Neil Gaiman: Csillagpor

Még moziban láttam a filmet, igaz, jó néhány éve annak, és persze nem emlékszem rá kristálytisztán, de arra igen, hogy jól szórakoztam rajta. A szereposztás parádés volt, egyszerre találtam viccesnek és izgalmasnak. Csak néhány éve jöttem rá, egy könyv alapján készült, amit aztán meg is vettem, csak ahogy az lenni szokott, valamiért nem került kézbe...

Tristran Thorn Falva faluban cseperedik fel, s mint ilyen, jól ismeri a szabályokat, a tündérvilágra vezető utat egy hatalmas fal torlaszolja el, a kapu pedig csak kilenc évente nyílik ki. Épp ezért, amikor azt ígéri a gyönyörű Victoriának, hogy elhozza neki a nemrégiben lehulló csillagot, cserében pedig kérhet bármit, egyből szembetalálja magát azzal a problémával, mégis hogyan fogja elhagyni a falut?  

Nagyon kíváncsi voltam, mit kezd Gaiman egy mesével, na jó, volt némi elképzelésem, de konkrétan mégis mit lehet kitekerni egy klasszikus mesének tűnő történeten? Rengeteg dolgot, hála az égnek!

Kicsit messziről indulunk, nem Tristrannal, hanem az apjával Dunstannal ismerkedünk, illetve az ő tettének következményivel, aki nem más, mint a mi főhősünk.  Szépen cseperedik, a helyi boltban dolgozik, majd szerelembe esik a környék legszebb lányával, aki viszont nem igen viszonozza az érzéseit. Talán a nyughatatlan vére és a bizonyítási kényszere teszi, de szinte kiprovokálja, hogy lehetetlen küldetésbe mehessen azért az érzésért, amit mindennél erősebbnek gondol.

A csillag sem egészen olyan, mint a hullócsillagokat képzeljük, rendben, szép és tündöklő, de nem köt csomót a nyelvére, és miért is kéne?! Yvaine a Hold lánya, az őrzője egy nagy hatalmú kőnek, az egyszarvúak jó barátja, és egyáltalán nem kíván fogságba esni egy bolond ifjúhoz láncolva, csak mert az csillagokat ígért az égről.
A dolgok ezen a ponton felgyorsulnak, mert különböző csoportok, teljesen más céllal, mégis ugyanarra pályáznak, néhány boszorkány az ifjúságot reméli a lánytól, mások a nála lévő köre pályáznak, és ezen különböző utak időről-időre keresztezik egymást. Közben, ahogy ez lenni szokott, hőseink egymásba szeretnek, de sok kalandot kell túlélniük, amíg erről beszélgethetnek.

Ami a könyv végét illeti, bár megkaptuk minden mese kötelező elemét, a happy endet, némileg kurtácska és furcsácska, ahogyan Gaimanhaz illik. Sokan eltűnnek és meghalnak menet közben, mások egyszerűen csak kudarcot vallanak, varázslat és az élet az, ami keresztül és kasul húz bizonyos számításokat, de nem feltétlen abban a tanulságot szolgáló, erkölcsös formában teszi, ahogyan általában történik.

Jóllehet, édes-keserű utóízt hagyott a számban, de teljesen reálisan feltárja ama igazságot, hogy mindennek ára van, még a boldogságnak is.
Szerettem. Nem olyan volt mint az általam korábban olvasott másik két Gaiman, megint valami új színt adott. Csak remélni tudom, a polcomon sorakozó többi regény tőle hasonló élménnyel zárul majd.

8/10

Magyar kiadó: Agave
Fordította: Pék Zoltán

Neil Gaiman - Csillagpor Részlet by msreeat on Scribd