de megjelent Kyle Chandler, James Gandolfini vagy John Barrowman is, a sor pedig sokáig folytatható.
A feliratban volt néhány érdekes megoldás, de mindig öröm, ha nem szinkronos egy film, így hajlamos vagyok e tény felet szemet hunyni.
Meglepően tetszett, sokkal jobb volt, mint amire számítottam, és a rendezés is ötöst érdemel, az én olvasatomban legalábbis. Féltem, hogy túl specifikus a téma ahhoz, hogy élvezzem, érdekeljen, vagy hogy elgondolkozzam rajta, de nem így történt. Lekötött. Persze főleg a drámai és pszichológiai vonulatok miatt, a végeredmény nem is igen érdekelt én nem is sokkolt. Elég spoileres volt a cím...(irónia). Nem hiszem, hogy valaha is megnézem majd újra, de egyszer érdekes volt, köszönöm a Parluxnak, mert ha rajtam múlik, sosem látom.
7,5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése