Enyhén szólva hatalmas lemaradásom van filmek terén. És amikor ezt írom, akkor nem kizárólag a külföldi darabokra értem, hanem a magyarokra egyaránt. Mi tagadás az elmúlt hónapok feltettek a listámra nem kevés tételt, és most ezek közül sikerült kihúznom kettőt is. Ezzel, ha szignifikánsan nem is, valamennyivel mégis csak csökkent a végeláthatatlan sor.
A Viszkis
Tudom, hogy felnőtt egy olyan generáció, akinek fogalmuk sincs arról, kicsoda Ambrus Attila, de a mi generációnk számára ikonikus alakja volt a rendszerváltozást követő, egyébként is meglehetősen zűrzavaros időszaknak. Hat év alatt 29 sikeres rablást hajtott végre, ebből 16-ban társa is volt. A sajtó imádta, a rendőrökről pedig lehúzták a keresztvizet is. Afelé modern Robin Hoodnak kiáltották ki, amit igazából sosem értettem, hiszen a legjobb tudomásom szerint egy forintot sem adott a szegényeknek a megszerzett pénzből, de ez egy másik történet.
Ambrus Attila 1988-ban szökött Romániából Magyarországra, a róla készült életrajzi ihletésű, de nem életrajzi film végigvezet kisgyermekkorától a börtönbe kerülésig, az intézettől a katonaságon át, egészen a hokis, majd rabló karrierjéig.
Azért fontos, hogy ez nem életrajzi film, mert alapvetően egy szórakoztató produkció, így az életrajzi elemeket át meg át szőtték, költötték, kiszínezték. Ezzel mindenki tisztában van, szóval ha még nem láttad, ne ringasd magad olyan képzetbe, hogy most megtudod a tutit. Hallottam egy beszélgetést Attilával, amiben elmondta, milyen sokat beszéltek Antal Nimroddal (a rendező) a gyerekkoráról, és hogy milyen sok dolgot kihagytak a filmből, azért, mert nem akarta, hogy megsajnálják vagy szánják érte. Így aztán nem is jött át maradéktalanul minden, a korosztályomnak mégis teljesen egyértelmű. Romániában csak egy magyar volt, Magyarországon pedig csak egy román. Soha nem tartozott igazán sehova, és amikor végre igen, akkor is történik valami, ami miatt lehetetlenné válik minden álma.
A problémás gyerekkorából szinte egyenesen vezetett az út a gyökértelen felnőttkorig, és ha valami, az kiderült, ez mind hozzásegítette Attilát ahhoz, hogy az egója felülkerekedjen. A nagyravágyása sodorta ebbe a helyzetbe, az önérzete pedig akkora, mint egy ház. Azt hiszem, igazából mindenki sejthette, hogy nem tiszta ügyben utazik, józan ésszel senki sem gondolhatta, hogy pusztán az állatbőrökből lehet ennyi pénzt keresni, viszont úgy döntöttek, nem akarják tudni. És akkoriban sok dologról nem akartunk tudni. Viszont a film abszolúte szórakoztató volt. Szalay Bence tökéletes választás volt a szerepre, összességében mind ő, mind a többi színész játékát csak dicsérni tudom. Néha lassú, máskor ezerrel pörgő, ironikusan vicces vagy éppen borzasztóan szomorú. Igazából nem mozgatott meg érzelmileg, de jól szórakoztam rajta, és ha nem is tudtam meg nagy titkokat, azt igen, hogy szerettem a '90-es éveket, és jól esett visszamerülni a világba.
9/10
Budapest noir
Imádtam Kondor Vilmos könyvét, magával ragadott a hangulata, elnyelt a '30-as évek Budapestje, magával hozva minden csodáját és mocskát. A forrongó politikai életét, a mezítlábas gyerekeket és a veszély előérzetét, ahogyan minden változik. Muszáj volt megnéznem a filmfeldolgozását, bár megmondom őszintén, nem vártam sokat tőle.
1936-ot írunk, Gömbös, a miniszterelnök meghalt. A politikai
élet forrong, bár már tudvalevő, ki lesz az utód, minden újságírót ráállítanak
a temetésére. Szerencsétlen időpont a halálra, a minden jel szerint zsidó
prosti agyonverése semmiféle vízhangot nem kavar, épp ellenkezőleg, mintha soha
meg sem történt volna. Gordon bűnügyi zsurnaliszta, a lehető legjobb, és úgy
érzi, van itt valami a háttérben, valami, ami miatt megérte gyilkolni, és ami
miatt még ő maga is megütheti a bokáját. S ha már senki mást nem érdekel, neki
muszáj felgöngyölíteni az ügyet.
Mivel filmről beszélünk, várható volt, hogy néhány dolgon változtatni fognak, valamint kivágtak néhány dolgot az amúgy nem vastag regényből. Sajnos ennek áldozatul esett a hangulat, és nem hagyott mást hátra, csak néhány nyílt zsidózást, ami egy pindurkát kevésnek bizonyult az alapozáshoz.
A történet maga kiváló, a színészekre sem lehet egy rossz szavam sem, Kolovratnik Krisztián tökéletes Gordon Zsigmond, és mégis! Szép iparos munka, csak a lelke hiányzott. Végig azon gondolkodtam, hogy mennyire zseniális két részes, egyenként órás tévéfilmet lehetett volna belőle készíteni. Mivel a történet lassúdat jellegéből adódóan egyszerűen csak nem alkalmas moziba, viszont abban a formában, miként az angolok tették Cormoran Strike-kal, tökéletes filmsorozat vált volna belőle. Sajnálatomra manapság nem igazán készülnek a tv számára magyar krimik, pedig kellene, és úgy gondolom, ez a sorozat lehetne hozzá a tökéletes darab.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése