2019. szeptember 28., szombat

Theodora Goss: The Strange Case of the Alchemist's Daughter (The Extraordinary Adventures of the Athena Club #1)

Kezdem úgy érezni, hogy lassan hálát kéne adnom a Goodreads kereső motorjáért, amiiért egy újabb női fantasy írót tett fel a listámra. Jóllehet az ajánlások túlnyomó része totálisan érthetetlenek - pl. teli van olyan YA-val, amiket sosem vennék a kezembe -, de ez esetben egy meglepően kellemes könyvel szórakoztatott. Nem tudom, ki és hogy van ezzel, de nálam nagyjából ennyi az elvárás.

Mary Jekyl édesanya halála után súlyos pénzügyi helyzetbe kerül, a temetés után azonban fény derül egy titokra is, miszerint egy eldugott bankszámlán akad még néhány font. Abban is reménykedik, hogy a hagyaték rendezésével olyan információk birtokába jut, amelyek hatására nyomára bukkanhatnak a több mint 10 éve bujkáló gyilkosnak, Edward Hyde-nak. Azért szép kis summa üthetné a markát, ami megoldaná a legtöbb gondját. Felkeresi Sherlock Holmesot, aki kísérőnek adja mellé legkevesebb doktorát, és ketten elindulnak felderíteni az örökség rejtélyét. A megadott címen viszont csupán a felvágott nyelvű tinédzsert, Diana Hyde-ot találják. Londont közben rettegésben tartja egy gyilkos, aki hiányos végtagokkal rendelkező női tetemeket hagy maga után. Hősnőnk olyan útra téved a híres nyomozó segítségével, aminek végére csak remélni tudja, rájön, mi köze a borzalmaknak, Beatrice Rappaccinihez, Catherine Moreau-hoz, Justine Frankensteinhez vagy önmagához. No meg ahhoz a titokzatos társasághoz, akik bitorolják apai vagyonát. 

Theodora Goss talán még jó ideig nem került volna a látószögembe, ha nem kezdem el a Warlock Holmes első részét, ami adott pillanatban ugyan nem jött be, viszont miatta kaptam jó néhány ajánlatot, és egyet, a The Strange Case of the Alchemist's Daughter-t meglehetősen ígéretesnek találtam.

A legtöbb gótikus horror és néhány viktoriánus kóri klasszikus szereplő, mint Sherlock ​Holmes és Watson szerephez jutnak ebben a regényben. Ez már önmagában olyan kavalkád volt, ami szinte garantálta a jó szórakozást, de ha hozzátesszük, hogy ezek a szereplők túlnyomó részben nők, akik megváltoztattak a saját történetüket, mivel senkit nem köt gúzsba a róluk szóló könyv, akkor pláne felcsillanhat a szemünk.

Az eleje azért bevallom, megzavart kicsit. Adva van egy mesélőnk, akit Cat-nek hívnak, ezen a ponton még fogalmunk sincs arról, hogy ki ő, de folyton félbeszakítják újabb ismeretlen, vagy legfeljebb a tartalomból ismert nők. Mi a csuda folyik itt? - kérdeztem magamtól. Fogom én ezt érteni, szeretni? Aztán olyan 30 percnyi hallgatás után a válasz egyértelművé vált. Nem elég, hogy követni tudom, de bizony szeretem is.

Hősnőink felváltva jutnak szóhoz, saját maguk mesélik el a történetüket, mindazt, amin keresztül mentek, és olyan karakterek esetében, akiket az irodalomból is ismerhetünk, nem elvárás az eredetihez történő ragaszkodás. Az sem, hogy ismerjük őket. Ami pedig Maryt és Dianát illeti, egyazon dolog két, ellentétes pólusai. Míg Mary megfontolt, kimért, egész életében felelősséggel tartozott olyan dolgok iránt, amikre a korabeli felfogás szerint egy nő sem lehet képes, addig a tinédzser igazi vadóc. Felesel, fiús dolgokat művel, felmászik bármire, és szemrebbenés nélkül hazudik.

Néha, jó, hát majdnem mindig idegesíti a többieket, ugyanakkor mégis szeretik, még akkor is, ha maga a gondolatától is rosszul van, mert képes kiállni magáért, és a végsőkig küzd másokért. Az ő feladatuk, hogy összeboronálják a csapatot, de Maryé, hogy egybe is tartsa. És tulajdonképpen erről szól a széria első része. Ezeknek a különleges nőknek, akik nagy részén így vagy úgy, de kísérleteztek, és akiknek ezzel alapvetően meghatározták a létezésüket is, találkozni kellett. Közös ügyért harcolnak, de csapattá kell válniuk, össze kell tartaniuk és követniük a nyomokat.

A titokzatos gyilkosságok hátborzongató oka is napfényre kerül, s jóllehet nem lepett meg különösebben - hiszen nem is állhat más a háttérben -,a regényt mégis rendkívüli módon élveztem. A nyelvezete, a számos női karakter, akik egytől egyig érdekesek, a leírások, szórakoztató, könnyed stílusa és humora egyből elkapott. 

Ez egy bevezető történet, amivel kedvet csináltak a folytatáshoz, kéretik e szerint kézbe venni. Csak azt tudom mondani, a magam részéről nem bántam az átívelő szálat - nyugodtan el lehet olvasni, nem olyasmi, ami miatt nem fogsz aludni éjszaka -, mert innen jön csak a móka. Ráadásul a kezdeti csodálkozásom ellenére igazán szerettem az egészet. Holmes karakterét legalább annyira, mint a bekiabáló szereplőket, az irányt, ami felé hőseink élete halad, a szellemességét és még a drámai leírásokat is. Minden szempontból nekem való, még úgy is, hogy néha egy picit kiszámítható.

9/10


4 megjegyzés:

  1. :o A szerzővel és ezzel a könyvvel is szemezek egy ideje, de mivel nincs magyarul... Egyébként vannak magyar felmenői, ha jól tudom. :)

    Na, majd talán egyszer. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudtam! :o Majd utána nézek a felmenőknek, és végül is megemlíttetünk, szóval... :) Szerintem nagyon könnyen érthető szövege van, hallgass bele. Hátha úgy jobban megfog. :)

      Én miért nem hallottam róla soha? :o Mondjuk ez inkább költői kérdés, de szerintem elkezdenél nekem ajánlgatni könyveket, kiderülne, hogy a nagy részéről nem is hallottam soha, pedig kéne. Még jó, hogy nem vagyok könyves blogger... :D

      Törlés
    2. Én is csak "véletlenül" tudok róla. :)

      Ó, hát én hány könyvről nem hallottam, amiket te hallgatsz meg olvasol! Annyi könyv van a világon, lehetetlen mindet követni.

      Törlés
    3. Nincsenek véletlenek. ;) Persze, lehetetlen lenne mindent követni, és pont ezért borzasztóan érdekes, ha olyan könyvekről beszélünk, írunk, amikről a másik nem is hallott. :) Mondjuk megtesszük így is, mert olvassuk egymás blogját, szóval nyugodtan mondhatjuk, ez már most is jól megy. :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...