Atticus gőzerővel dolgozik a vámpír problémán, Granuaile továbbra is a családjára és a környezetre koncentrál, Owen készen áll letelepedni végre, és beteljesíteni sorsát, azaz újra druidákkla népesítené be a földet. Természetesen nem a hőseinkről lenne szó, ha minden simán menne, problémák ütik fel a fejüket itt is meg ott is, újabb szövetségek kötetnek, néhány régi ellenség is visszatér, és mindennek a tetejében a Ragnarök is gőzerővel közeledik. Már ahogy ez a világvégéknek szokásuk.
A nyolcadik rész tartalmaz ismét egy kis meglepetést a kötet végén. Nem titok, hogy Hearne egy sereg köztes novellát írt a különböző regényei között, és bár néha érezhető, hogy valamiből kimaradtunk rendszerint nem zavaró. Azonban ezúttal csak kérdezhettem volna magamtól, hogy akkor most ki, miért és hogyan, de nem hiszem, hogy találtam volna ezen kérdésekre választ. Tehát akit hozzám hasonlóan feszélyeznek azok, akik a könyvek végét olvassák el először, emelkedjenek felül a problémán, és kezdjenek az A Prelude to War-ral, ami nem véletlen jelent meg ezzel a résszel. Mellesleg nem utolsó szempont az sem, az író maga is ezt ajánlja.
Mit is mondhatnék? A fiúk szála idővel egyre érdekesebb és zseniálisabb lett, a hölgy főszereplőnk azonban... Nos, maradjunk annyiban, ha az író szerint a nők ennyire képtelenek logikusan gondolkodni, akkor igazán sajnálom, mert borzalmas példányokkal hozta össze a végzet. Granuaile meghozza élete leghülyébb döntését, és csodálkozik, amiért némileg balul sül el a terve. Azt hittem, pedig végre kezdtem kedvelni a karaktert, hogy kitépem valaki más haját, gyorsan és erőszakosan, mert akkor érzi majd azt, amit én éreztem egy ponton. Pedig a mozgatórugói, az eszme, ami a terv mögött áll számomra is kedves, tudok vele azonosulni. Tényleg úgy érzetem, hogy majd most! Hiszen egy csomó klassz dolgot csinál, új szövetségeseket talál, önálló küldetésen jár, mivel egy erős, független nő. Annyira akartam hinni benne, most tényleg annyira akartam. Nem sikerült.
Atticus és Owen bár még továbbra sem léptek túl a saját múltjukon, talán és nagyon lassan, de elkezdik értékelni egymást. Közelebb kerülnek egymáshoz, végre megtalálják azt a pontot, amire lehet építeni. És bár életszerű, de iszonyatosan idegesítő, ahogy a kedvenc drudiánk mindenért magát okolja, olyasmiért is, amit nem ő kezdetett el, de neki kell befejeznie. Nem ő kezdett háborúba a vámpírokkal, nem ő ölte meg mindazokat, akik önként, csatában vesztették életüket, mégis mindenki őt okolja. Eszméletlenül idegesítő, hogy ebben a világban senki sem képes látni a dolgokat úgy, ahogyan azok valójában vannak. Mert bár Atticus egyik régi döntése vezetett a jelenlegi helyzethez, dőreség lenne tagadni, menet közben azért jó sokan, mégpedig önként - sajt és önös érdekből - csatlakoztak. Na ezért, mások döntéseiért nem kellene vezekelnie, de ő megteszi, a többiek pedig rajta torolják meg. Igazán remélem, hogy ezek a dolgok a sztori végére helyükre kerülnek.
A gonosz, kegyetlen írónk megint meglép egy pár olyan dolgot, amitől olyan Spockosan kiáltottam volna az égnek, hogy Heaaaaaaaaaaaaaaarne! De szerintem a villamoson komplett idiótának néztek volna. Bár azon szálak tekintetében, amik már elkezdtek kibontakozni korábban, ezúttal is némileg kiszámíthatónak tűnik, azonban előfordult pár olyan mozzanat, amivel képes volt meglepni. Én biza nem látom tisztán, hogy fog minden összeállni egésszé az utolsó kötetben, ami szerintem bitang vastag lesz, ha el akarnak varrni benne minden szálat, mindenesetre boldogan jelenthetem, nagyon várom.
Összességében rendkívül szórakoztató volt. Minden hibájával együtt jobban tetszett megint, mint az előző részek, ezért iszonyú mázli, hogy még az olvasási válságom előtt vettem kézbe. Ha most olvasnám, a közepetáján, bármennyire is imádtam addig, félretenném, de mázli, még február végén, március elején vettem kézbe a januárban megjelent regényt.
Különben fogalmam sincs arról, a magyar kiadás hol tart, viszont azt hallottam, mégis csak jön a következő rész, aminek örülök. Ha engem pár dolog idegesít is, a legtöbben nincsenek ezzel hasonlóan, és maga a történet, a részről részre épülő átívelő szálak, a sok izgalom, maga a világ és annak felépítése elképesztően klassz! Kár lenne kihagyni.
Nálam ez még mindig, eképpen is:
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése