Rengeteg filmhez volt szerencsém az elmúlt hónapban, többek között hála a Művészmozik éjszakájának, ezért úgy gondoltam, szemezgetek a jobb darabokból.
Bazi nagy francia lagzi
Ennél nagyobb melléfogás cím adás terén kevés van, mert az ember óhatatlanul is egy romantikus vígjátékra asszociál. Nem csoda, ha némi vonakodással ültünk be rá, de az a helyzet, hogy az idejét sem tudom, mikor nevettem ennyit. Nagyjából a film második percétől az utolsóig visítva csapkodtam a térdemet, ahogyan az egész mozi.
Adva vagyon egy átlagos francia, katolikus család: anya, apa és négy leány gyermek. Ahogy az lenni szokott, a lányok felnőttek, és önálló életbe kezdenek férjeik oldalán. Az első egy kínait választ, a második egy zsidó vővel állít haza, és a harmadik egy arab férfinek nyújtja kicsi kacsóját. A szülők, akik jó keresztényeknek tartják magukat, nem csak rejtett előítéletekkel élnek, és minden reményük az utolsó gyermekükbe vetik. Amikor bejelenti, hogy férjhez meg, a legfontosabb kérdés: katolikus? A válaszra, hogy igen, teljesen megnyugszanak, csak az valahogy nem kerül szóba, hogy elefántcsontparti és ébenfekete.
Gyakorlatilag minden rasszista viccet elsütnek és mégsem sértődik meg senki, mert részrehajlással aztán nem lehet vádolni a készítőket. Ebben a filmben kap mindenki, az összes nagy világvallás, az összes érintett náció. Kimondják minden elfojtott, vagy éppen kimondott félelmünket, megfordítják, az arcunkba vágják, mi pedig jót nevetünk rajta. Kötelező darab!
10/10
Hétköznapi vámpírok
Régóta vágyom egy igaz, fekete humorral átszőtt darabra, így aztán sokat váram ettől az új-zélandi filmtől. Nagyon sokat, de nem csalódtam.
Négy vámpír éldegél egy közös lakásban. Az életüket kitölti a préda utáni hajkurászás, és az apró zsörtölődések, hiszen a közös bérlet bizony súrlódásokkal jár. Mivel beengednek maguk közé egy dokumentumfilmet forgató csoportot, első kézből szembesülhetünk fordított életvitelük mindennapjaival. Mint hogy milyen, ha valaki évtizedek óta nem mosogat, mennyire vicces megzavarni az emberi elméket, vagy hogy jól jön egy informatikus a háznál.
Ha valaki szereti az ilyen típusú, kicsit komótosabb folyású filmeket, élvezni fogja. Én bizony imádtam az abszurd humor eme gyöngyszemét, a lassúdadsága ellenére, sőt, azzal együtt. Bármikor újranézném.
10/10
Whiplash
Az Oscar-, és BAFTA - díjak ellenére kicsit elsikkadt a tavalyi évben. Főként azért, mert nálam a Kódjátszma és a Mindenség elmélete nagyjából mindent vitt. J.K. Simmons díjnyertes alakítását azonban sokan és hosszasan méltatták, ezért csupán idő kérdése volt az egymásra találásunk.
Andrew céljai az életben igen egyszerűek, a világ legjobb dobosa akar lenni, - wzért jár a Shaffer Konzervatóriumba -, és amikor felkelti Terence Fletcher, a legjobb zenetanár figyelmét, szinte úgy érzi, már a siker kapujában áll. A célja érdekében feláldozz mindent és mindenkit. Személyes őrületében azonban legalább még egy személlyel osztozik. Fletcher ugyanis úgy gondolja, minden eszköz megengedhető, ha a tehetség kibontakoztatásáról van szó.
A film zseniális, a szereplők eszméletlenek, de ez bizony egy kő kemény dráma. Senki se gondolja, hogy ugyanolyan gondolatokkal, érzelmekkel fog majd távozni, mint amikor beült. A nyomás és a teljesítési kényszer egyformán rajtunk hagyja majd a bélyegét, és akaratlanul is azon gondolkodunk: Vajon ki követte el a nagyobb bűnt? A tanár, aki mindenre hajlandó a győzelemért, vagy a diák, aki számára semmi sem értékesebb az álmainál?
10/10
Mad Max - A harag útja
Nagyon szerettem az első három részt. Nem állítanám, hogy mindenre emlékszem belőle, de a hangulata ennyi év távlatában is megmaradt. Ezért a hírre, hogy jön a negyedik, én bizony lelkesen tapsikoltam. Aztán kiderült, hogy Max nem lesz más mint Tom Hardy, és az első trailer érkezésével egy időben totál bezsongtam.
Max épp olyan őrült mint volt, a világ összeomlott körülötte, de ő semmi másra nem vágyik, mint a túlélésre. Magányos harca közben belekeveredik Furiosa mentőexpedíciójába, és mire észbe kap, miket is beszélek, mire a hangok elcsendesedhetnének, már ő is fegyverrel a kezében harcol. Elsősorban önmagáért, de ahogy lenni szokott, többen is akadnak körülötte.
Oké, ez a film megérdemelne egy hatalmas önálló bejegyzést, mert felfoghatatlanul, brutálisan, és kegyetlenül jó. Szeretném azt mondani, hogy Miller már nem a régi, de hazudnék. Mondhatnám, hogy Hardy csak a szokásos karakterét hozza, de az az igazság, hogy bár Max alapkaraktere adott, Tom mégiscsak hozzá tett számos árnyalatot, és legalább annyit el is hagyott. No és végül, muszáj beszélnünk Charlize Theronról, aki kétségkívül vitte a prímet, és ismét mutatott valami óriásit abból, amit a szépsége hajlamos elkendőzni, a tehetségéből. És akkor még szóba sem került Nicholas Hoult, ahogyan a feleségeket alakító hölgyek sem, akikre véletlenül sem lehet ráfogni, hogy csak töltelék szerepük lenne. Ha bírod a sötét, akciódús, nem a pergő párbeszédükről híres filmeket, irány a mozi! Ha egy olyan darab lesz idén, amire pénz szánsz, akkor válaszd ezt! És még valami, nem feltétel az első három rész ismerete, de azért nem árt. legalább felkészít a 133 perc tömény őrületre.
10/10
A 44. gyermek
Tom Hardy napokat tartok, mert jobbnál jobb filmeket hoz. Bár a hivatalos leírás alapján egy krimire gondolhattunk, gyanús volt, hogy nem az lesz, és lás csodát!
Leo Dimitrov a Szovjetunió hőse igazán tökéletes életet tudhat magáénak, gyönyörű felesége van, megbecsült tagja a titkosrendőrségnek. Hirtelen egycsapásra elveszthet mindent, amikor arra kérik, tanúskodjon a felesége ellen. A rangrája való teintettel nem végzik ki, egy kis városba kerül, ahol rögtön az első napokban szembetalálja magát egy gyermekgyilkossággal, a bökkenő azonban az, hogy a paradicsomban nem történnek gyilkosságok.
Vitathatatlan dráma az '50-es évekbeli Sztálini éráról, ahol mindenkit, a leghűségesebb katonákat is lehallgatták, megfigyelték. A sorozatgyilkosság szinte csak mellékszál összevetve a mindennapi emberi sorsokkal. Nem állítanám, hogy mindenben történelem hű, de jó helyen karcolgatja a felszínt.
Noomi Rapace a tetovált lány óta először nem idegesített, Gary Oldman szokás szerint zseniális, és természetesen Hardy is kitűnő. Nekem, a gyerekgyilkosságok ellenére is nagyon tetszett. A feszültségfokozás, a rendezés mind-mind nagyszerű, nem egy könnyű téma, mégis érdemes megnézni. Különben erősen ajánlom, a megtörtént eseményeket feldolgozó X polgártárs-at is.
10/10
És volt még a Bosszúállók, a Van valami megmagyarázhatatlan, a 2001: Űrodüsszeia , a Holnapolisz, no meg szerintem pár olyan darab, ami most nem ugrik be, viszont a fentiek voltak a hónap számomra legkiemelkedőbb darabjai. Ti melyiket szerettétek a leginkább?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése