2015. szeptember 21., hétfő

Aki a pokolra kíván jutni, annak balra a második ajtó

Újabb hónap újabb téma, mégpedig nem is egyszerű. Éppen azt kellene eldöntenem, ha lehetőségem adódna rá, mégis melyik képzeletbeli országot/fantáziavilágot látogatnám meg. És baromira nem tudom, mit mondjak. Írtam már erről sokat, több témázásban is előkerült, gyakorlatilag az össze kultikus széria vonz, és azok is, amiket alig néhányan ismerünk. Tulajdonképpen nem is tudnék választani, mert még a legrosszabb könyves élményeim is érdekesek lehetnek. Tudni szeretném, igenis kíváncsi lennék rá, hogy jó volt-e az ítéletem, vagy csak az író nem tudta átadni azt, ami a fejében volt.

Maradjunk annyiban, bajban vagyok. Ültem a gép előtt és gondolkodtam, hogy most miről is írja, ismételni sem szerettem volna magam. Várhatóan előjön majd Jasper Fforde: Thursday Next sorozata, amiben az irodalmi zsaruk bebújhatnak akármelyik történetbe. Alighanem ez lenen a tökéletes munka a legtöbbünk számára, de sajnos nem olvastam. Szóval akkor mi marad? Mi az, ami mindennél jobban vonz? Létezik olyan könyv, amit mindennek fölé helyezek? És akkor rájöttem valamire: számomra elképesztően izgató maga a fantázia. Csak ennyi! Szexinek találom, ha valaki meg tud írni egy olyan könyvet, ami leköt és szórakoztat. Még szexibbnek, ha napok múlva is eszembe jut és egyszerűen bepörgök, ha sosem felejtem el.

Csodálatos lenne barangolni a Megyében, vagy akár az Abszol úton, Percy Jackson követném a hét tengerre is, és mivel az űr a legvégső határ, a galaxisokat is fel kéne végre fedezni valakinek, a gyilkosságokkal tarkított kisvárosok sosem voltak ennyire vonzóak, de megnézném magamnak Amerika déli városkáit, a zárkózott 1700-as, s a lassan csordogáló 1800-asokat, a robbanó és vibráló '920-asokat, vagy a zavaros negyvenes éveket. Mert hát mindennél jobban vágyom a kedvenc íróim elméjébe.
Na de most komolyan! El tudjátok képzelni mi lehet a fejükben? Hát én nem, azonban tudni szeretném. Mert aki megír egy, sőt több olyan könyvet is, ami a bőröm alá mászik, tisztában van azzal, mit szeretne, szilárd elveket vall, és nem fél azokat kimondani. Pártolhatja a melegházasságot, lehet ellene, hihet az egyenjogúságban, vagy visszaállítaná a rabszolgaságot, adakozhat és gyűjtögethet, teljesen mindegy. Fejben él, színes élénk és lüktető képzelettel, ilyetén nézve, hogy mélyenszántón avagy sekélyesen, az már tökéletesen mindegy.

Kívülállók, különcök, akiknek a társadalom elnéz mindent, mert megéri. Olyan munkájuk van, amit az esetek nagy részében egyedül, magányosan folytatnak. Görnyednek a jegyzeteik, író-, vagy számítógépük fölött, és csak öntik, ömlesztik a lapokra azt, ami a fejükben él. Senkinek ne legyenek illúzió, a töredékét kapjuk meg mindannak, amit átadni szándékoznak, mert szinte lehetetlen úgy leírni, úgy megfogalmazni valamit, annyira intimen, ahogy ténylegesen van. A szerkesztők is kihúznak egy csomó dolgot, és minden  változtatás csorbítja a tényleges képet. Rendezetté, olvashatóbbá teszi, de akkor is csorbítja. 

Vágyom az egész képre, még akkor is, ha egy csapatnyi összedobált, kusza gondolat, mert petúniára csüccsenek a kerek, tökéletesen ép dolgoktól. Imádok mindent tudni, még akkor is, ha ez lehetetlen kívánság. Szívesen felpattintanám néhány író koponyáját, csak hogy megnézzem, mi van benne. No nem, nem úgy mint Dr. Hannibal Lecter, nem vágyom elfogyasztani, csak úgy megkukucskálnám, mennyivel másabb mint egy átlagos emberé. Nem tudom ki és hogyan érez, de az én világomban a legizgatóbb emberi testrész az agy. Félre kockás has és izmos combok, ha nincs semmi a koponyában, sehogy sem éri meg. Erről trécseltünk néhány napja egy barátnőmmel, én már ittam egy kis bort, őt csak az élet részegítette, aztán már fogalmam sincs hogyan, de kilyukadtunk a hálószobánál. És akkor hirtelen belém hasított, csodálatos dolog, amikor minden klappol, de ha választanom kéne, jobban viselném, a kevesebb akrobatikát, mint hogy lemondjak az intellektuális orgazmusról.

Ha már ilyen pikáns témáknál tartunk, az összes olvasott élmény mélyen belém hatolt. Némelyek az agyam eldugott részeiben, mások az egész lényemben, és egy pár szerencsés a szívemben lelt otthonra. Valahányszor lehunyom a szemem, újra átélek mindent. Talán nem tudatosan, mégis állandóan. Amikor álmodom, blogolok, vagy amikor én is írni próbálok. Az elolvasott élményeket ugyanis nem lehet elvenni tőlem.
Elkísérnek akárhova is megyek. Számtalan életet élek, tengernyi kalandon veszek részt. Közben félek, rettegek, boldog vagy boldogtalan vagyok, sírok és nevetek, a szívem pedig megtelik ezernyi érzelemmel. Kitörölhetetlenül.

Gondoljatok erre és képzeljetek el egy végtelen hosszúságú folyosót, amelynek mindkét oldalán  ajtók nyílnak, ameddig csak a szem ellát, és még tovább is. Minden ajtó mögött egy lehetőség rejlik, csak egy, de kívülről természetesen még nem tudod, milyen. Hogy hová nyitnék be? Fogas kérdés, hiszen az ajtóra ragasztott címke ugyanúgy nem elegendő ismeret a képzeletbeli barangolásokhoz, mint egy könyv címe. Annak érdekében, hogy megtapasztaljak mindent, az összes hullámhegyet és a völgyeket is, biztos, ami biztos, bekukkantanék mindenhová.   

Az olvasás elfeledteti velem, valójában miért is olvasok, már csak merő vágyakozás vagyok, elepedek az után a pompázatosság és totális eredetiség után, amelyet itt oldalról oldalra fölfedezek.
Patrick Süskind

A témában résztvevő blogok:

Bill;

Utóvédek:

Bubu;
Loki;
Theodora;

20 megjegyzés:

  1. de jó poszt!
    és milyen igaz, minden ember agya egy felfedezésre váró világ. (mmint nem mindegyiké, de azért sokan vannak).
    melyik író az, akinek a fejébe szívesen belemásznál? nem feltétlen a történet miatt, hanem mert ő maga érdekel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :)
      Úúúú, nagyon sok van, Doriss Lessing, Marquez, Rick Riordan, Rowling... Nem is tudom, az összeset a valaha olvasott listáról. Túl sokat kérek? *-* :D

      Törlés
  2. Ó, én nem másznék senki fejébe, az legyen csak az ő területe- és ha valamit meg akar osztani, hát mondja el.

    Reea, milyen nosztalgikus vagy most!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mért vagyok nosztalgikus? :o
      Pedig gondold csak el, mi lehet a fejekben. És biztosan meglepő lenne, hogy hány karaktert, szitut máshogy képzeltek el írás közben, mit mi *-*

      Törlés
    2. Nekem elég a saját képzeletem is ;)

      Törlés
    3. Hát akinek van, annak könnyű! :D

      Törlés
  3. Hú, nagyon jó poszt! Bár még nem olvastam ma végig minden témázós posztot, biztos, hogy az egyik kedvencem közülük! Az agy! Tényleg, milyen izgalmas, hiszen a fantáziavilágokba vezető ajtó hagyján, ahhoz kellett a szerző, akinek az agyába bekukkantva aztán tényleg minden kis titkot megtudhatnánk, a kulisszák mögé látnánk. :) Én is szívesen belenéznék az írók fejébe, és olyan jó lenne tudni, hogy is pattannak ki az ötletek. Olyan híres a sztori, hogy Rowlingnak csak úgy kipattant Harry a fejéből, úgy ahogy van, egészben... Úgy ott lettem volna azokon az idegpályákon, valami kis huszadrangú hírvivő molekulaként, az ötlet valódi születésekor. :)
    Szeretem, hogy olyan kis optimista olvasó vagy, és mindenre nyitott és kíváncsi :))) A könyvespolc előtt álldogálva szoktam érezni ezt az ajtós képet, és igen, hiába a cím, amíg nem kezdem el olvasni, fogalmam sincs hová fog vezetni az az ajtó, az a könyvvilág, az a kilincs.. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát honnan tudod, ha nem olvastad? :o Köszönöm! :*

      Hát, ööö... Rowling azért nem teljesen kútfőből dolgozott, de igazad van, érdekes lenne. Különösen élvezném az első, közös és ködös ötlet felderengését, ahogyan egyre jobban. erősebben és határozottabban jelenik meg, míg ki nem lép az "életbe". :)

      Nagyon kíváncsi vagyok, egészen a 10 oldalig, ott már van amikor utálkozom, de az esélyt meg kell adni mindenkinek ;)
      A cím néha totál félrevezető, be kéne tiltani az idiotizmus eme formáját :D

      Törlés
    2. Mert tudtam és kész :D Mert olyan jót írtál, és annyira te vagy ez a poszt. :)
      Mindegy is, az is érdekes lenne, hogy hogy áll össze az addigi élményekből, a tudatalattiból is az új ötlet. :) Ezt szerintem sose fogja megfejteni a tudomány sem, akárhány idegpályát szednek is atomokra. :)
      Igen, pont így lenne jó meglátni a ködös foltokat, amikből egyszercsak elődereng az ötlet, ahogy írod. :) Nagyon izgi! Egész elkalandoztam erre gondolva. :)

      Milyen érdekes lenne egy cím nélküli könyvet olvasni... :)

      Törlés
    3. :D Annyira én, hát ha ha más lenne, mondjuk aggódnék, de állítólag megváltoztam, szóval már lehet, mégsem én, hanem más, csak nem vettem észre... Na mindegy! Erről egyszer még írok. :D

      Nem tudom, hány század kell majd ahhoz, hogy megfejtsék tökéletesen... Lesz vajon olyan, vagy addigra tovább avagy visszafejlődünk, és majd pislogunk, hogy miket nem tudtak az elődeink.

      Ha elkalandoztál, hát tessék írni róla. Megérne egy bejegyzést? :)

      Izgalmas az biztos. Pont mint a könyvcsomag, ott sem tudod, mi van benne, csak, hogy mennyit fizettél érte. aztán kibontod és vagy meglepődsz, vagy nem :D

      Törlés
    4. Igen, kicsit hülyén hangzik, főleg, hogy olyan valaki mondta, aki ugye nem is ismer téged személyesen, de akkor is, az jó szerintem ha a visszajelzések alapján "egyben van" az ember, és van egy stílusa, és kedvelem az írásaid, na, ennyi. :D

      Szerintem előbb lesz valami katasztrófa, ami kipusztít bennünket, minthogy ez kiderüljön. :)
      Ó, van elég piszkozat bejegyzésem további megihletődések nélkül is :D

      Törlés
  4. Köszönöm! :* Szerintem bizonyos szempontból jobban ismertek, mint a legtöbben a környezetből. ismertek olyan részeimet, amit sokan nem, és az agyamat kapjátok töményen, ami hol pörög, hol cammog, de legalább még van :D

    Az emberiséget, ha nem lehet megmenteni, hát ki kell pusztítani, de mivel ezen dolgozik már maga is egy jó ideje, csak dőljünk hátra és várjunk türelemmel. :D

    A piszkozatokban az a jó, hogy néha az írójukat is meglepik. Hajrá, hajrá! Eggyel több vagy kevesebb, már nem mindegy?! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jee, bóklászunk az agyadban! :D

      Ó biztosan lesz valami előbb utóbb... meg aztán nagyon túl is vagyunk népesedve :S

      Igen, néha meglepődöm én is, hogy mit találok piszkozatokban a blogon. :) Persze, eggyel több, vagy kevesebb, az már nem számít, de most nagyon örülök hogy végre ledolgoztam a 20+-ról 14-re :D :D

      Törlés
  5. Hát pont azt teszitek. ;) Néha lehetnétek kicsivel csendesebbek, de különben nem bánom :D

    :o Te egy hős vagy! Nekem csak nőnek a piszkozatok, csak nőnek, és reménykednek, hogy majd posztként születnek újjá, de egyre nagyobb a gyanúm, hogy holt ötletként örök nyugalomra térnek. Mi a titkod? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *lábujjhegyen jövök*

      Nooos, néhányat beírtam egy ötletgyűjtő gyűjtőposzt-piszkozatba... :D :D és egynéhányat pedig megírtam végre ;) De nekem is mindig gyűlik, ha eszembe jut ez-az. :)

      Törlés
    2. Osonka? ;)

      Én csak írok, írok, de semminek sem jutok a végére. Valamit nem jól csinálok :D

      Törlés
  6. Az utolsó pár bekezdésben megfogalmaztad, miről is szól az olvasás!

    Érdekelne, hogy benned mi marad meg az olvasmányokból? Mert bennem csak képek, színek, érzések, gondolatok - amik szépen lassan épülnek egymásra - ezek formálják az ember személyiségét. Elfelejtem a szereplők neveit, sokszor a történetet is, csak a mondanivaló magja marad meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekeztem. ;)

      Hogy mi marad meg? Minden és tulajdonképpen semmi. Az írók nevére sem emlékszem mindig, a szereplők gyakran nem is érdekesek, de aztán itt vannak nekem a gondolatok, érzések, színek és szagok. Emlékek, amik egy könyvhöz köthetőek, karakterek, akik helyét átvettem, csupa kavalkád az egész, kusza, bájosan rendezetlen, mint egy Angol kert hatalmas és színes virágokkal, hevesen, zajosan és remegőn. A hangulatuk kitörölhetetlen. És így egyben tényleg igazi orgazmus. :)

      És persze fura, mert vannak könyvek amik totál részletesen megmaradnak, de nem feltétlen azért, mert annyira jók, csak van bennük egyetlen dolog, mai szíven bök. :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...