2020. december 28., hétfő

Deborah Harkness: The Book of Life - Az élet könyve (All Souls Trilogy, #3)

A trilógia befejező része kicsit csúszott az első kettőhöz képest, de ami késik az ugye sosem múlik. És míg az első résznél sodort magával a filmsorozat hangulata, lendülete, ami akkor elég is volt, a második kötet idejére azonban már ez nem mondható el, így nagyon örültem az új színt és mélységet adó kötetnek. A kérdés már csak az, a harmadik rész képes-e ugyanerre.

Diana és Matthew visszatérése nem feltétlen úgy sikerült, ahogy tervezték. A veszteséget feldolgozni sosem könnyű, főleg akkor, amikor magaddal hozol egy hatalmas tűzokádót, és titokban ikreket vársz. A család feje nem feltétlen megértő, ami tulajdonképpen nem sokkol senkit, felbukkan néhány rég nem látott ismerős és barát, újabb szövetségesek kerülnek elő, de ennek következtében Matthew kénytelen magára hagyni a feleségét. Ha rövid időre is, mindkettőjüket megviseli az egyedüllét. Az elveszett Clairmon titok lassan napfényre kerül, a magával hozva egyéb, eltemetett dolgokat, és így kell meggyőzniük a tanácsot arról, hogy az élet közben meghaladta őket. Amit tanúsít végre az élet könyve is, ha tetszik, ha nem.
Ez a rész sem vékony, szerintem Harkness nem tud 300 oldalban írni, viszont próbál mindent lezárni, és épp ezért marad egy csomó nyitott kérdés. Mert a kevesebb több, marad valami a képzeletnek, és szerintem manapság már ez is valami. Ugyanakkor a nagy igyekezetben elveszett egy csomó fontos részlet, és eltolódtak az arányok is, de ne szaladjunk ennyire előre.

A történet kezdetén egyből belecsöppennek egy feldolgozhatatlannak tűnő gyászba. Diana titkolja az állapotát, és a familiárisa nem más a többiek szemében, mint egy emlék a múltból. A tanács újabb feltételeket állít, és hamarosan kiderül, nem az ifjú anya titka a legnagyobb. A prioritások megváltoznak, a Bishop-Clairmon család megalakulása sokaknak nem tetszik, de ez elvezet a felismeréshez, miszerint mindenkinek megvan a megfelelő szerepe, és hogy egymásra vannak utalva, mert csak így erősek az évszázados berögződésék, begyepesedett hitek, vélemények és erők ellen.

Régi ismerősök, barátok és ellenségek bukkannak fel, és hogy elérjék a céljaikat Diana és Matthew útjai, ha átmeneti időre is, elválnak. Míg Matthew múltja, helyzete napfényre kerül, veszélyeztetve mindent, amiért eddig élt, addig Diana is eljut addig a felismerésig, hogy nem titkolózhat tovább. Tagadhatatlanunk egy új világ kezdetén toporgunk.

Szerettem, hogy Harknes képes volt új karaktereket beemelni, de folyamatosan észben tartotta a régieket is. Hőseink sok esetben kénytelenek átlépni a korábban maguk álltak felállított határokat. Mindenki küzd valamivel, és hiába állnak egy oldalon, az egyéni csatákat magukban, a fejükben, vagy éppen harc közben kell kiélniük, viszont a terjedelme ellenére hiányt éreztem.

Végre beleláttunk kicsit jobban a színfalak mögé, szembesülünk a tanáccsal, a hitükkel és a felsülésükkel is. Nagyon élveztem ezt a részt, teli intrikával és vélt vagy valós igazságokkal, ahogy a szemben álló felek egymásnak feszülnek, olyan szépen haladtak a dolgok, aztán egy tollvonással meg is oldódnak. Ezen kissé csodálkoztam. Annyi minden történt, és annyi dolgot szeretett volna megoldani a trilógia vége, hogy tagadhatatlanul kicsit összecsapoznak, íztelennek érződik, és ez mi tagadás, csalódás.

Mindezek ellenére is szerettem. Konzekvensem építkeztek a szálak, jöttek és mentek a tények, barátok, ellenségek. Az aprólékos, mindenre kitérő stílusa sosem zavart, sőt, nem is találtam mindent elég részletesnek, persze akadtak olyasmik, amiket ki lehetett volna hagyni, akkor maradt volna elég hely néhány fontosabb dolognak is.

Jennifer Ikeda hangját és tolmácsolását egészen megszerettem, ezért nagyon csalódtam, amikor kiderült, hogy a Time's Convert-et már nem ő olvassa fel. Értem én, hogy Marcus és Phoebe története lesz, és az új karakternek új hangot adtak, és biztosan jó lesz, mégis furcsa. 

Nem hiszem, hogy életem sorozata, még úgy sem, hogy magas pontokat adtam rá, viszont elvitathatatlanúl megkaptam tőle azt a hangulatot, amibe beleszerettem még a filmsorozatban - a második évad elvileg még idén érkezett volna, de hogy a jelenlegi helyzetben ténylegesen mikor... -, amiért hálás vagyok, és kicsit hiányozni is fog.  

8/10
     

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...