Isaac Marion: Warm Bodies - (Warm Bodies, #1)

Az olvasás azzal kezdődött, hogy kijött a könyvből készült film első majd második trailere, és bár előtte szentül meg voltam győződve arról, hogy ez nagyon nem nekem való, a rövidke ízelítő egészen elnyerte a tetszésemet. Szegény én! Meg is zavarodtam rendesen, hiszen nem az a lány vagyok, akit elbájolnak a nappaliban szertehagyott levetett testrészek. Hogy eloszlassam a ködöt, kénytelen voltam szembenézni zavarom tárgyával, azaz olvasni kezdtem a könyvet.

R egy zombi, aki valahogy nem találja a helyét a többi zombi között. Persze ő is embereket eszik, a testnek elvégre meg kell adni azt, ami jár, de ez önmagában mégsem elég. Egy szokásos portya közben találkozik Julie-val, akinek ugyan felfalta az előző barátját, de valamiért a lány már nem táplálék. Valami más, valami sokkal több. Csak egyetlen dolgot tud biztosan, meg kell védenie mindenáron.

Mindenhol azt olvastam, ez egy szerelmes regény, és teljesen komolyan el is hittem. Tehát egyértelműen arra gondoltam, ezt a témát már nem veszi be a gyomrom. Természetesen mindenki szeretne valami örök emléket a nagy szerelméről, de az emlékkönyvbe préselt fülecske nem hiszem, hogy ez a kategória. De azért belelapoztam az Amazonon, és az első bekezdés eldöntötte, hogy ez bizony kihagyhatatlan.

Olyan nekem való, kicsit beteg, kicsit elmélkedős, kicsit minden. A szerelmi szál, talán mert férfi írta, koránt sem erős, bár mindennek a mozgatórugója. Viszont sokkal érdekesebbek azon a dolgok, amik kimondva, kimondatlanul ott lebegnek az egész történet alatt.

Ugye itt van R, aki mindig is kilógott kicsit a zombik közül és itt van Julie is, aki szintén kicsit elveszett az édesanyja halála óta. Az egyiknek nincsenek konkrét emlékei, a másikuknak pedig túl sok van. Mindketten tudják, érzik, hogy ez valahogyan nem jó. A világ nem dőlhet így össze, de különben mi is ez a világ?! Az élőhalottak vadászni tanítják az iskoláskorú gyermekeiket az emberek pedig lőni. Az első csoport elvesztette az írás-olvasás képességét, a másodikban pedig már nem érdekel senkit. Mindkét faj a túlélésre hajt, az, hogy ezt csak egymás kárára tehetik, senkit nem érdekel.

Leginkább arra voltam kíváncsi, hogyan oldja meg az író majd az agyatlan, emléktelen zombi kérdést. Elég szokatlanul kombinálta a legendát az élettel, és egy pár dologra valóban ezt mondtam: Ez de jó ötlet! Amennyire lehet, hű maradt az emberevő, csoszogó, hörgő változathoz, de végül is R-rel is azt történik, mint nagyon sok más férfivel, megváltozik egy nő kedvéért. Hogy aztán ez mennyire lesz tartós? Nos, azt ki tudja.

Azt olvastam róla, hogy Isaac Marion a Rómeó és Júliát vette alapul és valóban lehet összecsengéseket találni. Egyből kezdetnek adódik ugye a főhősünk neve R és a kedves bizony Julie, na meg a többi, de azért ne ezzel a gondolattal olvassuk, mert ez kérem nem Shakespeare.

Szerettem R humorát, bár nem feltétlen olyan direkt mint a film trailerében, hiszen mint tudjuk, egy zombinak minden vicces. A kötöttségektől mentes hozzáállás a legtöbb embernek jót tenne, és ez alól az aktív élettani funkciókkal nem rendelkezők sem kivételek. Külön tetszett az az ötlet, hogy miért is szeretik az agyat, hogyan lehetnek általános ismereteik, miközben nincsenek konkrét emlékeik (Mondjuk ez azért is jó, mert így ismerhetnek bizonyos fogalmakat, és azt is tudják, hogy mit nem tudnak. Ööö...), valamint a fejezeteket elválasztó anatómiai rajzok is.  Tulajdonképpen rengeteg dolog, zseniális kis ötlet teszi viccesé, vagy éppen elgondolkodtatóvá.

Igen, van benne egy kis szerelem. De semmi eget rengető, kis vonzódás, ölelés. Az érdekessége azonban a két karakter, akik teljesen különböző környezetből származnak ugyan, de mégis nagyon sok dologban hasonlítanak. Engem meglepett a sorsközösség, és már az sem zavar, hogy a csaj nem kapja fel a vizet, amiért R megette a volt párját. Végül is nem olyan nagy dolog az...?! Akit különben nem lehet egykönnyen lerázni. Folyton visszajár és belebeszél mindenbe. Már a halál sem a régi!

Összességében nekem bizony tetszett. Nem bántam meg, hogy elolvastam, jól szórakoztam közben, elmerengtem néhány dolgon, és megbocsájtottam a logikai buktatókat.  Külön jó pont jár a befejezéséért, amit inkább nem mesélnék el.

Aki csak teheti, ismerkedjen meg vele, és drukkoljunk együtt a magyar megjelenésért.

8/10

Most már nyilvánvaló, hogy a filmet kissé felturbózták, de üsse kavics. Annyira jó az alap, hogy engem mindenhogyan érdekel.