
Ahogyan minden normális nő, jómagam is élek a változtatás jogával, ennek keretében pedig lecseréltem a rovat képét. Tulajdonképpen tetszenek az új színei, és remekül lehet azonosulni a szöveggel is. Azért be kell valljam, hangulatában az első kép nálam még mindig vezet. Persze időnként vágyunk a megújulásra, különösen így tavasszal, de lehet, hogy némi kitérő után majd szépen és csendben visszatérek a meleg zokni, egy pohár bor, égő gyertya és sok könyv bevett formulájához.
Az ötletet Andie oldaláról hoztam. Az a lényege, hogy megosztok két random módon választott mondatot abból a könyvből, amit éppen olvasok.
Ha valaki kedvet kap, nyugodt szívvel csatlakozhat. A Könyvek Háborúja blogon gyarapodik tovább a lista a lelkes féliratkozókkal.
Amit tenned kell:
- kapj kézbe egy könyvet;
- üsd fel valahol;
- válassz ki két mondatot (a rábökős technika éppen megfelel), de ha lehet ne nevezd meg közben a gyilkost;
- és tüntesd fel a könyv címét, íróját.

SEMMI SZERELMI BÁJITAL, FENEKETLEN ERSZÉNY, PARTI VAGY EGYÉB SZÓRAKOZTATÓ TEVÉKENYSÉG!
A tudományt, a huszadik század utolsó vallását kissé megtépázták a darabokra robbanó űrsiklók, drogos újszülöttek és nyájas amerikaiak képei, akik hagyták, hogy a tévé nevelje fel gyerekeiket.
Jim Butcher: Pusztító vihar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése