2013. március 17., vasárnap

John Scalzi: Vének háborúja

A könyv ízelítők nagyon rossz hatással vannak minden jól fejlett betübangerre. Mert hát látsz egy könyvet, elolvasod a tartalmát, aztán vagy megfog, vagy nem. Na de, amikor a megjelenés előtt az arcodba tolják a az első fejezet elejét, akkor nem bírsz ellenállni, elolvasod, aztán persze meg is veszed.

Így jártam ezzel a könyvvel is, de mivel rengeteg kötet várakozik olvasásra, folyton csúszott. A második rész megjelenése azonban kicsit felgyorsította az eseményeket.

John Perry betöltötte a hetvenötödik születésnapját. Lezárja a földi életét, hátrahagyja a múltját és jelentkezik a Gyarmati Véderőhöz. A feladat, hogy megvédjék a telepeseket a gyarmatosított bolygókon, koránt sem veszélytelen, de cserébe újra fiatal lehet. És ha túl éli a folyamatos háborúkat, egy újabb élet áll rendelkezésére.

Persze pontosan nem tudja, mire is számítson, az új barátaival együtt is csak találgatnak, de hamarosan minden világossá válik. Az eredmény pedig messze túlszárnyalja az elképzeléseiket.

Szerettem. Gyorsan is haladtam vele, igaz csak 250 oldal. Szerintem nagyon-nagyon rövid. Kellemes sci-fi. Nincsenek nagy és komplikált dolgok. Néha elmerülünk a fizikában, de nem túl gyakran és nem feltétlen szaknyelven, így egy laikus is képes követni. Érdekes teóriákat kapunk eredményként, és egy csomó dolgot amin lehet bátran gondolkodni.

A történet felépítése elég szoros, de mondhatni tökéletes. Egyből belevágunk a mély vízbe, de mégis jut idő elmagyarázni egy csomó apróságot. Mert van bevezetés. Sok könyvből hiányolom mostanában, vagy ha van, akkor meg általában nagyon hosszú. Itt nem. Eleve három részre tagolt, amelyek John különböző élethelyzeteihez igazodnak, és azt kell mondjam pont megfelelő az arányban.

John Scalzi fanyar humora rögtön megvett. Már az első oldalon, ahol is a felesége ellenlábasával kapcsolatban elmélkedik, megvolt minden. Szatíra és éleslátás. Ami különben az egész könyvön átvonul.

Kicsit elbírtam volna többet az ellenséges világok ábrázolásából, de amennyi jutott, kidolgozott és érdekes volt.  A karakterek is, bár egyértelműen John áll a központban. A többiekből csak annyit kaptunk, amennyit feltétlenül szükséges. Mert sajna ez egy rövid könyv, nem férhet bele sok minden.

A technikai kütyük viszont pazarok. Én is szeretnék egy saját Seggfejet. Tudom, hogy ilyen volt már máshol is, de nekem pont ez az ábrázolás tetszett.

A fordításról beszélni mindig fura, ha nem ismerjük az eredetit, de abból ítélve, hogy könnyen olvasható, azt mondanám, szép munka.  Néhány helyen kicsit több a tőmondat, de engem egyáltalán nem zavar, mert távolságot tart egy bizonyos szituációtól.

Sőt, az olvasás során külön élményt jelentett az érzelmek féken tartása. Nincs gyászolás vagy melldöngető sírás. Vannak viszont racionális gondolatok,  és bár igen alacsony  az emocionális töltés, azért akad feszültség is.

A borító Kuszkó Rajmund munkája, ami sokkal jobb, mint az eredeti. Örülök, hogy nem tartották meg. Rajta van minden, és mégsem árul el semmit.

A vége felé közeledve jönne egy meglepő fordulat, valami sokkoló, ami természetesen nem terített le. Igazából számítottam valami ilyesmire, ha nem is pont erre, viszont ezzel az író megteremtette a második rész tökéletes alapját. Inkább nem fejteném ki, hogy mire is utalok. Aki még nem olvasta a könyvet, nem tudhatja, aki viszont túl van rajta, nos, annak nincs mit magyarázni.

De a lényeg, hogy nekem nagyon tetszett. Azért szeretnék panasszal élni a hossza miatt. De gyanítom, ez senkit nem érdekel.

9/10

Magyar kiadó: Agave Könyvek Kiadó Kft.

Fordító: Pék Zoltán

2 megjegyzés:

  1. Távlati tervek közt nekem is szerepel, őrülök hogy tetszett, remélem nekem is fog. :)

    VálaszTörlés
  2. Tényleg tetszett! :) Bár Alias most keserített el a második rész miatt, én azért majd azt is bátran elolvasom. :)
    Szívesen kölcsönadom, ha gondolod, így nem kockáztatsz. ;)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...