Alex békésen vezeti a kis pénzügyi cégét, elégedett az életével, imádja családját, harmonikus kapcsolatban él, pont eleget keres. Mi baj lehetne? Amikor egy pletyka következtében a befektetők elkezdik kivonni a pénzüket, fontolóra veszi nagybátyja barátjának segítségét, aki hajlandó befektetni a süllyedő hajóba. A családja múltja, orosz gyökerei mindig is távolságtartásra késztették, de hamarosan azon kapja magát, hogy nincs más választása, a családja és a saját túlélésének érdekében kénytelen egyre mélyebbre és mélyebbre merülni.
Ahogy a Kabaréban megénekelték: "Pénz hatja a föld kerekét", lehet tagadni, de felesleges. Pénzen rengeteg dolgot vehetünk magunknak, információt, befolyást, drogot, fegyvereket, lányokat. És ha van egy jó képességű pénzügyi emberünk, még az is megtörténhet, hogy miközben mindezekre milliókat költünk, hátradőlve nézzük, hogyan lesz a mocskos pénz patyolat fehér, amit aztán ismét fegyverekre, drogra, lányokra, majd befolyásra cserélhetünk. Nyugtot életet és kiváltságokat biztosíthatunk magának, hiszen van az a szint, amikor már nem számít, honnan jöttünk.
Kicsit ez a helyzet a Godman családdal is. Az orosz származású zsidó bűnöző fia a tökéletes életével, jó iskolájával, az ezüstkanállal, ami még mindig kicsit kikandikál a szája sarkából, olyan, mint egy tejfölt nyelt macska. Jóllakott lustasággal elégedetten dorombol minden simogatásra. A húga zűrős, apja tipikus alkoholista, a lába alól talajt vesztet, hazáját sirató nagy testvér, aki már régen nem tartja ígéretét, miszerint vigyáz az öccsére. A kisebbik fiú, aki nem más, mint a kicsit szégyellt, mégis imádott nagybácsi folyton bajban van. Alex talán magán kívül még az anyjában láthatja, ebben az új életben is megtalálta a helyét.
Az apja múltja nem tűnt el nyom nélkül, ott lappang a fiú zsigereiben is, leginkább egy figyelmeztetésként, hogy melyik az az út, amitől távol kell tartania magát, de döbbenetes, mennyire egyszerű mégis járni rajta. Egy kis szívesség itt, egy kis szívesség ott, néhány elejtett bátorító mondat megváltoztathat mindent. Rengeteg pénz mozog egyik offshore számláról a másikra, az utalásból váltó, csekk, majd pénz és még néhány szívesség lesz. Ehhez a kis piaci manőverhez nem kell feltétlen tudnunk, miből származik, a lelkiismeretünk tiszta, adózni nem kell utána, átmostuk a mocskos, ki tudja honnan származó bevételünket, élhetünk tovább úgy, ahogyan korábban.
Alex mindent tud a pénzről, a pénzügyi mozgásokról, a tudása hatalmat, és befolyásos embereket sodor az útjába. Nem feltétlen örül a figyelemnek, de megteszi, amit tud, hogy a feje mindig kint maradjon a vízből. Az iskolái talán nem voltak olcsók, viszont minden pennyt megértek. Gyorsan gondolkodik, sokkhelyzetben is képes a túlélésre, és rendkívül gyorsan tanul. Mindent és mindenről. Felismeri, hogy mindegy honnan jön a pénz, jó üzletet csak fehér abroszos asztalnál lehet hatékonyan kötni, hiszen nem néhány millióról, hanem milliárdokról beszélünk.
James Norton a magas, jó kiállású, nem kimondottan jóképű pasi, akit muszáj nézni hiszen jelen van. Akkor is, ha nem mond semmit, ha csak az arcát mutatják, és ha már az arca szóba került, az utolsó részben olyat nyújtott, amitől elállt a lélegzetem. Alex döbbenetes fejlődésen ment keresztül, a becsületes üzletemberből hajlíthatatlan fogaskerék lesz egy olyan gépezetben, ami miatta mozog igazán. Képes gyorsan váltani, eleinte még próbál kilépni, aztán ahogy az idő múlik, beilleszkedni ebbe az árulásokkal terhes világba, ahol míg arra készülsz, hátba szúrj valakit, arra figyelsz, veled ne tegyék ugyanazt. Ahol nincsenek igazán barátaid, de a nagyok ligájának ára van, és ahol úgy léped át a határokat, mintha nem is léteznének.
Rajta kívül is még jó néhány színészi játékot ki lehetne emelni, a gárda tényleg nemzetközi, ráadásul kiváló. Több nyelven szólalnak meg, rengeteg párbeszédet feliratoztak, amitől igazán élő lett az egész. Az oroszok nem orosz akcentussal beszélnek angolul egymás között, hanem tényleg az anyanyelvükön, ezért is külön imádtam. Sosem értettem, amikor a német karakterek akcentussal beszélnek angolul, mikor elvileg az anyanyelvükön beszélnének. A McMafia önmagában ezért is különleges, és természetesen még egy sereg más dologért is.
Például nem tömték teli akcióval, egy kis gyilkosság, merénylet, egy kis embercsempészés, de semmi jelentős, amire rá lehetne építeni az elkalandozó nézők figyelmét, hiszen a McMafia nem egy akciósorozat. Viszont az a legdöbbenetesebb, nem is hiányzik, a pénzmozgások, a család élete, drámái, a konkurens család élete és drámái, az üzleti kalandok bőven kielégítették az összes kíváncsiságomat. Különben pedig elképesztő, mennyire zavarba ejtő az egész. Nagyon szimpatikus emberek tesznek borzasztó dolgokat, nem feketék vagy fehérek a karakterek, így nehéz őket elítélni, és néha nehéz velük azonosulni is.
A folyamatosan építkező feszültség az első rész végére elérte ezt a szintet, amit aztán az utolsó három részig szinten tartottak. Épp elég volt ahhoz, hogy még ne kapjak szívinfarktust, és ne tudjam abbahagyni, aztán ahogy közeledtünk a vége felé, találtak valamit, egy kósza kettest, amit persze tizenkilencre húztak. Méghozzá tökéletes érzékkel és időzítéssel. Minden pillanatát imádtam, és valószínűleg újranézem, míg a második évad, kitudja mikor, kijön.
10/10
A történet vázát egyébként Misha Glenny dokumentum könyve adja - McMafia: A Journey Through the Global Criminal Underworld (McMaffia - Szervezett bűnözés határok nélkül) - ami azt mutatja be, hogy a Szovjetunió szétesése után hogyan erősödtek meg a bűnszervezetek, mohó ujjaikkal miként szőtték át az egész világot, és hogyan nyílik meg számukra egy egészen új világ, rengeteg pénzzel és lehetőséggel. Amit természetesen szeretnék ezek után elolvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése