2019. július 4., csütörtök

C.J. Tudor: The Chalk Man - A kréta ember

Úgy akadtam rá, hogy tavaly jelölték a Goodreadsen a legjobb első könyves, valamint a legjobb krimi és thriller kategóriában is. Stephen King ellen ugyan nem sok esélye volt, és később az is kiderült, Tudor kezdő íróként is csak 10. helyezést érte el, de volt valami a témában, a kemény borítós kiadás képében (ez lett a magyar borító is), ami miatt szinte gondolkodás nélkül nyúltam érte.

Eddie és barátai 1986-ban, gyerekként krétarajzokkal kommunikáltak egymással, az ő titkuk, nagyon élvezik, egészen addig, míg a saját kódjuk nem küldi őket egy megcsonkított holttesthez. 2016-ban, 30 évvel a történtek után kap egy levelet, benne az ismert kréta figurákkal. Kiderül, a barátai mind kaptak egy ugyanilyen üzenetet, de azt gondolták, valaki szórakozik velük. Azonban nehéz mindent félvállról venni, amikor egy régi, gyerekkori pajtásuk, Mickey, teljesen váratlanul és gyanús körülmények között meghal.    
Most már tudom, mi fogott meg benne, a gyerekkorban kezdődő rejtély, amire felnőttként kell pontot tenni. Agatha Christie óta tudjuk, hogy régi bűnnek hosszú az árnyéka, s mindig ezek az eltemetett titkok adnak valami olyan pluszt egy történethez, ami miatt letehetetlen. A múltban való turkálás sokkal több dolgot hoz elő a szükségesnél, és így klasszisokkal könnyebb teljesebb képet kapni az érintett karakterek jelleméről is. Az eredeti borító pedig egyformán utalt a címre, a tartalomra és egy régi gyerekjátékra is, az akasztófára. Tökéletes mézesmadzag!

Eddie ugyanabban a házban lakik, amiben felnőtt. Az apja már elhunyt, édesanyja újra férjhez ment, ő pedig a helyi iskolában tanít. Nem egy olyan élet ez, amit szívesen él, amit szeret, de beletörődik és elfogadja. Egy fiatal lány az albérlőjével, és mi tagadás Chloe egy kicsit furcsa, de minden ellenére közelebb kerül a barátkategóriához, mint azt sokan ildomosnak tartják. Nem sokat tud róla, ő maga is egy rejtély, amivel elég keveset foglalkozott, de ahogy öregszik, egyre többet gondol a gyerekkorára.

Későn született, a szülei szerették, de egyedül volt, és a barátaitól eltérően többet időt töltött az apjával, mert az anyja egy abortuszklinikán dolgozott. A '80-as évek kisvárosi miliőjében emiatt rendszeresen meggyűlt a bajuk a bigott közösségével, a plébánossal, akinek egyetlen lánya, Nicky, szintén a baráti köréhez tartozott, és akivel teljesen elvesztette a kapcsolatot.

Gev és Hoppo legalább a városban maradtak, Mickey-vel korábban, még a testvérének halála idején hidegültek el egymástól, így fura vele újra találkozni. Főleg, hogy a sikeres reklámügynökségen dolgozó férfi furcsa üzleti ajánlata nagyon felkavarhatja az álló vizet, és ahogy ez lenni szokott, a lehetőség egy szempillantás alatt válik valóra. Bár nem egészen úgy, ahogy arra számítani lehetett.

Felváltva ugrálunk 1986 és 2016 között. Megismerünk egy csomó, látszólag össze nem illő tényt, embereket, akiket elsodort a feledés homálya, szövetségeseket és ellenségeket. Eddie gyerekkorának meghatározó embereit, a tanárát, Mr. Hallorant, akihez megmagyarázhatatlannak tűnő szolidaritás, valamiféle barátság köti. Egy tragikus balesetet, a férfi sorsát, a szégyent, amit kizárólag egy gyerek képes érezni olyasmiért, amiről nem tehet.

A krimi szál végig jelen van, de szinte észrevétlen épül a mindennapok leple alatt. A soha be nem vallott titkok súlya fokozódó erővel nyomaszt több karaktert is, van néhány kérdés, amire sosem kapunk választ, igaz, nem is hiányzik. A könyv hangulata, a narrálás módja, a lassúdadon csordogáló angliai kisvárosi élet teljesen magával rántott. A mindennapi tragédiákat feloldják a játékok, a gyereknevetések, és az a világra történő ártatlan rácsodálkozás, ami ma már nem a sajátunk.

A téma ellenére nevezhető varázslatosnak, mert tényleg a bőröm alá mászott. Így érthetően némi csalódást éreztem, mikor fény derül a gyilkos személye. Az író az egyszerű az jobb megoldást választotta, és jóllehet magam is gondoltam rá, mégsem tartottam valószínűnek. Ha így vesszük, akkor sikerült meglepődnöm. Jóllehet nem feltétlen kellemesen. Szerencsére a vége ellenére sem romlott le az összességében kellemes élményt nyújtó első regényes írás.

Annyira nem, hogy már beszereztem az idén februárban megjelenő új thrillerét, a The Hiding Place-t - ami angol és amerikai ( The Taking of Annie Thorne) címmel is rendelkezik -, és minden bizonnyal hamarosan bele is vágok. Mert ha ez elsőre ennyire jól sikerült, vajon milyen lett a következő?

8/10


The Chalk Man Excerpt by on Scribd

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...