A január első hírei között találkoztam a M.C. Beaton december 30-án bekövetkezett halálával, és ez, nem tagadom, szíven ütött. Bár Agatha Raisin a leghíresebb karaktere - december 3-án jelent meg az utolsó, 30. része a sorozatnak - , de a Hamish Macbeth szériája sem ismeretlen idehaza, ami a 33. résznél járt. Még december elején éreztem némi nosztalgiát a sorozat iránt, és el is döntöttem, hogy folytatni fogom, aztán a hír újra eszembe juttatta, és így lett 2020 első könyves élménye az Agatha Raisin és az áradás napja.Agatha a Jameshez fűződő emlékei elől Robinson Crusoe-szigetére szökik, és ott megismerkedik néhány igen kedves emberrel. Egyetlen pár képétől nem tud szabadulni, a rajongó ifjúfeleség és hideg, számító férje még odahaza is üldözi a szépségszalonban látott jegyesek láttán, és amikor a megáradt folyóból előkerül a menyasszony, egyből tudni véli, ki lehet a tettes. A rendőrség szerint ugyan öngyilkos lett, de ez nem tántorítja el, és fejest ugrik a nyomozásban. Ezt az időt választja ki az új szomszédja, hogy felkavarja Carsely álmos városka egyedülálló nőinek életét, és beköltözzön. Nem csoda, John Armitage független, sikeres krimiíró, és igencsak jól néz ki.
A történetet keretbe foglalja a könyv elején és a végén lévő utazás, ami azt hiszem, szimbolikus, lezárunk valamit, kezdünk valami újat, leszámítva, hogy Agatha erre még nem áll készen. Így aztán tökéletes elterelést talál az elhunyt lány utáni kutakodásban. A dolgok azonban, ha akarjuk, ha nem változnak, James elhagyta, Sir Charles Fraith megnősült, és a tetejében valaki meg akarja ölni. Ennyi pedig bárkinek elég lenne.
Az új író megjelenése rendesen felkavarja a dolgokat, egy pillanatra Agatha is elgondolkodik a lehetőségen, de az az igazság, hogy talán most először nem csinál tökéletes bolondot magából egy partiképes férfi miatt. Ezzel ő az egyetlen nő a környéken, így még akkor is, ha John a kapcsolatuk elején teljesen meg van arról győződve, hogy sült bolond, érdekesnek találja. No de ne szépítsük, az író, még ha sikeres, akkor is egy unalmas alak, erősen emlékeztet Agata lelépő férjére, így nem jósolok nagy jövőt neki.
A történet maga szórakoztató, a krimi nem túl összetett, de korábban sem ezért szerettük. Agatha mindig is extravagáns természet volt, és ez most sem változott, azért, mert sértettségéből és vérző szívéből adódóan kicsit visszakapcsolt, nem jelenti azt, hogy nem maradt meg a régi láng. Az öregedés és szerelmi bánat sosem volt még ennyire szórakoztató, a versenyszellem pedig akkor is él, ha csak magunknak akarunk valamit bebizonyítani.
Ez volt az első hangoskönyvem a sorozatból, és nem bántam meg, Penelope Keith elképesztő, és hallgatás közben szinte észrevétlen ragad magával a könyv hangulata, világa. M.C. Beaton mindig képes volt apróságokat újítani, és kényelmes, otthonos világot alakítani Agatha számára, és rajta keresztül nekünk is. Biztosan hiányozni fog, és hogy még lassabban fogyjak ki a szórakoztató krimikből, hamarosan megismerkedem majd Hamish Macbeth kalandjaival is.
A könyvekből készül egy három évados rádiójáték sorozatot, ezt sajnos nem sikerült megszereznem, és a Sky 1-en szintén 3. évadnál tart a tévésorozat. Ashley Jensen kiváló a szerepre, az első évadnál tartok még csak, de legalább lesz mit néznem a későbbiekben is. Meg egyébként sem kronológiai sorrendben haladunk, szóval ráérek majd később bekapcsolódni, amikor már nem számít spoilernek, hogy mikor és ki a gyilkos.
Egyébiránt ismét egy kellemes, könnyed és laza szórakozást kaptam, pont, amit vártam tőle. Nem tudom, miért maradt ki ennyi idő, de most, hogy ismét egymásra találtunk, semmi sem tarthat vissza az új részektől.
8/10
Itt hallgathattok bele
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése