Charlaine Harris: Last Poppy All Sleep (Aurora Teagarden 7-10.)

Mivel korábban írtam Teagarden kisasszony hullákat termő kalandjairól, úgy gondoltam, most hogy a széria végére értem, nem szakíthatok a hagyománnyal. Afféle vegyes poszt ez is, csak ugyanattól az írótól és azonos sorozatról van szó. Ha jól emlékszem, legalább két-három esetben írtam hasonlót, szóval remélem, nem találjátok nagyon furának.

Sajnos ez a laza kis krimi szorzat, ami szerencsére átlátható hosszúságra nyúlt, elveszett a hatalmas, hasonló könyveket kínáló piacon, így nem adták ki magyarul. A szerzőt idehaza mindenki csak Sookie Stackhouse miatt ismeri, pedig már 1990-től népszerűvé vált Aurora kalandjai miatt, és már ezt megelőzően is jelentek meg különálló történetei. Így aztán a magam részéről, mivel kedveltem Charlaine Harris munkásságát, szépen lassan, mondhatnám cammogva, de határozottan haladok az életművével.


Az előző részekre nézve erősen spoileres lehet!  

Last Scene Alive (Aurora Teagarden #7)

Robin Crusoe visszatér a városba, az író, akivel Roe még a Real Murders idején találkozott. Akkor a férfi segítségével nyomozott, és néhány évvel később a történetből egy sikeres könyv született, amit most filmre visznek. Lawrencetont ellepik a stáb tagjai - köztük Martin fia is, aki az örökségre ácsingózik - és az egész várost megfertőzi a hangulat, ami Roe-t nem kapott el, de nem vonhatja ki magát, mivel a főszereplő szeretné megismerni, és meghívást nyer a forgatásra. Amikor a főszereplőt meggyilkolják, Aurora ismét nyomozni kezd. 

Roe nem találja teljesen a helyét Martin halála óta, szüksége lenne valami elterelésere, amire minden barátja és az édesanyja is figyelmezteti, de nem érzi képesnek magát rá. Érzékenyebb, mint máskor és ez nem is meglepő, senki sem tervezi, hogy ennyire fiatalon megözvegyül. Anyagi függetlensége lehetővé teszi, hogy visszaköltözzön a városba, ahol a filmforgatás felforgat mindent. Jól esik Robinnal találkoznia, az a kis szerelem nem múlt el nyomtalanul, még akkor sem, ha a férfi őt írta meg főhősének, elvégre csak a valóságot másolta, és még akkor sem, ha korábban kapcsolatban állt az elhunyt színésznővel.

A szálak kicsit kuszák, mindenki ismer mindenkit, de nem igazán lehet tudni, ki kivel van. Robin és Roe újra egy csapatot alkotnak, és ahogyan az lenni szokott, a nyomozás során felszínre kerül néhány új és régi titok.

8/10

Poppy Done to Death (Aurora Teagarden #8)

Roe a sógornőjével együtt tagja az Uppity Women nevű társaságnak. A hölgyek nem kötögetéssel töltik az idejüket, belefolynak a helyi politikába, és minden témára ráugranak, ami a város javát szolgálhatja. Poppy azonban nem jelenik meg a beiktatás napján. Roe másodmagával elindul megkeresni a távol maradt társát, de már csak a nő hulláját találja. Halottról jót vagy semmit, de sem Poppy sem a férje nem híres a hűségéről, az elhunyt több szeretetőt hagyott hátra, mint szennyes ruhát, köztük a nyomozást vezető Arthur Smith-t is, akinek ez már elég ahhoz, hogy ne legyen képes higgadtan gondolkodni. 

A gyilkosság szó szerint a családjába vágott. Poppy hátrahagyott kisbabájáról a férjének kéne gondoskodni, aki túl azon, hogy első számú gyanúsított, nem áll jól a felelősségteljes apa szereppel sem. Ahogy haladunk a történetben egyre több szerető bukkan fel mindkét oldalon, miközben Arthur sem remekel. Roe nem is tehet mást, muszáj a végére járnia  dolgoknak, de arra nem készült fel, hogy Phillip, a rég nem látott öccse is meglátogatja.

Az élete több mint komplikált, Robinnal bontakozó kapcsolatuk elején járnak, az apja nem tart igényt az engedély nélkül kódorgó öccsére, és a családja többi tagjára sem számíthat. Kicsit sok került egyszerre a tányérjára, de az aprócska könyvtárs meglepően jól egyensúlyozik.

7/10

All the Little Liars (Aurora Teagarden #9)

Roe élvezi a derült égből érkező terhességét. Robin szépen besimult az életükbe. Phillip beiratkozik az iskolába, szerez néhány igazán jó barátot. Idilli életüket felkavarja, amikor 4 diák, köztük Roe féltestvére és a lelkész 11 éves nevelt lánya nyomtalanul eltűnik. A 150 centis könyvtáros megragadja a bestseller író kezét és maguk kezdenek nyomozni. A fodrász üzlet mögött talált tini lány hullája látszólag semmi kapcsolatban nincs a 4 eltűnt gyerekkel, de Roe nem hisz a véletlenekben. 

Apjuk zűrös ügyei szépen lassan napvilágra kerülnek, a sutyorgó szomszédok, ismerősök, a város növekvő feszültsége elég felkavaró, ezekkel még meg is birkózna, de hogy az öcsét elkezdik gyanúsítottnak kezelni, már túlmegy minden határon! Minden valamirevaló, véletlen szülte nyomozó egyet tehet ebben a helyzetben, bebizonyítja a vaskalaposoknak, hogy mekkorát tévednek!

Persze ez nem egyszerű. A közelgő karácsony egyre nagyobb nyomást gyakorol mindenkire, még úgy is, hogy senkinek sincs kedve készülődni, vásárolgatni. Roe-nak meg kell birkóznia az érzelmi nyomással, testének változásával, és családja aggódásával is, így némileg későn, de még időben kapcsol, és rakja össze az apró morzsákat, amik egy különös titokhoz vezetnek.

7/10

Sleep Like a Baby (Aurora Teagarden #10)

Sophie megszületésével megváltoznak a dolgok, a büszke nagymama felfogadja Virginia Mitchellt, hogy kisegítse az újdonsült szülőket ez első néhány hétben, és a nőre ismét nagy szükség lesz, mikor Roe influenzával az ágynak dől és Robinnak el kell utaznia egy gála estre, ahol épp ő a kitüntetett.
A dolgok némileg felgyorsulnak, amikor Aurora éjszaka arra riad, hogy a lánya örülten sír, de Virginia sehol sincs. Phillip segítségével neki indul megkeresni, de csak egy ismeretlen női hullát talál a hátsó kertben, és a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy egyik szomszéd látta Robint éjszaka a kertben.

Mintha újra kezdődne minden, férjének magyarázkodnia kell, néhányan azt gondolják, ő ölte meg Robin szeretőjét, és a tetejében még levegőt is alig kap a náthától. De mégis, kinek lenne oka megölni egy nőt, akit a jelek szerint senki sem ismert?

Az újdonsült anyaság, a heveny betegség és egy gyilkosság  a hátsó kertben mindenki idegeinek sok lenne, de persze Aurora nem lenne az, aki, ha érdekelnék a nehézségek.

8/10

Mind a négy részre elmondható, hogy stabilan hozta az elvárt szintet. Roe és családja mindennapjai, csak úgy, ahogy Charlaine egyéb regényeiben, ezúttal is helyet kaptak, amivel sokkal élesebbé tették a kisvárosi hatást, ahol mindenki ismer mindenkit, mert egy iskolába jártak, vagy esetleg a testvérükkel, unokájukkal és a többi. Ahol ennek ellenére léteznek titkok és gyanús halálesetek is.

Aurora egyke gyerek volt, majd dédelgetett feleség lett, így eléggé elkényeztette az élet, amivel ő maga is tisztában van. A stílusa, amivel megszenved egy csapat hétköznapi dolgot, eleinte furának tűnik, némelyeknek idegesítő is lehet, engem azonban rendkívül szórakoztatott. Talán azért, amiért pont az ellentétem ez az aprócska, kedves, szelíd teremtés, akit mégsem szívesen haragítana senki magára, mert termete ellenére is veszélyes ellenfél.
Nem született detektív, sokszor csak belebotlik a dolgokba. Jóllehet, már-már ösztönösen teszi fel a jó kérdéseket, a válaszok helyes értelmezése sokszor azonban nem megy elsőre.

Az utolsó négy rész egy mozzanatra épít, mégpedig arra, miként épül fel a saját családja. Robinnal sosem mélyítették el igazán a barátságukat, így egy sereg dolgot a gyorsan bekövetkező házasságuk útján kell megtanulniuk egymásról, és persze őket sem kímélik a téves vagy hiányos kommunikációból adódó problémák. És miközben egymást tanulják, be kell illeszteniük az életükbe egy régen nem látott öcsköst, majd a kislányukat is. Nos, ha ez nem lenne elég egy életre, akkor még hullák is teremnek itt meg ott.

Érdekes volt elmerülni ebben a miliőben, most mégis könnyű szívvel válok meg tőle. Roe teljesen más jellem volt a korábban megismert harrisi karakterekhez képest, de kitartóan szórakoztatott, és nem kevés kellemes percet szerzett. Laza krimi kategóriában ha nem is az első, de igen előkelő helyen áll, legalábbis nálam. Mindig is könynen olvasható volt, de a hangoskönyv változat kimondottan dobott az élményen, mintha csak rádiójátékokat hallgattam volna.

Még akkor is, ha váltogatták egymást a gyengébb és erősebb részek, a sorozatra összességében stabil 8 pontot adok a tízből, csak mert megérdemli.