Azért fontos a feminizmus... - (Variálós vasárnap #42)

Itt a március, a nők történelmének hónapja, és mi bőszen ünnepeljük is őket, meg a tavaszt, és úgy bármit, ami szembejön, de közben akarva akaratlanul elmerengünk néhány mostanában történt eseményen, mert hát a világ szórakoztat, és mint ilyen, folyton add valami gondolkodni valót.
Persze ezek a történések többnyire vihar a palackban érzetet keltenek, mégis van bennük valami, amitől elindul egy gondolat, egy hullám, és hirtelen azon kapja magát az ember lánya, hogy már megint nem érti!

Volt ugye a nőnap, ami a közhiedelemmel ellentétben nem egy komcsi ünnep, és gyökerei jóval a szavazati jogunk megszerzése előtti időkre nyúlnak vissza, de ahogy olvastam a magyar nyelvű wikipedia oldalt, nos, a dolgok változtak ugyan, de mégsem annyit, mint gondolnánk. A problémáink nagy része most is ugyanaz mint 1857-ben, 1917-ben és '45-ben volt. Folyamatosan azt bizonygatjuk, hogy nem vagyunk menstruáló démonok, ha sikeresek vagyunk, sem karrierista szukák, ha  a gyerekeinket bölcsődébe adjuk, hogy dolgozhatunk informatikai területen, lehetünk matek- és fizikatanárok, jóllehet ezek nem "női szakmák". Képesek vagyunk gondolkodni, gondoskodni, kemény munkánkért egyenlő bért is kérünk, és igen, mellünk is van - rendszerit kettő, és mégsem ez tesz valakit nővé.

Néhány napja szembetaláltam magam egy cikkel, amiben egy férfi aláírást cserélt a kolléganőjével. Egy véletlen levélváltás miatt azt találta ki, teszel egy elméletet, miszerint a nőktől nehezebben fogadnak el szakvéleményt. A neheze csak ezután következett, pokoli hete volt, miközben a kolléganője számára a legjobb. Bármit tett és mondott megkérdőjelezték, az ügyfelek, lépten-nyomon kioktatták, kétségekkel kezelték minden mondatát, pedig az előző héten még első szóra elfogadták. Nevetséges dolgok miatt kellett küszködnie, több idő alatt alakult ki a bizalom és tisztelet vele kapcsolatban, ezért a hét végére teljesen kimerült és túldolgozta magát. Ezzel a jelenséggel természetesen nem találkozni minden területen, vannak tipikus, nőinek csúfolt munkák, ott nem kelt az ember lánya feltűnést, belesimul a környezetbe, észre sem veszik. Mintha nem is létezne. De néhány helyen bizony furán néznek rá. 

Idén március 8-án ismét világszerte utcára vonultak nők, és követelték azokat a jogaikat, amik törvények szerint megilletik őket, mégsem kapják meg. Életre hívták A Day Without Women mozgalmat, aminek kitűzött célja az volt, hogy bemutassa a nők hatását a társadalom egészére, s kis egységekre bontva is, mint amilyen az otthonuk. Aznap nincs munka, vásárlás és más hasonló dolog. Hogy melyik média miként vagy miként nem kommunikálta, az is megérne egy misét, viszont a netet elborították azok a vicces videók, amik arról értekeznek, mi történne, ha egy napra eltűnnének a nők. Ebben természetesen voltak meglehetősen sértő darabok is, de rengeteg szórakoztató is.



Viták lobbantak fel itt meg ott arról, Emma Watson miért nem feminista, miközben kiderült, az embereknek fogalmuk sincs arról, miről szól a feminizmus. A legtöbben úgy képzelik, azok a nők a feministák, akikkel bottal sem piszkálna hozzá senki, és hogy ez a meghatározás már önmagába véve is milyen borzalmas, arról fogalmuk sincs! A feministák hisztis, mosdatlan, szűkölő nőstények, akikkel senki nem tud azonosulni. Nos, ez egy baromság! A feminizmus arról szól, amit a lenti videóban a fiúk szájából hallunk. Ezek a srácok azt a feladatot kapták, hogy kérdezzék meg a hozzájuk tartozó nőket arról - anyjukat, testvérüket, unokatestvérüket, barátjukat stb - miért van szükségük feminizmusra. 

Sokkoló hallani, hogy olyasmiket mondanak, amit a velük egykorú lányok napi-heti szintén átélnek. És igen, valószínűleg páran közülük maguk is találkoztak/nak majd néhány jelenséggel az alábbiak közül. Talán az, hogy "ne legyél már anyám asszony katonája", nem hagy olyan nyomokat, mint az a mondat: "a feminizmus azért fontos számomra, mert egy srác néhány hónapja úgy döntött, le akarok feküdni vele, de én nem akartam", de senki ne álltassa magát, nyomokat hagy.



Ez csak egy a rengeteg ok közül, de sok lánnyal megesett már, ahogy az is, ha kimegy futni, mindig akad valaki, aki beszól, utána fütyül, ahogy senki sem hiszi el, lehet belőle mérnök. Arra tanítják, hogy szégyellje a testét, a gondolatait a tudását, nem lehet belőle vezető, mert ő csak egy nő.  Ezek a fiúk csak annyit tettek, hogy Sydneyben - tehát nem egy harmadik országban - elbeszélgetek egy szerettüket, és sokféle különböző választ kaptak. De vajon hányféle létezhet még azokon a helyeken, ahol nem kérdezte senki sem?

Elismerem, akadnak feministák, akik túllőnek a célon, ahogy akadnak vegánok is, fajgyűlölők, Istenhívők, radikális felszabadítok és még egy sereg más is. Minden szervezet, ami zászlajára tűz egy jelmondatot, szinte magától érthető módon kinevel egy kis radikális csoportot is, mivel az ember számára saját igazának bizonyításánál kevesebb dolog akad fontosabb. Én is írtam már, és úgy is gondolom, néha hátra kell fogni a feminista lovakat, mert nem a feminizmus, vagy a férfi segítő csoportok ártalmasak, hanem azok a sztereotípiák, amiket belenevelünk a következő generációba.

Ahogy sehol nincs kőbe vésve, hogy étteremben mindig a pasinak kell fizetnie, úgy az sem szerepel sehol, főzni az asszony dolga. No de amíg idegen nők kárára elkövetett szexuális csínyeken nevetünk, és tagadjuk, hogy a férfiakat is meg lehetne erőszakolni, nemigen fog változni semmi. Újabb generáció nő fel azzal, hogy úgy sem lesz belőle semmi, az érzelgősség meg a lányoknak való. Amíg pedig így marad, ezek a kisfilmek nagyon erősen rezonálnak az ember lelkében. De annyira jó lenne, csak próbából, egy olyan univerzum, ahol a mostani gyerekeknek ez az egész már nem jelentene semmit, és ha véletlen eléjük kerülne egy ilyen videó, hát elborzadva néznék és nem értenék, ahogyan a letűnt korok barbár szokásainál szokás...