Óz, a hatalmas

Oz The Great and Powerful

színes, magyarul beszélő, amerikai fantasztikus kalandfilm, 127 perc, 2013

rendező: Sam Raimi
író: Lyman Frank Baum
forgatókönyvíró: Mitchell Kapner, David Lindsay-Abaire
zeneszerző: Danny Elfman
operatőr: Peter Deming
producer: Joe Roth
vágó: Bob Murawski

szereplő(k):
James Franco (Óz)
Michelle Williams (Glinda)
Rachel Weisz (Evanora)
Mila Kunis (Theodora)
Abigail Spencer (May)
Zach Braff (Frank / Finley hangja)
Bill Cobbs (Master Tinker)
Martin Klebba (Nikko)
Joey King (kínai lány)

Csütörtökön úgy adódott, hogy két különböző személytől is kaphattam volna jegyet a bemutatóra, de az angol tanfi keresztbe húzott. Kicsit szomorú voltam, mert már nagyon vártam, a könyv ugyanis nagy kedvenc. Szerencsére pénteken bepótolhattam a lemaradást.

Óz egy sekélyes, önző, goromba, ámbár jóképű tuskó, akinek a nőügyei miatt sietve kell távoznia a cirkuszból. Azonban a hőlégballonját elragadja egy tornádó, amit egészen Ózig sodor.

Ott Theodora, a jó boszorkány fogadja azzal, hogy a jövendölés beigazolódott. Az aki az égből érkezik és a birodalom nevét viseli, megment  majd mindenkit a gonosz boszorkánytól.  Cserébe övé a királyság, a trón és az összes kincs, márpedig abból rengeteg van. A pénzsóvár bűvész gond nélkül ismeri el, hogy ő a csodás hős.

Csak most tudtam meg, hogy Frank L. Baum több könyvet is írt Óz birodalmáról, ezért nem tudom, hogy most ez feldolgozás-e, de az biztos, hogy az Óz, a csodák csodája előzménytörténete.  És hát... Nos...

Oké, szép látványvilág, nagyon ügyeltek a részletekre.  Például a porcelán kislány szemhéja minden pislogásnál halkan súrlódik és klikkel, ahogy megy finoman koppant. Imádtam. A színek a karakterek jók. A színészek nagyszerűek.

James Franco tehetséges fiatalember, kimondottan szép mosollyal, Rachel Weisz sem kaphatott véletlen Oscar-díjat(igaz, hogy a A Bourne hagyaték-ban is botrányos volt), Mila Kunis, ahogyan Michelle Williams is,több mint egy csinos pofi, de ez... Lapos.

A film olyan üres, mint egy felfújt lufi. A külseje nagyon tetszetős, gömbölyded és izgalmas. Sokat sejtet a ruganyossága, de nincs benne semmi. Csupán levegő. A bevezetés túl hosszú, a cselekmény kiszámítható, az erkölcsi mondanivalója elcsépelt, amivel nem is volna baj, ha a történet jó lenne. De nem az.

A két legizgalmasabb karakter a porcelán/tolószékes lány, és Finley, a szárnyas majom/Frank, a segéd. Ez pedig tragikus.

A poénok jók és ülnek, mint mondtam a látványvilág fantasztikus, a színek elképesztőek. Már a film főcíme elkapott, mert annyi mindent sejtettet és tényleg nagyszerűnek találtam. Aztán elkezdődött a film és folyton vártam, hogy történjen végre valami. Hogy fekete-fehér az eleje, azon nem lepődtem meg, hiszen a 1939-es filmben is ezt választották, tudtam, hogy majd jönnek az élénk színek, mert a '39-es feldolgozásban is így volt. Visszaköszönt a mindig a sárga úton zenéje, ahogyan egy sereg más dolog. Végig volt egy olyan érzésem, hogy hűek akartak lenni az eredeti filmhez, még akkor is, ha ez előzmény, de sajnos nem jött össze.

Az Óz, a csodák csodája minden szempontból nagyszerű volt. Vibrált és élt a sok trükk nélkül is, itt pedig hiába a modern technika, minden kicsit élettelen. Szóval igen, nem voltam elájulva tőle. Arra azért jó volt, hogy este újranézem az eredeti filmet.

Nem mondom, hogy nem kellett volna megnéznem, mert jókat nevettem, néha elámultam, gyönyörű és részletgazdag minden, mégis hatalmas jóindulattal pontozok. Hiába akadtak pillanatok, amiket élveztem, de majdnem fele arányban csak utaztam csendesen, néha elkalandozva és unatkozva.

7/10