Charlaine Harris: Day Shift (Midnight Texas #2)

Az első rész tetszett, de inkább volt egy lassú, kisvárosi regény, mint pararomantikus irodalom. Hála érte az égnek, mert bár a természetfeletti minden lapról süt, mégsem hasonlítható össze a többi hasonló könyvvel.

Manfred Dallasba utazik egy hosszú, munkás hétvégére, nagyon meglepődik, mikor meglátja Oliviát, aki a jelek szerint egyáltalán nem szeretné, hogy felismerje. A következő meglepetés akkor éri, amikor egy házaspár meghall néhány szobányira tőle, de ezt is felülmúlja az a sokk, ami akkor éri, mikor az egyik vendégének szelleme elhagyja porhüvelyét, méghozzá épp akkor, mikor a kezét fogja. Véletlen lenne? A rendőrség nem igen hisz benne, és nem segít rajta az sem, mikor az elhunyt enyhén terhelt fia, azzal vádolja meg, hogy ellopta a nő ékszereit.

A körülmények ellenére, és az ismertető dacára megint csak nem jelenthető ki egyértelműen, hogy Manfred lenne a főszereplő. Az az igazság, hogy bár egy kicsivel nagyobb szerepet kap, de Charlaine továbbra is váltott szemszögből írta meg ezt a részt is, így többek fejében és szemén át követjük az eseményeket.

Mindenki hűen őrizgeti a titkait, de ezek a titkok szépen lassan fellebbennek. A regény végére a legtöbb szereplőt el tudjuk helyezni a természetfeletti világában. Továbbra sem vájkálnak egymás életében, de épp ilyen érdeklődéssel és mohón várják az esetleges történeteket, amit önszántukból osztanak meg másokkal.

Aztán ahogy várható, véd és dacszövetségüknek hála, Midnight városka maroknyi lakosa ezúttal is szépen felsorakozik, és nekiáll kinyomozni a részleteket. Sajnos az életük már nem olyan csendes, mint néhány héttel korábban, ugyanis időközben ismeretlenek megnyitják a település időtlen idők óta zárva tartó szálódáját. Mindenezek közben a város egyetlen vámpírja a titokzatos könyvek ügyében utazgat, így a nyers erő távollétében nem maradt más, csak a fifika és a vak szerencse, no meg a titokzatos Olivia.

Most is található néhány keresztutalás a különböző Harris univerzumok között, egyre jobb és jobb lesz ezzel a kis plusz ízzel, ráadásul jön egy olyan vendégszereplő, akinek a felbukkanása bennem hangos juhú kiáltást váltott ki. Persze, ha valaki nem ismeri Harris munkásságát, belső poén nélkül marad, ami talán nem annyira jó, de azért szerintem minden követhető és érthető. Ennek ellenére elismerem, ezzel határozottan szintet lépet a sztori.

Könnyed krimi, némi természetfelettivel. Nincs benne semmi pararomantika, legfeljebb para, a szereplők egyre színesebbek lesznek, a nem emberiek is. Fanyarkás humorával, lassúdad stílusával észrevétlen a szívembe lopta magát.

8/10

Excerpt by msreeat on Scribd