Mindannyian máshogy mások (Variálós vasárnap #51)

Az eheti Variálós Vasárnap egy pindurit más lesz, mert egy kiállításról szeretnék nektek mesélnék, azaz inkább az elképesztő ötletről, ami mögötte van. Az elmúlt évtizedben ugrásszerűen megnőtt az elérhető rendezvények száma, amik között mazsolázni, megtalálni azt, ami minket érdekel, ha nem is lehetetlen, mégsem könnyű. Viszonylag ésszerű összegért, évszaktól függően, országszerte több száz lehetőség közül választhatunk, de szerencsére mindig akad számos olyan is, amin ingyenes a részvétel.

A teljesség igénye nélkül ott vannak a város,- és falunapok, majálisok, búcsúk, szüreti bálok, főzőversenyek, ingyenes kulturális lehetőségek, mint koncertek, hangversenyek, felolvasások, könyvek éjszakája, rendőr és tűzoltó napok és még ki tudja mik nem. Viszont mindig különleges az az esemény, amivel egy kicsit többet kapunk, mert nem csak kikapcsolódunk, hanem tanulunk valami újat, esetleg betegintést enged egy számunka ismeretlen világba, vagy elgondolkodtat az életben betöltött szerepünkről és helyünkről.

Sophie Hannah: The Monogram Murders (New Hercule Poirot Mysteries #1) - A monogramos gyilkosságok

Jó néhány éve már, hogy rájöttem, sokkal több Agatha Christe regény létezik annál, mint azt gyerekkoromban hittem, és mint egy érdekes, ámbátor megmásíthatatlan tény, egyből feldobott vagy 30 könyvet a listámra. Nem igazán haladok velük, mert újra és újra belebotlom valamelyik régi kedvencembe, amit muszáj újrázni, hallgatni vagy nézni, így aztán nem csoda, hogy elsőre A monogramos gyilkosság sem ragadta meg a fantáziámat.

Hercule Poirot számára a kellemes este igen különössé fordul, mikor egy titokzatos nő, Jennie zaklatott viselkedése felkelti az érdeklődését. A hölgy ragaszkodik hozzá, hogy hamarosan meg fogják ölni, és ha ez bekövetkezik, akkor senki se üldözze az elkövetőt, mert ezzel szolgáltatnak igazságot. Még aznap találnak a Bloxham Szállóban három holtestet, akik mind eltérő emeleten laktak, és bár nem együtt érkeztek, de a haláluk módja, illetve a tény, hogy mindegyikük szájában ugyanolyan monogramos mandzsetta gombot találnak, előrevetíti a köztük lévő lehetséges kapcsolatot. Edward Catchpool, a Scotland Yard ifjú felügyelője kihez máshol is fordulhatna segítségért, mint a kedves szomszédjához és barátjához, a híres belga nyomozóhoz.

Rendrakás Marie Kondóval - Tidying Up with Marie Kondo

Nem mondanám, hogy új az őrület, csak azt, hogy ismételten felütötte fejét a rendrakási mánia. Nincs ezzel baj, tiszta porta - udvar, ha úgy jobban tetszik -, rendes ház mondják nálunk is, és manapság, amikor annyi életstílus és életmód tanácsadással foglalkozó könyv és vlog borítja el a piacot, valamint évente új irányzatok, mint pl. a minimalista stílus, indul hódító útjára, méghozzá világ körülire, mindig lehet számítani valamire, amit korábban még nem láttunk, vagy amiben korábban nem látott üzleti lehetőséget senki.

Marie Kondo a Shinto vallás filozófiájára építette a rendrakással kapcsolatos irányzatát, amire vállalkozást is épített. Írt több könyvet a témában, ezek magyarul is megjelentek, de aztán a 2017-ben angolul is megjelenő Tiszta öröm - A rendteremtés művészete hozta meg számára a nemzetközi elismerést, hiszen legalább 30 nyelvre fordították le. Eközben Kondo feltűnt a Japán tévében, a You Tube-on tett szert pár szászezer követőre, majd eközben valamikor megkereste a Netflix is, és idén januárban útnak indult a 8 részes sorozata, a Rendrakás Marie Kondóval. 

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok (Ambrózy báró esetei, #2)

Az első rész után szinte egyből olvastam volna a folytatást, de hogy ne érje szó a ház elejét, befejeztem még egy hangoskönyvet - amit párhuzamosan hallgattam -, és beiktattam egy laza 864 oldalas olvasmányt is - Mats Strandbergtől és Sara Bergmark Elfgrentól a Kulcsot, az Engelsfors széria harmadik részét. Azt hiszem, megtettem a tőlem kötelezően elvárhatót. Ennél többet aligha kérhetne rajtam számon bárki. 

Rudnay Béla rendőrfőkapitány feje nem a perzsa sah látogatása miatt, hanem egy gyilkosságsorozat okán fő, amikben látszólag nincsen semmi közös, mégis túl sok a véletlenből. Mivel a rendőrség semmire sem jut az esetek felderítésében vagy megértésében, jóllehet számos esetben az elkövetőt is elfogták, felkeresi Ambrózy Richárd bárót, aki elvállalja az ügyeket. Emma eltűnésével kapcsolatban nem sokra jutott, a ház vendégszeretetét élvező Hangay Milinek sem árt egy kis figyelemelterelés. Még akkor sem, ha  a báró részéről természetesen szóba sem jöhet egy közös nyomozás. De mivel azt már rég megtanulta, könnyebb a bölcs megadás, mint az esztelen védekezés, a kisasszony is megkapja a maga feladatát, és ezzel kezdetét veszi a hihetetlenen nyomozás, aminek a végére bármi megtörténhet. 

Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazása (Harold Fry #1)

Az a helyzet, hogy már nem is emlékszem, mikor került a birtokomba a könyv, de azt tudom, hogy kaptam. Méghozzá a kiadótól, és azt is tudom, hogy akkortájt történt, amikor még Blogturnéztam. Sőt, ha minden igaz, választhattam néhány könyvet a kiadó akkori kínálatából, kvázi fizetségként a munkámért. Évekkel ezelőtt történt mindez, és azóta csak porosodott a polcomon. Nem tudom, miért, szilárd szándékom volt elolvasni, ahogyan a 130, soha ki nem nyitott könyvemet is.

Harold Fry fél éve van nyugdíjban, és a napjai békés nyugalomba telnek. Feleségével már hosszú évek óta csak egymás mellett élnek, szépen, lassan beletespedve a kényelembe. Ezt a csendes semmittevést borítja fel Queenie Hennessy levele. A nő azért írt, hogy elbúcsúzzon, rákos, már senki sem tehet érte semmit. A hír megrázza, ugyan eltávolodtak egymástól, mégis megdöbbent. Gondosan megfogalmazott válaszával elsétál az első postaládáig, s mivel jól esik a séta, úgy dönt, elmegy a következőig, majd az azután jövőig, és aztán némi segítséggel a benzinkutas lánytól, megszületett az elhatározás, hogy inkább személyesen viszi el a válaszát. Mert amíg sétál, át az egész országon, addig Queenie életben marad. És ki tudja? Talán utána is. 

Eoin Colfer: Artemis Fowl (Artemis Fowl, #1) - Tündérekkel ​életre-halálra

Nem titok, hogy szeretem a jóféle ifjúsági regényeket, és folyton vadászom valami izgalmasra, ami kitöltheti a szívemben Lockwood után ácsingózó űrt. Jóllehet korábban nem is hallottam Eoin Colferről - nyilván az én szégyenem -, de amikor már másodjára láttam a könyvéből készült film előzetesét, egészen kíváncsi lettem. Aztán az is kiderült, hogy egy sorozatról beszélünk. Hála érte az égnek!

A 12 éves Artemis Fowl nem egy hétköznapi gyerek, ő az akit úgy jellemezhetnénk, bűnözői lángelme. Bizonyos fokig a családi hagyományokat követi, és a célért majdnem bármilyen eszköz megengedhető. Oldalán Butlerrel,  a komornyikjával könnyedén kifundálja, és megvalósítja azt a tervet, amivel helyreállíthatja jobb napokat is látott családja vagyoni helyzetét. Ehhez csak egy tündért kell elrabolnia, amivel ugyan kirobbanthatja a fajok közötti háborút, azonban ez el nem tántorítja, csupán elővigyázatosságra sarkalja.

Theodora Goss: The Strange Case of the Alchemist's Daughter (The Extraordinary Adventures of the Athena Club #1)

Kezdem úgy érezni, hogy lassan hálát kéne adnom a Goodreads keresőmotorjáért, amiért egy újabb női fantasy írót tett fel a listámra. Jóllehet az ajánlások túlnyomó része totálisan érthetetlenek - pl. teli van olyan YA-val, amiket sosem vennék a kezembe -, de ez esetben egy meglepően kellemes könyvel szórakoztatott. Nem tudom, ki és hogy van ezzel, de nálam nagyjából ennyi az elvárás.

Mary Jekyl édesanya halála után súlyos pénzügyi helyzetbe kerül, a temetés után azonban fény derül egy titokra is, miszerint egy eldugott bankszámlán akad még néhány font. Abban is reménykedik, hogy a hagyaték rendezésével olyan információk birtokába jut, amelyek hatására nyomára bukkanhatnak a több mint 10 éve bujkáló gyilkosnak, Edward Hyde-nak. Azért szép kis summa üthetné a markát, ami megoldaná a legtöbb gondját. Felkeresi Sherlock Holmesot, aki kísérőnek adja mellé legkevesebb doktorát, és ketten elindulnak felderíteni az örökség rejtélyét. A megadott címen viszont csupán a felvágott nyelvű tinédzsert, Diana Hyde-ot találják. Londont közben rettegésben tartja egy gyilkos, aki hiányos végtagokkal rendelkező női tetemeket hagy maga után. Hősnőnk olyan útra téved a híres nyomozó segítségével, aminek végére csak remélni tudja, rájön, mi köze a borzalmaknak, Beatrice Rappaccinihez, Catherine Moreau-hoz, Justine Frankensteinhez vagy önmagához. No meg ahhoz a titokzatos társasághoz, akik bitorolják apai vagyonát. 

Lamar Giles: Fake ID

A könyvig kicsit kacskaringós út vezetett. Úgy történt, hogy a Popkult, csajok, satöbbi egyik adásában megemlítették a lányok a Modern Mrs Darcy blog What Should I Read Next? podcastját. Mivel könyves blogot nem igazán hallgattam a már említett  magyaron kívül, úgy gondoltam, jó ötlet bővíteni a repertoárt. Aztán a 186. adásban Lamar Giles volt a meghívott vendég, és valahol ott dőlt el, hogy olvasnom kell tőle. Vagy hallgatnom. Ahogy sikerül.

Stepon városka akár élhető is lenne, Nick Pearson beiratkozik a középiskolába, és az első nap szerez magának egy barátot és egy ádáz ellenséget. Az ismerkedést nem segíti, hogy ez már a 4 új személyazonossága, mert hogy a családjával együtt tanúvédelem alatt állnak. Abban a világban, ahol az őszinteség nem követelmény, és a titkok életet menthetnek, nehéz boldogulni. Csakhogy megszűnik kívülállóvá válni, amikor az egyetlen barátját, Eli Cruzt holtan találja. Lehetne éppen öngyilkosság is, mindenki azt mondja, öngyilkosság volt, de ahogyan Nick, úgy Reya is kétkedik, mert sok dolog bizonytalan az életben, de hogy az öccse nem ölte volna meg magát, az biztos.  

Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit: avagy 101 hulla Dramfjordban

Szeptember 11-én, a Helikon kiadó rendezésében tartották meg Kőhalmi Zoltán első könyvének bemutatóját, amin, hála egy barátomnak és a Facebooknak, másodmagammal én is részt vettem. Szeretném az elején közölni, hogy ez bizony nem szponzorált tartalom. Ahogyan kell, szépen kiálltam a soromat, megvettem a könyvet - a 20% kedvezmény azért jól jött -, majd beültem a rendezvényre. Litkai Gergely vezette a beszélgetést, és mivel a szerző néhány részletet maga olvasott fel, egyszerűen csak garantálva volt a jó szórakozás. Mert hogy mit csinál két stand-upos a színpadon? Természetesen uralja.

Bjørnsent egy gyilkossághoz riasztják, amiben nincs semmi meglepø, az alkoholizmusával és a soha fel nem dolgozott gyerekkori traumáival együtt is ø Dramfjord legsikeresebb felügyeløje. Az eset azonban számos módon felkavaró, és ebből csak apróság az, hogy  véres. Bjørnsen gyűløli a művészeket, márpedig az áldozat egy híres krimiíró, akit a saját Aranybalta-díjával ütøttek agyon. A siker sokféle módon szállhat az ember fejébe, de ez azért némi túlzás, ráadásul az egész házban nincs kávé, ami viszont túlmegy minden határon.

Mats Strandberg, Sara Bergmark Elfgren: Tűz (Engelsfors #2)

A trilógia eslő részét, a Kör-t még 2012-ben olvastam, és feltett szándékom volt volna folytatni. Annyira, hogy amikor rákaptam a hangoskönyvekre, egyből utána néztem, kiadták-e a sorozatot angol nyelvű területen. És igen, kiadták, de hangoskönyv, nos az nem készült belőlük. Mélységes csalódással vettem tudomásul, aztán egészen megfeledkeztem róla. Egészen addig, míg valaki nem emlékeztetett rá, mennyire szerettem az első részt.

A nyár szépen lassan és csendesen elmúlt, újra közeledik az iskola, és a kiválasztottakra nem csak az unalmas órákkal, a saját életükben fellépő problémák tömkelegével is szembe kell nézniük. Minden változik, és ez a városon is meglátszik. Egy új mozgalom üti fel a fejét, és mint egy szekta, bárkit, akivel csak kapcsolatba kerül, képes bekebelezni. Ha mindez nem lenne elég, a titokzatos Tanács is megérkezett a városba. Ki akarják vizsgálni Anna-Karin túlkapásait, és nem úgy tűnik, mintha különösebben érdekelné őket a prófécia, világvége és más csacskaságok. A lányok szorosabb felügyelet alatt állnak, mint bármikor, nem használhatják az erejüket sem. Vajon ez elég lehet arra, hogy végleg összekovácsolódjanak?