Rizibizi - könyvekről röviden #7

Az újévet egy könyvekről röviden bejegyzéssel kezdem. Ezen a ponton még nem tudom, mennyire lesz rendszeres, de határozottan tervezek írni - nem kizárólag könyvekről, rengeteg ötletem van a Felolvasó és Variálós vasárnap rovathoz is. Igyekszem nem rágörcsölni, visszanyerni a kedvem, és a többi idővel majd kiderül.

Ebben az összeállításban három könyv kapott helyett, két női és egy férfi írótól, két krimi/thriller és egy fantasy stílusban. Kettő egy sorozat bevezető kötete, a harmadik pedig egy trilógia befejező része, és bár mindegyiket angolul olvastam, kettő megjelent idehaza is. Igaz, mostanság leginkább használt könyvként vagy könyvtárakban találhatóak meg. Úgyhogy éljen a kölcsönzés!


James Patterson: Along Came a Spider (Alex Cross #1)
(Magyarul kiadta: I.P.C. És jött a pók... címmel, Bihari György fordításában.)

Meglehetősen régóta készülök James Patterson olvasására, persze ez így egy picit különösnek hangzik, mert a világ egyik legtöbbet eladott, fordított írójáról beszélünk, akinek talán a leghíresebb sorozata Alex Cross nevéhez fűződik, de az ő fejéből pattant ki a Women's Murder Club is, amit a második résztől társszerzőként jegyez. Kipróbálta magát gyermek-ifjúsági vonalon is, és volt olyan év, amikor több mint 10 könyve jelent meg. Jó, leginkább társszerzőkkel, de ez más kérdés.

Alex felesége halála óta gyerekeivel és nagymamájával él, profilozó nyomozóként, gyerekkori barátjával és társával közösen egy brutális gyilkossági sorozat felderítésén dolgoznak, mikor átvezénylik egy híres magániskolába, ahonnan elraboltak két gyereket. A hatalmas összegű váltságdíj átadás során eltűnik a pénz, amiért mindenki Alexet okolja. Ráadásul az egyik gyermek holtestét megtalálják, míg a híres színésznő kislányának nyoma sincs. Vajon a nagyravágyó gyilkos teljesen őrült, és ezért nem cselekszik az előre elvártak szerint, vagy esetleg nem is egyedül dolgozik? Ez a feltételezés megváltoztat mindent, amit korábban tudni véltek, és a pók közben csak szövi a hálóját.  

A filmet, Morgan Freeman főszereplésével láttam, és bár nem volt rossz, nemrég újra is néztem, valamiért mégis hiányérzetem maradt. A hiányérzet elmulasztásnak pedig egyetlen ideális módját ismerem, a könyv begyűjtést. Innen pedig pofonegyszerű volt az egész. A sztori, még akkor is, ha nagy vonalakban már ismertem, és igazából ismert volt minden résztvevő, izgalmas volt. Annyi plusz információt tett hozzá a képhez, például a gyilkos gondolatait, mozgatórugóit, azokat a részleteket, amik a filmben sosem derültek ki. Alex karaktere fiatalabb, érdekesebb és jóval összetettebb, persze talán csak azért érzem így, mert jelentősen többet kapunk belőle. Mindenesetre a sorozat megvett kilóra, azóta meghallgattam a második részét, és azt hiszem, sőt, határozottan tudom, folytatni fogom.

8/10

Patricia Highsmith: Talented Mr. Ripley (Ripley #1)
(Magyarul kiadta: Geopen, A tehetséges Mr. Ripley címmel, Jász István fordításában.)

Akárcsak Alex, úgy Ripley karaktere is a filmvásznon kopogtatott be hozzám. Bár a regénynek több filmes feldolgozása is létezik (az 1960-as Ragyogó napfény, Alain Delon főszereplésével, és kizárólag a karakter átvételével az 1977-es Az amerikai barát, Dennis Hopperrel a főszerepben), én az 1999-es változatot láttam Matt Damonnal  és Jude Law-val. A film hangulata lenyűgözött, és lehet, hogy ez meglepő, de sokáig fogalmam sem volt arról, hogy egy könyv alapján készült. Arról meg pláne nem, hogy egy sorozat első kötetéből.

Ripley piti ügyeskedő élete egy csapásra megváltozik, amikor Herbert Greenleaf megkeresi, és arra kéri, utazzon el Olaszországba és próbálja meggyőzni a szülőkre fittyet hányó fiát, Dickie-t, hogy menjen haza. A gazdag örökös havi apanázsából kényelmes életet élhet hősünk is, így nem csoda, ha nem kíván lemondani róla, azonban amikor úgy érzi, társa már inkább elsétálna, és otthagyná egyedül, a megszállottsága csak egy dolgot tanácsol: Dickie-nek mennie kell.

A Vintage Classics kiadásában kijött új kiadás teljesen levett a lábamról, egy rakat klasszikust adtak ki tavaly, a borítókon pedig elől és hátul is olyan mondatok olvashatóak, amelyekből a regényekre lehet következtetni. Mivel az érintett mű címe kívülről nem látszik, nagyon izgalmas játék, mert találgathatunk, melyik mondat melyik könyve utal. Maga a thriller meglepően rövid, könnyen olvasható és lassú stílusa ellenér meglepően fordulatos. Főszerepben egy antihőssel, aki lop, csal és gyilkol. Nem lehet megszeretni, de nem igazán lehet gyűlölni sem. Kellően érdekes karakter, hogy végig vele maradjunk, sőt, ahhoz is, hogy folytassuk a kalandjait, és figyelmemmel kísérjük pszichés változásait.

A '99-es film meglepőn jól sikerült, de azért számos dologban eltér, némileg változik a hangulata és természetesen eseménydúsabb. Ennek ellenére képtelen lennék választani a két forma között, mindkettőt érdemes megismerni.

9/10

Jordanna Max Brodsky: Olympus Bound (Olympus Bound #3)

Nem igazán tudtam, mit várhatok a trilógia befejező részétől, mert a második végéért nem rajongtam túlságosan. Érdekes húzás volt, valami, ami felkavarhatja az állóvizet, csak éppen abban nem voltam biztos, hogy ez a kavarás megfelelő irányba tereli-e a történetet. A rövid leírás erősen spoileres az előző részekre nézve!

Artemis Görögországban vadászik a Mithras kultusz követőire, miközben szüntelenül keresi az apját is. Sajnos miden jel szerint a szekta követői érték el előbb, így hát a prioritás megváltozik, ki kell szabadítani Zeuszt, és megölni bárkit, aki az útjába áll. Eközben a lábadozó Theo nem képes elfogadni a tényt, hogy imádott kedvese halott. Mindent megtesz annak érdekében, hogy a megváltoztathatatlant mégis megváltoztassa, tehát az első feladata, lejutni az alvilágba és visszahozni a vadászt.

A szálak némileg összekuszálódtak, Artemisz távozásával két földrészen haladnak a szálak, egy titokzatos személy pedig még inkább összekuszálja őket. S amikor a végtelen helyett Olaszországban végre összefutnak a szálak, hőseink némi meglepetéssel és sértődöttséggel veszik tudomásul, hogy a dolgok nem teljesen úgy alakultak, ahogyan azt korábban elképzelték. Ez viszont újabb megoldandó problémákat jelent. Ami jó, mert a regény határozottan fordulatos, a korábban megismert istenek mellé újabbak csatlakoznak, így az a kis kiszámíthatóság, amivel lelőttem magamnak a poént, már nem is számított annyira. Talán az idő megszépíti a dolgokat, mert már nem tűnnek szignifikánsnak azok a kis csacskaságok, amik idegesítette az előző részben, viszont tudtam értékelni a történetvezetést és a cselekményt. Megérte befejezni!

8/10