A félelmeink olyan történetek, amelyeket önmagunknak mesélünk #12 - a nyomozó

 Az elhatározás könnyen megszületett, de a végrehajtás során felmerült néhány bökkenő. Sunsheen mint jó nevű ügyvédi család sarja, már korai éveiben is rendszeresen szerepelt az újságok lapjain. Eleinte főként a társasági rovatban, mint a gyerek, akinek az édesanyja egy-két jótékonysági rendezvény fővédnöke, és akinek az apja a szegények támogatója, de a középiskola végére átnyergelt a botrány lapokra. Egyszer még le is tartóztatták ittas vezetésért, amit persze elsimítottak, az úgy nem sok port kavart. Később a jogi egyetem alatt ismét feltűnt a társasági rovatokban, hírtelelen jó partinak számított a tehetős szülőkkel rendelkező jóvágású fiú. Semmi rendkívüli hír nem kapott szárnyra vele kapcsolatban, jól tanult, sportolt, és az egyetemi újság fotói alapján hosszú haja volt. Aylward ezt az ellenállás végső bástyájának tekintette, legnagyobb döbbenetére álmélkodva állapította meg, a gondosan vágott, zselézett frizura jól állt a huszonéves fiúnak. Sőt,  igazán jól nevelt úri kölyöknek tetszett. Annak a fajtának, aki megkap ugyan minden támogatást, de akire ezért cserébe hatalmas nyomás nehezedik.

 A diplomája kitűnő lett, majd természetesen egyből munkát kapott az apja cégénél. Az ügyvédbojtár fél évre rá jelent meg először a bíróságon. Elképesztően elegánsan, fölényesen és még hosszú hajjal. Nagyon szokatlan, hogy valaki ennyire kevés gyakorlattal saját ügyet kapjon, valószínűleg hivatalosa nem is ő volt a vezető ügyvéd, de magabiztosan és arrogánsan érvelt, a már így is hónapok óta húzódó perben. Az esetet tulajdonképpen érdekesnek találta, két ismert újságíró szerelméből született gyerek felügyeleti joga körül ment a huzavona. A szülők sosem esküdtek meg, ez önmagában még nem lenne különös, de a bíróság az anya ellenében, aki egy reggeli műsort vezetett, az apának ítélte a gyermeket. A fiúcska mindössze négy éves volt akkor, az apja pedig oknyomozó riporter, aki nem ritkán háborús közvetítőként is tudósított, így aztán sokszor nem is volt otthon. Mindezek dacára még így is jobb gondviselőnek találtatott, mint az anya, aki helyben volt. Sunsheen nem sározta be a nő hírnevét, nem akarta bebizonyítani, hogy alkoholista, vagy számtalan szeretőt tart, egyszerűen olyan piedesztálra emelte az apát a beidézett tanuk segítségével, hogy külső szemlélőként akár a szenté választásáért is lobbizna. Méghozzá fennhangon.

 A fiatal ügyvéd nyilván beleszületett a jog világába, mindent tudott a szakmáról, jóval az egyetem előtt is, és a jelek szerint élvezte a rivaldafényt. Ennek ellenére még újabb két évig nem dolgozott önállóan. Ez egyáltalán nem volt szokatlan, mert sem az életkora, sem a tapasztalata nem tette lehetővé, azért a neve bizonyára kitárt előtte számtalan ajtót.

 Minden jól ment, a frizuráját a jelek szerint imádták a nők, számtalan barátnője akadt, akikben egyetlen közös kétségkívül akadt, gyönyörűek voltak. A fiú sikerre született.

 Három év múlva átnyergelt a büntetőjogra, és kiderült, ebben találta meg önmagát. Még mindig nem volt harminc, de már több bűnözőt védett, mint ildomos lett volna. Az apja cégét rég kinőtte, ennek ellenére együtt maradtak, s bár korábban is akad egy két büntető ügyük, azokat régi ügyfeleiknek köszönhették. Gazdasági és családjogi ügyekre specializálódtak, így a rendőrség érdeklődési körébe tartozó esetek is ebből a csoportból kerültek ki. De ott és akkor, ez a békés idilli történet véget ért. A kollegák sok vitáról sutyorogtak, az idősebb Sunsheen azzal vádolta meg fiát, hogy lezülleszti a céget, a fiú maradisággal az apját. Az elmérgesedd helyzetet nyilvánosan egyik fél sem vállalta fel. Együtt jelentek meg minden társadalmi eseményen, ahol illedelmesen mosolyogtak, jótékonykodtak, és sosem panaszkodtak egymásra. Az iroda ügyfélforgalma megduplázódott, az ügyfeleik között egyre több kétes kapcsolatokkal rendelkező politikus, üzletember akadt, ekkortájt elsősorban még gazdasági területtel foglalkoztak, nem ritkán egy kis zsarolási üggyel fűszerezve. Eleinte egy külsős cégből hívtak szakértői segítséget, később pedig már Sunsheent hívták konzultánsnak. A hírneve rég megelőzte az apjáét, ömlött a pénz és egymás után jöttek az ügyfelek. Aztán hirtelen, kicsivel több mint két éve eltűnt.

 Mire a családja bejelentette, már három napja nyoma veszett, de meglepő módon a negyedik estéjére magától előkerült. Ügy sosem lett belőle, azt mondta kirándulni ment Skóciába, és nem vitte magával a telefonját. A rendőrök nem hittek neki, de senki sem feszegette, akkor sem szerepelt a népszerűségi listájuk élén.

 Ami különös, hogy ezután egyből levágatta a haját, és a következő héten önálló irodát bérelt. Vitte a saját ügyfeleit,  temérdek pénzt, ami velük együtt jött és az apja nem tiltakozott. Ők pedig alig egy hétre rá találkoztak először, és egyből egymás szívébe lopták magukat.

 - Mi van? Miért mosolyogsz ilyen fanyarkásan?

 - Emlékszel még rá, Jamie, mikor találkoztunk vele először?

 - Igen, legalább két éve volt. Az egyik politikust szexuális zaklatással vádolta meg a babysittere. Nagy port kavart az ügy, de per nem lett belőle, mert a nő eltűnt. A hulláját egy Manchester környéki mesterséges tóból halászták ki, alig fél évre rá, de szerencsére az már nem a mi rémálmunk volt. A vizsgálat öngyilkosságot állapított meg.

 Elgondolkodva bólintott. Mindig is tudta, hogy a politikus sáros, viszont Sunsheen nagyon kevés mozgásteret engedett, nem tudta megfogni. A hullámvölgyei akkor kezdődtek, mikor az ügyvéd üstökösként megérkezett, és a jó szerencséje azóta sem töretlen. Továbbra is meggyászol minden halálesetet, és szilárdan hisz az igazságszolgáltatásban. Az emberi természet szerint gyűlölnie kéne, okolhatná a kudarcaiért, de legnagyobb döbbenetére, az elmúlt napok ellenére is sokadik alkalommal ismerte fel a tényt, tiszteli a férfit. Csak saját maga felelős a sikertelen ügyeiért, elbízta magát. Már nem fájt a felismerés sem, hogy mégsem olyan jó, mint hitte magáról.

 - Mire gondolsz?

 - Hogy mennyire nem jutottunk semmire. Sunsheen teljesen rendben van. Az életvitele megfelel a társadalmi rangjának. A nők körülötte, az a sok modell, énekesnő, mind iskolázott és gyönyörű, az ügyei... Szóval a magánélete és a karrierje egyaránt normálisnak tekinthető. Persze kicsit fiatal még ahhoz a státuszhoz, amit képvisel, de ezt apuci kezdeti támogatásának és tulajdon eszének köszönheti.

 - Akkor mi van?

 - Ha ennél jobban megkapargatjuk a felszínt, felkeltjük vele többek érdeklődését, de itt, ezen a ponton nincs semmi, amibe belekapaszkodhatnánk. Hacsak...

 - Hacsak?

 - Az a négy nap két éve... Utána kezdett igazán kemény fiúkat is védeni, nem csupán előkelő szemétládákat. Gyilkosokat, drogcsempészeket, nem csak "kisstílű botkásokat", fehérgalléros sikkasztókat, hanem topp bűnözőket. Teljesen megváltozott az élete, levágatta a haját, otthagyta a családi üzletet és többé nem tűnt ki mással az újságokban, mint a munkájával. 

 - Talán csak megvilágosodott a kirándulás közben.

 - Talán, de nem hiszem. A személyisége alapjaiban változott, és ez nem jön magától. Valami történt vele, és erre az eseményre építette az életét. 

 - Jó, de hogy kapcsolódik ez Monicához? 

 - A leghalványabb fogalmam sincs róla! - sóhajtott fel fáradtan. - Moore nem beszél, a vendéglátó is megkukult, a felesége pedig nem adhat több információt. Az orvosi szakvélemény még mindig nem készült el, azaz egy helyben toporgunk.

 - Hogy lesz ebből szilárd és perdöntő?

 - Egyenlőre sehogy, de azért ássunk le ahhoz az eltűnéshez. Még sosem hallottam olyat, hogy valaki ilyen gyökeresen megváltozzon, alig néhány nap alatt, ráadásul külső trauma nélkül. Külön vált, mert így az apja nem tudta ellenőrizni, növelte a tétet, mert az ügyfelei is ezt tették, és alighanem mániákusan szereti a rendet. Nem a tisztaságot, a szabályos rendet. Kényszeres és nagyon jól kontrollált egyszerre.  

 - Nyugtass meg, most nem afféle keresztes hadjáratra készülünk!

 - Csak tisztán akarok látni! Muszáj rájönnünk, miért akart annyira megszabadulni Moore-tól! Biztos vagyok benne, hogy tud valamit.

 Jamie kissé gyanakvóan nézett rá, aztán sóhajtva előkapart egy kissé viseltesnek tűnő cigarettát. 

 - Ez az utolsó - mondta-, és hamarosan be kell mennünk. Egész éjszaka fent voltunk, morzsákat kerestünk az archivált lapok, és az internet sötét bugyraiban. Ezen a ponton készségesen bevallom, sejtelmem sincs semmiről, az álmosságot leszámítva pedig még az elő és egyéb érzetek is elkerülnek.

 - Én azért némileg bizonytalannak érzem magam.

 A társa szőke hajába túrt, és az unásig ismert mozdulat végén szájába illesztette a felfelé kunkorodó szálat, meggyújtotta,  majd az első slukk után vidám félmosollyal nézett rá. -  A kételyeim már rég, az utolsó pohár whiskyvel együtt oda lettek, és ha valamit megtanultam az elmúlt években, az az, hogy feltétel nélkül bízom benned.

 Aylward röviden felnevetett, mégsem válaszolt azonnal. Túl elbizakodottnak tűnne, rendszerint pontosan tisztában van a saját értékeivel, amit gyakran fennhéjázásnak vagy lekezelésnek vesznek. A szerénység egy olyan erény, amit soha sem sikerült tökéletesen elsajátítania, legalábbis a felesége szerint.  Mert tudja, szinte mindig tudja, ha valaki bűnös, de az oly annyira imádott törvénnyel nem feltétlen állnak egy oldalon.

 - Nézd, értem én, hogy vaktában lövöldözünk, de nem hiszem, hogy tehetünk mást. Az eredmények megérkezéséig legalábbis nem.
 - Egy rakás cikken kívül semmink sincs. Az eltűnéséről is csak azért tudunk, mert az apa aggódott, és egy újságíró addig járt Sunsheen nyakára, amíg nem nyilatkozott. Az üzleti rovatokban fellelhető kevés infóra nem alapozhatunk, a pletykalapokra szintén nem. Ha most elkezdjük felkeresni az ügyvéd ismerőseit, és az eltűnéséről faggatózni, hamarosan nyakig ülünk majd a trutyiban.
 - Akkor mit javasolsz?
 - Én?! Neked szoktak ötleteid lenni, én csak azt szeretném, ha nagyon-nagyon óvatosan kezdenénk. - Jamie odahajolt a laptophoz, és a megnyitott oldalak nagy részét lecsukta.  - Tessék! - mutatott rá diadalmasan egy épület képére, ami leginkább régi, négyszintes raktérépületnek látszott. -  Itt kezdhetünk, miután előkerült, elköltözött. Azelőtt a bulinegyed közepén bérelt egy úgynevezett művészlakást. Bár sosem kapták le ivás vagy táncolás közben.
 - Nyilván az apja miatt. Így nem látogatta az öreg.
 - Valószínűleg. Nos, a lakóparkban, ahol most lakik, huszonnégy órás portaszolgálat van. Itt szemet szúrnánk...
 - De ott nem!
 - Pontosan! Ahogy mondtad, nincs más választásunk, mert semmink sincs. Bízhatunk a csodában, hátha felbukkan valaki vagy valami. De akár elé is mehetünk!
 Ezek azok a pillanatok, amikor újra és újra eszébe jut, mekkora szerencséje van a társával. Jamie bohókás, szerethető természete mellé éles elmét is kapott. Mindig számíthat rá.
 - Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak.
 - Csoport munka volt. A családod két nap múlva hazajön, már tutira nem utazol ki hozzájuk, de ha ügyesek vagyunk, talán kapsz valamit kárpótlásul.
 - Egy ügyvédet ezüsttálcán?
 - Nem bánom, de ha citrom lesz a szájában és sikítok.