Charlaine Harris: The Aurora Teagarden Mysteries: Omnibus 1 (Aurora Teagarden Mysteries #1-4)

Charlaine Harrist a Sookie Stackhouse sorozat  - gyengébbek kedvéért True Blood - miatt került a figyelmem középpontjába. Nem titok, hogy imádom, a filmsorozattal ellentétben sokkal lassabb, mindig is érezhető volt, hogy az író más műfajban kezdte. Szinte az összes részben akad egy két kinyomozni való, amolyan szórakoztató, ráérős, déli módon, és ezért számomra a sorozat akkor sem vált unalmassá vagy lapossá, amikor Alexander Skarsgårdra izgult nézők mérgesen a falhoz vágták. Annyira, hogy az utolsó részt, bár többször majdnem neki álltam, mindig félretettem, nem akarom, hogy véget érjen.

Szóval valahogy így. Akcióban 10 fontért vettem meg ezt az omnibus, azaz gyűjtő kötetet, amiben a 8 részből álló sorozat első fele található, és nagyjából 3 évet csücsült a polcomon. Aztán tavaly ősszel kellett valami lazítós. Bevallom, Agathába kicsit beleuntam - valószínűleg azért mondom ezt magamnak, mert kifogytam a könyveiből -, logikus döntésnek tűnt, főleg, miután kiderült, az első két rész nemrégiben megfilmesítették, és a 2003-ban véget ért szériához az írónő hamarosan kijön egy új, 9. résszel.
A leírások spolert tartalmaznak az előzményekre nézve! 

Real Murders

Aurora "Roe" Teagardenről azt kell tudni, hogy  egy kisváros, Lawrenceton könyvtárosa, és  a Real Murders Club tagja. Egyedülálló, a város egyik legsikeresebb üzletasszonyának lánya, apja második házasságából van egy kedves kisöccse. Keveset keres, de mint könyvtáros imád olvasni, különösen a megtörtént gyilkosságokról. Erre való a klub is, amiben néhány hasonló érdeklődési körű társával együtt átbeszélik a nagy port felverő, híres gyilkossági ügyeket, újabb teóriákat gyártanak, cincálják a véres múltat, és rendkívül élvezik.

Amikor az egyik klubtásukat megölik, Aurora talál rá a holttestre, és egyből lát benne valami ismerőset, a hullát beállították, kísértetiesen  hasonlít arra az esetre, amit épp aznap este készültek áttárgyalni. Csakhogy a rendőrség nem igazán hisz neki, amikor megtalálják a második holttestet, hiába egyformán tanú, gyanúsított és lehetséges áldozat, a kezébe veszi az irányítást. Feltűnik a színen egy jóképű rendőr és egy hasonló kvalitású krimi szerző, a gyilkos pedig minden jel szerint teljesen bevadult.  

Hát ez a történet valami brutális! Oly sok a hulla, és sokszor oly kegyetlenűl meggyilkolva, hogy teljesen elképedtem. Tudtam, hogy szerelem lesz, bár sejtettem, nem marad majd mindig így, és valóban, a második rész már sokkal szolidabb, de kezdésnek elképesztő.
A Hallmark nem az első, hanem a második résszel kezdte a feldolgozás, és mivel ez a fajta tömeggyilkosság nem passzol a sorozat profiljába, még akkor is átdolgozták kissé. Persze ezért felborul pár dolog, mindenesetre egész jól sikerült.

10/10

A Bone to Pick

Jane, egy idős klubtárs meghal. Ebben önmagában még nincs semmi rendkívüli, de az már fura, hogy a házát, némi értékes ékszert, és nem kevés pénzét Roe-ra hagyja. Nem mondhatni hogy rosszban lettek volna, de ennyire jóban sem, szóval a könyvtáros lány némileg gyanakszik, hogy ennek a pénznek ára van. És valóban, a néni valami más is hátra hagy, és Aurorára vár, hogy eltakarítsa a küszöbről a szemetet. 

Az első részben felbukkant szerelem mostanra véget ért, ami csak azért problematikus, mert a gyilkossági nyomozó nem más, mint az ex új, állapotos felesége. Szóval a helyzet koránt sem egyszerű. A romantikus szál ellenére nem lapos a sztori, viszont már nem is olyan döbbenetes, mint az első rész. Normalizálódnak a dolgok, de a karakterrajzok, a leírások most is szórakoztatóak. Charlaine Harrishez méltóan minden aprólékos, kicsit lassabb folyású, tipikusan kisvárosi.  

9/10

Three Bedrooms, One Corpse

Roe tengernyi idővel rendelkezik, a munkáját ott hagyta, élete végéig sem kéne dolgoznia, de mivel unatkozik, úgy gondolja, talán beszáll az anyja ingatlan üzletébe. Az első ház, amit megmutat elképesztően hatalmas és elegáns, az érdeklődő pedig a helyi nagyvállalat új elnöke és a húga. A férfiben van valami elképesztő, úgy éri a jelenléte, mint egy villámcsapás. Mégsem veti a karjai közé magát, merthogy akad néhány apró problémácska. Először is épp a helyi lelkipásztorhoz fűzi romantikus kapcsolat, és másodjára, rendkívül lelombozó tud leni az a meztelen női hulla is, az eladó ház emeletén.  

Régi karakterek térnek vissza, újak jönnek, és ezek az újak olyan lehetőségeket sejtetnek, amik gyökeresen megváltoztatják Aurora életét. A sztori érdekes, de sokkal kisebb szerepet kap, mint szokásos. A történeteknek amúgy is csak valamivel több mint a felét tették ki, de a harmadik részben erre mintha egy hajszálnyival kevesebb jutna. Ami fura módon egyáltalán nem zavar. Továbbra is könnyen olvasható, egyszerű nyelvezete van, öröm lapozgatni,

8/10

The Julius House

Martin Bartell beváltotta a szavát, nászajándékba pedig azt adja Roe-nak, amire mindennél jobban vágyik, egy saját házat. Csakhogy a Julius háznak története van, méghozzá nem is kellemes. Hat évvel korábban, egyetlen éjszaka alatt felszívódott az ott élő család. Sosem akadtak a nyomukra, és mi ez ha nem felhívás keringőre?!

A közelgő esküvő, a ház átépítése és a nászút miatt Aurorának csak meglehetősen későn, majdnem a regény felénél jut ideje a rejtélyre, de akkor egyből segítője is akad, mivel Martin egyik kollégája, a feleségével hozzájuk költözik. Az újdonsült férj azzal magyarázza ezt, hogy a ház jóval a városon kívül helyezkedik el, és amikor a munkája miatt el kell utaznia, az asszonykája nem marad egyedül, Ráadásul a barátnak szüksége van munkára, és amíg ő dolgozik, a felesége elintézhet ezt-azt Roe helyett. Az ötlet jó, de van valami rendívül gyanús az egész helyzetben. E körül forog a könyv nagy része, és az a furcsa, hogy bár ez nem gyilkosság, de épp olyan talány, mint az eltűnési ügy, így aztán érdekes.

8/10

A sorozat kézbevétele rendkívül jó döntésnek bizonyult, még akkor is, ha fél évig tartott, mivel levezető olvasmányoknak használtam, így nem egymás után olvastam őket. Szerintem zseniálisak, és nagyon örülök, hogy Charlaine úgy döntött, most hogy véget értek Sookie kalandjai, visszatért ehhez a stílushoz, és folytatja a szériát - októberre várható a kilencedik rész.
Összességében jellemző rá egyfajta fanyarkás humor, rengeteg talány, és egy minden lében kanál, 150 centis könyvmoly. A krimi részek izgalmasak, szórakoztatóak, a jellemrajzok, a nyugodtnak tetsző kisvárosi felszín mint mindig, ezúttal is teljesen elbűvölt. Nem tudok arról, hogy terveznék a hazai kiadást, ahogyan a másik - Lily Bard series, de sokan csak Shakespeare-nem hívják - sorozatát sem, ami szintén krimi. Szerintem egy stabil, alapszintű tudással már érdemes belevágni. Senki sem fogja megbánni!