A trilógia befejező része sok izgalmat és rengeteg elvarratlan szálat ígért, kicsit tartottam, tőle, hogy nem érünk mindennek a végére, de nincs jogom Riordant sértegetni! Mindig tudja, hány részre tervez egy sorozatot, és ezidáig nem fordult elő, hogy az utolsó pillanatban megmásította volna az irányt. Természetesen ezúttal sem tette.
Magnusnak vízre kell szállnia, annak érdekében, hogy megakadályozza Loki tervét a Ragnarök kirobbantásáról. A hajókázásnak van némi szépséghibája, mivel nem igazán tanácsos hosszú távon a vízen tartózkodnia, ugyanis magára haragított egy istennőt, aki sosem felejt. Nos, a cél érdekében mindent! A kétségbeesett helyzet kétségbeesett megoldásokhoz vezet, így aztán unokatestvére barátja, Percy, Poszeidón fia, gyorstalpalót tart a hogyan ne halj meg kategóriából. Ezután apja, Frey, egy erősen banánra emlékeztető sárga hajójával ajándékozza meg. Nem is maradt más hátra, mint hogy barátaival tengerre szálljanak.
Borzasztóan élveztem. Az események az első pillanattól az utolsóig eszeveszetten pörögtek, mégsem váltak zsúfolttá, sem zavarossá. Találkozunk rég ismerősökkel, és nem kevés újjal is, kaland kalandot követ, szinte folyton veszélyben hőseink élete. Egy ponton kénytelen a csapat szétválni, a történet mindezek ellenére végig elképesztően szórakoztató. Olvasás közben számos alkalommal izgultam vagy nevettem. Lehetetlen nem meghajolni Riordan zsenialitása előtt. Azt hiszem, Percy után Magnus lett a második kedvenc karakterem.
Igen, vannak köztük hasonlóságok, de Magnus az utcán töltött évei miatt sokkal önállóbb volt már az elejétől fogva. Mivel folyton a túlélésre hajtott, eleve elsajátított egy sereg olyan tulajdonságot, ami sosem volt Percy sajátja, és nem is annyira cinikus. Jobban képes alkalmazódni, és gyorsan tanul, ő is hajlamos az öniróniára, amitől minden még szórakoztatóbb. Különben a könyv elején, ahol a két srác együtt van, jobban kiütköznek a másságok, szóval nem, nem értem azokat, akik azonosságot kiabálnak.
Alex Fierro megjelenésével egy olyan karaktert kaptunk, aki képes nemet váltani, és aki tulajdonképpen transznemű, ráadásul nagyon közel kerül a főnösünkhöz. Riordan már a korábbi könyveiben is foglalkozott a mássággal, mivel mindig is feszegette a határokat és új alternatívákat nyújtott. Arra tanított, hogy fogadjuk el magunkat, és azért, mert valaki elüt a környezetétől, még élhet teljes és boldog életet.
Kicsit ez a helyzet Samirah karakterével is. A mostani politikai helyzetben, amikor a világ jelentős részén migránsozás, a másikban meg teroristázás megy, egy muszlim valkűr elég meglepő. Ráadásul úgy, hogy tartja a hitét, és a ramadán pont a a harmadik rész idejére esik.
Sumarbrander - röviden csak Jack-, aktívabb társasági életet
él mint az, aki forgatja, és ezúttal is hozta a tőle elvártakat, poénokat.
Fegyverhez képest átütő személyiséggel és énekhanggal rendelkezik. És mostanra
már azt is tudjuk, hála neki, hogy Riptide, Percy kardja, a híres, amelyik
tollá változva utazik a zsebében, nőnemű.
Azon gondolkodtam, némileg értetlenkedve, hogy a görög mitológiával foglalkozó sorozatok alapban ötrészesek, minden más csak három, pedig Magnus annyira jó karakter, a sztori erős, izgalmas, vicces és fordulatokban teli, nem esik jól elválni tőle. Remélem, hogy legalább néhány crossover erejéig visszatér.
10/10
The Ship of the Dead - Excerpt by on Scribd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése