Eoin Colfer: Artemis Fowl (Artemis Fowl, #1) - Tündérekkel ​életre-halálra

Nem titok, hogy szeretem a jóféle ifjúsági regényeket, és folyton vadászom valami izgalmasra, ami kitöltheti a szívemben Lockwood után ácsingózó űrt. Jóllehet korábban nem is hallottam Eoin Colferről - nyilván az én szégyenem -, de amikor már másodjára láttam a könyvéből készült film előzetesét, egészen kíváncsi lettem. Aztán az is kiderült, hogy egy sorozatról beszélünk. Hála érte az égnek!

A 12 éves Artemis Fowl nem egy hétköznapi gyerek, ő az akit úgy jellemezhetnénk, bűnözői lángelme. Bizonyos fokig a családi hagyományokat követi, és a célért majdnem bármilyen eszköz megengedhető. Oldalán Butlerrel,  a komornyikjával könnyedén kifundálja, és megvalósítja azt a tervet, amivel helyreállíthatja jobb napokat is látott családja vagyoni helyzetét. Ehhez csak egy tündért kell elrabolnia, amivel ugyan kirobbanthatja a fajok közötti háborút, azonban ez el nem tántorítja, csupán elővigyázatosságra sarkalja.
Már a tartalom olvasásakor arra jutottam, hogy ez a könyv nem egészen az, mint amire számítottam, és inkább gyerek, maximum 9 évesekig, de aztán kiderült, hogy tévedtem, 9+-os, biza, olyan humorral, amit a felnőttek is értékelnek. Ráadásul egyáltalán nem hosszú, hamar a végére lehet jutni. Legalábbis ennek az egy történetnek, mert a kalandok bizony folytatódnak.

Artemis nem az a kedves jófiú, mint Harry Potter, nem is "hínáragyú", mint Percy, okos, megfontolt, kimért, kívülről nézve talán enyhén pszichopatákra hajazó vonásokat mutat, de van az a határ, amit nem lép át, és igen, a magabiztos fellépése ellenére, magányos. Édesapja híres ír gengszter volt, aki nyomtalanul eltűnt, az édesanyja ebbe kicsit beleőrült, és a 12 éves fiúkra marad, hogy gondoskodjon mindenről. Nincs ugyan egyedül, Butler és 16 éves húga segítik mesteri terveiben épp úgy, ahogyan a ház körüli teendőkben is, de azért ez mégsem család.

Eközben, és itt magyar neveket és kifejezéseket fogom használni, csak mert cukik, Pinduri Berkenye százados, aki jelenleg az egyetlen nő nemű a TÜNdefiben (Transzverzális Ügyeleti Néprendészet) utolsó esélyként olyan feladatot kap a felettesétől, Gyökér őrnagytól, amitől feláll a szőr a hátán. Egy szökevény troll után küldik, akikről tudni kell hogy kegyetlenek, borzasztóan erősek, és majdnem hogy megfékezhetetlenek. Bár nem szabadna beavatkoznia, csakhogy az élet védelme mindennél fontosabb. Sajnos eközben teljesen lemeríti a tündérerejét, ami miatt ismét nagyobb bajba kerül.

A készlet feltöltése közben pedig kivel találkozik? Artemissel és Butlerrel. Elrabolják, mivel szükségük van valamire a tündérektől, méghozzá rengeteg, rengeteg aranyra. Ezzel pedig a nyakukba szakad az egész TÜNdefi egység. Gyökér őrnagy borzasztóan mérges, de a legjobb mérnökük, Kisgebe, a kissé üldözési mániás kentaur segítségével hamar ráakadnak az elkövetőre. Csak egyetlen baj van, hogy úgy tűnik az ifjú bűnöző számított rájuk.

A történet az első pillanattól leköt, folyamatosan pörög és új információk garmadával lát el. A tündér szereplők némelyike folyamatosan szállítja a poénokat, Artemis szarkazmusa és professzionalizmusa ellenére is erősen elgondolkodtatja az olvasót, mert valahogy semmi sem olyan, amilyennek lennie kéne, amilyennek egy 12 éves fiúnak lennie kéne. Ugyanakkor a tündék élete sem mentes a politikától, és kötik őket a szabályok is.

Szórakoztató kis történet izgalmas szereplőkkel, akik mindig képesek színesíteni a képet, kiskapukat találni, kivételeket a szabályok alól. Már előre félek attól, hogy mit tett a sztorival a Disney, mert Percy Jackson óta tudjuk, hogy minden, szívnek kedves ifjúsági regény felkelti az érdeklődésüket, főleg, ha sorozat, csak a tehetségük és érzékenységük hiányzik az olvasottak feldolgozásához.

8/10