A karácsony szelleme - (Variálós vasárnap #49)

Rohamtempóval közeleg a karácsony, ami valljuk be, rémisztő. Jóllehet tudtuk, hogy idén is eljön, de csak úgy, mint a havazásra és csúszós utakra, erre sem lehet időben felkészülni.  

A későn vásárlók ilyentájt kezdenek pánikolni, az előre gondoskodók pedig most nézik végig századjára, akad-e valami, ami a precíz tervezés ellenére is kimaradt. Feltöltjük a hűtőket, kamrákat, dugdossuk az ajándékokat, csomagolópapírokat. Már megsütöttük, amit meglehetett, de dacára az illatnak és fényeknek,  a legtöbbünk nem érzi a karácsonyi csodát. Legyünk őszinték magunkkal: szorongunk. 

Szorongunk, hogy elég lesz-e az étel, hogy egyáltalán lesz-e mit ennünk. Aggódunk, mert mi lesz akkor, ha senki sem szereti amit kapott?! És amikor senki sem kap semmit? Sokan rettegnek a karácsonytól, nincstelenek, akiknek nem telik fára, sem ételre, emberek, akik még úgy-ahogy képesek kifizetni a számláikat, de borzasztóan magányosak. Akik a teljesítési kényszer miatt lebetegednek és összeszorított fogakkal várják, hogy véget érjen ez az egész őrület, mert tudják, úgysem lesznek elég jók, nem tudnak megfelelni senkinek.

Aközött, akinek nincs semmije, és aközött, akinek nincs senkije, nincs is olyan nagy különbség. Bár a korgó gyomor és üres szív merőben más tüneteket produkál, mégis mindketten segítségre szorulnak. 

A fogyasztói társadalomnak köszönhetően nagy általánosságban mind elfelejtettük, miről is szól a karácsony. Nem a temérdek ételről és ajándékról, hanem az ajándékozásról. Amikor nem azt nézed, mit kapsz cserébe, egyszerűen csak azért, mert nem vársz semmit cserébe. Adni jó, s az ajándék olyan sokféle lehet! Tartós élelmiszer a különböző gyűjtőpontoknál, cipődoboz teli minden jóval, pénzadomány, egy sms vagy akár egy jó szó, bármi, ami segíthet. Hiszen ez lenne a lényeg!

Ezért abban maradtunk a barátaimmal, hogy idén nem ajándékozunk. Biztosan szuper dolgokat vennénk, minden évben úgy van, de a helyzet az, vagyunk annyira szerencsések, hogy meg tudjuk venni magunknak mindazt, amire szükségünk van, így csillogós masnival átkötött dobozok helyett olyan szervezetekből, alapítványokból álló listát adtunk egymásnak, melyekkel szimpatizálunk. Amiket talán már egyébként is támogatunk, vagy éppen csak támogatni szeretnénk. 

Karácsony környékén adakozóbbal vagyunk, mégsem jut mindenre, ekként csak az egymásnak szánt ajándék árát adjuk oda olyanoknak, akiknek nagyobb szüksége van rá. 

Az ötlet nem a sajátunk, mi is kölcsönöztük, és ha úgy érzitek, megéri kipróbálni, kölcsönözzétek ti is tovább. Nem számít az összeg, száz forint és egy sms is segíthet. A közvetlen környezetetekben is találtok olyan rászorulókat, akinek egy tál étel is nagyon jól jön. Persze nem lehet mindenkinek adni, és nem is az a cél, hogy bárkinek lelkiismeret furdalása legyen. Nincs semmi baj a teli asztalokkal és rengeteg ajándékkal, de ha nem felejtjük el, milyen szerencsések vagyunk, és kivesszük a részünket a társadalmi összefogásból, máris sokat tettünk a karácsonyi szellem elérésért.