A tegnap estém másképp alakult, mint ahogyan eredetileg terveztem. Vagyis sokkal jobban! A sógornőm még tavaly megkért rá, hogy bébiszitteljem a keresztfiamat, mialatt a bátyámék az unokaöcsémmel egyetemben Dumapartiznak. Azonban a műsorváltozás történt és a bébicsőszködés helyett úgy alakult, jómagam is eljutottam az Apa Nap címet viselő műsorra.
KAP, Aranyosi Péter, Csenki Attila és Litkai Gergő (képsorrendben) szórakoztattak, és azt kell mondjam, frenetikus volt! A téma ugyan nagy részben a gyerkőcökkel foglalkozott, no meg az apukákkal, akik kénytelen megküzdeni a gáncsban gazdag mindennapokkal, de a specifikusság ellenére, és minden túlzás nélkül visítoztam a nevetéstől. Ezt csupán az a tény enyhítheti, hogy legalább nem én voltam egyedül így.
Pont a téma miatt, mint gyermektelen kicsit tartottam is tőle, no de dolgoztam én óvodában, az unokaöcsém és a keresztfiam is életben maradt mellettem, igaz néha csak hajszál híján, meg hát jómagam is voltam gyerek, így hát minden poént értettem és élveztem.
És ha már gyermekek, azt már meséltem, hogy egy alkalommal, amikor fürdettem a keresztfiamat rajtafelejtettem a zoknit. A gyerek döbbenten állt a langymeleg vízben, kitágult szemekkel nézett rám, aztán a lábára. Először nem is értettem mi történik, aztán rájöttem, hogy mint keresztanya figyelemből megbuktam.
Egy másik alkalommal, a kis békának hívott kölök nevéhez híven ugrált a pelenkázón. Szóltam ugyan, hogy hagyja abba, de ez persze csak olaj volt a tűzre. A deszka elcsúszott, a gyerek pedig fejjel előre zuhant a kiságyba. Nem hittem volna, hogy ilyenek a reflexeim, de a térde felett elkaptam az egyik lábát. A poronty ijedten kapálózott a levegőben, a szívem megállt egy pillanatra, és még félóra múlva is azon járt az eszem, mi történhetett volna. Ezzel szemben a gyerek nagyjából félperc után nevetve rohangált. A magam részéről éveket dobtam el akkor este, de mint kiderült tegnap, nem csak nekem vannak ilyen történeteim.
A gyerekek csodálatosak, a gyakorló apukák pedig teljesen normális gondokkal küzdenek, és hála nekik nem emlékszem rá, mikor nevettem ennyit utoljára.
A hely különben szép, nem csak azért mert új. A jegyárak nem vészesek, főleg, ha az ember on-line rendeli meg, az étel, ital azonban szerintem egy kicsit borsos. Mindenesetre nem kötelező fogyasztani közben.
Érdemes előbb érkezni, a pincéreknek ugyanis rengeteg a dolga, a szűk részeken nem olyan könnyű rohangálni és miután betódul a tömeg, a rendelések értelemszerűen elcsúszhatnak. Pont ezért egyszerre megrendeltük azt az ital mennyiséget, amit véleményünk szerint elfogyasztunk. Ezt tanácsolom másoknak is.
Bár még sosem láttam a srácokat élőben, azért ez határozottan élmény volt. Aki teheti, ne hagyja ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése