Mette Jakobsen: Minou szigete

A könyvről először Erin Morgensterntől(Éjszakai Cirkusz) hallottam. Szerinte varázslatos történet, amiről persze nem tudtam semmit, de a The Vanishing Act címe a borítóval együtt már elég volt a szerelemhez. Ugyanis én egyből cirkuszra asszociáltam, és ez bizony vonzó dolog.

Már éppen megrendeltem volna, amikor neszét vettem, hogy megjelenik magyarul, ezért úgy döntöttem, még várok.  A kis herceghez és A végtelen történethez való hasonlítás azonban nem tett jól a türelmemnek.

A tizenkét éves Minou egy pinduri szigeten él. Összesen két lakóházzal, egy templommal és egy használaton kívüli világítótoronnyal rendelkeznek. A Tiszteletesen, Ládáson, a kutyáján Nevenincsen kívül még Minou lakik ott a papájával. Nem olyan rég, még ott élt velük mama is, aki egy rögtönzött cirkuszi előadást követő reggelen eltűnt.

Mindenki azt hiszi, meghalt, de a kislány másképp véli. Amikor a víz partra mossa a halott fiút, Minou és papája élete teljesen felbolydul.

Nem is tudom igazán, hogy mit vártam, de amit kaptam, azt nagyon szerettem. Nem véletlen hasonlítják A kis herceghez. Az is, bár mese, sokkal, de sokkal többről szól, mint elsőre látszik. Ez a történet nem mese. Már a kezdete, hogy Minou egy halott fiút talál a parton, világossá teszi, bár egy gyerek szemén át látunk mindent, nincs benne semmi gyermekded.

Képzelj el egy zárt világot. Nincs ugyan kerítéssel körbevéve, de amerre nézel, csak vizet látsz magad körül. A háború utáni világ néhány sérült lelke sodródik erre a szigetre, tudatosan elvágva magát a külvilágtól. Mindenkit valami más hajt, van aki elmélkedni, akad aki felejteni vágyik, de mind maguk mögött hagytak valamit, valamit, ami elől menekülnek, amiről nem beszélnek.

Minou a maga ártatlanságával születik bele ebbe a látszólagos idillbe, és bár rengeteg filozófiai könyv áll a rendelkezésére, valójában igen kevés valós ismerettel rendelkezik. A szülei szeretik, a velük egy szigeten élők számára is nagyon fontos, de az élete hirtelen megváltozik.

Mindent lejegyez az ismeretlen fiúval kapcsolatban, hogy mama, majd ha hazajön, az összes felmerülő kérdésére választ kaphasson. Arra vonatkozón, hogy ugyan hova mehetett volna mama egy szigetről, pontos válaszokkal rendelkezik. Hiába hajlamos a filozofálásra, akárcsak édesapja, de művész és nyughatatlan lelkű édesanyjából is örökölt egy jó darabot. A szülei, akármennyire kedves párt alkottak, csupán a véletlennek, és a zárt közegnek köszönhetően kerülhettek össze.

Szeretik egymást, kapaszkodnak egymásba, és tényleg boldogok is, de mamának mindig is hiányzik valami. Számára nem ugyanazt jelenti a sziget, mint papának. Nagyon különböznek egymástól.

Minou felidézi az emlékeket, újra és újra eszébe jut valami apróság, és feltárul a sok ki nem mondott kérdés, vágy és félelem. Miközben gyermeki naiv szemével rácsodálkozik mindenre, gyakorlatilag megfejti az élet nagy kérdéseit. Persze nem tudatosan vagy konkrétan, egyszerűen belebotlik a válaszokba, miközben mamának készít jegyzeteket.

A könyv maga zsebkönyv alakú, keményborítós és szép. Átvették az eredeti tervet(kis változással), bár a puhakartonosét (nekem a hardcover jobban tetszett). Hogy kijöjjön a 250 oldal, eszméletlen vastag margóval, hihetetlen sortávval nyomtaták. Normál méretben kb. egy 100 oldalas kis könyv lehetne, amiért viszont nem tudnának elkérni majd 3000 forintot. Ez komolyan mondom, hogy már-már rablás kategória. Kétszer tettem vissza a polcra, aztán, mivel még ajándékkártyát vásároltam le és kaptam belőle kedvezményt is, no  meg tényleg vágytam rá, csak megvettem. De azért újra és újra elgondolkodtam ezen, főleg azért, mert angolul 5 dollártól 24-ig kapható(Most 30% van rá a Bookline-on.). Bár ez csak addig zavart, amíg el nem olvastam. Most utólag azt mondom, megért minden fillért.

A nyelvezete szép, gördülékeny. Kimondottan kellemes, tehát gratulálok a fordítónak, de azén vesszőparipám ugye, papa és mama. A szövegben végig nagybetűvel van. Én ezért annyit kaptam már, hogy egy életre megtanulta, de úgy látszik teljesen elangolosodunk. Mivel 10 emberből 8 nem használja megfelelően, gyanítom, hogy néhány éven belül már helyes lesz így is. De jelenleg nem az. Egy szép és igényes kiadás esetén, mint ez is, kimondottan zavarónak tartom. És akkor ennyit a morgásomról -amiről időközben megtudtam, hogy ha a gyermek szemszögéből születik a történet, akkor lehet nagybetűs, szóval nem mondtam semmit sem...

Sokat vártam ettől a könyvtől, mert elég magasra emelték, de nekem nagyon sokat is adott. Rendkívül bájos nézőpontból vetíti elénk az életet. A karakterek nagyon érdekesek, a helyszín, a környezet ábrázolása igazán szórakoztató. Az össze- és bezártság mindenkire másképpen hat, amit Jakobsen hihetetlen elevenen fest le. Néha már-már az őrület határait súrolja, de ez csak a felszín.  Nem kapunk választ egy csomó kérdésre, de nem is ez a történet lényege, mert van, amire már magunktól kell rájönnünk.

A megértéséhez, ráhangolódásához szükséges egy bizonyos élettapasztalatot, érettség, látásmód, de csakúgy mint A kis herceg esetében, minden olvasáskor mást jelenthet és adhat. Attól függően ki forgatja a lapokat.  Számomra ez egy megkapó történet a tiszta szeretetről, a ragaszkodásról és a hovatartozásról. Arról, ami meghatározza honnan jöttünk, kik vagyunk és merre tartunk. Minden pillanatát szerettem.

10/10

Magyar kiadó: Libri Könyvkiadó

Fordította: Upor László