Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Elveszett emlékek

A gyermekded lényem mindig és élvezettel tobzódik az ifjúsági és gyermek irodalomban. Ezt egyszer már bővebben kifejtettem, de alighanem köze lehet ahhoz a tényhez, hogy nem és nem szeretnék végleg felnőni. A hétköznapjaim olyanok, mint bármelyik felnőtté, meg kell küzdenem az élet gáncsaival, kerülgetni a lábakat és venni az akadályokat, de valamit itt mélyen legbelül szeretnék megőrizni. Az a fajta jókedvet, rácsodálkozást dolgokra, amire csak egy gyerek képes, azt a gondtalanságot, ami később a felelősségek súlya miatt egyre törpül. Igen, kincsként őrzöm magamban a gyermeket, és ehhez mindig jól jön egy könyv. Amit ezúttal a Fumaxnak köszönök.

Emily velünk ellentétben nem tudja a saját nevét. Mások nevét sem, ami azt illeti, ahogy egy sereg más, darabszámra még 11 egyéb dolgot sem. Azt tudja, hogy lány, és másik 12 dolgot is, de a homály azért nagyon nagy. A lány szereti a 13-as számot, szorgalmasan vezeti a naplóját és próbálja megfejteni élete nagy rejtélyét. Hogy a csudába került egy kisvárosba, ahol nem ismer senkit, mégis mellészegődik négy macska és egy sereg más szokatlan dolog bukkan fel minden sarkon.

Nagyon szórakoztatónak, könnyednek és különlegesnek találtam a könyvet a rengeteg illusztrációval. Amik ráadásul még kellemesek is voltak az én kissé kitekert fekete-fehér lelkemnek. A történet nem egy egetrengető talány, de sok kisebb érthetetlenség halmaza. Emily és a macskái elbűvölőék, akik nem mellesleg az utcán, egy kartonházban laknak.

A kislány gondolkodása, elveszett emlékei ellenére nagyon logikus, célratörő és hajlamos a gyanúsítgatásokra is. No de ki ne lenne ilyen, ha azt se tudná, hogy hány éves, és hogy mit is keres ott, ahol éppen van. Megkísérli elhagyni a városkát, aztán csak visszamegy. Dühöng a szülei hiánya miatt és bevallom ezt a részt én is így gondoltam. De a végére úgyis minden kiderül.

A humora sajátságos, kissé fanyar, mondhatni morbid helyenként, de nekem akkor is elbűvölő. A négy macska jelenléte csak tovább lopta magát a szívembe, ahogyan a pultos kislány és a városka összes lakója. Mire kiderül, hogy Emily milyen céllal is érkezik, már majdnem késő, de az utolsó pillanatban kirukkol egy remek tervvel, és természetesen megmenti a helyzetet. Visszakapja az emlékeit is, amiknek a megléte koránt sem tompítja különös természetét.

A fordítás szépnek tűnik. Hangulatban illeszkedik a képekhez, témához. Könnyen olvasható, értelmes mondatok alkotják, nem csoda, hogy néhány óra alatt kivégeztem. És most már csak azért drukkolok, hogy idén tényleg érkezzen a második kötet.

Emily, akit Rob Reger tervezett, kabalaként látta meg a napvilágot és mára kultikus figurává nőtte ki magát. Nem csak ruhákat, írószereket, matricákat, mobiltokot, de gitárt is készítettek a barand égisze alatt. A filmesítésről már évek óta szó van, de sajnos még semmi konkrétum nincs. 2011-ben Melisa Wallack megbízást kapott a forgatókönyvre, és azóta néma csend. Pedig én szeretném...

Szóval igazi laza, de kissé gótos beütésű tini könyv, humorral fűszerezve, iróniával tálalva. Talán a becélzott korcsoportot valóban a tizenéves lányok alkotják, de szerintem minden manga, anime szerető élvezettel forgatja majd, elvégre képregény is készült belőle. Repesve várom a következő részt.

10/10

Magyar kiadó: Fumax Kiadó

Fordította: Benes Attila