Komolyan mondom, felháborító ahogyan a FUMAX beletrafál a jobbnál jobb könyvekbe! Legalábbis az én ízlésemet eltalálták. Azért elolvastam az ízelítőt, de olyan biztosra mentem, hogy szinte látatlanban jelentkeztem érte.Pikk vágya teljesült. Azzal, hogy nevet kapott, és jelzéseket a karjára egyértelművé vált mindenki számára, hogy ő egy vadásznő. Mindig ezt akarta, gondoskodni a gyengébbekről azzal, hogy védelmezi és eteti őket. De a vadászok párba dolgoznak, tehát őt is beosztják valaki mellé. A fiú csak néhány évvel idősebb nála, a neve Fakó, ő az örök kívülálló.
Nem lehet tudni, honnan jött, hogyan élte túl az odavezető utat, de igazából senki sem kedveli. Így nem csoda, ha magának való és bizalmatlan mindenkivel szemben, de odakint csak egymásra számíthatnak, így Pikk megtanul bízni benne, sőt, meglepő, ismeretlen, de az biztos, hogy tiltott érzelmeket fedez fel önmagában.
Amikor rájönnek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben támadnak, ami komoly aggodalomra adhat okot, senki nem hisz nekik. Hogy elkerüljék a pánikot, azt tanácsolják, hallgassanak a történtekről, és a saját érdekükben csendben is maradnak. Csakhogy Pikk életében először máshogy kezdi látni a dolgokat.
Igen, egy újabb apokaliptikus könyv, a téma kedvelőinek egy csomó dolog ismerős lehet, de a magam részéről, én viszonylag kevés ilyen darabot olvastam, hiszen mint divathullám, ez is egy rahedli szemetet sodort magával. Csakhogy ezt határozottan szerettem. Két estémet szántam rá, és minden pillanatát élveztem. Nekem speciel egy csomó dolog új volt.
Ebben a világban a föld alatt élnek az emberek, és nagyon-nagyon korán öregednek és halnak meg. A hőseink a maguk 15-17 évével (Úgy saccolom, plusz mínusz egy-két év, bár ez nem derült ki pontosan.) már nem gyerekek, akiket különben vakarcsoknak hívnak.
Nagyon tetszett, hogy bár Pikk választékosan beszél, egy sereg dologgal nincs tisztában. Azért, mert elvesztek az ismereteik. Gyűjtik a könyveket, ahogyan a használati tárgyakat is, a szavak őre pedig ezekből próbálja kitalálni a múltat, aminek megőrzése hozzátartozik a feladataikhoz. Ismerik a betűket, össze tudják olvasni a szavakat, de egy csomót nem tudnak beazonosítani. Olyan fogalmakat, tárgyakat, amiknek már nincs jelentősége a jelenlegi életük szempontjából. A felszínen még sosem jártak, a fennmaradt információk szerint borzalmas egy hely. Ők a sötétség gyermekei, a legfényesebb tárgyaik a fáklyák, amikkel világítanak.
Ha nem lennének a Korcsok, amik valami emberszerű állati faj, teljes nyugalomban élnének. Minden vakarcsot képeznek, majd a képességeik szerint beosztják őket a vadászokhoz, építőkhöz és a nemzőkhöz. Ki találja ki, mivel foglalkoznak az utóbbiak? Nos, igen, a fajfenntartás nagyon fontos, de csak annyi gyerek születhet, amennyit fel is tudnak nevelni, és csak az erősek maradhatnak életben. Ez az alapelvük. Az erősek élnek, a gyengék meghalnak.
A neveiket tárgyak után kapják, mert a keresztnevek emlékét, oly sok más dologgal együtt, elsodorta az idő. A szabályok a csoport biztonságát szolgálják, az pedig fontosabb mint az egyén. A túlélés a legfontosabb. Mert ez egy ilyen világ.
Érdekes, ahogy Pikk körülír olyan mindennapi dolgokat, amiket nem ismer, de mi ugye igen. És akkor jön a találgatás, ez most mi?
A könyv könnyen olvasható, gördülékeny a stílusa és koránt sem ponyvai a szókészlete. Jó néhány kissé rövidebb, már majdnem tő mondat szerepel benne. Én szerettem ezeket, mert érzelmileg kissé eltávolított az eseményektől, tényként közölt dolgokat, de hazudnék, ha azt mondanám, tökéletes. Főleg a könyv egyharmadánál érzetem egy-két helyen, hogy ezt talán szerencsésebb lett volna úgy fogalmazni, hogy, és találtam benne elütést is. Nem is értem, hogyan vettem észre, de csak egyetlen darabot, szóval vagy megzavarodott a diszlexiás agyam, vagy tényleg ennyi hiba van benne.
A borító, az valami zseniális! Gyönyörű minden értelemben. A képen nem látszik sem a dombornyomás, sem a metál fény, de higgyétek el, ha én mondom, eszméletlen, és a könyv gerince is megérne egy külön örömódát. De ebből adódóan, mivel fogadtam vagy tízpercig, hogy minden pontját megcsodálhassam, feltűnt valami érdekes. Ez ugye a Menedék - Enclave, ami a Razorland trilógia 1. kötete. Ez honnan derül ki? Nincs rajta a borítón, sem belül, sem kívül. Azt látom, hogy a trilógia második kötete előkészületben van, meg azt is, hogy a 2011-es kötet eredeti címe Enclave, de a címben ez nem jelenik meg. Most én vagyok ennyire vak, vagy ez bizony lemaradt?
De ahogy elkezdett beszippantani a könyv, megfeledkeztem ezekről, mert nem volt jelentőségük. A történet ugyanis saját maga tempójában pörög, méghozzá teljes fordulatszámon. Rengeteg minden történik. Amikor Pikk elgondolkodik, azt jó okkal teszi. Nincs teli felesleges információkkal, nem akar győzködni. Ugyanakkor rengeteg dolog számára teljesen új, és idő kell hozzá, míg ezt felismeri.
Ann Aguirre fantasztikus világot alkotott, és sokáig azt hittem maximális pontot adhatok rá. De sajnos nem. A szerelmi szál érdekes, beleillik a történetbe, egészen addig, amíg nem követi el a YA fantasyit író nők tipikus hibáját, igen a háromszögről beszélek. A szerelmiről. Ezzel nem árulok el titkot. Aki valaha is olvasott egy ilyen típusú könyvet, tudja miről beszélek. Olyankor csak ülök és azt gondolom: Miért? Mond, miért?
Rejtély, bár szerencsére nagyon rövid ideig boncolgatja, de tartok tőle, hogy ez még visszatérő elem lesz és hosszútávon nem fogom jól viselni. Néhány karakter, szituáció nincs teljesen kidolgozva, a történet ugyanis annyira száguld, hogy nem fér bele semmi felesleges. Voltak benne kiszámítható elemek is, de ezek egy része érdekesen jelent meg. Miközben tudtam, hogy adott helyzetre miként fognak reagálni, azt nem tudtam, hova vezet, ráadásul a végén elhangzik egy városnév. Azt hittem rosszul olvasom, de nem, és ez igazi meglepetés volt.
Az elejétől felbukkanó idézetek nagyon tetszettek. A The Day Boy and Night Girl részletekre gondolok, és bár tudom, mi lesz a vége, megmaradt és fokozódott bennem a vágy, szeretném elolvasni. És el is fogom. Mindig felemelő, amikor egy könyv ajánl nekem új olvasnivalót.
Minden apró hibájával együtt szerettem, ezért várom a következő részt. Hőseink előtt új terek nyílnak meg, és a szűk kis életük kitágul. Lehetőségek sokaságát rejti magába a történet, ami külön öröm, de akármennyire is szerettem, ez bizony nem lett 10 pontos.
Köszönöm a könyvet a FUMAX Kiadónak.
9/10
Magyar kiadó: Fumax
Fordította: Benes Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése